A MUSTÁRMAG KÖZÖSSÉG RÖVID TÖRTÉNETE

„Evangéliumi gyökerekből megújuló magyar népi lelkiség” – így hangzik a marosvásárhelyi Mustármag közösség mottója, amely mentén arculatát kialakítja, és mondanivalóját megfogalmazza. Ezáltal válik jellegzetessé a katolikus kisközösség a többi megújulást hirdető kisközösséghez képest. Azonban ennek az arculatnak a letisztulása egy hosszú folyamat eredménye volt.

A közösség tulajdonképpen egy katolikus plébános, Papp László személye köré szerveződik, aki a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején felismerte, hogy a hagyományos igényeket kielégítő pasztorációs munka mellett egy átgondolt, átfogó és szakszerűen kivitelezett megújulási mozgalomra van szükség. E missziós munkának érintenie kell a hívek szociális, művelődési, lelki és gazdasági életéhez kapcsolódó területeket. Ennek eredményeképpen Nagyenyeden beindultak és működtek a következő tevékenységek: Castellum Alapítvány (erdélyi történelmi családok egyesülete), Talentum Fesztivál (Erdélyi Fiatalok Zenei Találkozója), Mustármag-Kairos Egyesület (nevelési és evangelizációs programok – az évek során több mint 4000 résztvevővel, bentlakás és „kovászközösségek” létesítésével), Caritas – házi betegápolás valamint a Máltai Szeretetszolgálathoz kapcsolódó szociális programok, gazdasági tevékenységek beindítása (több mint 450 munkahely létesítése).

Papp László arra törekedett, hogy a kezdeményezések a plébánia árnyékában növekedjenek, majd megtanuljanak saját lábon állni. Ilyen formában létezett egy helyi gyökér, de ez távlatban, szétsugárzó keretben él tovább, és egy összefüggő, egységes, egymást támogató programrendszert alkot. Ennek szerves része a Mustármag közösség.

A nagyenyedi plébános tehát 1993 áprilisában felvállalta a hitben elmélyülni vágyó tanítóképzős lányok közösségalkotási igényét. A plébániára való beköltözést négy lány (két testvérpár) kezdeményezte, akik azelőtt a Bethlen Gábor Kollégium bentalkásában próbálták megélni hitüket (közös ima és templombajárás), de az ottani körülmények akadályozták a kibontakozást. Erdély különböző városaiból érkeztek, kiszakadtak az otthoni egyházközösség életéből, és igényét érezték annak, hogy egy egyházközösség tagjai legyenek, ahol szolgálatot teljesíthetnek. Alkalmanként bekapcsolódtak a plébániai rendezvények, lelkigyakorlatok megszervezésébe, és különböző részfeladatokat vállaltak. Így kerültek kapcsolatba Papp László atyával, akitől később engedélyt kértek arra, hogy beköltözhessenek a plébánia épületébe. Az egyik ilyen lelkigyakorlat alkalmával erősödött meg a példázatból vett Mustármag nevű csoport személyeiben a közösségi életforma felvállalása iránti igény. A kezdeményezésre Papp László plébános azonnal reagált, engedélyt kért a gyulafehérvári püspökségtől, és nemsokára megtörtént a beköltözés. 

Az együttélés időszakában érett meg a Mustármag közösség kibontakozásának hogyanja, valamint megfogalmazódtak a jövőre irányuló tervek, célok is. A közösségbe, saját lelkészük tudtával és vezetésével, a katolikus diákok mellett unitáriusok, reformátusok is bekapcsolódtak úgy, hogy senki sem vált közömbössé felekezetével szemben.

A közösségben töltött időszak elősegítette a keresztény szellemben való növekedést, a hivatástudat kialakítását és a szakmai felkészülést, illetve az érett kezdeményező személyiség kialakítását. Az alapeszme: „közösségben növekedünk, hogy közösséget nevelhessünk”, azaz az itt növekedő fiatal pedagógusnövendékek szívügyüknek tartották az oktatás mellett a nevelést is, vállalták és vallották a keresztény értékeket, hivatást éreztek arra, hogy az evangélium szellemében neveljenek, illetve kovászközösségek kiépítésére és ápolására törekedtek.

1995-ben végzett és került ki a Mustármag első generációja, majd a plébániához tartozó közösségi otthon felújítása után, 1996-ban tizenhat óvó- és tanítóképzős lány költözött be. A lányok beköltözése a személyek szempontjából ezúttal kissé elhamarkodott volt. Nem mindenki vállalta fel a tudatos hitéletre törekvést, valamint a közösség céljait sem tudta magáénak, ezért ebben a csoportban nem valósult meg a közösségi élet.

1998 júniusában végzett a Mustármag közösség második generációja, szeptemberben pedig újabb nyolc lány költözött be.

1999 júniusában Papp László lelkivezető áthelyezése Marosvásárhelyre és Bálint Emil nagyenyedi plébániára helyezése nem hozott különösebb változást a közösség belső életében, csupán nehezebb időszakot vont maga után. A gyulafehárvári érsek három év haladékot adott az ott maradásra, lévén, hogy már júniusban eldőlt az újabb csoport beköltözésének ténye. Tehát 1999 szeptemberében újabb nyolc lány költözött be a Mustármag otthonba.

Az idő egyre nyomatékosabbá tette a jogi önállósodás szükségességét. Ezért 1999 decemberében hivatalosan bejegyzésre kerül a Mustármag-Kairos Egyesület.

A Nagyenyeden élő közösség folyamatosan együttműködött Papp László atyával. A marosvásárhelyi Szent Kozma- és Damján plébánia fiataljaival közös lelkigyakorlatokat, kirándulásokat szerveztek, így épült ki a velük való kapcsolat. Ebből kifolyólag Marosvásárhelyen is kialakult a 2000-es év folyamán egy Mustármag kovászközösség, amely formájában más jellegű volt, mint az enyedi. Itt nem közösségi otthonban éltek együtt a fiatalok, hanem heti rendszerességgel gyűltek össze imádkozni, megosztani a velük történt eseményeket, játszani. Közben bekapcsolódtak a plébániai tevékenységekbe, lekigyakorlatok szervezésébe. Ebből a közösségből nőttek ki azok a személyek, akik 2001 októberében megalapították Kolozsváron, a nagyenyedi mintájára, az első egyetemista Mustármag-Kairos közösségi otthont, mely 2002 októberében tíz személyre bővült. Itt a diákok bérelt tömbházlakásban laktak együtt, ahol szeretetközösséget próbáltak meg kialakítani.

A Mustármag közösség szolgálatának kibontakozásában fontos helyet foglal az a mozzanat, amikor Papp László atya elhagyja a marosvásárhelyi plébániát, és 2001 augusztusától érseki engedéllyel teljesen az evangelizációnak szenteli magát. Ez jelenti a Mustármag-Kairos közösség evangelizációs megújulás-szolgálat kezdetét.

2001 szeptemberében újabb közösségi otthon jött létre Marosvásárhelyen, ahová azok a személyek költöznek be, akik Nagyenyeden végeztek, de Marosvásárhelyre kerültek. Olyan lányokról van szó, akik mindvégig komolyan vették a Mustármag közösség céljait és lelkületét. Marosvásárhelyre költözésük indítéka többnyire a közösség úgynevezett követése, a lelkületben való megmaradásra, továbblépésre, szolgálatra való igény volt, mely a lelkivezető és a közösség közelében megvalósítható volt. Ehhez a döntéshez többükben hozzájárult a közösség tagjai között kialakult baráti kapcsolat is.
2002 júniusában végzett az ötödik és egyben utolsó nagyenyedi Mustármag generáció.

2003-tól rendszeres, módszeres népevangelizációs tevékenység kezdődött el Erdély különböző helységeiben a Mustármag-Kairos megújulás-szolgálat szervezésében. Ennek célja a személyes és közösségi megtérésre való meghívás, felszólítás, illetve egy gyökerekből megújuló népi lelkiség kialakítása.

2004-ben került sor különböző telkek megvásárlására. Az egyik Szováta mellett található erdős, hegyes környezetben, régi házzal. Ez lenne a missziós tanya, amelyet lelkigyakorlatos, kivonulási hely valamint önnfenntartó gazdaság kialakításának céljából vásároltak. A másik kettőt missziós telep kialakításának szándékával vásárolták Marosvásárhelyen. Ezek közül az egyik székhelyet és életteret adna közösségi életre vágyó családosok számára, a másik pedig egy teljes idejű, evangelizációs indíttatású közösség számára biztosítana székhelyet. Ez hordozná és fogná össze az egész megújulás-szolgálat lelkületét. A telepek kiépítése máig folyamatban van.

A 2005-ös év újabb kezdetet jelentett, hiszen megalapult a marosvásárhelyi Mustármag Kollégium, melynek épületét a marosvásárhelyi belvárosi plébánia bocsátotta a közösség rendelkezésére. A kollégium ma kb. 115 középiskolás és egyetemista diáknak ad otthont, követve a Mustármag közösség céljait, értékrendjét. A diákok mellett négy nevelőnő lakik a kollégiumban, akik a volt enyedi és a marosvásárhelyi kovászközösségekből kerültek be. Ennek a kollégiumnak a diákjai más jellegű csoportot képeznek, mint az azelőtti enyedi vagy kolozsvári diákok. Itt a nagy létszám és korbeli eltérések miatt nem alakulhat ki egy kompakt, bensőséges közösség, legfennebb kisebb csoportokra bomolva. A nagy létszám és különbözőség mellett ennek másik oka az indíttatás, ami többüket a kollégiumba vezette. A fő indok, amiért a diákok nagy része ide beköltözött, az a szálláslehetőség volt, és csak azután következett a közösségi életforma iránti igény. Természetesen, ez nem érvényes általánosan minden bentlakóra; azok részéről, akik valóban elsődlegesen közösséget kerestek, és így jutottak el a kollégiumba, nagyobb egyetértés és alkalmazkodás tapasztalható a számukra szervezett tevékenységeket és szabályzatot illetően. Idejükhöz mérten a diákok bekapcsolódnak a közösség által szervezett missziókba, evangelizációkba. 

Ma a közösség székhelyét a katolikus kollégium jelenti. Itt találkoznak heti rendszerességgel a marosvásárhelyi közösség fiataljai, illetve a régebbi tagok. Itt kerülnek megszervezésre a különböző lelkigyakorlatok. A kollégiumi bentlakók és a közösség kintlakó tagjai a közös tevékenységeken, kirándulásokon kerülnek kapcsolatba egymással.
 

A MUSTÁRMAG KÖZÖSSÉG JELLEGE, KULTÚRÁJA

Szimbólumok 

A szimbólumok az alapokra, a gyökerekre mutatnak rá, félreérthetetlenül.

Jézus arc - egész hitéletünk alapja Jézus személye. Szándékunk: a töviskoronás, a visszautasított, de megdicsőült Jézus személyébe gyökerezni. A személyes élet, szolgálat, közösségi élet a vele való személyes kapcsolatból induljon ki. Ő a mérce, Ő az út, Ő az igazság.

Székely-kapu - világos határ. Szétválaszt egy kapun kívüli és egy kapun belüli világot. A kapun belül egy önálló, szabad gazda él. A nyitott kapu felajánl, befogad. Isten nevében áll. „Isten segedelmével állította” két önálló személy: a feleség leánykori neve van felírva férje neve mellé. Családot alkotnak. 
A kapu-tükrön a Nap és a Hold az ősi ázsiai lovas-kultúra örökségét jelzi. A kapu fölött a kereszt, mint felségjel. Mögötte kezdődik Isten uralma.

Az ünneplések 

A keresztény ünneplés örvendező jellegű. Hozzátartozik a visszatekintés és hálaadás. Tulajdonképpen Isten cselekvésének nyomát keresi és erre a tapasztalatra építi a jelent és a jövendőt. 

Fontos, hogy a közösség tagjai "természetes" szinten is jó kapcsolatot tartsanak egymással. Keressék fel egymást otthonaikban. Jó, ha a család tagjai is tudják, hogy kikkel barátkoznak, hova járnak. Például születésnap alkalmával, vagy a téli ünnepek ideje alatt az egész közösség forduljon meg egymás otthonában. Ekkor ne legyen nagy felhajtás, a család ne bonyolódjon fölösleges kiadásba. A cél a szeretet kifejezése, a család becsülése, az otthon értékeinek megfogalmazása, és ilyenkor is azt az értékrendet kell képviselni, ami első helyre Isten országát és nem az evés-ivást teszi. Minden alkalommal közösen imádkozunk a vendéglátó családért. A házigazda bemutathatja "örökségét", "természetes gyökereit"..., honnan jött, milyen szellemi, erkölcsi értékeket hordoz a család... A felelős vezető nagyon vigyázzon minden olyan esetben, amikor az emberek személyes, családi belső világukat osztják meg, hogy nehogy figyelmetlenség, visszaélés, sérülés történjen. Érzelmeket, önként feltárt belső dolgokat soha nem kommentálunk és nem viszünk tovább. Tisztelettel, szeretettel viszonyulni minden hajszálgyökérhez. A felszínre került dolgokat, főleg gyengeségeket, bajokat imába kell foglalni.

A közösség ünnepeként meg szoktuk szervezni a közös év végi hálaadást, a szilvesztert. Mindig szentírási részre épül az év végi visszatekintés, hálaadás, valamint az új évi közösségi programok megtervezése. Ezen alkalmakon ötvöződik a lelki elmélyülés a játékkal, a szórakozással.

Virrasztás, ima, böjt

Virrasztani: Istenbe kapaszkodni hajnalig. A virrasztás átformál. Megerősödünk.

Virrasztani a nehéz és kétségbeejtő időben szoktak Isten emberei. Virrasztani azt jelenti a bibliai nyelvezet szerint: védelmezni, megvizsgálni, éberen megfigyelni, meglapulva várni, őrséget állni, távolba meredni, éberen várakozni. Virrasztva imádkozni: Isten szentségének jelenlétében éberen létezni. Isten jelenlétébe bekerülni és ott időzni. Ez a béke majd kiváltja a csodálatot és a hálát. Az imádás, dicsőítés légköre egy „erőtér”, amit Isten jelenléte átjár. 
Az imádás légkörében a szív és az elme megtisztul. Kivirrad, látni kezdek. Az értékek, a viszonyok a dolgok megkapják igazi helyüket. A gondolkodásmód megújul. 

„Virrasszatok velem.” (Mt 26,38)
„Virraszatok és imádkozzatok.” (Mk 14,38)

A böjttel kifejezem, hogy éhezem Isten jelenlétét, Igéjét. Komolyan veszem szándékát.

Viszonyulásaink

Inkább a mindennapi élet szintjén próbáljuk megélni a Krisztus-hit, a keresztség és a Szentírás közös kincsébe gyökerező egységét. 
- A személyek közötti kapcsolatokra helyezzük a hangsúlyt.
- Törekszünk, hogy szoros kapcsolatban maradjunk a természetes környezettel, családdal, plébániával.
- A velünk kapcsolatba kerülő személyt próbáljuk segíteni, hogy olyan csoportra találjon, amely legközelebb áll az ő nézeteihez, értékeihez.
A közösségi sajátosságok az időben való fejlődésben állandóan alakulnak.

Meg szeretnénk tartani az egészséges kötődést:
- a meglevő lelkiségi csoportokkal, mozgalmakkal,
-    az egyházmegyei struktúrákkal, plébániákkal (minden programszervezés esetén hangsúlyozzuk, hogy a szolgálat elsősorban feléjük szól).

A közösség szerkezete

1. Érdeklődők (alkalmilag bekapcsolódnak)
2. Kezdők (döntöttek, hogy elindulnak Jézus felé - keresik az új életet)
3. Tanítványok - követik Jézust - elfogadták a meghívást, Vele járnak (12 apostol és 72 tanítvány)
4. Elkötelezett tanítványok 
- Isten országának munkatársai, döntöttek, hogy Vele maradnak "akik kitartanak..." (ApCsel 2,42)
- családon belül szolgálnak
- teljes idővel belekapcsolódnak a megújulás-szolgálatba 

forrás: http://www.mustarmag.info/