Valószínűleg nádtető borította eredetileg, arról viszont írásos emlékek is vannak, hogy nem egyetlen ember tulajdona volt, hanem a község szőlősgazdái közösen építették. Mindezt Szarvas Tibortól tudtuk meg, aki a különleges épület birtokosa 1991 óta.

A pálinkafőzde „lelkének” nagy részét megtartotta. Bár a főzőüst új, mert azt ki kellett cserélni, azért az úgynevezett finomító üst a páracsövekkel, a csőkígyós hűtőkkel és az úgynevezett alszesz-tartályokkal együtt megmaradt. Ez utóbbiak azok az edények, melyekben felfogják a gyümölcsből nyert szesztartalmú párlatot, amit a második “lépcsőben” már csak finomítanak.

Szarvas Tibor büszke arra, hogy az általa működtetett rendszer annyira régi típusú, hogy igazi hungarikumnak számít. Kisbér térségében ő foglalkozik ezzel a tevékenységgel legrégebb óta. Már több mint 22 év tapasztalata van a háta mögött. Ezekben a napokban is pontosan úgy csinál mindent, mint elődei.

A 400 literes üstbe maximum 380 liternyi cefrét önt az alapanyag sűrűségétől függően, majd akác-, cser- és tölgyfahasábokkal felfűti a kemencét, amit addig hevít, amíg kialakul a megfelelő nyomás, s a cefre alkoholtartalma tíz fok alá süllyed. Ezt követően a finomító üstben újra főzni kezdi az anyagot, ami később több mint tíz métert tesz meg a rézcsövekben, mielőtt kifolyna a tiszta, 42-51 fok közötti pálinka. Ennek mennyisége általában a cefre tíz százaléka, de bodza, som és körte esetében kevesebb, míg a borból főzött szíverősítők esetén több. A környék gazdái többnyire mégsem ilyen, hanem szilva, barack és törköly pálinkákat főzetnek nála, de járnak hozzá Fejér- és Győr-Moson-Soporon megyéből is. Sőt! Akad olyan megrendelője, aki az Alföldről jár hozzá évek óta.

Bárhonnan is érkezzen hozzá az alapanyag, a főzés általában nyolc órán át tart. Szeptember elejétől március végéig Vérteskethely szélén is folyamatosan dolgoznak, bár az idén már augusztus 20-a előtt begyújtottak, mert a tikkasztó nyári meleg miatt korábban értek be a gyümölcsök, így a cefrés hordókat is korábban hozták.

Parlagfüves egy sem akadt közöttük, Szarvas Tibornak mégis a parlagfüves pálinkája számít igazi ritkaságnak. Annak ellenére, hogy ezt nem főzi, hanem a már elkészített pálinkák bármelyikéből két litert önt egy üres kólás üvegbe, s abba helyez gyökerestül tíz darab, tíz centiméter hosszú, zsenge parlagfüvet. Két hét után leszűri, amikor már smaragdzöld a színe, s ebből iszik esténként 2-3 centiliternyit. Határozottan állítja, hogy mióta ezt teszi, egyet sem tüsszent, pedig korában ő is allergiás volt ennek a gyomnövénynek a pollenjére.

Az Irsai Olivérből készített törköly a legjobb

Szarvas Tibor gépésztechnikusból lett pálinkafőző, amikor egy barátja felhívta figyelmét a vérteskethelyi létesítmény megvásárlásának a lehetőségére. Birtokba vétele után először egy idős szakember dolgozott helyette, majd 1991-ben elvégezte a “Szeszfőzde felelős vezetői tanfolyamot”, s azóta ő az irányító. Két évtized eltelte után sem akarja modernizálni, mert vallja, hogy neki nem kell sem számítógépes, sem aromatornyos rendszer, mert ez a régi az igazi. Ebből ugyanis nem párlat jön ki, hanem valódi pálinka. Annak különösen örül, ha valaki Irsai Olivér törkölyt főzet vele, mert ezt tartja a legjobbnak. Azt már csak magyarázatként teszi hozzá, hogy nem véletlenül ezzel a fajtával nyerik a legtöbb pálinkaversenyt országszerte. Igaz, cseppet sem mindegy, hogy milyen az alapanyag, mert minden a cefre minőségétől függ. A gazdák viszont biztosak lehetnek abban, hogy azt kapják vissza, amit behoztak, pontosabban annak átalakított, stampedlis poharakba való változatát. Nem úgy, mint azok a vevők, akik palackba zárt párlatokat vásárolnak, mert azok között sok van olyan, amit nem gyümölcsből, hanem különböző aromákból állítottak elő szintetikus úton.

Szerző: Palásti Péter

forrás: http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/a-parlagfuves-palinka-a-sp...