Szkítákkal a Sötétség ellen-
Budapest, 2024. augusztus 15-20.

Záró-nyilatkozat  1.rész
Nyitány az „új, más világra”
A magyarság számára, a világ javára

   A Szkítákkal a Sötétség ellen cím alatt ülésező Magyarok XI. Világkongresszusa (Budapest, 2024. augusztus 15-20., a továbbiakban Világkongresszus, illetve MXIVK) a XX. és XXI. század talán legjelentősebb magyar vonatkozású tudományos rendezvénye volt. Ez a Világkongresszus a maga tíz szakmai konferenciájával, több mint százötven tudományos értekezésével és Anton Carl Fischer könyvével, amelyet a szkíta-szarmata és a magyar nyelv azonossága bizonyításának szentelt megadta a kegyelemdöfést a régen meghaladott, tarthatatlanná vált finnugor származáselméletnek. Ezen túlmenően, annak cáfolhatatlan bizonyításával, hogy a világ első nemzete, a szkíták a magyarral azonos nyelvet beszéltek, lezárt egy sok évszázados (talán ezredéves) korszakot a magyar nemzet életében. Azt a korszakot zárta le, amelyben nemzetünk származástudatától megfosztva „világtalan szövétnekként táborgott” e Földön.
 1. A Magyarok XI. Világkongresszusa megerősíti és fenntartja azt, az előző három Világkongresszus által (2012-ben a VIII., 2016-ban a IX. és 2021-ben a X.) határozatba foglalt álláspontját, mely szerint a legfontosabb nemzetpolitikai feladat Magyarország történeti alkotmánya jogfolytonosságának helyreállítása. Történeti alkotmányunk keretein kívül nincs és nem is létezhet életképes magyar nemzet.

2. A Világkongresszus kiemelt fontosságúnak tartja a Boldogasszony megjelenítését a magyar állam és a magyar nemzet életében, ezért:
a. Megerősíti és fenntartja a Magyarok X. Világkongresszusának azon határozatát, amelyben kéri, hogy a magyar állam nyilvánítsa törvény erejével is Magyarország örökös királynőjévé a Boldogasszonyt.

b. Kezdeményezi, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa március 25-ét, Jézus Urunk fogantatásának napját, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony Napját a Nők Napjává, és indítványozza ugyanezt valamennyi keresztény államnak. Nyerjen ezzel is távolságot a kommunizmus sötét örökségétől, amely március 8-ára időzítette a Rosa Luxemburg és Clara Zetkin nevével fémjelzett nemzetközi nőnapot.
 3. Az MXIVK a Magyarok Világszövetsége örökös tiszteletbeli elnökeinek sorába emelte gróf Teleki Pál, báró Perényi Zsigmond, gróf Wass Albert és Rácz Sándor mellé Molnár V. Józsefet, akit Kocsis István író, a Szent Korona tan legfőbb hirdetője, az utolsó szakrális magyar királynak nevezett.

4. Az MXIVK Nyitó-konferenciájára szóló meghívót elfogadta és írásban is visszajelezte részvételét három földrész tizenkét államának nagykövetsége. A Világkongresszust üdvözölte, és a munkálataihoz sok sikert kívánt Németország államelnöke, Frank-Walter Steinmeier, kiemelve mennyire fontos a szkíták és a magyarok nyelvének azonosságát bizonyító Anton Carl Fischer 1917-ben Berlinben német nyelven megjelent, és a magyar nyilvánosság elől teljességgel elzárt könyvének magyar fordításban való közzététele.

5. A magyar állam vezetői, élükön Sulyok Tamás államelnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével nemlétezőnek tekintették a Magyarok XI. Világkongresszusát, és válasz nélkül hagyták az őket meghívó, nekik különleges szerepet felkínáló leveleket. A kormánypártok országgyűlési képviselői a kétízbeni (postán, majd elektronikusan is elküldött) meghívót ugyancsak elutasították. Hasonlóan jártak el az Országgyűlés ellenzéki képviselői is, ide értve a Mi Hazánk Toroczkai László vezette képviselőit is. (A Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció képviselői nem kaptak meghívót, mert e két párt még nem kért bocsánatot, és nem szolgáltatott elégtételt azokért a hazaárulással felérő döntéseikért, amelyeket egyrészt a magyar nemzet egységének újbóli megteremtését célzó, 2004. december 5-ei népszavazás elutasítására hoztak, másrészt a balatonőszödi beszédében a Hazát káromló miniszterelnöknek, Gyurcsány Ferencnek – 2006. október 6-án, a parlamenti bizalmi szavazás során –, a tisztségében való megerősítésére használtak.)
Bojkottálta az MXIVK nyolc napon keresztül Budapesten napi 12 órában zajló munkálatait a teljes magyar közszolgálati média, miként az ellenzéki erők befolyása alatt álló írott és elektronikus sajtó is.

6. A Magyarok XI. Világkongresszusa már a számos, Magyarországon akkreditált diplomata jelenlétében megtartott Nyitó-konferenciáján egyhangú szavazattal állt ki a magyarság két rokon népének jogaiért.

a. A Világkongresszus a távoli Dzungáriában (Kína észak-nyugati tartományában) élő ujgur népet a magyarság legközelebbi rokonának, azaz testvér népének tekinti. Képviselőjük jelenlétében megállapítja e rokoni kapcsolat egyik ismérveként, hogy Dzungáriában úgy élnek egymással az ujgurok és a szakák, mint Hungáriában a magyarok és a székelyek, vagyis egyazon nyelvet beszélve, egyazon kultúrát teremtve, egymással minden feltétel nélkül házasságra lépve, egymás sorsában osztozva. A Világkongresszus szolidaritásáról biztosítja a testvéri ujgur népet, és mindenkor kiáll jogai mellett.

b. A Világkongresszus szolidaritásáról biztosítja a palesztin népet, különösen annak Gázában élő néprészét. Teszi ezt elemi emberi együttérzésből, de különleges felelősségtől áthatva is. A Magyarok Világkongresszusa tisztában van azzal, hogy a palesztin népnév a görög változata az ókori filiszteusnak. A palesztinok a filiszteusok leszármazottai, akik másfél évezreddel Jézus Urunk születése előtt – évszázadokkal a zsidóknak e területeken való megjelenése előtt –, megalapították Gáza öt városát, városlakók voltak, és magas műszaki ismeretekkel, társadalmi szervezettséggel rendelkeztek. A Világkongresszus annak is tudatában van, hogy a filiszteusok magyar ajkú jászok voltak. A filiszteus szó héberül kivándoroltat jelent, amely szónak magyar megfelelője a csángó. A Világkongresszus mindezek ismeretében többlet felelősséget érez a nehéz sorsú palesztin nép iránt, és kiáll jogaiért.

7. A Magyarok XI. Világkongresszusa a legnagyobb horderejű eredményének azt tartja, hogy a figyelem középpontjába állított egy régen elfeledett, Magyarországon született német szerzőt, Anton Carl Fischert, aki Fischer Károly Antal néven is számos, a magyar ősiséget kutató tanulmányt, könyvet írt. Tette ezt azzal, hogy a Záró-konferenciára időzítve és annak keretében, egy kétnyelvű, német-magyar könyvben megjelentette a szerző 1917-ben Berlinben kiadott remekművének első kötetét: A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből (Die Erklärung der skythisch-sarmatischen Namen und Wörter aus der ungarischen Sprache). Kétkötetes munkájában a szerző, az ókor legnagyobb görög és római történészei – Hérodotosztól Ammianus Marcellinusig – műveiből kigyűjtött minden szkíta-szarmata nevet és szót, összesen több mint ezret, és egyetlen egy kivételével valamennyiről bebizonyította, hogy azok mind-mind magyar nevek és szavak. Ezzel cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a világ elismerten legősibb nemzete, a szkíta ugyanazt a nyelvet beszélte, mint mi, vagyis a magyart. A.C. Fischer magyarra fordított könyvének előnyomatát napokkal korábban megkapták a Világkongresszuson részt vevő jeles írók, tudósok, kutatók. Idézünk a Záró-konferenciához írásban eljuttatott, illetve ott megfogalmazott véleményükből:

a. Dr. B. Nagy János, a Namuri Egyetem (Belgium) professzor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja, hosszan sorolta A.C. Fischer könyvének azon érveit, amelyek világra szóló jelentőségűek, majd tömören kimondta végkövetkeztetését: A szkíták és a magyarok ugyanazt a nyelvet beszélték.

b. Dr. Drábik János, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának és az Országos Trianon Társaságnak az elnöke, az MXIVK Pénzügyi konferenciájának elnöke: „A Magyarok XI. Világkongresszusa egész tevékenységével hatalmas munkát vállalt magára, de ha csak ezt az egy munkát, egy elhallgatott, rendkívül fontos, történelmi jelentőségű könyvnek a magyarra fordítását és publikálását elvégezte, történelmi jelentőségű feladatot hajtott végre. (...) Köszönetet mondok azért, hogy közkinccsé válhatott Anton Carl Fischernek az a könyve, amely cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a magyaroknak és a székelyeknek az ősei a szkíták voltak.”

c. Dr. Győri Nagy Sándor nyelvész-professzor, a Magyar nyelv konferencia elnöke
a Magyarok XI. Világkongresszusa „óriási nyelvészeti újdonságának”, „zseniális könyvnek” nevezi Anton Carl Fischer 1917-ben német nyelven, Berlinben kiadott művét.
d. Dr. Mandics György, a Székely-magyar írás konferencia elnöke:
„Anton Carl Fischer műve a legjobb, ami e kérdésben* megszülethet.” (* a szkíták nyelve és a magyar nyelv összehasonlítása)
e. Varga Domokos György újságíró, a Szilaj Csikó főszerkesztője: „Hála és elismerés a Magyarok Világszövetségének, hogy e korszakos mű jól időzített megjelentetésével lehetővé tette e kínálkozó történelmi pillanat megragadását. A magyarság számára, a világ javára.”
Köszönet illeti azokat, akik e bonyolult körmondatokkal, elmélyült szakmai érveléssel és görög betűs szavakkal teli német nyelvű művet három hónap alatt magyarra fordították, stilizálták és sajtó alá rendezték. Elsőként kell megemlíteni a könyv felfedezőjét, Vajta Dénest segítőtársaival, Vaszily Tiborral és Márton Gergellyel, majd a nyersfordítást ellenőrző és helyesbítő-szépítő Patrubány Miklóst és Zsigmond Emesét, valamint a görög szövegeket átíró, lefordító Varga Péter Kálmánt. A könyvről írt, az MXIVK Nyitó-konferenciáján ismertetett és a könyvben előtanulmányként közzétett írásának Vajta Dénes lényegében, ezt a sokatmondó címet adta:

Demonstratio. Idioma Hungarorum et Scythorum idem esse.
(Bizonyítás. A magyarok és a szkíták nyelve azonos.)

Ez a cím világosan utal és egyben vitázik Sajnovics János jezsuita szerzetes latin nyelvű művének címével (Demonstratio. Idioma Hungarorum et Lapporum idem esse.), és egyben meg is cáfolja azt. Sajnovics könyve a finnugor származáselmélet alapműve lett, aminek következtében a nagy múltú magyar nemzet életében két és fél évszázados tévelygés, „világtalan szövétnek táborgása” kezdődött, amely a Magyarok XI. Világkongresszusán, 2024. augusztus 20-án ért véget.
Míg a Magyarok VI. Világkongresszusa 2004-ben csupán megállapította és kimondta a finnugor származáselmélet meghaladottságát, következésképp tarthatatlanságát, a Magyarok XI. Világkongresszusa 2024-ben, Anton Carl Fischer kiváló tudományos művének megjelentetésével megadta a finnugrizmusnak a kegyelemdöfést, a könyv bemutatójának a Világkongresszus Záró-konferenciája részévé tételével pedig beverte az utolsó szöget a koporsójába.

folyt.köv.