Világiak vagyunk mi mindannyian, átvitt és konkrét értelemben is, hiszen a világban élünk, és a Világ Világosságának útján járunk. Ehhez nem kell semmiféle "vallás", szervezet még kevésbé - bőven elég, ha az embernek nyitva van a szíve és tiszta a lelke, és ha ezekkel a tarsolyában cselekszik. Nem történik minden kétszer ugyanúgy, tehát nem kell feltétlenül most, a mai korban pontosan ugyanazt a formát létrehozni, élni, mint tették eleink, a fehérbarátok, táltosok, turul-szentek annak idején.
 
    Sok-sok apró lángocska ég most, mint azt Özséb is érzékelte látomásában. A sok-sok lángocska mi magunk vagyunk, mindannyian, akik felvállaltuk lelkünkben a tiszta utat, nemzetünk fiának útját. Ezek az apró lángok egyszer majd összeérnek, az idő gyorsul, egyre gyorsabban következnek egymás után az események, de a lényeg ma még inkább az, hogy legyenek, világítsanak. Fényt adjanak közvetlen környezetükben, azért, hogy mások is lássák, és kinyissák magukat a fénynek. A körülöttünk lévő lángokkal kell kapcsolatba lépnünk, egy-kettő-három, akármennyi legyen is az, nem a szám, hanem az elkötelezettség a fontos. Nincs központosítás, nem kell semmiféle rend, hivatalos formula, mert az - jelenleg mindenféleképpen - megölheti a belső tartalmat. Ha az apró lángok saját körben gyűlnek most össze, sokkal többet tesznek, mintha rögtön a nagy egységet keresnék. Most a kis közösségek kora van.
 
    Kapcsolatot elsősorban az éggel, a Magyarok Istenével kell tartanunk, úgy, hogy közben tudjuk, nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül, mert velünk van az ég, az ősök szeretete, ereje, és tudjuk, hogy már égnek a lángok itt-ott, mindenhol. Mindenki a saját útját járja, és aki szívében, lelkében fehérbarát, pálos, az a valóságban is az, tagja a "rendnek", annak az igazi "egyháznak", amiről, (vér)testvérünk Jézus beszélt, a lelkek közösségének. Nem kell más, „csak” a lelkünkben, szívünkben élő szeretet, és a fényhez, a nemzetünkhöz, a magyarsághoz fűződő elszakíthatatlan kapcsolat - ez a példa, ez a mérce; ez az elhívás, ez maga a szolgálat.
 
   Legyen fény, legyen még több apró láng, legyen sok-sok kis közösség, kicsiny kör, akik ismerik egymást. Jöjjenek össze, mert ha már ketten vannak, Jézus is ott van velük. Ezek a lángok álljanak most össze. Ne legyen központi akarat, ne várjunk, várjanak központi irányítást, mindenki éljen a fénnyel, a magyarsággal összeforrt szíve, lelke szava szerint. Akiknek dolguk van egymással, azok egymásra találnak. Ezzel együtt nyitott a világunk, fogadunk minden hozzáadott értéket, mert az erősít mindannyiunkat. Építsük magunk körül az apró lángokból álló közösségeket. És hívjuk az ima erejét. Most tehát lelkünk ér össze, együtt kérjük az ősöket, a Magyarok Istenét, hogy segítsen cselekedeteinkben, segítsen minket, hogy a fény győzedelmeskedjen.
 
    Mert az egység akkor lesz igazi egység, ha az azt alkotó egyének önmagukban is egységek, ha a nagy egészet összerakó kis közösségek önállóan is egységek.
 
 
"Legyen előtted mindig út,
Melegen süsse arcodat a Nap,
Az eső puhán essen földjeidre,
S amíg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén a Jóisten."

Fehér Barátok

forrás: http://feherbaratok.ewk.hu/
kép: Fehérbarát pálos címer/zászló