Például, a konzervgyárakat csuknám be itt is ott is, lehetőleg mindenütt, és nem egyszerre, hanem egyenként, ilyen vagy olyan helyi viszonyokra hivatkozva. Mindig ki lehet találni valamit. 

Amelyik cukorgyárnak például nem lenne elég a gazdasági megszorongatás és ily módon való becsukás, (mert  hogy pénzmanipulációkkal, visszafizethetetlen kölcsönökkel és hasonlókkal is operálgatnék), egyszerűen felrobbantanám az illető cukorgyárat. Úgy értem, hogy lerobbantanám a falait, fő és melléképületeket is ide értve. De a húsfeldolgozó ipart is jól megpénzmanipulálnám, hogy örülnének ha sima becsukással megúszták, majd pedig minden időmmel azon lennék, hogy a termények felvásárlási árát  szemérmetlenségig menően alacsonyra manipulálnám. Ilyen egyszerű és csöndes (kivéve a robbantósat) módszerrel elintéződne, hogy a földművesnek esze ágában se legyen termelni és önköltségi áron vesztegetni el a termést. 

Két előnye is lenne ennek. Az egyik az, hogy képességeit tekintve a saját zsírjában is megfulladni tudó országot padlóra vinném, a másik meg az, hogy azonnal megindulnának a földekre a "befektetők", mert Európa talán legfinomabb termőföldjének az ára esne le a feneketlen mélységbe, hogy jól járjanak az idegen  vevők. 
Úgy értem, hogy az egész ország mezőgazdasági területe lenne megvásárolható potomért. És tudjuk, hogy országunknak majdnem 8O százaléka termőföld, (méghozzá micsoda termőföld!), míg más országoknak 2O-4O százalékos termőterülettel kell boldogulniuk. 

Ennek a kivételesen nagyszerű országnak a mezőgazdaságát rombolnám le ilyen egyszerű húzásokkal, miközben igazi tulajdonjoggal adnám el másoknak  -az egész országot. Nem is sokért. Hogy hamar menjen. Közben, politikailag és történelmileg is tönkretenném az országot?
De hiszen, éppen ezt akarnám.

És akkor még nem említettem az etnikai-genetikai megsemmisítést, ami ugyancsak fontos lenne nekem.
  Csak hogy megértsük közben egy kicsit, hogy mennyire fontos egy ország számára, hogy önellátó és önálló legyen, Svédország sok évtizedes törekvését kell szóba hozzam. Tudnivaló, hogy pocsék a termőföldjük, meg kevés is, éghajlatuk meg inkább a sarki rókáknak kedvez, semmint búzatáblákkal ringó rónaságoknak.  És mégis, minthogy egy esetleges háborús időben egy falat élelmiszert sem lehet importálni senkitől, megteremtették a maguk elképesztően jó mezőgazdaságát olyan viszonyok között és ott, ahol minden mást sokkal de sokkal könnyebb lenne megteremteni. Nem csak ma, hanem már nagyon régóta olyan speciálisan kinemesített gyümölcsöt és zöldséget, meg olyan búzát termelnek, amely nagyszerűen megnő és terem azon az éghajlaton, és... és kapaszkodjunk meg, Svédország búzát exportál. Nagyban. A fölösleget.

  A másik svéd érdekesség az volt vagy három évtizeddel ezelőtt, hogy valaki kiszámította: ha háború lenne, minden svéd katona csak egy bakancsot kapna, azaz, bakancsot csak az egyik lábára, mert az olcsó, szép és jó olasz import cipők megölték a bőriparukat. És ez nem jó egy olyan országban, amely önellátó és független akar lenni. A svéd élelmiszer nagyon jó. Drága, de nagyon jó. Tejet iszol, és szinte érzed benne a mezők illatát. Vagy húst sütsz, és terjeng a nagyszerű sült illata, nem pedig valami  sült táp szaga, mint például a dömpinges Amerikában. A cipőipart is felélesztették egy fél év alatt.

  Magyarán, a svéd nem imponálni akar ilyen, meg amolyan irányzatoknak, vagy gazdasági szervezkedéseknek, hanem mindig és először is saját népét akarja ellátni a lehető legjobbal nagyon nehéz körülmények között is.
  Ilyen "hozzáállás" is van.

 És mi nem ilyenek vagyunk.
Ha tehát az lenne a mániám, hogy Svédországot mezőgazdaságostul, iparostul, svédestül és mindenestől padlóra vigyem, roppant nagy fába vágnám a fejszét. És ki is csorbulna az.

 Magyarország meg szinte gyerekjáték.
Listákat szeretnék látni. Listát azokról a magyar állampolgárokról, akik lerombolták a feldolgozóiparunkat. Minden egyes ide vonatkozó személynek a nevét és lakcímét szeretném látni.

A másik lista azoknak a magyar állampolgároknak a nevét és lakcímét tartalmazza, akik már eladták a földjüket zsebszerződéssel, vagy más fifikus trükkel.

Majd egy listát szeretnék látni azoknak a nevét és címét tartalmazván, akik már megütötték a bokájukat a fent említett üzelmekből kifolyólag.

Nem vagyon valami optimista, gyanítom, hogy ez a lista rövid lenne, mint a nyuszi farka. Ennek következtében, hajlamaim szerint és szívem szerint fekete mellényt öltenék, fehér inget és fekete nadrágot, és meglátogatnám a hosszú-hosszú listásokat egy szóra. Fegyvertelenül mennék, mert azt nem szabad használni. De például (kutyák ellen, önvédelemből) egy jókora furkós bot azért mégis lenne nálam.
 
Ha!
Ha nem közel járnék már a nyolcvanhoz. Meg aztán, mindent nekem kell elvégeznem? Hol vannak a fiatalok? A máris teljesen kisemmizett örökösök generációja?

Balogh Bertalan