Ha az életed teljes kilátástalanságnak tűnt, netán értéktelennek ítélted meg saját magad, esetleg még az öngyilkosság gondolata is felbukkant gondolataid peremén… akkor nyugodj meg, nem történt semmi olyan, amiért aggódnod kéne. A depresszió, az ingerültség, az esetleges testi tünetek „csak” az átalakulásod jelei.

Nehéz szavakkal érzékeltetni, hiszen már nagyon sok helyen leírták, és olvashattad az elmúlt években, hogy az emberiség változik. A föld népeinek tudatossága emelkedik. Egy újabb hasonlathoz szeretnék nyúlni, hogy érzékeltessem annak a megrendítő voltát, amin minden ember keresztül kell, hogy menjen egyszer… vagy amin éppen most mész át.

Képzeld el, hogy nagyon sok családi fotót, kedvenc zenéidet, és millió fontos dokumentumot tárolsz a számítógépeden. A mindennapi munkádhoz, szórakozásodhoz fontos programok és adatok ott vannak ezen a gépen. Nem is igazán érted, hogy hogyan működik, mert csak kattintasz kettőt, és eléd ugrik az, amire szükséged volt. Egészen megszoktad, hogy mindig elő tudod hívni a gépről, a programok segítségével a régi dolgaidat. Minden kérdésedre megtalálod a választ az interneten, és így tovább.

És képzeld el, hogy ez a számítógép egyszer csak tönkremegy, minden adatod menthetetlenül elvész. Minden megszokott mód, amivel elő szeretnéd hívni a régi képeket, a zenéket, az adatokat, nincs többé, elérhetetlen számodra.

Csak állj meg most egy pillanatra olvasás közben, s képzeld el ezt az érzést. Ott az üres számítógéped, de még az operációs rendszert sem tudod elindítani, minden adatod elveszett és soha többet nem tudsz már ilyen számítógépet keríteni magadnak. Kész. Vége. Örökre.

S most képzeld el, hogy ez a „számítógép” ott volt benned. Ez a program, ezek az adatok és a hozzáférési módszerek ott voltak benned, mint tanult és öröklött minták. Minden kérdésre a válasz ott volt benned, hogy „hogyan is kell élni itt a Földön”. Vajon hogyan illik ismerkedni? Miért kell felöltözni? Miért kell párt találni? Miért kell iskolába menni? Mit is tanultam az iskolákban? Miért kell munkába járni? Mire való a pénz? Mi ez a test, és hogyan működik?

Nos, ez mind elveszett.

Csak képzeld el. Mind elveszett, és neked nem áll rendelkezésedre régi minta, régi program, ami megmondaná, hogy HOGYAN ÉLD AZ ÉLETED.

Persze, ez csak egy hasonlat, és mint minden hasonlat, ez is sántít egy kicsit, de valójában pont ez történik.

Értéktelennek élted meg magad? Hát persze, mert hogy MI IS az az érték, ott volt ebben a régi programban.

Nem is tudod, miért élj tovább? Hát persze, mert az erre adott válaszok már nem elérhetőek többet ebből a programból.

Mit is kezdj magaddal? Hiszen nem tudod ki vagy, mert elveszett minden önmagadról kialakított információ.

Ó, így leírva olyan egyszerűnek hangzik (mert valójában az is), csak éppen a megélésben sokszor nehéz azt mondani, hogy „ez így teljesen rendben van”. Pedig ez így teljesen rendben van, éppen az utolsókat rúgja a benned élő több ezer éves programozottság. A tudatosságod kiemelkedett ebből az ósdi kompjúterből, és saját magad csodálatos, belső világát kezded el felfedezni.

Elkezded írni a saját magad programját, ami csakis a tiéd, te vagy érte a felelős. Mert minden problémáért az életedben ezen túl csakis önmagadat teheted felelőssé.

Mérgezett ennivalót eszel? Hát, hibáztathatod a gyártót, de eddig te vetted meg. Dönts most már másképp! Megvan hozzá az új programod. Te írod magadnak, hogy mit szeretnél enni.

Eleged van a világ szegénységéből? Eddig te vetetted önként magad alá ennek a programnak, hogy robotolj és soha de soha ne törődj a saját önvalóddal.

Eleged van a világon a szeretetlenségből? Mert eddig mindenkit próbáltál szeretni, csak magadat nem, hát honnan tudnád mi is az a szeretet?

Ha saját magadat nem tudod szeretni, és nem érzed saját magad iránt az egység és az elfogadás érzését, hogyan tudnád, hogy mi is az egyáltalán? Hát persze, hogy sokszor nem tudsz szeretni és elfogadni… mert az BELÜL kezdődik. Mint minden más.

De most már nem foghatod a régi programra.

Tehát, ha úgy érzed, hogy a nullponton vagy, és fizikai vagy érzelmi kihívásokkal nézel szembe: jusson eszedbe, hogy csak próbálod megírni az új, saját programodat, és nem mások előre gyártott programját használod.

Lehet, hogy sokszor nehéz és félelmetes, de ha benne vagy, akkor benne vagy, nincs visszaút. Csakis előre. Nem érdemes késlekedned, mert csak saját magadról maradsz le.

* * *

Írta: Kiss Balázs Kunó
forrás: csillagmag.hu