Az elképesztő potenciállal bíró országot 32 éve irányító kazah elnök most nagyívű privatizációkat tervez. Nem akármekkora a tét, hiszen a közép-ázsiai óriás többek között a világ legnagyobb urán-termelője. Peking és Moszkva közé ékelődve az országnak ügyesen kell lavíroznia, ráadásul az egyikük revansista szándékkal bír.

Nur-Astana (fotó: Wikipedia)

Kazahsztán gazdaságát olyannyira padlóra küldte a 2014-ben megindult nyersanyagár-összeomlás, hogy Nazarbajev elnök most komoly privatizációs- és államháztartási reformlépésekben gondolkodik. Nagy a tét a külföldi érdeklődők számára, hiszen a 2.7 millió négyzetkilométeres területű, a világ legnagyobb tenger nélküli országa elképesztő potenciállal bír. A Kína és Oroszország közé ékelődött ország területe nagyobb, mint Nyugat-Európáé, lakossága Hollandiával megegyező, miközben a világ egyik legnagyobb urán-, króm- és rézkészletével rendelkezik.

A világ legnagyobb urántermelője

Az országot 32 éve irányító Nazarbajev jövő hónapban lesz 77 éves. Amikor a szomszédos Üzbegisztán elnöke elhunyt tavaly 78 éves korában, a kazah elnök észbe kapott és még inkább ráfordult országa megreformálására. Januárban egy televíziós beszédben jelentette be, hogy gyengíti saját elnöki jogköreit és erősíti a parlamentarizmust az országban.

Bár az állami vállalatokat már régen megszállták az uralkodó párt mandarinjai, óriás cégek kerülhetnek most piacra. Köztük a KazMunaiGas, amely a legnagyobb kazah olaj- és gázvállalat, egyben a világ 14-ik legnagyobb kitermelője. A Kazatomprom még nagyobb koronagyémántnak számít. Ez a cég kontrollálja a globális urán-termelés 40 százalékát, és egyben a világ második legnagyobb igazolt tartalékát.

Kína már belépett

Kazahsztán az elmúlt időszakban lelkes támogatója lett Peking ’Egy övezet, egy út’ (OBOR) mega-projektjének, amely új Selyemútként kötné össze Ázsiát és Európát és amely lehetővé tenné Asztanának, hogy az eurázsiai térség földrajzi centrumába helyezze magát. De a nagyívű geopolitikai projekt végrehajtása nem megy zökkenők nélkül. Amikor tavaly Nazarbajev liberalizálta a termőföld külföldi tulajdonba jutásának szabályait, tüntetések robbantak ki a kínai behatolás fölött érzett elégedetlenség miatt.

De a szükség nagy úr és Asztana modernizálni akarja lerobbant infrastruktúráját is. A kínai cégeknek ezért a múlt hónapban átengedték Khorgos belföldi kikötőjének 49 százalékos részesedését, amely Kína ujgur területével határos. Peking új vasútvonalakat is finanszíroz, a két ország ebben a hónapban írt alá 8 milliárd dolláros befektetési megállapodásokat. Arról is megegyezés született, hogy 2019-től kazah bányák szállítanak urán kínai atomerőművekhez.

Turbulenciák Moszkvával

Moszkva és Asztana között nem felhőtlen a politikai kapcsolat, ezért áprilisban Nazarbajev bejelentette, hogy a tankönyvekben országa jövőre áttér a cirillről a latin betűkre. A bejelentés pár hónappal azután történt, hogy Pavel Sperov, a Duma képviselője – egyben az Eurázsiai integráció bizottságának tagja - január 26-án kijelentette, miszerint „a kazah-orosz határ nem örök érvényű, és a hozzánk tartozó területek hamarosan visszatérnek.”

Kazahsztán közállapotai hasonlatosak hazánkéhoz. Míg Asztanában Nazarbajev unokáját kapták rajta, hogy offshore számlákon tart pénzeket, addig nálunk az Alaptörvény kifejezett tiltását semmibe véve folyt éveken keresztül a százmilliárdos letelepedési kötvény-üzlet offshore számlákon.  Asztana mindenesetre a jogállamiságban egy fokkal előrébb jár, mint Budapest, hiszen ott tavaly decemberben egy minisztert már rács mögé dugtak korrupciós vádakkal.

Káncz Csaba jegyzete.