„Tolvajok” és rámenős „áruügynökök” zaklatását akarták elkerülni azok az amerikai, brit és nyugat-európai vendégkutatók, akik magánszférájukra hivatkozva az Orbán-kormány által közpénzből finanszírozott Danube Institute-tal kötött, gyakran milliós szerződéseik anonimizálását kérték. Az intézet kulcsfontosságú láncszem JD Vance és az Orbán-rezsim között.

A magyarországi Danube Institute (DI) több tucat korábbi és jelenlegi vendégkutatója kérte a szervezettel kötött szerződésének eltitkolását – derítette ki az Átlátszó újságírója közel száz megállapodás és a hozzájuk tartozó GDPR-nyilatkozatok áttekintése után.

„A szerződésem részletei teljes mértékben magánügynek minősülnek” – írta az egyik különösen ékesszóló vendégkutató, hozzátéve, hogy „a lehető leghatározottabban tiltakozom egy üzleti szerződés pénzügyi részleteinek nyilvánosságra hozatala ellen”.

Az újságíró közérdekű adatigénylési eljárás keretében jutott hozzá a szerződésekhez, mivel azok közpénzek felhasználását dokumentálják: az intézet a Batthyány Lajos Alapítvány (BLA) égisze alatt működik, amelyet gyakorlatilag teljes egészében a magyar kormány finanszíroz.

A DI és gazdaszervezete, a BLA egyaránt kulcsfontosságú intézmények az oroszbarát Orbán Viktor miniszterelnök nemzetközi befolyási gépezetében.

A DI az amerikai Heritage Foundation partnere, és egyes vélemények szerint hatással volt a második Trump-kormány tervrajza, a Project 2025 kidolgozására is. Hírek szerint a Magyarországra látogató J. D. Vance alelnök is szoros kapcsolatot ápol a Heritage Foundationnel.

Brit és amerikai potentátok a fizetési listán

Bár a DI készségesen kitakarta az együttműködők neveit a dokumentumokból, az Átlátszónak mégis sikerült számos DI- vendégkutatót azonosítania – többségében brit vagy amerikai hátterű közszereplőket – a dokumentumokban található közvetett bizonyítékok és újságírói eszközökkel szerzett további információk (köztük egyes szerződések másolatai) alapján.

Bár a DI készségesen kitakarta az együttműködők neveit a dokumentumokból, az Átlátszónak mégis sikerült számos DI- vendégkutatót azonosítania – többségében brit vagy amerikai hátterű közszereplőket – a dokumentumokban található közvetett bizonyítékok és újságírói eszközökkel szerzett további információk (köztük egyes szerződések másolatai) alapján.

Az Átlátszó az ékesszólóan tiltakozó vendégkutatót Lord David Frostként, a Konzervatív Párt tagjaként és volt Brexit-főtárgyalóként azonosította.

Lord Frost azonosítása a GDPR-nyilatkozatok megegyező szövegrészein, azon a tényen, hogy az illető Budapest helyett Londonban tartózkodott, valamint a DI számára végzett feladatok jellegén alapult (amelyek között szerepelt egy 2024. márciusi előadás az „angolszász konzervativizmus állapotáról”). Lord Frost nem válaszolt az Átlátszó megkeresésére.

Bár Orbán Viktor korábbi „puha” euroszkepticizmusa a tory elit sok tagját megnyerte, kezdeti népszerűsége alábbhagyott, miután a kisujját sem mozdította, hogy segítse az Egyesült Királyságot egy kedvezőbb Brexit-alku elérésében – mondta az Átlátszó újságírójának egy diplomáciai forrás.

Úgy tűnik azonban, hogy Lord Frost nem neheztel, mivel összesen négy megállapodást írt alá a DI-vel, összesen 12 hónapnyi vendégkutatói időszakra 2024-ben és 2025-ben. Az Átlátszó számításai szerint átlagosan havi több mint 3600 eurót, összesen pedig több mint 43 000 eurót (16 millió forintot) kapott a DI-től olyan feladatokért, amelyek között szerepelt, hogy „rendszeresen, de legalább havonta kétszer” szerepeljen a brit médiában.

A DI-vel kötött szerződés részleteinek nyilvánosságra hozatala „befolyásolhatja a politikai átvilágítást és a kormányzati állásszerzési szempontokat” – írta egy másik ösztöndíjas, akit az Átlátszó Carlos Roaként, a National Interest című amerikai nemzetközi kapcsolatok folyóirat jelenlegi társszerkesztőjeként (és korábbi ügyvezető igazgatójaként) azonosított.

Az Átlátszó a GDPR-nyilatkozatok szövegezése és a számára előírt feladatok részletei alapján azonosította Roát, aki több szöveget is készített a „HAIKU-országokról”. Ez a szokatlan elmélet Roa saját találmánya, amely szerint olyan feltörekvő, változatos új középhatalmaknak, mint Izrael és Azerbajdzsán, éppen Magyarország vezetésével kéne kereskedelmi szövetségre lépniük. Roa több szerződést is aláírt a DI-vel, összesen 16 hónapra, 160 000 dollár (52 millió forint) értékben. Roa nem válaszolt az Átlátszó kérdéseire.

Fizetésének közzététele „elárulhatja a potenciális tolvajoknak, kit és hol érdemes célba venni”, és „marketingesek nemkívánatos figyelmét” irányíthatja rá – írta egy másik DI-munkatárs, hozzátéve, hogy „baloldali médiumok amerikai újságírói” már kértek tőle interjúlehetőséget „azzal a céllal, hogy lejárassák a Danube Institute-ot, és minden megszerzett információt negatív módon használnának fel”.

Az Átlátszó ezt az ösztöndíjast Timothy Burnsként, a Baylor Egyetem politológia professzoraként azonosította a DI-ben tartott előadása alapján. Burns 36 napra szerződött 2024-ben, amiért 12 500 dollárt (4 millió forint), plusz egy tengerentúli repülőjegyet kapott.

„Akadémikusként nagyon fontos a magánszférám” – írta egy másik ösztöndíjas, akit David L. Dusenbury filozófusként, a Floridai Egyetem professzoraként azonosítottunk. Dusenbury professzor látszólagos félénkségének némileg ellentmond, hogy több könyvet is írt a DI-vel kötött szerződései keretében, és többek között elvárták tőle, hogy képviselje az intézetet a tusnádfürdői fesztiválon és egy oxfordi konferencián, valamint tartson kurzust egy magyar egyetemen. A magánszférájára kényes professzor három éven át havi átlagban 4666 eurót, összesen 168 000 eurót (64 millió forint) tett zsebre.

Válaszában Dusenbury kifejtette a magyar irodalom iránti régi érdeklődését, és megjegyezte, hogy ebben az időszakban egy magyar egyetem vendégprofesszora volt, ahol félévente egy szemináriumot tartott.

Egy Jonathan Price-ként azonosított ösztöndíjas, az Oxfordi Egyetem kutatója majdhogynem lírai hangvételt ütött meg. „Fél-közszereplő vagyok, aki csak az írásaiból, előadásaiból és rövid távú szerződéseiből szerez jövedelmet” – írta Price. „Egy gondatlan újságíró nagy kockázatot jelenthet a jó hírnevemre. Munkám csinos gyermekeim s feleségem megélhetését biztosítja.”

Az önmagát „félközszereplőnek” nevező Price a Hungarian Conservative rendszeres szerzője, amely folyóiratot a BLA tulajdonában lévő cég adja ki, és ahol úgy jellemzik, mint akinek „írásai megjelentek olyan kiadványokban, mint a National Review, a First Things, a The Washington Times, a Volkskrant és a Die Presse”. Price havi 5000 eurót kapott 12 hónapon keresztül a DI-től, így összesen 60 000 eurót (23 millió forint) keresett. Az Átlátszó megkeresésére nem válaszolt.

Az újságírók akadályozása

2024 óta a DI rendszeresen csatol GDPR-nyilatkozatot a vendégkutatói szerződésekhez – visszamenőlegesen is. Korábban a DI kérésre kiadott olyan szerződéseket, amelyek tartalmazták az ösztöndíjasok nevét, de az egyéb személyes adatokat, például a lakcímet vagy az útlevélszámot kitakarták. De azóta az a gyakorlat, hogy a GDPR-nyilatkozattal kísért dokumentumokat teljes mértékben anonimizálják.

Noha az a tény, hogy a DI-ösztöndíjasokat magyar közpénzből fizetik, soha nem volt vita tárgya, ez a gyakorlat egyértelműen megnehezíti és időigényesebbé teszi az intézet működéséről tudósító újságírók munkáját, akik most már csak személyesen, a DI székházában tekinthetik meg a kért dokumentumokat, amelyekről már nem készíthetnek másolatokat.

Meglátásunk szerint az újságírók akadályoztatásával a DI azt próbálja eltitkolni, hogy mennyire kényelmes, busásan fizetett állásokat osztogatnak azoknak brit, amerikai és nyugat-európai értelmiségieknek, akik hajlandóak Orbán dicséretére szegődni – mindezt a magyar adófizetők pénzéből.

Az egyik legjobb állás Magyarországon

DI-ösztöndíjasnak lenni a világ egyik legkönnyebb munkája lehet, és – legalábbis Magyarországon – az egyik legjobban fizetett is.

Az Átlátszó által látott szerződések szerint a DI-ösztöndíjasoktól gyakran, de nem mindig elvárják, hogy az intézet vezetésének irányításával végezzenek „kutatást”, de az ilyen „kutatásokat” az intézet láthatóan nem publikálja.

Ettől eltekintve az ösztöndíjasok feladata főként a médiában való írás és szereplés (beleértve a DI-hez és a BLA-hoz köthető médiumokat), valamint különféle nyilvános eseményeken való részvétel.

Az Átlátszó által látott szerződések szerint, amelyek a 2020–2024-es időszakot és 2025 első felét ölelik fel, a DI vendégkutatóinak összesen több mint 989 millió forintnak megfelelő összeget fizettek ki. A legalacsonyabb díjazás, amit az Átlátszó látott, havi 2000 euró volt, ami az akkori magyar átlagbér több mint 150 százalékát tette ki.

A magasabb fizetésű DI-ösztöndíjasok megengedhetik maguknak, hogy a főváros előkelő részein béreljenek lakást, magas életszínvonalat tartsanak fenn, és hogy jelentős összegeket tegyenek félre megtakarítási vagy befektetési céllal. Rod Dreher amerikai író, akinek fő feladata az intézet „keresztény-konzervatív kapcsolatrendszerének” bővítése, 2024-ben évi 105 000 dollárt keresett a DI-nél. Ez az összeg azt jelenti, hogy Dreher a magyar adófizetőktől jobb fizetést kapott, mint ami az államtitkároknak járt abban az évben.

Közös vállalkozások

2024-ben Carlos Roa 20 000 eurót fektetett be a Lumibluban egy kisebbségi részesedésért, majd egy évvel később további részvényeket vásárolt, amivel tulajdonrésze 7,5 százalékra nőtt. Miller és Bagdy-Tóth egyaránt körülbelül 29 százalékos tulajdonos a cégben.

A Lumiblu semmilyen bevételt nem termelt egészen 2024-ig, amely az utolsó év, amelyről éves beszámoló áll rendelkezésre. A cégnek „nincs kapcsolata a Danube Institute-hoz vagy bármilyen formájú közpénzes finanszírozáshoz” – írta Miller az Átlátszónak, hozzátéve azt is, hogy a tulajdonosok korábbi ismeretség révén keveredtek közös üzletbe.

Forrás: Átlátszó / Sarkadi Nagy Márton