A nyugdíjak vásárlóértéke nem is elsősorban emiatt csökken, hanem azért, mert a 2018-ban várható nettó átlagos reálkereset-növekedés a tavalyi és a tavaly előtti két évhez hasonlóan idén is 10 százalék körül vagy annál is magasabban alakul majd, így a nyugdíjak relatív, viszonylagos, a nemzetgazdasági nettó átlagbérhez viszonyított vásárlóerő-csökkenése ismét jelentős lesz. A KSH legfrissebb jelentése szerint a nyugdíjak relatív vásárlóerő csökkenése 2017-ben 9,2 százalékos volt, s ez 2018-ban is hasonló nagyságrendben alakul majd.

Vagyis egyre gyorsuló ütemben szakad le a nyugdíjak vásárlóereje az aktív keresők reálkeresetének vásárlóerejétől. Ezt a folyamatot egyre jobban súlyosbítja, ha jövőre is marad a nyugdíjemelés jelenlegi módszere, vagyis az, hogy az előző évben elfogadott és a következő évre szóló költségvetési törvényben előrejelzett inflációs mértékkel nő a nyugdíjak (és kéttucatnyi hasonló ellátás) összege. A nyugdíjemelés módszere a szemünk láttára válik tarthatatlanná. A nyugdíjemelést az infláció várható mértékén túl ismét a reálkeresetek növekedéséhez is kell kötni, különben a nyugdíjas társadalom elszegényedése elkerülhetetlen - értékel Farkas András.

Hogyan kerülhető el az idősek lecsúszása?

Ezt a folyamatot csak az fordíthatja meg, ha finomodik a nyugdíjemelés jelenlegi módszere. Az egyik megoldás az lehet, ha a nyugdíjemelés mértéke a jövőben nem csak az infláció előre becsült alakulásától függene, hanem valamilyen arányban a reálkeresetek növekedésétől is. Ennek volt példája a korábbi években már alkalmazott svájci indexálás, amely fele-fele részben függött a keresetnövekedéstől és a fogyasztói árak alakulásától. A magyar gazdaság gyors fejlődése, a magyar költségvetés egészséges alakulása feltehetően lehetővé teszi, hogy a jogalkotó jövőre megvizsgálja egy vegyes emelési rendszer bevezetését, hogy ezzel megakadályozza a nyugellátások vásárlóerejének további csökkenését az aktív korúak átlagkeresetéhez képest.