Azon írókat, amelyeket a kommunista éra igyekezett elhallgatni, a mai magyar társadalom, jelentős része újra felfedez, és szívesen olvassa műveiket. Az igazság utat tör, és mint Dsida Jenő, Wass Albert, vagy Herczeg Ferenc, akit 1925-ben irodalmi Nobel díjra jelölt az MTA, úgy Tormay Cécile művei is újra népszerűvé váltak, egyszerűen azért, mert az az érték, melyet ránk hagytak, örök érvényű szellemi útravalóul szolgálnak. S habár könyveik nem iskolai kötelező olvasmányok, mégis a kollektív tudat igényli az Ő tisztánlátó gondolataikat. Közös bennük pedig az, hogy keresztény nemzeti patrióták voltak, amely már önmagában is támadható felület volt a kommunista diktatúrában, de bizonyos baloldali, és liberális körökben ma is üldözendők.

Tóth Gergely az index.hu portálon megjelent, „Aki minden sarokban zsidókat látott” című, cikkében már az első mondattól szembetűnő, hogy Tormay Cécile művének lényegét, egyoldalúan közelíti meg, mert annak az „antiszemitának” ítélt tartalmát helyezi előtérbe. Az olvasókat, nagyon tudatosan az úgynevezett „injekcióstű elv” alapján befolyásoló oltogató eszközzel, a „minden sarokban zsidót látó írónő” lealacsonyításával tulajdonképpen azt mondja, hogy pusztán egy megszállott antiszemita téves korrajzáról beszélünk.

Tóth Gergely, a mű irodalmi értékét kétségbe vonva a kollektív tudatra ható manipulatív eszközökkel a „Bujdosó könyv” naplószerű történelmi hitelességét gúnyolva, ismét csak egysíkú megállapításokat tesz, kiragadva a „zsidózós” részleteket. – Mindeközben arra utal, hogy ő igen is, jól felkészült Tormay Cécile munkásságából, hiszen megemlíti, hogy az írónőt halála után Nobel díjra jelölték, és hogy egy másik, a „Régi ház” című regénye, az írónő munkásságának mennyivel többre értékelhető alkotása volt. – No lám! Azt gondolhatnánk a cikk olvasása közben, hogy mennyire objektív látással rendelkezik ez a Gergely! Azonban, ez csak megtévesztés, mert a szándék nyilvánvalóan nem az olvasásra való buzdítás volt. Egyik szavával dicsér, majd rögtön a következővel ismét leminősít, mert, hogy szerinte, az írónő „émelyítően antiszemita mártást” asznál a könyvében. - Csakhogy el ne felejtkezzünk arról, hogy mennyire „álnok” módon bánt a jelzőkkel a Bujdosó könyv szerzője.

„…a Horthy-rendszer antiszemita kurzusírójaként. Ráadásul ő még csak nem is a sunyi, kétértelmű antiszemitizmust képviselte, hanem a két világháború között dívó bővérű, nyíltsisakos zsidógyűlöletet.” – Így fogalmaz cikkében Tóth Gergely.

Ha valaki még nem olvasta volna a könyvet, mindezek alapján tán azt gondolná, hogy a Bujdosó könyv, egy pusztán zsidóellenes kötet, amely csak egy olyan radikális párt köreiben lehet olvasmányos mű, mint a Jobbik Magyarországért Mozgalom, és annak szavazótábora. Erre utal a cikk írója, amikor Tormay Cécile, utcatábla-keresztelő vitát hosszan taglalja. -  „A Régi ház szomorú szépségére hivatkoznak, de ugyanúgy bennük él a Bujdosó könyv harsány antiszemitizmusának elismertetése iránti vágy is. Ha nem így lenne, akkor Tormay nem lenne a Jobbik ügye.” –  Írja Tóth Gergely. –  Ám mivel a FIDESZ- es polgármester Tarlós István szintén támogatná a javaslatot, így nyilvánlóan ő is antiszemita, mindenki mással együtt, aki elismeri a szerző irodalmi nagyságát.

Könnyű dolga van, az újságírónak, ha a jobboldali politikát folytató pártokat párhuzamba akarja állítani Tormay Cécile úgynevezett „zsidógyűlölő” nézőpontjával, merthogy, teljes egyetértéssel kiállnak az írónő mellett. -  Ezek Utcát akarnak róla elnevezni! - Ez pedig egy újabb jó alkalom a liberális sajtónak, mert ismét kijátszatják az „antiszemita kártyát.” Csakhogy nagyban a téved, ha azt gondolja, hogy ezt minden ember elhiszi, mert a nemzeti patrióták számára az írónő, inkább a realista és a nemzeti emlékezet korhű krónikása, aki szemléletes eszközeivel világítja meg korszakának visszásságait, és annak hatásait a mindennapokra.

A Bujdosó könyvet kritizáló irományból kimaradtak olyan lényeges idézetek, amelyek például a történelem sodrásáról szólnak; „Magyarország nem akarta a háborút. Mikor elkövetkezett, szembeállt vele, becsületben úgy, mint ezer év óta mindenkor. És megindult az ősi föld, hogy megvédje önmagát.” – Írja Tormay Cécile a Bújdosó könyvben.

Azok, akik olvasták művét tudják, hogy lényegében egy olyan sarkalatos korszakot tár fel előttünk, amely teljes mértékben meghatározta mindannyiunk jövőjét, és bemutatja a huszadik századi a nagyhatalmak és hazai ügynökeik által felszabdalt Magyarország tragédia sorozatát. Tormay Cecile, az „Őszirózsás forradalom” időszakát rendkívül részletesen és ironikusan ábrázolja, ezzel együtt betekinthetünk annak történelmi hátterébe.

Olvasásával, átéljük az emberek akkor érzett általános apátiáját, mely tán máig nem múlt el nyomtalanul a nemzet lelkéből. Az írónő korában, még a zsidó jellemrajz, vagy megnyilvánulási forma az irodalmi nyelvhasználatban nem volt „politikai inkorrekt” kifejezés. Az Egyesült Államokban született „politikailag korrekt” szókapcsolat, mely nemcsak közhellyé, de uralkodó liberális ortodoxiává vált. Ám valójában már Mao Ce-Tung „Vörös könyvecskéjében megjelent, majd innen vette át az amerikai radikális baloldal az 1960-as években. Mivel e szókapcsolat összefonódott a radikális politikával és a kommunista cenzúrával, az amerikai jobboldal a baloldal (liberálisok és demokraták) lejáratására használta fel. Magyarországon elsősorban a liberális és baloldali politikai erőkhöz köthetően bukkan fel, és a „rendszerváltás” óta elterjedt hazánkban is az amerikai típusú politikai korrekt nyelvezet.

A valóságban ez azt is jelenti, hogy soha nem volt kétpólusú világrend, hiszen az ideológiák erős átfedést mutatnak, és az elvárt nyelvezet, ma már el sem tér egymástól, a kulcsszó: minden oldalon a demokrácia, melynek sajátos értelmezését is a nagyhatalmak határozzák meg. Valójában a demokrácia szó, ma álszabadságot, a teljes ellenőrzöttséget, és leginkább egymás anyagi kifosztásának rendszerét jelöli.

Aki a „demokrácia” ellen bármilyen módon megnyilvánul, az fasiszta bélyeget kap. Például napjainkban, dr. Gaudi-Nagy Tamás az első számú közellenség, aki kimerte mondani, a kényes fülű újságírók előtt egy televíziós interjúban, hogy „…igen uraim, a hazaárulók lámpavason szoktak lógni!” A valódi mondandójának lényege eme kijelentése mellett már teljesen elveszett, hiszen a média, és minden fórum arról szól, hogy a nemzeti jogvédő ügyvéd, ilyen elavult, és demokráciaellenes módszerekkel kíván igazságot szolgáltatni Magyarországon.

  George Orwell, aki brit származású szabadkőműves volt, egy levelében, a történelem és a történetírás kapcsán az 1984-ből (utóbb már) ismert tézisét hozza fel. Hitler tehát – fejtegeti az író – kijelentheti azt, hogy a zsidók kezdték a háborút, és ha túléli (mármint a háborút), akkor ez a hivatalos történelem részévé válik majd.

Az 1984 című Orwell regény szemlélteti számunkra leginkább azt, amit ma politikai korrekt kifejezésként említünk. Az, hogy mi az elfogadott kifejezés, mindig az adott nagyhatalom határozza meg. George Orwell futurisztikus, realista regényében, a hatalom az alábbi kifejezéseket érvényesítette: New speake – új beszélt nyelv, Joy Camp – élvezetek tábora, Fat crime – A gondolat, bűn! A közzétett vélemény nem elfogadható, Big Brother – „A nagy testvér, aki mindent lát”, Tipical learn – Elfogadható írás.

A politikai korrekt, (politely correct) PC azt jelenti, hogy a nemekről, a szexuális orientációról, a fajokról vagy a környezetről a progresszív liberalizmus dogmáinak megfelelően szabad csak írni. Sőt, mára a „politikailag korrekt” gyakorlat hazájában, egyes politikai kérdésekről is csak egyfajta vonalat lehet követni. Mára a politikailag korrekt újságírásnak és diskurzusnak vannak állandó tilalomfái. A tabuk közé tartozik például a cigány-etnikum, kukás- hulladékgazdálkodási referens, az új világrend pedig nem tűri a néger kifejezést, helyette afroamerikai megnevezést szabad használni. Hosszan sorolhatnánk a tiltott, és az elfogadott kifejezéseket. Hazánkban a zsidó szó, ma inkább szemita lehet. Persze említésre sem méltó, hogy ez egy gyűjtő név, melybe az „ellenséges iszlámok” is bele tartoznak. E mellett, „politikai korrekt”, antiszemita bélyeget alkalmazni sőt, a ma elvárt kifejezés minden rendszer ellenes, és vagy nemzeti érzelmű kategóriába sorolható emberre.

A történelmileg korrekt történészekkel, írókkal szemben a valódi történészek, és a tárgyilagos írók autentikus képet festenek múltunkról, nem csak azt téve lehetővé, hogy valóban múltunk tükrébe tekintsünk, de azt is, hogy szeressük az ott kibontakozó képet.

A közvélemény alakításában a média és a közönség viszonyának egyik legfontosabb kérdése az, hogy a média befolyásolja-e – és ha igen, miként – az emberek gondolkodását és viselkedését. Pontosabban: az nyilvánvaló, hogy a modern tömegkommunikációs eszközök megjelenése megváltoztatta valamennyiünk életét. A média vált a legfontosabb információforrásunkká, és ha onnan elég sokszor ismételgetik, hogy mi egy antiszemita, bűnös nemzet vagyunk, végül elérik, hogy mind bűntudatot tápláljunk magunkban, és mint vágóhídra gyalogoló marhák, elfogadjuk a „holokauszt ipar” minden állítását, történelmi féligazságait, és a velünk szemben állított kártérítési követelését, mellyel végsősoron, a cionista háttérhatalom mindenképpen jól jár.

„A rombolás műhelyében új tankönyv készül.” – Idézet a Bujdosó könyvből. A hatvan évvel ez előtti megtévesztés, jellemzi, a „rendszerváltás” óta eltelt időszakot is. -  A kommunista diktatúra nézetei mellett, nagyon gyorsan kiépült egy olyan „ízlés terror”, amely máig hatással van az úgynevezett „politikai korrekt” írott, és íratlan törvényeire.

A Bujdosó könyv, ma nem tartozik a politikai korrekt írások közé, és a mű zavarkeltő a poszt kommunista sajtó számára, hiszen hűen tartalmazza, Magyarország elárulásának kronológiai dokumentációját is. – Kinek volna jó, ha tetten érnék hazugság közben?- A gróf Tisza Istvánt likvidáló Károlyi Mihály és holdudvara bűneit, ügynöki tevékenységét részletesen leíró könyv lényegi részleteiről tereli el a figyelmet Tóth Gergely az „antiszemita bélyeg” hangsúlyozásával. - Mert Károlyi, bűnei, és hazaárulása, főként a szocialista, és liberális politikusok köreiben, ünnepelt cselekmény sorozatnak számít. – Az igazság terjesztése pedig sokaknak fáj, ezért nem lehet napjainkban, Tormay Cécile bármely műve kötelező olvasmány.

„Erdély sorsáról Jászi Oszkár alkudozik ma Aradon…A galíciai származású, az internacionalista, aki Keleti-Svájcot akar csinálni országunkból és úgy gyűlöl mindent, ami magyar, hogy még faja elővigyázatosságáról is megfeledkezve, mikor rólunk beszélt, tajtékozva csattant fel belőle: „Ki kell irtani őket, ha nem engedelmeskednek”. – Őt küldik oda, hogy tárgyaljon a gyűlölt magyar faj nevében. És úgy tárgyalt, mintha bosszút akarna állni a nemzeten, mely befogadta; lemond arról, ami nem volt az övé; jogokat ad el, amelyek a mieink, elalkussza Erdélyt Maniu oláh nemzeti tanácsának, melyet Károlyival maga Jászi segített életre az októberi napon”.

Tormay Cécile, korának kimagasló tehetségű írónője, akit már életében megpróbáltak tönkre tenni, ha ma is élne, egyáltalán nem csodálkozna azon, hogy a „Bujdosó könyv” című művét a liberális, és szocialista, vagy posztkommunista irányultságú sajtó oly gyakran fokozottan, negatív hangvétellel akar széles körben porig alázni. Napjaink „megosztó” személyiségévé tették, hiszen „fényes csillag Ő az irredenta irodalom egén”. Írják róla liberál-bolsevik oldalon cinikus hangvétellel, ezzel szemben az úgynevezett nemzeti patrióták, és a radikálisok, az igazságot hűen képviselő forrásművet alkotó írónőt tisztelik személyében.  „Addig nem lesz rendszerváltás, míg Tormay Cécile, Bujdosó könyve nem lesz kötelező olvasmány, és tananyag.” (ifj. Tompó László)

Buncsik Marianna
FÚSZ