http://creditdrtothemese.5mp.eu/web.php?a=creditdrtothemese&o=HFc6GQ1e9P

Tisztelt Olvasó!

Ez egy hivatalos figyelmeztetés arról, hogy a következő tanulmány szerzői jogi védelem alatt áll, bármilyen felhasználása a szerző írásbeli engedélyéhez kötött! A törvény általi védelem megsértője kártérítési felelősséggel tartozik.

Dr. Tóth Emese:

A deviza alapú kölcsön elnevezésű termék jogi természete;  javaslatok a szerződések jogi megítéléséhez és intézkedésekhez

Összefoglalás: A bankok befektetési szolgáltatási tevékenységének szigorú szabályozása és a verseny éleződése nyomán bevezetett devizahitel elnevezésű termék jogilag nem hitel, illetőleg kölcsön.

Bár a szolgáltató a szerződés elnevezése szerint kölcsönszerződést ajánlott, a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások tömeges ügyletkötései során megkötött szerződések nem felelnek meg a kölcsönszerződés jogi kritériumainak. Az ügyfeleket nem a szerződéskötéskor kölcsönös akaratnyilvánítással elfogadott konkrét tőkeösszeggel terhelték meg a pénzügyi szolgáltatók, hanem a devizapiac által, a devizapiaci értékelés nyomán utóbb (a szerződés megkötése után) kialakuló áron számított, a szerződéskötéskor nem kiszámítható tartozást eredményeztek az ügyletek. A megkötött szerződések így a kötelező törvényi tartalmi elem - úgy mint a meghatározott összegszerűség - hiányában kölcsönszerződésnek nem minősíthetőek, és a folyósítással sem váltak érvényes kölcsönszerződéssé.

A felek között létrejött ügyletek alapján a deviza alapú kölcsönszerződés elnevezésű megállapodás tárgya egy összetett befektetési termék volt, amely több befektetési eszközt is magában foglalt, úgy mint több devizacsere-ügyletet (swap), forward ügyletet és az ár(folyam)-különbözet megfizetésére szóló külön megállapodást (CfD). Ezeket az eszközöket a bankoknak a befektetési szolgáltatás törvényi szabályai szerint kellett volna értékesíteniük.

Mivel nem köthető befektetési szolgáltatási szerződés olyan ügyféllel, akinek kockázatviselő képessége az ügyletből eredő kockázatot nem képes viselni, az kockázatviselő képesség előírt előzetes vizsgálata kimutathatta volna, hogy a mára már devizahiteleseknek nevezett magánszemélyek nagy részével nem is jöhetett volna létre a devizahitel-szerződés. Az adósok kárán kívüli súlyos következménnyel járt a devizahitelezéssel összefüggésben a bankok közötti határidős ügyletek létrehozása, a kölcsönök „átcsomagolása” azért is, mert az addig biztonságos jelzálogpiac kockázatossá vált. Sőt az is tapasztalható, hogy a jelzálogpiacot az „átcsomagolásos” ügyletek aláásták. Az addig konzervatív banki szemléletmódot felváltotta a neoliberalizmus elveit tükröző szemlélet. A bankok a jogalkotók által a közérdek érvényesítésére kötelezett gazdasági társaságok , amelyek működését és a hitelezési piac működését az állam többször bankkonszolidáció útján is garantálta.

A gazdaságossági szempontok azt vetik fel, hogy a devizahitelezéssel kapcsolatban a szerződések peren kívüli rendezése, további jogalkotás és felügyeleti intézkedés szükséges.

A tanulmányomban felsorolt érvek alapján - reményeim szerint – egyértelműen bizonyítható, hogy a devizahitelesek ügyében folyó jogi eljárásokban abból kell kiindulni, hogy a szerződési dokumentáció szerinti ügylet nem felel meg a kölcsönszerződés törvényi tényállásának, minősíteni kell tehát a létrejött ügyletet, és nem lehet egyszerűen az egyoldalú módosítás, illetőleg az árazás tisztességtelensége kérdéskörében mozogva rendezni a jogi helyzetet.

Legal qualification of the product labeled as foreign currency loan Summary: foreign currency loans introduced as new product to the Hungarian mortgage market because of strict regulation regarding banks as investment service providers and sharpness of competition should not legally be deemed as credit or loan. Although the service contract renamed loan agreement as advised by credit institutions and financial enterprises, bulk of transactions concluded during the 2005-2011 time period and contracts does not comply with legal criteria of loan agreement specified by law, since specific (lump) sum charged by financial service providers on customer as debt capital was not fixed by contractual mutual written contract, but by the foreign exchange market. Principal amount could not calculated at the time of contracting as required by law. That causes that such agreements can not be described as loan agreement. The real transactions between the parties called foreign currency denominated loan agreement, based on and included a complex investment product which had more that one investment vehicles, such foreign exchange transactions (swap) and the contract on payments of difference (CDF). These devices are ruled by investment services law, therefore these would have been sold by the investment services operating in a separate department of a bank and these very high-risk transactions would have had handled as to high standards of general rules on investment services and terms in force under the investments service internal rule. Clients should have been informed in advance of double-rate risk of currency transaction and the detailed content of risks of the customers. Since contract related to investment services should not agreed with a customer who has no the risk-bearing capacity of such transaction, most of them would not be possible to agree, because results of pre-examination of risk bearing capacity required by law would show the weak capacity of individuals named now as foreign currency loan debtor. The debt has serious consequences for people however the transactions between banks in the context of the establishment of futures attaching to foreign currency lending contracts cause most serious effects, the mortgage market becomes risky. Moreover, it was observed that the mortgage market is undermined. Conservative approach of the past has been replaced by new thinking of banks reflecting theories of neo-liberalism.

Bevezetés

A bankok története során sokszor voltunk tanúi annak, hogy a szigorú szolgáltatási szabályok vagy a tartalékolási, illetve szavatoló tőke kötelezettség elkerülésére vagy embargós korlátozások kikerülésére, illetőleg verseny- vagy árazási előny megszerzése érdekében „új termék” került forgalomba. Így keletkezett például a letéti jegy. A jelenség nem új. „Ami új, az az 1990-es évektől a pénzügyi innovációban bekövetkezett időbeli és térbeli gyorsulás és kiterjedés, és a másodlagos piacok felemelkedése, amelyeken az új termékkel kereskednek, valamint a hitel derivatívák megjelenése, amelyekkel a hitel kockázatot áthelyezik és azzal kereskednek”. „A pénzügyi termékek és szolgáltatások innovációja különféle hatásokat vált ki, s ez bonyolulttá teszi az értelmezésüket, még inkább a kezelésüket, felhasználásukat.

 Az innováció működhet a haladás segítőjeként, s közép- és hosszú távon hozzájárulhat a pénzpiacok hatékonyságának növeléséhez, ám a pénzügyi közvetítők által létrehozott innovációk rövidebb távon kedvezőtlen hatásokat kelthetnek. Ilyen a piacok hatékonyságának és áttekinthetőségének romlása, a tökéletlen működésük, amit e szereplők, például a bankok a maguk javára kiaknázhatnak.

Napi tapasztalat, hogy az innovációk a pénzügyi közvetítők intézményi modelljeiben is átalakulásokat idéznek elő. Ez különösen veszélyes, mert módosítja működésük tartalmát és meghatározó jellemzőit anélkül, hogy a külső megjelenésükben komoly változás mutatkozna meg. Kritikus jelentőségűvé vált, hogy az új struktúrákban az ügyletek kockázatai egészen másként oszlanak meg a szolgáltatók és az ügyfelek közt, nemegyszer az utóbbiak tudta nélkül”.

Új szakmai kifejezés a kockázat áthárítását szolgáló innováció . Problémás területként határozzák meg a szakemberek e téren, hogy követhető-e a hitelkockázat áthelyezése a hitel derivatívák által, és milyen mértékben fogja át az ügyletben résztvevők tudata a komplex instrumentumok miben létét.

Tanulmányom célja annak bemutatása, hogy a deviza alapú hitelezés megítélése során a bankok tevékenysége nem hitel-, illetőleg kölcsönszerződések létrehozására irányult, és nem is azt eredményezte, hanem a tőkepiaci kockázatáthelyezés érdekében – kilépve a hagyományos hitelközvetítői szerepkörből – árnyéktevékenysége lett meghatározó. „A bank már nem a pénzügyi források közvetlen előállítója és közvetítője”, hanem „a tőkepiac elérhetőségi pontja”, „a bank ajánlata a valóságtól eltérő, hamis elvárásokat generál ügyfeleiben”, és az eljárási és termék innováció szerinti folyamatban „az eladott befektetési termékek teljesítménye nem a bank szolvenciájához, hanem a tőkepiachoz és harmadik személyek teljesítéséhez kapcsolódik”.

Tanulmányom nemcsak arra keres választ, hogy a kölcsönszerződésnek nevezett ügylet valóban kölcsönszerződés-e egyáltalán, hanem annak a további elemzés szükségességét is felveti abban a kérdésben, hogy a bankok történetében bekövetkezett „evolúciós változás” , a tőkepiac által befolyásolt innováció és ennek alapját képező neoliberális (piaci hatásokat engedő, szabályozásellenes) szemlélet eredményeképpen bekövetkezett pénzügyi rendszerbeli változások, a bankok hagyományos szerepkörét átvevő befektetési banki túlsúly, „a bankok működésének új útja” megfelel-e az EU elmúlt húsz évi jogalkotási tevékenysége során kialakított fogyasztóvédelmi szabályoknak, megfelel-e a befektetési szolgáltatási tevékenység európai szabályozása harmonizációjaként hatályba léptetett magyar befektetési szolgáltatási törvény rendelkezéseinek beleütközik-e a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába; megfelel-e a befektetési szolgáltatási tevékenység európai szabályozása harmonizációjaként hatályba léptetett magyar befektetési szolgáltatási törvény rendelkezéseinek vagy kísérlet volt az Investment Services Directive – Markets in Financial Instruments Directive (MiFID), a felügyeleti ellenőrzés, a jelentési kötelezettség megkerülésére.

Az EU elmúlt húsz évi jogalkotási tevékenységének nem kis része a fogyasztóvédelmi szabályok, a tisztességtelen piaci magatartás szabályozása és tilalma, valamint a bankok mint befektetési szolgáltatók befektetési szolgáltatási tevékenységének szabályozása. Ehhez járult a Investment Services Directive – Markets in Financial Instruments Directive (MiFID), a felügyeleti ellenőrzés, jelentési kötelezettség az alábbi ügyletekről: opció (O), warrant (W), future, forward (F), contract for Difference (CdDCfD), total return swap (TRS), spread bets (X), swap (S), credit default swap CDS (Z), komplex derivatív (K).

 A deviza alapú hitelek esetében már több fokon, sőt a legmagasabb bírói fokon is született határozat. Sajnos valamennyi eljárás alapját az az alapfeltevés adja, hogy a devizahitelezés technikáját tartalmazó alapul fekvő szerződés hitel-, illetve kölcsönszerződés. A bíróság bizonyítási eljárásának tárgya a szerződések egyoldalú módosításának jogszerűsége, a kölcsönszerződés egyes feltételeinek érvényessége, a tisztességes szerződés fennállta (egyenértékűség) vagy a tájékoztatási kötelezettség teljesítésének elmulasztása. Tanulmányom célja felhívni arra is a figyelmet, hogy nem az a fő kérdés, hogy milyen hatása lett volna a deviza alapú hitelekre alapozott „innovatív” kampány alakulására, ha korábban pénzügyi felügyeleti kommunikációval érthetőbben és hangosabban figyelmeztetik az érdekelteket a „hitel” kockázataira, hanem a devizahitelezés során mindenkor hatályban volt korlátok és szolgáltatási szabályok megsértését számon kell kérni.

Egyértelműen meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy az ún. innováció bevezetésével jogszabálysértés valósult-e meg, a szigorú befektetési szolgáltatási szabályok szerint értékesíthető befektetési eszközökből komplexen összeállított termék értékesítése során észlelhető volt-e a prudenciális szabályok figyelmen kívül hagyása, így különösen azt a folyamatot kell elemezni, hogyan lettek származékos ügyletek szereplőivé microvállalkozások és a magánszemélyek. Nemcsak jogalkotási feladat a devizahitelezés következményeinek kezelése, nem elégséges a tájékoztatási szabályok szigorítása, a prevenció.

Végül, de talán a legjelentősebb kérdés annak vizsgálata, hogy hogyan változott a legtöbb emberben még a bankról élő elképzelés és ez a bizalom hogyan állítható helyre.

A termék leírása

A pénzügyi szolgáltatók által deviza alapú, illetőleg deviza elszámolású hitel- vagy kölcsönként definiált termékek sok tekintetben eltérő tulajdonságokat mutatnak. Az elemzésünk során nem tudunk, s nem is szükséges valamennyi vagy sok egyedi jellemző ismertetése és összevetése a hatályos pénzügyi joganyaggal ahhoz, hogy a termék/létrejött ügylet/szerződés jogi természete egyértelműen kiderüljön. A vizsgálat határainak megállapításakor nemcsak a vizsgálati termék egyértelmű meghatározására törekedtem, hanem arra is – és ez egy másik nehézség volt a munka kezdetén -, hogy kellő részletezettséggel és szövegszerűen be tudjam mutatni az alapul fekvő jogi környezetet.

A deviza alapú hiteltermék értékesítési időszaka (2005 – 2011) alatt rendkívül sokszor módosult a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény és a befektetési szolgáltatásokról, illetőleg a tőkepiacról szóló törvény is, amely elemzésünk jogi alapját képezi. Több esetben nemcsak tartalmában, de címében és számozásában is változtatva, új törvényként vagy ugyanazon tartalommal más törvénybe szerkesztve jelentek meg a jogszabályi rendelkezések, melyeknek a 2005 – 2011 közötti teljes időszakra történő elemzése és a változások szövegszerű idézése a mondanivaló egyértelmű követhetőségét zavarta, és meghaladta e tanulmány kereteit.

A mondanivalóm követhetősége érdekében kiválasztottam a 2007. január 1- november 10-ig tartó időszakot, amely időszakban kiemelkedően magas volt a pénzügyi szolgáltatók deviza(alapú) hitel kihelyezése. „Devizahitelről akkor beszélünk, ha az adós tartozását devizában tartják nyilván függetlenül attól, hogy devizában, vagy forintban folyósították-e. A meglévő devizahitelek nyilvántartási pénzneme nagyobb részben svájci frank, kisebb részben pedig euró és egyéb deviza. Valamennyi devizahitelt kínáló hitelnyújtónál lehetőség van euróban, vagy svájci frankban kérni a devizahitelt. Ebből a szempontból tehát nincs különbség a hitelnyújtók között. …Devizaalapú hitelről akkor beszélünk, ha a devizában nyilvántartott hitel folyósítása, illetve törlesztése forintban történik. A hazai devizahitelek döntő része devizaalapú hitel, mert devizában számolják el, a folyósítás és törlesztés azonban forintban történik.” – rögzíti a PSZÁF.

 Az egyértelmű beazonosíthatóság érdekében a szakirodalomban részletesen leírt devizahitelezési technika alapján jelölöm meg a vizsgálat tárgyát .

 A deviza hitelezés technikája röviden az alábbiakat jelenti: „jelzáloggal fedezett hitelnél az ingatlan hivatalos becsült értéke alapján a szolgáltató meghatározta a maximálisan nyújtható hitel összegét forintban. A forintban igényelt hitelösszeg ennél kevesebb lehet, több nem. Az igényelt forintösszeget az aktuális forint/svájci frank árfolyamon átszámítva adódik a svájci frankban kifejezett kölcsön összege. Az adós ügyfélszámláját svájci frankban vezetik, azt folyósításkor a kölcsön svájci frank összegével megterhelik.” Így tehát meghatároztunk egy halmazt a fenti jellemzőkkel, és ezen jellemzőkkel bíró szerződések mindegyikére igaznak állítom a végkövetkeztetést.

Jogi elemzés

A jelen elemzés arra keres elsősorban választ, hogy a deviza(alapú) kölcsönszerződés valóban kölcsönszerződés-e annak jogi jellemzői alapján. Ahhoz, hogy erre a válaszra igent mondjuk, nyilvánvalóan az szükséges, hogy a szerződés kölcsönszerződésnek minősüljön, azaz megfeleljen a polgári jogban szabályozott kölcsönszerződésre vonatkozó általános és a pénzügyi szolgáltatók által nyújtott kölcsön (pénzkölcsön nyújtás) hitelintézeti jogági szabályainak.

Első differentia specifica: meghatározott pénzösszegről szóló szerződés

A polgári jogban pénztartozásról akkor beszélünk, ha a szerződés meghatározott összeg fizetésére szól, ezen szerződésben meghatározott összeget köteles a pénzügyi szolgáltató az adós rendelkezésére bocsátani. Erről rendelkezik a polgári törvénykönyvről szóló 1957. évi IV. törvény (Ptk.): Ptk. 523. § „(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.”

 A devizahitelezési technikával kötött szerződések esetében nem került megjelölésre meghatározott kölcsön összege. Ennek jogkövetkezménye, hogy a hitelező az adós számára nem kölcsönszerződés megkötésére tett ajánlatot. A megkötött deviza alapú szerződések esetében a tőketartozás összegét a felek a szerződés aláírásakor nem ismerték, a szerződésekben általában az 1. pont így határozta meg a kölcsön összegét: „a Kölcsön összege: [kétmillió] forint összegnek a Folyósítás napján Vételi Árfolyamon számolt deviza ellenértéke”; Ahol ’Vételi Árfolyam’ jelentését az üzletszabályzat a devizának forintra történő átváltása esetében a Szolgáltató által a deviza-átváltás (konverzió) tényleges napját megelőző második szolgáltatói napon jegyzett hivatalos deviza vételi árfolyamához kötötte, a Szolgáltató által meghatározott diszkrecionális jogkörben.

A fenti idézetből egyértelműen kiderül, hogy a szerződés megkötésekor a felek számára nem ismert a kölcsön összege, nem a szerződésben számszerűsített [kétmillió] forintösszeg lesz a szerződés tárgya, hiszen a két devizanemben meghatározott névértéket csak a folyósításkor az akkor ismertté váló árfolyam alapján számítják és számíthatják ki. Márpedig így nem teljesülhetett az a törvényi feltétel, hogy a pénztartozásnak meghatározott összeg fizetésére kell szólnia (Ptk. 523. §). A felek között létrejött szerződésben a kölcsön összegét nem határozták meg a) sem összegszerű pontossággal, sem b) egy olyan képlet felállításával, amely képletben valamennyi tényező meg van határozva és így a kölcsönösszeg bárki által kiszámítható.

 A kölcsönösszegnek a kölcsönszerződésben való meghatározása ugyanakkor a kölcsönszerződés nélkülözhetetlen lényegi eleme. A Ptk. és a polgári jog tudományának fogalmi apparátusában meghatározott szerződési kötelezettségfajták (főkötelezettség a szerződés első szabálya a Ptk. Kötelmi jog Különös részében, mellékkötelezettség a további törvényi rendelkezések az adott szerződéstípuson belül, végül ún. kísérőkötelezettségek, amelyek a Kötelmi jog általános részéből leszűrhető szerződési kötelezettségek Tankönyv) közül, a kölcsön összegének meghatározása a kölcsönszerződés törvényi szabálya szerint ún. főkötelezettségi elem, amelyből a szerződés fogalma megállapítható.

Kölcsönszerződés alapján a hitelezőnek tehát meghatározott pénzösszeget kell fizetnie az adósnak, s az adósnak ezt a pénzösszeget kell visszafizetnie, és a kikötött kamatot (hiteldíjat) kell megfizetnie a hitelező részére (Ptk. ún. Nagykommentára II. köt. 2422. old. 6. számozatlan bekezdése, szerző: Petrik Ferenc, szerk.: Eörsi Gyula és Gellért György, KJK. 1981.). Tehát kölcsönszerződés esetében a pénztartozásnak mindig meghatározott összeg fizetésére kell szólnia. Ugyanígy foglal állást a Szerződések joga (KJK, 1993., szerk.: Petrik Ferenc,), c. legfelsőbb bírósági bírák által készített mű 54. o. első bek.: „Lényeges továbbá minden olyan kérdés, amelyet a Ptk-nak az egyes szerződésekre vonatkozó része főkötelezettségként határoz meg. (Pl. kölcsönszerződésnél az összeg és a visszafizetés meghatározása; szolgáltató kölcsönnél a kamat.)” szerző: Köles Tibor A fenti jogirodalmi magyarázat a bírósági gyakorlaton alapszik: „A kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének meghatározása. Ennek hiányában a kölcsönszerződés létrejötte nem állapítható meg”. Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 31469/1992. – BH 1993/8. sz. 513.

Fontos látni, hogy a kölcsönszerződés nem úgynevezett reálaktus, vagyis nem a kölcsönösszeg folyósításával – mint dologátadással – jön létre, hanem a kötelezettségvállalásokat rögzítő, jogilag kötelező szerződéses megállapodás megkötésével. Éppen ezért a kölcsön összegét nem az határozza meg, hogy mennyit folyósít a pénzügyi szolgáltató az ügyfele részére, hanem az, hogy milyen kölcsönösszeget határoztak meg az előre megkötött kölcsönszerződésben. Ezért nem is pótolható később a szerződés folyósításával a hiányzó tartalmi elem, a tartozás rögzítése. „Konszenzuális szerződés – szemben a régebbi reálszerződési konstrukcióval – a kölcsönszerződés is. A hitelező kötelezettsége a szerződés alapján áll fenn: a szerződés alapján köteles a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátani. A szerződés tehát nem a kölcsönösszeg átadásával jön létre, mégpedig akkor sem, ha a szerződés keletkezése gyakorlatilag egybeesik a kölcsönösszeg átadásával.” Polgári Törvénykönyv Magyarázata (az ún. nagykommentár) KJK. 1981. III. köt. 2420. old. második bek. szerk.: Eörsi Gyula – Gellért György, szerző: Zoltán Ödön. Ugyanígy a 2004-ben kiadott Magyarázat is: „kölcsönszerződés a felek akaratnyilvánításával és nem a kölcsönösszeg átadásával jön létre”. A Polgári Törvénykönyv magyarázata (KJK, 2004. 2. kötet, szerkesztő: Gellért György, szerző: Zoltán Ödön) 1884. oldal harmadik bek.

Nem a kölcsönszerződésnek megfelelő szerződés jött létre a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások tömeges ügyletkötései során, (bár a szolgáltató a szerződés elnevezése szerint kölcsönszerződést ajánlott), hiszen de ügyfelét nem a szerződéskötéskor kölcsönös akaratnyilvánítással elfogadott konkrét tőkeösszeggel terheli meg hanem devizapiac által – a devizapiaci értékelése nyomán - utóbb (a szerződés megkötése után) kialakuló áron számított, a szerződéskötéskor nem kiszámítható tőkeösszeget mint tartozást eredményez az ügylet. A tartozás összegét ugyanis a devizahitelek esetében a folyósítás napja előtt sem a Hitelező sem a Kölcsönvevő nem ismerte, és nem is számíthatta ki, ráadásul a Kölcsönvevő ezt nem is ellenőrizhette folyósításkor, hiszen csupán a Hitelező által történt közlés alapján passzívan tudomásul kellett vennie, nem volt hivatalos árfolyam. Tehát a szerződés megkötésekor nem tudhatta, nem is számíthatta ki, és még utólag sem számíthatta ki az átváltási arányt, s ennek nyomán a kölcsönösszeget. Vagyis visszafizetési kötelezettségének összegét a szerződés megkötésekor nem tudhatta sem ő, sem a Hitelező, következőleg a szerződésben nem volt egybehangzó, kölcsönös akaratnyilatkozata a feleknek a kölcsönösszeg meghatározására nézve.

Hozzátehető, hogy utóbb a kölcsön visszafizetése során még a törlesztések napján sem volt ismert a szerződés szerződő felei előtt a törlesztő részlet összege. Hiszen a kamatértesítő utólag – a törlesztő részlet befizetését követő 22 nap múlva, a következő részlet számított árfolyamát közlő kamatértesítőben adta meg a korábbi hónapban esedékessé vált törlesztés (visszafizetés) végleges összegét az ún. elszámolási árfolyam alapján. Mivel a pénzügyi szolgáltató és ügyfele közötti kölcsönszerződés létrejöttéhez a törvény Hpt. 210. § (1) bek. kötelező szabálya írásbeli alakot rendelt, így a kölcsönszerződést – a folyósításkor – a szerződő felek hallgatólagos beleegyezése (ráutaló magatartás) sem hozhatta létre. Kölcsönszerződés létrejöttéhez arra lett volna szükség, hogy legkésőbb a folyósításkor a szerződő felek írásbeli szerződést kössenek, amely rögzíti a deviza-ellenértéket összegszerűen és ennek ismeretében a törlesztési táblát. Ha pedig ilyen meghatározás még a szerződéskötést követően készített közjegyzői okiratban sem történt, akkor az adófizetőket érintő ingatlan végrehajtások egytől egyig jogszabálysértőek a deviza összegre vonatkoztatva.

A kölcsönszerződés, más szóval a szerződési dokumentálás tehát nem elégíti ki a kölcsönszerződésre vonatkozó törvényi követelményeket. Hiába foglalták szigorúan formalizált közjegyzői okiratba a szerződést vagy a tartozás elismerést, ezzel a törvény által megkívánt lényegi elemet – a kölcsön összegének pontos meghatározását – nem pótolhatták. A hiányos szerződést azzal sem tették kölcsönszerződéssé, hogy a kölcsönösszegről és a törlesztési táblázatról utólagos egyoldalú értesítést közölt a hitelező, hiszen ebben az esetben is hiányzik a felek egybehangzó, kölcsönös akaratnyilatkozata a kölcsönösszeg meghatározására nézve. (Remélhetőleg sikerült a fentiekkel cáfolni azt a hivatkozást is, amit gyakran hallunk a pénzügyi szolgáltatók részéről, hogy a devizahitelezés egy elszámolási technika csupán. Rá kell ugyanis arra mutatni, hogy – a deviza összegszerű meghatározása hiányában – nem merülhet fel egy kölcsön nyilvántartása deviza elszámolással .)

A kölcsön gazdasági funkciójára vonatkozó, egy ma is általánosan mértékadónak tekintett szakirodalmi megállapítást is idézünk: „A kölcsönszerződés meghatározása és a rokonügyletektől való elhatárolása a) Kölcsönszerződésnek nevezzük azt a megállapodást, amellyel a kölcsönnyújtó a másik félnek (kölcsönvevő) hitelnyújtási célból pénzt időleges használatra ellenszolgáltatásért tulajdonba átenged. … A kölcsönszerződésnek mindezen kikötéseit, azokat is, amelyek nélkül kölcsönszerződés nincs, és azokat is, amelyek csak esetlegesek, két körülmény döntőleg befolyásolja. … A másik döntő gazdasági körülmény az, hogy a kölcsönadó érdeke az ügyletben csak a kamat vagy egyéb ellenérték, amely a kölcsöntőke összegének aránylag csekély százaléka.” Magyar magánjog (Főszerk.: Szladits Károly, Budapest, 1941-42, III. kötet, Kötelmi Jog Különös Rész, Bátor Viktor: Kölcsön című fejezete 158. oldal 2. pont).

 A pénzkölcsönnyújtáson túl mutat a deviza alapú hitelszerződések által kikötött konstrukció szerinti tevékenység, hiszen annak folytán a visszafizetendő tőkeösszeg akár a többszörösére is emelkedik, s ezáltal is kilép a kölcsön gazdasági funkciójának keretéből. A szolgáltató elsődleges szándéka és szerződési érdeke valójában nem a kamat, hiteldíj megszerzésére irányult. A szolgáltató bevételének alakulása is rámutat arra, hogy kölcsönszerződéstől eltérő, más szerződés létrejött a felek között. Az adós által fizetett ellenérték – amely egyben a szolgáltató bevétele – az egyszeri folyósítási díjon felül a havonta esedékes kamat és kezelési díj, továbbá a vételi és törlesztéskori eladási árfolyam közötti rés összege. Míg a kölcsönszerződés alapján a hitelező szándéka a meghatározott pénzösszeg kölcsönadásával a kamat mint nyereség elérésére irányul, addig a deviza alapú szerződéssel a szolgáltató az ügyfelét befektetési ügyletnek passzív résztvevőjévé téve - árfolyam-nyereség elérésére, - piaci versenyelőny elérésére, - lakásfinanszírozási szigorítások megkerülésére stb. és nem kamatnyereségre törekedett. A kamatnyereség arányaiban eltörpül az egyéb előnyök mellett, amely a megkötött ügyletek alapján a szolgáltató számára lehetőségként felmerült.

Tehát kölcsönszerződés a felek között nem jött létre. Felmerül a kérdés, hogy vajon a felek között a létrejött ügylet alapján milyen szerződés jött létre.

A deviza alapú kölcsönszerződés elnevezésű megállapodás tárgya egy befektetési szolgáltatás útján értékesíthető, rendkívül magas kockázatú termék volt, amely összetett, hiszen több befektetési terméket is tartalmaz: benne foglaltatik több devizacsere-ügylet és az ár(folyam)-különbözet megfizetésére szóló külön megállapodás, amit CdF-ként minősíthetünk .

A fenti megállapítást az alábbiakra alapítom. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) a befektetési eszközök között határozta meg a devizára szóló csereügyletet, a határidős ügyleteket és a CfD-et: „Tpt. 82. § Befektetési eszközök: … c) értékpapírra, devizára, indexre, illetőleg ezek származtatott termékeire vonatkozó határidős ügyletek, ideértve az ezekkel egyenértékű készpénz-elszámolású eszközöket; d) határidős kamatlábügyletek; e) kamat-, deviza- és tőkecsereügyletek; f) vételi és eladási opciók értékpapírra, devizára, indexre és kamatlábra, illetve ezek származtatott termékeire, ideértve az ezekkel egyenértékű készpénz-elszámolású eszközöket; …”. A swap ügylet meghatározását a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a tartalmazza: „3. § (8) 7. swap (deviza-, tőke- és kamatcsere) ügylet: valamely pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után; 8. kamat swap ügylet: valamely tőkeösszegre rögzített kamatláb alapján számított fix kamat és – bizonyos piaci kamatlábhoz, feltételhez igazított – változó kamatláb alapján számított változó kamatösszeg meghatározott időközönkénti cseréje;”

 A közgazdasági szakirodalom leírja, hogy „A csereügylet általános formájában egy olyan szerződésnek felel meg, amely meghatározott pénzáramlások cseréjét tartalmazza.” „A devizacsere esetében a névértéket mindkét devizára meg kell határozni. A névértéket általában a futamidő elején és végén is kicserélik. Értéküket úgy határozzák meg, hogy a cserügylet indulásakor fennálló árfolyamon számítva megközelítőleg egyenlőek legyenek.” Ez a mozzanat a devizahitel folyósítása napján történik, amikor a bank a szerződésben meghatározott forintösszeget és az azon a napon irányadó árfolyamon számított devizaösszeget kiszámítja, és az ügyfél hitelszámláját azzal az összeggel terheli meg. „A devizacsere arra alkalmas, hogy egy adott devizában fennálló kölcsönt egy másik devizában meghatározott kölcsönné alakítsunk át. A csereügylet lényegében hosszú pozíciót jelent az egyik, rövid pozíciót egy másik kötvényben. Másféle megközelítésben a csereügylet forwardügyletek sorozata”. A forward ügylet olyan szerződés, amelyben a felek rögzítik a egy jövőbeni időpontban megvalósuló csere szerződési feltételeit, vagyis azt, hogy mi lesz a csere tárgya (pl. készpénzt termékre vagy szolgáltatásra cserélnek), a létrejövő csere árazását, és a csere időpontját. A csere vonatkozhat különböző pénzek cseréjére is.

Ismert ügylet a készpénz vételi szerződés, amely szerint pl. a bank beszerzi számlapénz ellenében a szükséges készpénzt a pénzfeldolgozó pénzügyi vállalkozástól. És gyakori cserügylet a különböző esedékességű pénzek cseréje is. „A hitel mint adásvétel két mozzanatra bontható: a jelenlegi pénz átadására, és a jövőbeni pénz átvételére…. Az ilyen szerződés - a benne foglalt lényeges elemeket megvizsgálva – mint kettészakadt adásvétel jelentkezik, ezt a közgazdaságtan ismeri.” Az ilyen adásvétel lényegi jellemzője, hogy a jelenbeli pénz átadása (a „kölcsön” folyósítása”) összekapcsolódik azzal a szerződésben, hogy jövőbeni időpontokban (ezek a törlesztési határnapok) a „kölcsönnyújtó” jövőbeni pénzáramlásokra tarthat számot a „kölcsönvevő” részéről, mégpedig olyan formában, hogy a különbözetet a szerződés alapján forintban a kölcsönvevő fizeti meg.

Ez utóbbi mozzanat megfelel a contract for difference (CfD) származtatott termék szerződésnek, amely szintén részét képezi a deviza alapú hitelszerződésnek, tehát egy előre rögzített kötelessége a „kölcsönvevő”-nek. A közgazdasági jogi irodalom is alátámasztja, hogy a létrejött ügylet határidős ügylet megkötésére utal. „A svájci frank alapú hitelezés a Svájchoz közeli régiókban kezdődött. Azok az osztrák lakosok, akik Svájcban dolgoztak és bérüket svájci frankban kapták, az eurónál alacsonyabb kamatozású svájci frank hitelt anélkül vállalhatták, hogy – szakszerűen kifejezve – nyitott pozíciójuk keletkezett volna.” „Az adós tartozása svájci frank, a bérét svájci frankban kapja, így anélkül élvezi a kamatkülönbségből adódó előnyt, hogy árfolyamkockázata lenne. Az árfolyamkockázattól védett régióból, a védett ügyfelektől kiindulva később a kamatkülönbözetből eredő előnyt azok az ügyfelek is igényelték volna, akiknek bére nem svájci frank, hanem „csak” euro.

Ezek az ügyfelek, ha nem ismerték fel a nyitott pozícióból eredő árfolyamkockázatot, vagy csak „átnéztek” rajta, igényelték is. Ugyanígy, az osztrák tulajdonú magyarországi leányszolgáltatókon keresztül az országhatáron átnyúló, a magyarországi szolgáltatókra és a magyar hiteligénylőkre átterjedő „fertőzés” már nem meglepő. A devizahitelezés esetén tehát a „kölcsön” folyósításakor, a kölcsönnyújtó prompt ügyletet, míg a „törlesztési határnapok”-nak nevezett időpontokban a határidős ügyleteket bonyolít le olyan biztosítékkal, hogy a kockázatot tejes mértékben a „kölcsönvevő” viseli a különbözet megfizetésére szóló megállapodásuk alapján (CfD). Így történik meg a „kölcsönvevő” és a „hitelező” között a pénzáramlások cseréje a két deviza árfolyam-különbözetének kockázat semleges árazási modelljét alkalmazva a bank számára.

Nem kétséges tehát, hogy a hitelfelvevő már a szerződés aláírásakor befektetőnek minősül, hiszen pénzét az árfolyam változás alapján kockáztatja. Így alkalmaznia kellett volna a befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályokat, úgy mint Tpt. ELSŐ RÉSZ (II. fejezet, Értelmező rendelkezések), NEGYEDIK RÉSZ VIII. (Befektetési és Árutőzsde szolgáltatási tevékenység, 81-82. és 85-90. §) és IX. fejezet (Engedélyezés, 91. §-), VII. Részébe – 207-228. §§ – , ÖTÖDIK RÉSZ (A befektetési szolgáltatók és az árutőzsdei szolgáltatók működési tevékenységi szabályai),valamint XI. Részébe (a tőkepiacon tevékenységet folytató szervezetekre vonatkozó közös szabályok 355- 376§§). A fent hivatkozott szabályok alapján a szolgáltató az ügyfelét tájékoztatni lett volna köteles arról, hogy számára befektetési szolgáltatást nyújt, és kezelnie kellett volna azt a jelentős körülményt, hogy a szerződési ajánlattal arra hívta fel ügyfelét, hogy saját pénzét a tőzsdei hatásoknak tegye ki és devizára vonatkozó határidős ügylet részese legyen. A szolgáltató elmulasztotta a valós tájékoztatást az ügylettel járó kockázatok tartalmát illetően.

A szakirodalom kiemeli azt is, hogy „a magyar adós a forint/euro és a svájci frank/euro kettős árfolyammozgás kockázatát viseli” . Egyértelmű tehát, hogy a szolgáltatónak e kettős árfolyamkockázatot feltáró nyilatkozatot is át kellett volna adnia ügyfele részére. Az ügyfeleket nem tájékoztatta kellő mértékben a bank, amelyik általánosságban utalt az árfolyam kockázat fenn álltára.

A szolgáltatónak alkalmaznia kellett az ún. kínai fal követelményét is. A szolgáltatónak a befektetési szolgáltatásokra elkülönített szervezeti egysége útján, a befektetési szolgáltatásokról szóló üzletszabályzata alkalmazásával kellett volna az ügyletet intézni, és a kockázatkezelést elvégezni. A bank mint befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenysége és a kiegészítő szolgáltatása keretében, a szerződéskötést megelőzően minősíteni lett volna köteles i a leendő szerződő felet, és a szerződés hatálybalépését követően ügyfélként e minősítésnek megfelelően kellett volna kezelnie. Alkalmazni kellett volna azt a fent hivatkozott Tpt. szolgáltatási szabályt is, miszerint nem köthető befektetési szolgáltatási szerződés olyan ügyféllel, akinek kockázatviselő képessége az ügyletből eredő kockázatot nem képes viselni. Ennek felmérésére utaló hitelintézeti adatokat nem láthattunk, és valószínűsíthető, hogy a kockázatviselő képesség felmérése esetén a devizahitelesek nagy részével tilalmas lett volna a devizahitelszerződés létrehozása. A szolgáltatás befektetési szolgáltatási jellegéből adódóan a szolgáltatás igénybe vevője igényt tarthatott volna arra, hogy a bank mint befektetési szolgáltató ajánlatot adjon arra, hogy a kockázatviselő ügyfél kössön árfolyam-fedezeti ügyletet, amelyet egy ilyen egyértelműen kiemelkedő kockázatot hordozó termék esetében még a professzionális szolgáltató saját ügyletei kockázatkezelésére is megköt.

A befektetési szolgáltatást szabályozó törvényi rendelkezések is előírták, hogy az ügyfél fizetőképességének fenntartása érdekében a bank köteles lett volna e lehetőséget felajánlani.

Szabálytalan az a szerződéskötési mód is, hogy a banki gyakorlat oda fejlődött, hogy amikor a hiteligénylő benyújtotta igényét, a kölcsön összegét forintban kérték megjelölni, majd az aláírásra elkészített tervezet áttanulmányozására nem hagytak elég időt, mert azt – az adósok interjúi során megállapíthatóan – ott helyben a helyszínre rendelt, és futószalagszerűen működő közjegyző felolvasásából ismerték meg. így nem teljesülhetett az a törvényi feltétel sem, miszerint pontos tájékoztatás mellett is időt kell hagyni az ügyfél számára a konstrukció áttekintésére.

Miért is súlyos jogszabálysértés a devizahitelezés a II. cím alatt leírt technikával?

Az ügylet károsította az adófizetők fizetőképességét, eladósodtak a kockázatviselő képességüket meghaladó kötelezettség-vállalás miatt.

Az ingatlanok végrehajtás során történő kényszerértékesítése megkezdődött, az ezt enyhítő állami intézkedések közpénzeket emésztenek fel. A kölcsönszerződésben a kölcsön összegének meghatározása hiányában az elfogadható fedezet követelményét nem lehet betartani. A deviza árfolyam ingadozás miatt forintban olyan mértékben növekedhet az adósság, amely alapján a forintban kifejezett ingatlan fedezet értékével való összhangot nem lehet folyamatosan biztosítható, illetőleg az nem vállalható, értve ezt az egyéni kockázatra és az egyes banki teljes portfolióra vonatkoztatva is.

Mivel határidős devizacsere ügyletek sora, az ún. swap ügylet jött létre a szolgáltatók között is a vizsgált időszakban a devizahitelezéshez kapcsolódóan, a káros hatások tovább erősödtek. Erre már régóta felhívta a szolgáltatók figyelmét az MNB és a szaktudomány , ennek ellenére a jelentős piaci részesedést szerzett szolgáltatók az OAD (originate and distribute) üzleti modell alkalmazásával, amely az értékpapírosítási technikára épül, előállították a hagyományos szolgáltatórendszer mellett az ún. árnyékszolgáltatórendszert, „a szolgáltatóhitelek az átcsomagolással átváltoztak eszközfedezetű, ún. strukturált értékpapírokká, amelyek mögött azonban már mögöttes fedezetként különböző besorolású (prime és subprime is!) homogén adósságcsoportok portfolió álltak (jelzálog, gépjármű, diákhitel).

Látszólag a szolgáltató az értékpapírosítással likviditáshoz jutott, és az ügylet kockázata kikerült a szolgáltató mérlegéből. Azonban a csomagokban bekerültek a másodrendű (subprime hitel) adósok tartozásaiból képzett fertőző hitelfedezeti értékpapírok is, amelyek fedezete bizonytalan volt, hiszen olyan ingatlanokra is hitelt nyújtottak, amelynek hitelfedezeti értéke elmaradt a hitel értékétől.” A két szolgáltató közötti ügyletek szintén vizsgálat alá vehetők abból a szempontból, hogy a szolgáltatók megfeleltek-e a prudens működés szabályainak. A megjelentetett nemzetközi szakmai következtetések szerint a magas kockázatú hitelezés alábbi következményeket idéződte elő az Egyesült Államokban, amely tapasztalhatóan Magyarországon is érezhető: - megsérült a fair and responsible lending követelménye, - a kockázatkedvelő tőkepiac olyan hatást gyakorolt a jelzálog rendszerre, amely aláásta azt, és az addig kockázatlimitált jelzálogpiac kockázatossá vált, - a nem hagyományos termékek elterjedtek, a neoliberális ideológiának a pénzügyi piacon való visszatükröződését lehet megfigyelni a banki működést korábban jellemző konzervatív szemlélet helyett, - subprime és egyéb magas kockázatú hitelek elterjedése miatt az adófizetőknek egy jelentős része a pénzügyi intézmények által indított végrehajtási eljárásokkal kénytelen szembe nézni vagy annak való kitettsége káros mértékben megnőtt.

Miközben adatok és információk, valamint jelek mutatkoznak arra, hogy – a szabályozás liberalizálása hiányában is - a korábban konzervatív banki szemléletmódot felváltotta a neoliberalizmus elveit tükröző banki szemlélet, a bankok, a liberalizmus elveit valló, magasabb szintű eszmeiséget átfogó tudatos jogalanyoktól eltérően nem alkalmazzák a szükségszerűen alkalmazandó ésszerű önkorlátozó magatartást annak ellenére, hogy erre külön felhívást is kaptak . Fenntarthatatlan állapot áll elő azzal, hogy a bankok az ügyfeleket is az ésszerű önkorlátozás feladására inspirálták (túlzott eladósodás). A banki reklámok, a bankfiókokban és a mobil bankárok tevékenysége során kamera és magnetofon rögzítés hiányában szóban elhangzó tájékoztatás során alkalmazott „értékesítési módszerek” eredményezhették, hogy az ügyfél a vagyoni helyzetét súlyosan és hosszú távon érintő ügyletet kötött meg. A bankkártya és a hitelezési üzletágban áldozattá vált nagyszámú magánszemély és vállalkozás, az addig biztonságos jelzálogpiac kockázatossá válása bizonyítja, hogy a bankok nem a nyilvános, hanem az árnyéktevékenységre helyezik a hangsúlyt, és ez a változás nem fogadható el a jelen formában. „A termék és eljárás innováció beindít egy átváltozást és mutációs hatást, amely nemcsak a pénzügyi közvetítők üzleti modelljeit érinti.

 Ez a fajta változás, az innovációnak köszönhetően, megjelenik különösen alattomosan ahogy elkezdi módosítani a pénzügyi közvetítő szervezetét, rendszerét, gazdasági-pénzügyi egyenlegét, kockázatát és szolvenciáját anélkül, hogy külső megjelenítése alapvetően módosulna. …„A legtöbb ember, ha egy bankra gondol, a kialakított kép még mindig teljesen távol áll a valóságtól. Ismereteik a bankok jelenlegi miben létéről teljesen elavultak.” …„A hagyományos közvetítő (hitelnyújtás céljára betétet gyűjtő) tevékenységet egyre növekvő mértékben elsöpri a befektetési bankolás”… „A bankár mutációja kölcsönvevőből/kölcsönadóból pénzügyi tanácsadóvá, privát bankárrá és vállalati bankárrá radikálisan megváltoztatja az ügyfél elvárásaira adott választ; miközben az ügyfélben még nem szilárdult meg az a tapasztalat és felismerés, hogy a bank új módon működik.” A bankok több száz éves múltja során kiépített bizalom alapján az emberek többsége még ma is elvárja a konzervatív, megfontolt működést, azt, hogy az ügyfél érdekét a maga érdeke elé helyezi ügyleteiben, ahogyan ezt a befektetési szolgáltatótól a törvény (jelen tanulmány időszakában alkalmazandó Tpt.) alapján elvárható volt.

Magyar közgazdász professzor előadásában és külföldi szakirodalomban is szerepel az ún. kaszinó-effektus említése. Nem engedhető és ismertettük a hatályban lévő jogszabályokat arra nézve, hogy a szolgáltató a bank névhez fűződő bizalmat felhasználva a bank az ügyfelek számára egy olyan összeköttetés a tőkepiac felé, ahol az ügyfél felteszi pénzét a vak szerencsére bízva. A fogyasztóval szemben nem vethető fel, hogy figyeljen jobban. A hivatkozott befektetési szolgáltatási szabályok éppen azért szabályozzák szigorúan az ügyfél tájékoztatás menetét befektetési szolgáltatások esetén, mert a befektetési eszközök piacán napról napra keletkező új termékek, eljárások és szereplők áttekintése és megismerése nem várható el. A befektetési szolgáltatások értékesítési eljárásáról szóló fent hivatkozott Tpt. rendelkezések azt is kizárták, hogy az ügyfél professzionális támadásnak legyen kitéve a bankszolgáltatások ismertető banki marketing és sajtó anyagok útján, amelyek a komoly, megfontolt döntést elbagatellizálják. A bankfiókokban a figyelmet hatásvadász reklámok, a könnyed életre, gyors haszonra csábító színekkel megrajzolt plakátok, képek, vibráló monitorok, népszerű filmsztárok szereplésével készített banki videoklippek vonják el. Jelenleg például ez megfigyelhető az egyik legnagyobb piaci részesedésű bank fiókjainak bejáratánál, ahol színes pillangók kíséretében a nagyplakátokon azt hirdeti a bankkártya reklámjaként: „Vegye könnyedén!” A könnyed humor, színes plakát, pillangó, könnyedségre utaló jelszó azt célozza, hogy az ügyfél a bankfiókban jól szórakozzon, és háttérbe szorítja azt a megfontolást, amely a termékek vásárlása előtt tudatos vásárló esetében szükséges lenne.

 A banki szolgáltatás összekapcsolódik az ügyfél számára szóló többnyire nonverbális közléssel, amely a felelősségteljes ügyfelet kizökkentheti. Megfontolandó az ügyfél megfontolt döntését zavaró marketing és reklámfogások betiltása. Szigorúbban kellene szabályozni az átgondolt döntéshozatalt elősegítő banki környezet kialakítást is.

Budapest, 2012. június 14.

Így alappal indíthat pert Ön a bank ellen, hiszen tévesen számították fel a bankok Euro devizanem esetén az EURIBOR, svájci frank devizanem esetén a LIBOR %-ban kifejezett értéke határozza meg a hitel referencia kamatláb értékén túli kamatfelárat és költségeket. Tekintettel arra, hogy a bank nem kölcsönt nyújtott, így az sem igaz, hogy a hitelezéshez (kihelyezéshez) szükséges deviza forrásokhoz kellett hozzájutni, következésképpen hamis tájékoztatást nyújtott a bank, ha azt állította, hogy nem a referencia kamatláb értékén jut hozzá a pénzpiacon, hanem úgynevezett felár (pl. országkockázati felár, likviditási felár) megfizetése mellet. A hamis tájékoztatás alapján hamis elszámolás és túlzott követelés ellen felléphet Ön, hiszen a Hitelező ezt a többletköltségét a kamatban alaptalanul hárítja át ügyfeleire.

 Dr. Tóth Emese nemzetközi pénzügyi tanácsadó, bankszakjogász

18 éves pénzügyi,   11 éves banki gyakorlattal,   jogtanácsosi szakvizsgával működteti hitelirodáját,  amely a bank és tőzsde világában teljes körű és magas színvonalú szolgáltatással várja tisztelt ügyfeleit. (hétköznap 17-19 óra között)
Tel:    30/7314330
drtothemesae@hotmail.com 

Deviza hitelszerződések átvilágítása, lehetséges jogi kifogások feltárása, kockázatok kiváltása, veszteség-minimalizálás, bankkal szembeni követelések, devizahitel-szerződésekkel kapcsolatos képviselet bank előtt, banki megállapodások ügyintézése….

http://creditdrtothemese.5mp.eu/web.php?a=creditdrtothemese&o=G2LhHl8wAa