Halottak napja, mindenszentek és halloween
A halottak napját 998 óta ünnepeljük. November 2-án, a mindenszenteket követő napon tartjuk az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben szenvedő hívekért. Ez a napot Szent Odiló bencés apát 998-ban vezette be emléknapként, melyet a 14. század elejétől a katolikus egyház is átvett.
Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este, október 31-e, a halloween ünnepe.
Mindenszentek ünnepe
A mindenszentek ünnepe a római katolikus egyház saját ünnepe. Korábban összefonódott az ősi kelta, Samhain pogány ünneppel is. Ez a kelták számára az újévet jelentette, és a tél és a sötétség kezdetét. Úgy vélték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei visszatérhetnek, és összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Azért, hogy a lelkek minél kevesebb bajt okozzanak, az emberek ételt és állatot áldoztak fel nekik. Ez a pogány, halottakra emlékező ünnep él tovább mindenszentek ünnepeként.
Ezt a napot a keresztények által lakott keleti területeken már 380-tól megtartották, az összes vértanú ünnepeként. A nyugati keresztény egyházban 609-től ünneplik, attól az évtől, amikor IV. Bonifác pápa Rómában átvette és május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte az eredetileg a pogány istenek tiszteletére épült Pantheont.
A 8. században tette ezt a napot III. Gergely pápa a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" emléknapjává, majd 835-ben IV. Gergely pápa november 1-jét nevezte ki az ünnep napjául és egyetemes ünneppé tette. VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnepet a vértanúkról minden szentre.
A római katolikusoknál november 1-jén tartják, a görögkatolikusoknál a húsvét utáni 8. és a pünkösdöt követő 1. vasárnapon ünneplik. A reformátusoknál ezzel szemben nem egyházi ünnep sem a halottak napja, sem a mindenszentek, mert helytelennek ítélik a katolikus halotti kultuszt. Az evangélikusok megtartják a halottak napját, de a mindenszentek ünnepét nem.
Az ünnepet megelőző napokban és az ünnep napján is, a legtöbben meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és mécseseket gyújtanak. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. A sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el, német katolikus hatásra. Mivel a krizantém ilyenkor nyílik, leggyakrabban hazánkban ez a virág kerül a sírokra.
Halottak napja
A halottak napja az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért kerül megtartásra. A katolikusok november 2-án tartják, a mindenszenteket követő napon.
Az ókori rómaiak a holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnepet február 22-én tartották. Ekkor a római családok egymást megajándékozva, vidámsággal oldották föl az ünnep komorságát.
Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy mindenszentek napja után emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről. Ezen a napon imádságot mondanak az elhunytakért. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak. Az eredetileg katolikus ünnepet más felekezetek is átvették.
Halloween gyökerei is a kelta Samhain ünnephez nyúlnak vissza. Úgy vélték, hogy a túlvilághoz vezető kapuk ezen a napon megnyílnak, így azon az elhunytak szabadon átkelhetnek. Így hát hatalmas tábortüzekkel és ijesztő jelmezekkel próbálták meg távol tartani őket.
A halloween ünnepet az ír és a skót bevándorlók vitték el Amerikába, és október 31-én tartják. Az írek faragtak először karórépából lámpást, melynek alternatívája lett a mai tökfaragás. Az ünnepkör egyik célja, hogy a szellemek ne találjanak vissza egykori otthonukba, így meg kell téveszteni őket. Ezért bújnak jelmezbe, és festik ki az arcukat az emberek ezen a napon. A legnépszerűbb jelmezek ilyenkor a vámpírok és a különféle csontvázak, de elmondható, hogy minél ijesztőbb valaki, annál jobb.
Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik "Trick or treat!" vagyis „Csokit vagy csalunk!" felkiáltással szólítják fel a háziakat, hogy csokival és cukorkával jutalmazzák meg őket, mert különbben baj lesz. Sok helyen már az ünnep előestéjén partikat rendeznek, ahol jelmezekbe öltözve elevenítik fel a régi babonákat.
Európában a halloween hosszú időre feledésbe merült, azonban leginkább az amerikai filmek hatására, manapság már az Egyesült Államokon kívül is nagyon népszerű. Magyarországon a halloweeni szokások a 2000-es évek elején kezdtek elterjedni, leginkább a fiatalok körében. A legtöbben azonban úgy ünneplik, hogy igazán nincsenek is tisztában az eredetével. Sokan faragnak hazánkban is töklámpást, és néhány településen divatos lett, hogy a gyermekek jelmezbe bújva járják a házakat. Több helyen találkozhatunk halloween bulikkal is.
A jószívű, ír parasztok állítólag a pokolban tengődő lelkekre is gondoltak, így vált szokássá, hogy edényeket, lábasokat döngettek október 31-én, hogy az elátkozott lelkek tudják, hogy nem lettek elfeledve.
Az amerikai ír telepesek a halloween tököt nem csak lámpásként használták. Levágták a tök tetejét, eltávolították belőle a magokat, és tejet, fűszereket és mézet öntöttek bele, amit forró hamun sütöttek meg. Ez volt a mai, hálaadás napi tökpite őse.
Régebben a magyar társadalomban azt a hetet, amelyre a halottak napja esett, halottak hetének nevezték.
A magyar néphit szerint a mennyországban minden léleknek van egy égő gyertyája és ameddig az lángol, addig él az ember.
A belsejében mécsessel világító, néha ijesztőre faragott töklámpás lett a halloween legfontosabb kelléke. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott, még jóval megelőzve azt, hogy a halloweenhez kössük.
A kandírozott alma is jelképe halloweennek. Samhain időpontja jelezte a keltáknak, hogy az almát ideje leszedni. Minden gyümölcsöt leszedtek, mert úgy gondolták, a gonosz tündérek minden le nem szedett almát leköpnek, hogy azok ehetetlenekké váljanak.Ez képezi alapját egy ma is népszerű halloweeni játéknak, amikor a lányok titokban megjelölik az almájukat, majd vízbe dobják azt, és a fiúknak a fogukkal kell kivenniük a hordóban lebegő gyümölcsöt. Amelyik fiú az adott lány almáját kiveszi a vízből, az lesz annak a jövendőbelije a babonák szerint.
A kivájt töklámpás angol neve "Lámpás Jack". Az ír legenda szerint ugyanis a nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. Az ördög elvitte volna a pokolba Jacket, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack nem akart vele tartani, így ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról. Az ördög felmászott a fára, Jack pedig egy keresztet rajzolt a fa törzsére. Az ördög nagyon félt a kereszttől, és nem mert lemászni. A kovács megígérte, hogy nem lesz baja, ha lejön, de csak akkor, ha őt nem viszi el magával a pokolba. Azonban, amikor Jack meghalt, nem jutott a mennybe, mert nagyon sok rosszat tett élete során, viszont az ördög sem akarta látni a pokolban, mert haragudott rá a fára mászós eset miatt. Így szegény Jack a menny és a pokol között rekedt. Mivel nagy volt ott a sötétség, megkérte az ördögöt, hogy adjon neki egy kis fényt, hogy vissza tudjon jutni az élők világába. Az ördög erre egy örökké izzó fadarabot dobott neki a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépába tette, hogy az lámpásként mutassa neki az utat. A lelke azóta is ennek a lámpásnak a fényében keresi a megnyugvást, a monda szerint. Az ír néphagyományt Amerikában a jóval látványosabb, és nem utolsósorban jóval könnyebben megfaragható sütőtök váltotta fel.
(Forrás: Agroinform)
168.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
