Itt van május elseje! - szólt régen a majálisra buzdító ének. Mindenki emlékszik még a régi felvonulások és a majálisok hangulatára.

A felvonulásokat volt, aki kényszeredetten élte meg, de: a virsli evést, a sörivást, a lufi és a sárkányeregetést a ligetben, a család apraja-nagyja is várta. A munka ünnepén volt mit ünnepelni, mert mindenkinek volt munkája. Családias hangulatban múlatták az időt az emberek. Mára már ebből, csak a múltidézés maradt meg nekünk?

A költői kérdésre még a makkegészséges emberek is felkapják a fejüket, nem hogy a rokkantak, akiket a nem létező munka világába egyre hangzatosabban küldene a kormány. Mit lehet ünnepelni nekik, ha mindössze 10% a foglalkoztatási arányuk? Ennek a bővítésére szánt 30 milliárdos EU pénzforrásból származó TÁMOP új foglalkoztatási program beindítása már egy éve csúszik. Miért is tartják vissza ezt a programot és az arra szánt pénzeket? Senki sem érti.
Újabban már azt hallani, hogy a kormány az akadálymentesítési határidőket is fel kívánja számolni. A cégek pedig nem szívesen alkalmaznak megváltozott munkaképességű személyeket. Inkább megfizetik a 964.500.- Ft rehabilitációs hozzájárulást, erről szólnak a hírek. A nyílt munkaerőpiacon pedig a rehabilitálás alatt álló érintettek nem vállalhatnak munkát. Sőt, a munkaügyi központban sem keresgélhetnek a meghirdetett állások között, csak a számukra kijelölt Rehabilitációs Szakigazgatási Hivatal munkatársainál érdeklődhetnek! Számukra álláskeresési támogatás sem jár! Ez súlyos diszkriminációt is jelent. Így, akkor hová is mehetnek dogozni a rokkantak? Sajnos az életben egyre vadabb dolgokról lehet hallani. A nem létező munka világába egyre betegebb embereket irányítanak a semmibe! Mit is lehetne nekik ünnepelni a munka ünnepén? A számtalan korlátozást és az embertelen törvénykezést, vagy az ellenük irányuló diszkriminációk sorát?
A rokkantak üzenete a társadalom felé:

Május elseje az érintetteknek sajnos nem a munka ünnepe. Nekik már se egészségük, se munkájuk nincsen! A rokkantsági nyugdíjjogfosztás utáni életük kilátástalan, ha segélyen tengődnek a hatalmas gyógyszer-költségeikkel. Ezt nem lehet ünnepelni! A változás reménye, csak összefogással ünnepelhető. Ébredjen fel a társadalom! Ma én, holnap te kerülsz sorra, bárki megrokkanhat. Ne menjetek el közönnyel a problémák mellett! Ne csináljatok úgy, mint, aki nem lát, hanem beszél és nem hall! A becsületes, az évtizedekig agyonhajszolt, a munkában megfáradt rokkantaknak emberibb élet járna, mint, amit a kormány a rendkívül megszigorított rendelkezésekkel szán nekik.

Az érintettek számára érthetetlen, hogy egyetlen politikai erő sem sürgeti az égető problémák hathatós megoldását, közös akaratot ehhez nem is keresve. Ez ügyben nincs meg az összefogás igénye a demokratikus pártok részéről sem? A hitegetés ennek a súlyos és humánkatasztrófához vezető problémának a megoldásához kevés! A semmittevő hitegetés bűn a rokkantak ellen.

Kezünkbe kell venni a sorsunkat!

Május 1-én minden rokkantat szeretettel várunk az alábbi felhívásunkkal:

JÖJJÖN EL, ÉS NÉZZEN BE HOZZÁNK!

2013. MÁJUS 1-i programunk a Városligetben, a Petőfi Csarnok mellett!