Gesztikulálva, fennhangon irritál,   
nyíltan méreget, arcán kaján vigyor,    
felzabálna, mint eszement kannibál,
félnem kellene, különben eltipor.

Téved, ha azt hiszi könnyű a dolga,
ha úgy látja rajtam még a partedli,                          
vagy remegnék, mint hajbókoló szolga,                        
kinek gondolata néhány stampedli.                          
 
Ülhetsz trónodon agytetovált zsarnok,                      
hiába öntesz elém szárazjeget,                                         
kabáthajtókámra kokárdát varrok,
és hirdetni fogok egy új életet!

Gyarmati Gábor