„Nem az a baj az emberekkel, hogy nem tudnak, hanem sok mindent tudnak, ami nem úgy van.”

A napokban ismét tetőfokára hágtak az indulatok vitéz nagybányai Horthy Miklós mellszobrának avatása kapcsán. A papír mindent elbírt, a lelkem nem. Hiszem azt, hogy az „igazság felszabadít.”
Modellezhetjük a múltat, és bölcs eszenciákat gyárthatunk, de attól az elmúlt idő nem változik.
A második világégést követően, azért vagyunk szerencsésebb helyzetben, mert lehetőségünk van az idő távlatából tudományos munkák, dolgozatok, források és visszaemlékezések segítségével állást foglalni a „ történelmi vádak” valóságtartalmáról. Tulajdonképpen kötelességünk is! A múltunk kötelez. Engem és téged a lelkiismeret:

1943 nyarán az akkori magyar kormány, kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettől Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elő, hogy a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő nyolcszázezer zsidó megsemmisítését eredményezné.
A vétó után dr. Randall az angol megbízott referens a következőt írta saját kezűleg a dokumentumra: 

„E kérdést megkülönböztető figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan ne álljanak ki a németek ellen, amely német megszállást eredményezne.”
(Ezen dokumentum a F.O. 371/34498 JC. 120351 sz. alatt található az Angol Levéltárban.)

Koncként és mások érdeke szerint odadobtak bennünket az ellenérdekelt feleknek, és mi nem tanultunk a problémákból. Sőt! Mostanra eljutottunk arra a szégyenletes szintre, hogy magyar nem egyezik magyarral. Összefordítanak minket, kijátszanak bennünket…mert, ha így is van kedves barátom, akkor azért tehetik, mert hagyjuk! Ezen kell, hogy együtt változtassunk!

Tisztelettel kérem a fentieket terjeszteni! Az igazság felszabadít.A kitartó kutatásért és írásért köszönet: Zétényi-Csukás Ferencnek