Forrás: Porfolio.hu
Két alapvető, de már közhelyszerű állítás igaz a magyar egészségügyre: keveset költ az állam erre a célra, és azt is rosszul teszi. A kormány legújabb, egészségügyet érintő átalakítási tervei kapcsán nagyon úgy tűnik, hogy a második szempont kerekedett felül, vagyis a "feneketlen kút" megközelítés. Addig nem öntenek ide több pénzt az állami kasszából, amíg rendbe nem teszik a finanszírozást. Ez a fajta megközelítés azonban számos mellékhatást von maga után. Mindezek fényében rendkívül érdekes lesz, hogy a következő másfél hónapban a kormányzat hogyan készül fel a negatív kockázatok kezelésére.
Míg tavaly az önkormányzati választások előtt csak szivárogtak az információk arról, hogy a kormány nagy dolgokra készül az egészségügy területén, az elmúlt hetekben nagyon felpörögtek a hírek. Úgy tűnik, hogy a kormány itt sem hagy sok időt az átmenetre: az ellátórendszer finanszírozásának átalakítására néhány hónapot szánnak. Most bemutatjuk, hogy a jelenlegi környezetben milyen mozgástere van az egészségpolitikának, melyek a "reform" fő elemei és a lényeg: mire készülhetnek a betegek.A fő szempont
A 3% alatti államháztartási hiány tartása jellemezte az elmúlt évek költségvetési politikáját és ez kijelölte a fő csapásirányt a politika más területein is, így az egészségügy számára is. A magyar egészségügy költségvetését, az Egészségbiztosítási Alapot is ennek az elsődleges szempontnak rendelték alá. Nem véletlen ezért, hogy a korábbi jelentős mínuszok után az elmúlt években inkább már nullás büdzsé jellemezte az E-Alapot:
2012-ben 46 milliárd forintos mínuszt termelt még az alap.
2013-ra ez már csak 512 millió forintos deficitre süllyedt.
2014-re a tervezett 29 milliárd forintos hiány helyett lett nullszaldós a büdzsé.
És 2015-re is egyensúlyban lévő E-Alapot tervezett be a kormány.
A kitűzött cél teljesítése azonban távolról sem egyszerű feladat egy olyan helyzetben, amikor a torta mérete is kicsinek tűnik. Ágazati szakértők szerint a GDP 1-2%-ának megfelelő plusz összegre lenne szükség egy kormányzati ciklus alatt, vagyis 100-150 milliárd forintos plusz finanszírozásra egy év alatt. Ha pedig a kiinduló helyzethez (alacsony finanszírozáshoz) hozzátesszük az elmúlt évek néhány fejleményét (minimálbér emelése, garantált bérminimum, árfolyamváltozás, amortizáció finanszírozásának elmaradása, alapdíj emelésének elmaradása), akkor látható, hogy mitől termelődik újra és újra az adósság.
A fő elemek
A torta nagysága tehát alapjaiban határozza meg az egészségpolitika mozgásterét. A cél az adósságtermelés megállítása, ehhez pedig több eszközt is rendel az egészségügyi kormányzat:Átalakítják a háttérintézményi struktúrát és az egyes szervezetek funkcióit újraosztják (ennek látható eleme, hogy újjászervezik a GYEMSZI-t, az intézmények fenntartásáért március 1-jétől az Állami Egészségügyi Ellátó Központ lesz felelős, és a centralizációt egy szinttel lejjebb tolják a térségekre az adminisztráció könnyítése érdekében).
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerepe felértékelődhet. Abban a tekintetben mindenképp, hogy az átalakítás talán legfontosabb feladatait, a betegút szervezését, valamint a finanszírozás újraszabását az OEP-re bízták.
A kórházigazgatókat felnőttként, vagyis az intézményükért felelős vezetőként fogják kezelni. Akinek a munkájával a fenntartó nincs megelégedve, attól megválnak.
A kórházigazgatók felelősségének átértékelése az egészségügyi kormányzat szerint fontos szempont az adósság újratermelődésének megállításában és a moral harad típusú problémák kezelésében is segíthet. Az elmúlt években ugyanis az eladósodott intézmények az év végén rendre egyszeri konszolidációban részesültek, ami akár "lazább" hozzáállást is megengedett a pénzügyekhez bizonyos intézmények számára ("miért ne adósodjak el jobban, ha úgyis kisegítenek később?" típusú kérdések).
Áprilistól lenullázzák a kórházak adósságát, a beszállítókkal fog tárgyalni a fenntartói funkciókat kiszolgáló ÁEEK.
Népegészségügyi mutatók használata az átalakítások eredményességének méréséhez.
Az alapellátás megerősítése, pótlólagos finanszírozás 2015-ben.
Infrastruktúrafejlesztés uniós forrásokból, melynek legújabb eleme az új fővárosi kórház.
A fő feladat
A legutóbbi hírek a finanszírozás és a struktúra átalakítása köré koncentrálódnak, amit az OEP által kidolgozott módszertani mutató alapján hajtanak végre megyei szinten az intézményvezetők. A kapacitásokat a lakosságszám arányában osztották el az egyes területek között, és a megyén belül maguk a kórházaknak kell eldönteniük egymás között, hogy mely kapacitások hová kerüljenek. Mindezt február végéig. Kettős cél lebeg a végrehajtók szeme előtt: a párhuzamosságok kiküszöbölése (felesleges kapacitások levágása) és az egyenlőtlen struktúra megváltoztatása. Mindez azonban nem újdonság, az elmúlt években rendszeresen érkeztek hírek az aktív kórházi ágyak számának csökkentéséről, egy évtized alatt 30%-kal csökkent az aktív ágyak száma.Miért fontos a kevesebb aktív kórházi ágy?
"Miért fontos, hogy ne legyen túl sok a kórházi ágy?" - tette fel a kérdést Dózsa Csaba, László Teodóra és Palaticz Edina az IME tavaly decemberi különszámában megjelent írásban, melyben a hazai aktív fekvőbeteg szakellátás kapacitásait és teljesítmény mutatóit elemezték. A válasz pedig: "azért, hogy ne kössön le felesleges infrastrukturális és humánerőforrás kapacitásokat, fajlagosan kevesebb költségből is el tudjuk látni a betegeket, összességében, hogy növeljük az ellátórendszer hatékonyságát, ugyanannyi forrásból több minőségi életévet tudjunk megnyerni". A túlméretezett kórházi szektor kiszorító hatással van a többi ellátási formával szemben.Az átalakítás kulcsszava ezúttal is az integráció. Megyei szinten meghatározzák a kapacitásokat és ezen a szinten meghatározzák a betegutakat is (a főváros ebben a tekintetben külön kategóriát képez). Emellett meghatároznak szakmai kapacitásokat, vagyis, hogy egy-egy szakmából mekkora kapacitásnak kell lennie egy-egy területen (megyében, járásban, városban). Közben tekintettel lesznek a progresszivitásra is, ami alapján lesz olyan ellátás, amit csak megyei, lesz olyan, amit csak városi és lesz olyan, amit csak országos szinten kell meghatározni.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy megyének egy fő kórháza lesz, ahol minden ellátás megtalálható. Egyes városi intézményeknek pedig le kell adniuk bizonyos ellátástípusokat, amelyeket a javaslattevő például megyei szintre emelt (így kerülnék el az adósság újratermelését például). A fővárosban a tervek szerint hat kiemelt intézmény maradna.
A mellékhatások
A kapacitások újraelosztásától, a párhuzamosságok megszüntetésétől megtakarítást remél a kormányzat. A kérdés, hogy ezek az összegek ténylegesen hol fognak "kicsapódni". Leegyszerűsítve az egészségügyi intézmények költségvetésének 60%-a bér- és bérjellegű kifizetés, a maradék 40% dologi jellegű kiadás. Ha a dologi jellegű kiadások tekintetében (például egységes nagygép-beszerzés, vagy osztálybezárás, ami politikailag viszont nem támogatott) nem teljesül bizonyos megtakarítás, akkor logikusan a létszámban fog ez lecsapódni.A Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozat és Tanács a napokban adta ki állásfoglalását a kormányzati tervekkel kapcsolatban. Kiemelik: a jelenlegi fix költségek mellett a fekvőbeteg szakellátás számos területe veszteséges, ezért a nullszaldós költségvetés elérését csak a fix költségek csökkentésével lehetne "orvosolni".
A humánerőforrás-ellátottsághoz kapcsolódik az is, hogy vajon a kapacitások újraosztását le fogják-e követni a szakdolgozók. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdászfigyelmeztetett ennek kapcsán a Népszabadságban megjelent írásában, hogy a dolgozók inkább mennek nyugatra, mint például Nógrádba a főváros helyett. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke pedig a medicalonline-nak adott legutóbbi interjújában nyilatkozta azt, hogy az anyagi szorítás az emberi erőforrás elvesztésével is járhat. Hozzátette:
Szintén kritikaként hangzik el a jelenlegi átalakítási tervekkel kapcsolatban, hogy a pusztán lakosságarányos forráselosztás túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet és a valós gyógyítási szükségletekkel nem fog egyezni. Ezen túlmenően a rendszer megyei teljesítményvolumen-korlát újraelosztást vezet be a szakmákra. Az egészséggazdászok nemrég kiadott állásfoglalása szerint
Klikk a képre!
|
A mostanit tervek változást hoznának a régiós/térségi tervezési rendszerben: a Semmelweis Terv nyomán kialakult egészségügyi térségek helyett közigazgatási régiók lépnének életbe, vagyis az új rendszer megbontaná a - hosszas szakmai egyeztetés után létrehozott - betegutakat. A megyék között látványos mozgások figyelhetők meg a betegek számában, amit nem szabadna figyelmen kívül hagyni.
A nagy egyensúlyjavító versenyben az intézmények igyekeznek majd a jól fizető szakmákban megjelenni, melynek következtében bizonyos betegségcsoportok hátrányos helyzetbe kerülnének.
A kórházi kapacitások ilyen horderejű átalakítását az alapellátás (elsősorban a háziorvosi rendszer) megfelelő megerősítése kellene megelőzze, ám ez épp csak elkezdődött. Így a magyar egészségügyi ellátórendszer továbbra is a kórházak felé billen, magához szívva a "vattabetegeket" (akiket a kórházak csak azért vesznek fel, hogy megkapják az utánuk járó finanszírozást).
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
