Neked otthon a helyed! – Sok szabály, sodródó házasságkötés

 „Városi kollégiumba került korábbi, most hetedikes leánytanítványom meséli, hogy otthon maradt, az ő szavaival élve »babája« igyekszik minden szabad percét ellenőrizni. Hívja őt, faggatja a testvéreit. A céljait kereken meg is fogalmazza: te nem lehetsz kint! Vonatkozik ez mindenre: sétára, focira, fagyizásra… pláne a fiú osztálytársaival” – meséli egy Borsod megyei tanoda mentora. 
  Ezzel el is érkeztünk a mélyszegénységbe ragasztó egyik fontos tényezőhöz, azaz ahhoz, hogy a magas rituális sűrűség hogyan befolyásolja a szülői nevelési attitűdöt és azon keresztül a nemi szerepeket, majd végső soron a párválasztást.
  „Az átlagos körülmények között a szülők többsége úgy él, hogy gyermekeik érdekét mindenek fölé helyezik, igyekszenek önálló döntésre képes felnőttet nevelni belőlük, és a modern nemi szerepek mintáját adni nekik – hangsúlyozza Czibere Ibolya. – Egészen más viszont a kép, mondhatjuk mindezeknek az ellentéte jellemző a mélyszegénységben élő családoknál. A közösség vagy a tágabb család érdekei minden másnál, így a gyermekekénél is előrébb valók, akiket engedelmességre és a hagyományos szerepekre nevelnek. Az utóbbinak, tehát a megfelelésnek a tradicionális nemi szerepek elvárásainak igen komoly szerepe van a mélyszegénység fenntartásában és átörökítésében.”
  Mindezek a terhek mellett az itt felnövő gyerekek kevés más közösségből érkező fiatallal találkoznak, hiszen kevés közösségben mozognak. Gyorsan elfogadnak egy partnert, egy kapcsolatot, korán belesodródnak egy házasságkötésbe.
  „A szociológia ezt úgy hívja, nincs házassági piac. Meghökkentő lehet nekünk ebben a vonatkozásban a piac kifejezés. Különösen mert a középosztálybelieknél a párválasztás magánügy, időben jellemzően kitolódik, több kapcsolat előzheti meg a végleges döntésünket. A mélyszegénységben élő fiatalok azonban, mivel nem remélhetnek közösségen kívüli kapcsolatot, igen korán hoznak meg súlyos érzelmi döntéseket. Nincs keresés, nincsenek kérdések, hogy valóban hozzám illik-e. És valóban belesodródnak. De ezekben a házasságokban nem lelhetnek a párok egymást támogató erőforrásokra a mi képzeteink szerint. Legfeljebb együtt küzdenek. A túlélésért.”
  Azt már nem is kell hozzátennünk, hogy az ilyen sorssal érkező, igen fiatal ifjú párnak nincsen esélye saját otthon teremtésére. Maradnak az egyikük szülői házában. A terhek tovább nőnek a túlzsúfoltsággal együtt, majd azok nagyszülőkké válásával mindannyiuk nyomora szintén.
  „Egy hasonló sorsú nagymama úgy fogalmazott nekem, akkor tudott fellélegezni ebből a fojtogató helyzetből, amikor a fiatal pár valahogyan más – nem is vagyok biztos benne, hogy saját – otthonba költözött. Fontos látnunk, hogy ez nem csupán a falusi szegénység jellemzője, ugyanez megjelenik a városok szegénynegyedeiben, többgenerációs társasházi lakásaiban, például a fővárosi nyolcadik kerületi Magdolna negyedben ugyanígy működik mindez.”
​ A legszegényebbek lettek még szegényebbek

 Nem kerülhető meg a kérdés, hogy a statisztika, az adatok nyelvén ki szegény ma Magyarországon. Ha a nettó jövedelmeket sorba rendezzük, és akinek a jövedelme a középső elem (2020-ban: 228 ezer forint/fő/hó) hatvan százalékát nem éri el, azt mondjuk, ő szegény. Ez ma 1,2 millió magyar embert jelent. Akiké pedig a negyven százalékot sem, azok a mélyszegénységben élők. Sokféle mutató létezik a szegénység meghatározására: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) is alkalmazza az eljárást, melyben azt vizsgálják a jövedelemhiány, a munkanélküliség és a depriváció, azaz a megfosztottság mértéke mennyiben van együttesen jelen. A három halmaz metszetébe kerülők vannak nyilvánvalóan a legnehezebb helyzetben. És itt van jelen legmarkánsabban a szegénység átörökítése, itt a legmagasabb annak a kockázata. „Hangsúlyoznunk kell, hogy ők az extrém alacsony jövedelem (mely olykor a fizikai életben maradást, a fiziológiai szükségletek kielégítését sem biztosítja), mellett a számunkra olyan természetes szolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás, oktatás, lakhatás, sem jutnak hozzá, és mindezek mellett a kirekesztettségtől is szenvednek – mondja Czibere Ibolya. – A KSH 100 ezer embert sorol közéjük, mi, kutatók ezt 500-600 ezer közöttinek mérjük. És nem is az extrém szegénységben élők létszáma emelkedett igazán az elmúlt időkben (bár ez is tragikusan magas szám), hanem szegénységüknek a mélysége növekedett, ők már valóban kritikus helyzetben vannak. És ezt a romlást európai uniós vizsgálatok is igazolják.” 

folyt.köv.