Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Hollósi-Simon István

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

Mit tanúltunk az utóbbi napokban Magyarországról?

Forrás:  VS.hu

Ausztria és Németország éjjel zöld utat adott a menekülteknek, és bár a magyar kormány nem küld több buszt a hajnalra újra megtelt Keleti páyaudvarhoz, az ottani migránsok innentől valószínűleg így is átjutnak a határon, miután a MÁV újraindította a vonatközlekedést. A héten szinte csak kapkodtuk a fejünket, hogy követni tudjuk az eseményeket, de közben azért sok minden kiderült arról, hogy milyen országban élünk. Íme, a menekültválság öt fontos tanulsága.

ISZONYATOS FESZÜLTSÉG VAN AZ EMBEREKBEN

Ahhoz képest, hogy a menekültek legnagyobb bűne nagyjából az volt, hogy leették az almát a fákról a határ menti kertekben, elképesztő gyűlölet tudott kialakulni rengeteg emberben. A Facebook sorra kapcsolta le a különböző „migránsvadász” oldalakat, szélsőjobbosok cirkáltak a határnál, hogy menekültet verjenek, olykor még a trolin beszélgető nyugdíjas asszonyok is gyilkolászásról álmodoztak. Lapunk soha nem látott még annyi gyűlölködő kommentet, mint ami a menekültes cikkeinkhez érkezett.

Az emberek másik fele eközben nem hajlandó elfogadni, hogy Magyarországon – és az EU-ban –  vannak rendészeti szabályok, amiket a rendőrségnek, az államnak és a menekülteknek is be kell tartaniuk, hogy egy illegális határátlépőnek is vannak kötelezettségei, és nincs joga a teljes szabadsághoz. Hogy van, aki etnikai-vallási feszültségektől tart. A két tábor között nincs értelmes párbeszéd, nincs középutas vélemény, nincs érvelés, ráadásul a megosztottságnak olyanok is részesei lettek, akiket nem érdekel a pártpolitika.
Ez elég félelmetes. Ha valaki a fejébe venné, hogy egy ilyen állapotú 

A MAGYAR ÁLLAMTÓL NE VÁRJ EMBERSÉGET

Az egész világ napokig azt figyelte, hogy ezrek maradtak állami segítség és normális tájékoztatás nélkül Budapest közepén. Családok laktak napokig aluljáróban, kisgyerekek aludtak a földön úgy, hogy legtöbbször egy palack vizet sem kaptak az államtól, nemhogy meleg ételt, matracot, kitelepült orvoscsapatot vagy nagy katonai sátrakat. Nem volt rendőr a vonatoknál, amikor a Nyugatra vágyók egymást préselve próbáltak feljutni a szerelvényekre, gyerekekkel a karjukban. Szerdán egész nap a kőbányai vasútállomáson parkoltatták azokat a menekülteket, akik hajnalban nem voltak hajlandóak átszállni a debreceni vonatra, majd késő este közölték velük, menjenek, amerre látnak, és két vonattal is gyakorlatilag tőrbe csalták a menekülteket.
Mindezt azért volt furcsa figyelni, mert nem arról volt szó, hogy leállt volna az állam. A rendőrség tette a dolgát; igyekezett korrekten dolgozni, ha kellett, akkor a balhézó magyart vitték el a menekültek közeléből, nem volt rendőrattak, félelemkeltés. A MÁV betű szerint betartotta a saját szabályait – például a jegyvisszaváltást, jegyárusítást vagy a magyar nyelvű tájékoztatást illetően –, de a menekültek ezzel inkább rosszul jártak, mint jól. A kerítés épült, a parlament rohamtempóban fogadott el egy új migrációs törvényt, a befogadóállomások működtek, még ha túlzsúfoltan és lassan is.
Végeredményben a kormány és az állami szervek megtették, amit jogszabályok alapján meg kellett tenniük, de semmit többet. Lényegében azt üzenték: az elesettek, szükséget szenvedők, vagy ha úgy vesszük: akikre az államnak nincs szüksége, azok válsághelyzetben se számítsanak speciális bánásmódra, emberségre. társadalmat a végletekig feltüzel, nem lenne nehéz dolga, a következményei viszont annál súlyosabbak lehetnek.

POLITIKA =/= EMBEREK

Ilyen sokoldalú, személyes, egyben mégis szervezett segítségnyújtást rég látott az ország. Nagyon sokan aktivizálták magukat, és a legkülönfélébb módokon segítettek a menekülteknek. A mesevetítéstől kezdve az információnyújtáson, tolmácsoláson, civil orvosi segítségen át a babakocsiadományokig volt minden a Keletinél, de a déli határnál, a menekülttáboroknál és a pénteki nagy menetelés közben az autópályánál is sok önkéntes támogatta a migránsokat. A világsajtóban olyan nyilatkozatokat lehetett olvasni a menekültektől, hogy Magyarországon az ellátás borzasztó, de a civilek rengeteget segítenek nekik.
Lehet elméleteket keresni erre a politikai hangulattól kezdve a magyar történelemben gyökerező néplélekig – kitántorgók, emigránsok, disszidensek országa vagyunk mi is –, de miért is kellene rácsodálkozunk és megmagyaráznunk, hogy valaki segít egy másik emberen?
 
TOTÁLISAN BEMEREVEDETT A POLITIKA

Úgy tűnik, Nyugat-Európában megmozdult valami. Manuel Valls francia kormányfő a Twitterjén osztotta meg a megfulladt szír kisfiú fotóját, és a befogadást sürgeti, Francois Hollande francia államfő a fotótól szintén nem függetlenül összehívta a minisztereket a menekültválság miatt, Cameron közölte, hogy készek több ezer menekültet befogadni, hogy „az erkölcsi kötelességüknek eleget tegyenek", péntek éjjel pedig jött a bejelentés, hogy Ausztria és Németország beengedi a menekülteket.
Eközben Magyarországon minden a megszokott mederben. Orbán Viktor konzekvensen szembemegy az európai állásponttal, és keményen tárgyal, a megszólalásait kizárólag politikai szempontból fontolja meg. Ellenzék nincs, vagy ha van, a médiabohóckodást nyomja. A kormányellenes szavazók még mindig egész jól összehozhatók nagy, szigorúan nem pártpolitikai tüntetésre, de aztán kifúj a nagy igyekezet, hazamennek a dühös emberek. Ezerszer láttuk már ugyanezt (lásd még: internetadó), ez lett Magyarország unalomig ismételt forgatókönyve.
És ha egy ilyen ügy, amivel napokig a világsajtó címoldalain szerepelünk, ami megrázza Európát sem lep meg minket semmi újjal a belpolitikában, akkor ezek után már semmi nem is fog.

A JOBBIK IS CSAK EGY PÁRT

A Jobbik legendás, és nyilvánvalóan az antiszemitizmusban gyökerező arab-barátsága hirtelen elfelejtődött, a radikális párt most minden erejével a menekültellenességre koncentrál, és hangoztatja a szélsőséges, esetenként uszító felhívásait arról, mit kéne tenni az egyébként főként arab országokból érkező migránsokkal.

A Facebookon és a különböző blogokon is megfutott most az a régi plakát, ami nagybetűkkel hirdette az arabok iránti szeretetet, úgyhogy a Jobbik életében is eljött a pillanat, amikor a fejére lehet olvasni a köpönyegforgatást. A radikális pártnak ezután elég nehéz lesz hitelesen ekézni a Fideszt és az MSZP-t, hogy „hatalmi érdekből úgy váltogatják a véleményüket, mint a zoknit”, röhejes lesz, ha egy 1989-es Orbán-videót oszt meg a radikáljobbos netes fórumain, vagy ha azt állítja magáról, hogy sziklaszilárdan mindig ugyanazt képviseli.
Rovatok: 
Politika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1