Kör közepén láttalak,
mező szélén nyúl szaladt,
pitypang ringott szerteszét,
illatozó, tarka rét.

Zorba táncát jártuk el,
énekünkre Nap felel,
előbújt, simogatott,
népünkre áldást hozott.

Mosolygott ránk fényesen,
mi is nevettünk itt lenn,
táncunk gyorsul, kavargó,
angyalokkal táncoló.

Búzamező integet,
körbe kristályból hegyek,
ezüstfolyó, aranytó,
drágakőből itató.

Aranygyapjas birkanyáj,
pásztoruk egy vén betyár,
nagy subája földig ér,
halántékán halvány dér.

Amott csikós integet,
iringó-tenger felett,
kondás baktat, csordás jő…
Lesz még, lesz még szép jövő.

Mesebeli kis Hazám,
bőségtermő talaján,
Élet hajt, öröm terem,
s nóta hangzik szüntelen.

Aranyalmák országa,
Szűz Mária Hazája, 

feltámad harmadik nap,
s ragyog reá Arany-Nap.

Ez a Föld csak addig él,
míg a Magyar Szív zenél.
Árpád népe jól vigyázz,
Istent, embert ne gyalázz.

Nyelved szent varázsige,
Teremt, s pusztít. Tudtad-e?
Igaz lesz minden szavad.
Ím, kezedben hatalmad.

Azt mondd, amit látni vágysz,
így születik új világ,
álmodd újra földedet,
óh, Teremtő Képzelet.

Kósa Ella