Buják népviselete a palóc terület egyik legismertebb és legszebb viselete. Napjainkig élő, ma is hordott viseletről van szó.   Hogy a mai viselet mikor alakult ki, nem tudjuk pontosan.Bujákon most is varrnak újat, és nem csak ünnepi alkalmakra veszik fel a nagymamák a ládákban molyosodó ruhadarabjaikat.  

Miért alakult ez ilyen szerencsésen?

Talán, mert Buják zárt település. Jól látta Glatz Oszkár festőművész: „ahová bemegy a vonat, onnan elmegy a népviselet”?A környéket elkerülte az iparosítás meg sok minden modern vívmány. A falu lakossága megmaradt a mezőgazdaságban, megtartva és megőrizve az értékeit, köztük a népviseletét. Az öltözetét valamikor magának készítette mindenki.

A gyáripar fejlődése, a színes kelmék olcsó előállítása tette lehetővé, hogy a régi festett vászon felsőruhát felváltsák a gyapjú, a karton, a kasmir anyagú gyári termékek. A nógrádi palóc községek népviselete egyedi, más községekkel össze nem téveszthető jegyeket tartalmaznak, akikről a környéken lakó, vagy a viseletekben jártas már messziről megmondja, hogy az előtte álló menyecske mely község lakója.

A bujáki viselet a palóc népviseletek sajátosságának megfelelően a kerekded formák hangsúlyozását tartotta elsődlegesnek, és ehhez alakította ki ruhadarabjait
A bujákiak alakították legrövidebbre és legtöbb alsószoknyával legkevesebbre szoknyájukat. Vállukat a vállkendő sűrű, magasra felálló, keményített csipkefodra szélesítette, nyakukat, mellüket szinte beborította az üveggyöngyök sora.

Aranypántlika és piros pántlika fokozódik itt kokárdaszerűen és mélyükben üveggyöngy fénylik, ha rásüt a nap. Lábukon kötelezően piros csizmát viseltek.

A bujáki viseletet festményeken Glatz Oszkár (1872-1958) örökítette meg. A Bujáktól elválaszthatatlan festőművész, - aki részt vett a nagybányai festőcsoport megalakításában, élete második szakaszában Bujákon alkotott. A csodálatos táj, a gyönyörű népviselet, a paraszti élet mozzanatai számára élethivatást, festői programot jelentettek.
 

A kép a Stiefel kiadó  A magyarság néprajzi térképe alapján készült.

Szabó Zoltán:Cifra nyomorúság című könyvében így mutatja be a Glatz Oszkár festményein bemutatott lányokat:

Hogy mikor milyen ruhát vettek föl, azt főleg egyházi ünnep jellege határozta meg. …Legkevésbé talán emberi testhez hasonlít ( egy ünneplőbe öltözött lány), inkább emlékeztet az Isten szelídebb és színesesebb teremtményeire és a mezőre illik, mintha odatermett volna. Így készülődnek órahosszat vasárnaponként, aztán susogva vonulnak fel a templom elé, kövekkel bütykös utcán a Margitok és Máriák, ruháikban, ezekben a bonyolult alkotásokban, melyekhez több mint száz méter vászon, fél száz gombostű és egy sereg apró disz szükséges. Vasárnapjuk ezzel telik el, hogy a ruhákban vannak, hogy a ruhát fölveszik, hogy a ruhát leveszik. Margit hétköznapjai azzal telnek, hogy hajnali négytől este nyolcig dolgozik a szomszéd uradalomban. Mert Margitnak mása sincs, mint 40 szoknyája. Hétköznap eltűnnek a szalagok, pántlikák, fényes díszek. Ám megmarad a jellegzetes hajviselet: leányoknak, hajadonoknak a bársonyszalagos fésűs haj, hátul copfba kötve. Az asszonyok kendőt kötöttek. Leányok kiskortól kezdve viselték azt, ami az asszonyoknak jellemző viselete volt: a fékető. A bujáki nép, mint mindenben a féketőben is szerette a hímzést, díszítést. A féketők tetejét színes fonállal varrták ki, mert otthon vagy vasárnap délután a kapu előtt beszélgetve nem viselték az asszonyok a kendőt.
 

A lányok haját hétköznap három, ünnepeken három vagy öt ágba fonták be, majd a befont hajba maslit kötöttek. 

Vasárnap a lányok körfésűt tettek a hajukba. A fésű utáni hajrész be volt göndörösítve. A körfésű kívülről zöld bársonnyal volt bevonva, díszítve a két végén bimbós brosstű volt. A lányok haja elválasztva nem volt, copfot férjhez menésig hordtak. A menyecske kontyot régen a lakodalmat követő hajnalban készítették el, és ezután itták meg a "konty áldomást". Ma a kontyot a menyasszonytánc után formázzák meg az új asszonynak, és így visszatérve tartják meg a menyecske táncot. A kontyot hajtűkkel rögzítették és hogy a "féket" főkötő hátul még szép kerek legyen, a hajra keménypapírból készített kontyot tettek, amit a fékető eltakart.
 
A bujáki szőttesek jellegzetes színösszeállítása a piros és a kék.  
A kenderfonás, kenderfeldolgozás még az ötvenes években is élt Bujákon. Bár idővel a kenderfeldolgozás megszűnt,  szőttesek még ma is készülnek Bujákon.  A domináns piros-kék színekhez társul a rózsaszín, sárga meg a zöld.A  minták is jellegzetesek. Legtöbbjükön  virágok, csillagok stilizált vannak..

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:
http://konyvkapu.hu/a-magyarsag-neprajzi-terkepe-1-630-000-terkep-stiefe...
https://www.google.hu/search?q=buj%C3%A1k+hajviselet&client=firefox-a&hs...
http://www.hazaitajak.hu/tag/Buj%C3%A1k
http://195.228.19.18:9470/publikalas/index.aspx?adat=2261&pf=10&lf=9&mf=...
http://www.nepviseleteink.hu/paloc-nepviselet/bujaki-nepviselet/
 
 
http://users.atw.hu/bujakiszallas/rolunk.htm