Tormay Cécile írónő emlékezete

 „egy népnek, amelytől elvették határait, hogy ne védhesse magát, amelytől elvették fegyvereit., hogy ne támadhasson — nem marad egyebe, mint az irodalma... A nemzeti lélek érzi ezt és — érezzük mi is, szabad, dacos magyar írók, akik nem lettünk az idegen szellem gályarabjai. De mi csak szétszórt őrszemek vagyunk. Szegény, magányos őrszemek, akiket a vártán lassan befúj a hó. Pedig ha összehordanók a fegyverünket, sok magányos őrtüzünk zsarátnokát, nagy világosságot tudnánk teremteni, — szellemi honfoglalók tudnánk lenni.”                                                                 (Tormay Cécile)

Tormay Cécile írónő születésének 137., halálának 75. évfordulóján egykori otthona, a Kőfaragó utcai épület- , és az írónő tiszteletére állíttatott emléktábla előtt ünnepi megemlékezést tartottak 2012. október 8-án Budapesten.

 – Tormay Cécile még nem tananyag, noha ennek eléréséért több, mint ezer aláírást vitt a minisztériumba Jobbágy Éva, a Tormay Cécile Kör vezetője, aki ünnepi beszédében hangsúlyozta: – Rehabilitálását kérték Tormay Cécile mellett a Takaró Mihály irodalomtörténész által elnevezett száműzött magyar íróknak.

Az elnök-asszony kiemelte: – A Tormay Cécile Év meghirdetése általi  összefogással elbukott a kommunisták azon terve, hogy az írónőt agyonhallgatással örökre elfeledtessék! A harc sokak által és régen kezdődött. Hála az őt kiadni nem rettegő kiadóknak, és azoknak, akik egzisztenciájukat nem féltve népszerűsítették a volt írófejedelem-asszonyt. Csodáljuk azokat, akik nálunk derűlátóbbak voltak: Révész Ferencet, aki összegyűjtött pénzéből állította ezt a márványtáblát; Zorányi Gábort, aki a Nemzeti Értékvédő Egyesület élén R. Törley Mária Tormay-szobrát állíttatta, a szobrászművész azóta megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Kucsera Sándort, akinek ötlete révén javaslatunkra, Takaró Mihály irodalomtörténész laudálásával Tormay Cécile és irodalmi folyóirata, a Napkelet Magyar Örökség-díjat kapott.

Jobbágy Éva kiemelte: – Tormay Cécile remek életrajzírója, Hankiss János irodalomtörténész vallja: az alkotónak jelentős társszerzője az Olvasó. Nélküle nincs, nem lehet művészet! Mi is ebben hiszünk. Mert az írót, a művészt üldözhetik és rágalmazhatják még halálában is; akár be is tilthatják. De ha az olvasó, a közönség befogadja művészetét, akkor az fennmarad. Lám, Tormay Cécile ma ismét bestseller és egyben klasszikus, mint hajdanán…

A Tormay Cécile Kör vezetője rámutatott: – Hiába öntötték le emléktábláját vörös festékkel „ismeretlenek” ötször és következmények nélkül – kamerák, feljelentések, tiltakozások, ellenére nem találták meg a tetteseket. S habár az aranyozás ezzel mára lekopott, azért a hazaárulók nem tántorítják el a rajongók tömegét, sem a hivatalos és civil-szervezeteket attól, hogy kiálljanak az irodalmi Nobel-díjra kétszer jelölt írónő rehabilitációjáért. Sőt. Még azoknak is felkeltik érdeklődését, akik sohase hallottak Tormay Cécile-ről vagy akik eddig elkerülték emlékét. Úgy látszik, az igazi nagyságoknak még az ellenségei is csak használhatnak.

– Kegyelmi állapotban vagyunk: napról napra előbbre tartunk… Jövőre, amikor a Napkelet irodalmi folyóirat 90. évfordulóját ünnepeljük, még többen ismerik majd fel e felemelő szellemi hagyaték jelentőségét és szépségét. A Napkeletről a Klebelsberg Kuno Emléktársasággal együtt ingyenes zenés oktatófilmet készítettünk az iskolák számára – mondta Jobbágy Éva. Majd így folytatta: – A Magyar Művészei Akadémia konferenciájának egyik legnagyobb érdeme, hogy kimondta: a Napkelet a Nyugattal egyenrangú irodalmi folyóirat, s csak azzal – s más nemzeti irodalmi folyóiratokkal együtt lehet teljes egész a magyar irodalom.

Az alaptörvény terjesztésével kapcsolatos koncepció kidolgozásáért, végrehajtásának irányításáért felelős miniszterelnöki megbízott, Kerényi Imre  elmondta: – Örömet érez, hogy a Tormay Cécile Kör által meghirdetett emlékév gazdag programsorozatban csúcsosodott ki, hiszen konferenciákkal, szoboravatással és emléktábla-avatással is tisztelegtek az írónő emléke előtt. Hangsúlyozta, az október 3-án elindult Nemzeti Könyvtár-sorozat első kötete Tormay Cécile egyik regénye. A miniszterelnöki megbízott emlékeztetett arra, hogy A régi ház című Tormay családregényt 17 nyelvre fordították le.

„A civil kezdeményezés és a politikai szándék gyönyörűen összetalálkozott” – mondta Kerényi Imre, méltatva a Törley Mária készítette szobrot, amelyet március 31-én avattak fel a Szent Rókus Kórház előtti parkban. A politikus arról is beszélt, hogy Tormay Cécile művei először 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején kerültek indexre az írőnő politikai munkássága miatt. Hozzátette: az olyan írók, mint Wass Albert, Herczeg Ferenc vagy Tormay Cécile nemkívánatos személyek lettek, a „balliberális kánonban” az ő életművük nem fért bele. Szerinte ennek az az oka, hogy ezen alkotók a nemzeti oldalhoz tartoztak.

– „Visszahozzuk a mi kánonunkat” – fogalmazott Kerényi Imre miniszterelnöki biztos, aki a VIII. kerület alpolgármesterének, Sántha Péternének a Nemzeti Könyvtár eddig megjelent köteteit tartalmazó könyvcsomagot ajándékozott. Mint megjegyezte, ez a 31. csomag, az elsőt Orbán Viktor miniszterelnök kapta.

Sántha Péterné, a Józsefvárosi Önkormányzat alpolgármester asszonya hangsúlyozta: – Tormay Cécile a Józsefvárosban töltötte írói és közéleti szempontból legaktívabb éveit. Egykori lakóháza homlokzatát önkormányzati-kormányzati összefogással újították fel az emlékévre.
 
– De ki is volt ez a finom, decens jelenség, ez a nemesi származású értelmiségi középosztálybeli hölgy, ez a határozott véleményű, tollával statútumot hirdető írónő, a Corvin-lánc kitüntetettje, a MANSZ életre hívója, a Napkelet című folyóirat megálmodója és szellemi vezetője, akit nem sokkal halála előtt Nobel-díjra terjesztettek fel, s akinek emléktábláját immár sokadszor öntötték le vörös festékkel – tette fel a kérdést Sántha Péterné, majd így válaszolt: – Irodalmi tevékenysége mellett közéleti szerepet is vállalt. A Trianont követő évek nemzetközi elszigeteltsége ellen küzdött külföldön és belföldön egyaránt…

A történelem igazolja, hogy nehéz helyzetekben, a nemzetek kríziseinek idején – proféték, nagyformátumú személyiségek kapnak szerepet a sorstól. Közülük a magyar őseredet mondavilágában Emese lesz, a Honfoglalás korában varázsló, látnok, vagy vajákos asszony, a török időkben egri nő, vagy Zrínyi Ilona, a XX. század elején pedig Tormay Cécile.
Mi a közös ezekben a nőkben, férfiakban, költőkben, írókban, karizmatikus személyiségekben? Az önfeláldozás, a nemzethez való megalkuvás nélküli feltétlen hűség, nem holmi ideológiák szolgálata, hanem kizárólag a nemzeté… Isten kiválasztottainak, küldötteinek szavát és példáját nekünk kell tovább hirdetnünk. Ezért fogjuk az Emléktáblát meggyalázó vörös festéket a következő alkalommal is zokszó nélkül letörölni – mondta Józsefváros Önkormányzatának alelnöke.

Az ünnepi eseményen, mely koszorúzással zárult, közreműködött Meister Éva színművész, valamint Bartha Katalin hegedűművész.

 Végezetül álljon itt mementóként az Emléktábla szövege, mely jelenleg a vörös festékkel történő leöntések miatt olvashatatlan: „E házban lakott 1906-1937 Tormay Cécile író, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége alapító országos elnöke, alapítványi hölgy, a Nemzetközi Szellemi Együttműködési Bizottságának első magyar tagja. / Hirdesse e tábla halhatatlan írásművészetének világszerte szétsugárzó dicsőségét s a keresztény – nemzeti Magyarországért folytatott küzdelmében mögé sorakozó hazaszerető asszonyok soha nem szűnő hűségét és háláját.”

                                                               Frigyesy Ágnes

                                                          A szerző felvételeivel