A székelyek kőrelepcsentje, lepény, palacsinta vagy hamuban sült pogácsa, amolyan kenyérféle volt. Ezt az ősi kovásztalan kenyeret - akárcsak a zsidók maceszét - forró kövön vagy palalemezeken sütötték ki a régiek. A lepénysütő kövek Erdély hegyvidékein és a Balkánon néhol még ma is fellelhetők.

A kukoricadarából készült puliszka szláv eredetű étel, a székely kisze vagy kesze kocsonyás savanykás pép, melyet tejjel, mézzel vagy szilvalekvárral ettek. Nálunk a kesze vagy keszőce névvel a savanyú korpalevest, más szóval ciberét vagy cibrét illették, amit egyes vidékeken főtt meggyel vagy szilvával is készítettek.

Az alaputréta és ulipotréda a 16. és 17. században volt divatos étel volt. Ez a fűszeres, húsos zöldségbecsinált eredetileg az olasz konyhából került hozzánk, ahol tréfásan rohadt fazék vagyis olla putrida néven ismerték. Ugyanilyen étel a bulgárok gyuvecse.

A málé elődjét, a csíramálét eleink csíráztatott búzából készítették. A mézédes, fenséges csemegéhez a csírákat összetörték, ledarálták, levét kinyomkodták, kevés liszttel híg tésztává keverték el, végül megsütötték. Az megsült máléra mézet csurgattak vagy cukrot szórtak. Ezeket a lepényféléket vidékenként különféle néven ismerték: málénak, csíramálénak, málésnak, csiripszlinek, kottesnek, szaladosnak nevezték.

A régi időkben az olaszok a traggea vagyis trágya szavukon hinteléket értettek, ezt pedig nemcsak a trágyára vonatkoztatták, hanem az ételekre szórt anyagokra is, ha azt mondták, hogy trágyázd meg jól mézzel, azt jelentette, hintsd meg cukorral.

A tarhó nevű oltott tej, a valamikori bugaci és a halasi pusztákon és falvakban élő parasztok kedvelt joghurtja volt. A meleg tehén-, vagy juhtejbe oltóanyagot, ún. tarhómagot kevertek, amit az előző joghurtból nyertek ki. A beoltott tej edényét betakarták, 10–12 óra múltán már ehették a sűrű, kissé savanykás joghurtot, a tarhót. A múlt századokban az alföldi városok piacain még árultak tarhómagot, elsősorban azoknak, akik joghurtot csak alkalomszerűen készítettek.

Az öhöm, amit Debrecenben slambucként ismernek, a következőképpen készült, illetve készítik el: az apróra vágott szalonnát zsírjára pirítják, pirospaprikát és karikára vágott hagymát valamint lebbencstésztát szórnak rá, majd felöntik vízzel, megsózzák, felszeletelt krumplit adnak hozzá. A levét teljesen elfőzik. Akkor jó, ha nem leveses, s a teteje pedig megpirult. Állítólag, ez olyan ízletes étel, ha megkérdezzük a slambucot evőt, vajon jó volt-e, csak annyit tud rá felelni, hogy öhöm. Innen származik a neve.

forrás: http://www.erzsebetrosta.hu/egyeb-erdekes-irasok/regi-eteleink-korelepcs...