A szívelégtelenségben szenvedő beteg életkilátásai a háttérben álló októl, a súlyosságtól és az általános egészségi állapottól függenek. A pontos diagnózis felállításával számos betegnél kiválasztható az a terápia, amellyel jelentősen javítható lesz a szív működése.

 A szívelégtelenség diagnózisának felállításához orvosa alaposan ki fogja kérdezni a kórtörténetet illetően és fizikális vizsgálatot fog végezni. Orvosa különböző rizikófaktorok jelenlétét is felméri, így a vérnyomás, magas zsírszint, illetve egy esetleges cukorbetegség irányában is vizsgálatokat fog végezni. Fonendoszkópja segítségével meghallgatja tüdejét a pangás hallgatózási jeleit keresve, emellett a fonendoszkóp a szívelégtelenségre utaló rendellenes szívzörejeket is hallhatóvá teszi. A fizikális vizsgálat után orvosa vérvizsgálatokat, illetve röntgen és echokardiográfiás vizsgálatot javasolhat.

 Vérvizsgálat. A vérvizsgálat segítségével a vese és a pajzsmirigy funkciót lehet meghatározni, illetve más, a szívet befolyásolható betegségek jelenlétét lehet kizárni. A vérvizsgálat segítségével továbbá meg lehet határozni egy, a szívelégtelenségre specifikus anyag (az agyi nátriuretikus peptid) jelenlétét. Bár ezt a molekulát az agyban azonosították először, az agyi nátriuretikus peptidet a szív termeli fokozott terhelés esetén.

Mellkasi röntgen vizsgálat. A mellkasi röntgen segítségével meghatározható a tüdő és a szív állapota. Szívelégtelenségben szíve megnagyobbodhat, és a tüdőben felhalmozódó folyadék láthatóvá válhat. Orvosa röntgen vizsgálat segítségével kizárhat mást, a szívelégtelenséghez hasonló betegségeket is.

Echokardiográfia. A szívelégtelenség diagnózisának felállításához nagyon fontos vizsgálat az echokardiográfiás vizsgálat, amely segítségével el lehet különíteni a szisztolés és a diasztolés szívelégtelenséget. Az echokardiográfia során hanghullámok segítségével mozgóképeket képeznek le a szívről. Ezek a felvételek megmutatják orvosának, hogy mennyire hatékonyan pumpál a szív, mégpedig  úgy, hogy megmérik azt, hogy a bal kamrából a vér hány százaléka pumpálódik ki. Ez a mutató az úgynevezett ejekciós frakció. Az ejekciós frakció a szív pumpa funkciónak nagyon fontos mutatója, és a szívelégtelenség súlyosságának osztályozását segíti, továbbá a kezelés kiindulópontja is lehet.

Egyéb vizsgálati módszerek

A fizikális vizsgálat, a vérvizsgálat, a röntgen és echokardiográfiás vizsgálaton túl orvosa a háttérben álló okok kiderítése és a megfelelő kezelés megválasztása érdekében egyéb kiegészítő diagnosztikai módszereket is javasolhat.

 Elektrokardiográfia. A vizsgálat során a szív elektromos tevékenységét detektálják a bőrre helyezett elektródák segítségével. Az impulzusokat hullámként rögzítik, és vagy papíron kinyomtatják, vagy egy monitoron jelenítik meg. A vizsgálat segítségével orvosa különböző szívritmus zavarokat és a szívizom károsodását tudja megállapítani.

Szívkatéterezés (angiográfia). E vizsgálat során egy vékony flexibilis csövet (katétert) vezetnek be a lágyékhajlatban található artérián keresztül, majd ezt felúsztatják az aortán át a koszorús erekbe. Ezt követően a katéteren keresztül festékanyagot fecskendeznek a szívet ellátó artériákba, amelyek ezt követően röntgen vizsgálattal láthatóvá tehetők. A beavatkozás segít megjeleníteni a beszűkült artériákat, ezáltal megállapítható vagy kizárható a szívelégtelenség hátterében esetlegesen fennálló koszorúsér betegség. A vizsgálat során ventriculográfiát is végezhetnek, mely eljárás során a bal kamra ereit (a szív fő pumpáló részét) tudják meghatározni, illetve megvizsgálják a billentyűk ép működését is.

Izotópos képalkotó vizsgálatok. A radionukleotid ventriculográfia, vagy a multiple gated acquisition (MUGA) szkennelés lehetővé teszi, hogy orvosa meghatározza a szív által az egyes összehúzódások során kipumpált vér mennyiségét, azaz az ejekciós frakció határozható meg. A vizsgált kis mennyiségű radioaktív anyag felhasználásával történik, melyet egy vénán keresztül fecskendeznek be a szervezetbe. Ezt követően egy speciális kamera segítségével követni lehet, a radioaktív anyag útját, sorsát a szívben.

A szívelégtelenség osztályozása

A vizsgálatok segítségével orvosa elkezdheti a kezelési tervet kidolgozni. A legmegfelelőbb kezelés elindítása miatt fontos, hogy a szívelégtelenséget súlyossága szerint is osztályozzuk.

A New York Heart Association skála a szívelégtelenséget négy kategóriába helyezheti. Az első osztályba a szívelégtelenség legenyhébb formája tartozik, amely mellett a mindennapi tevékenységek gond nélkül elvégezhetők, úgy, hogy a beteg nem érzi még fáradtnak magát. A négyes stádium a legsúlyosabb forma, amelyben már nyugalomban is légszomj jelentkezik.

A szívelégtelenség kialakulhat gyorsan egy szívinfarktus után, de fokozatosan, lassan is magas vérnyomás, vagy koszorúér betegség talaján, és egy kóros szívbillentyű is vezethet a betegség kialakulásához.

 A szívelégtelenség gyakran más szívbetegség talaján alakul ki. Az idő előrehaladtával a szív már nem tud lépést tartani a szervezet normális igényeivel. A kamrák merevvé válhatnak és ez által nem telődnek meg két összehúzódás között.

A szívizom meggyengülhet, a kamrák kitágulhatnak és emiatt a szív nem lesz képes biztosítani a szervezet vérellátását.

A csökkenő pumpa funkció a vér és a folyadék pangását eredményezi a keringési rendszerben - a tüdőben, az alsó végtagokban, a láb, illetve a bokák területén, emellett a vese is többlet vizet és nátriumot tart vissza.

A szervezetben általában bal kamra elégtelenség esetén alakul ki pangás, amikor a bal kamra nem képes megfelelő mennyiségű vért továbbítani, és ezáltal a tüdőből a bal pitvaron keresztül kamrába áramlandó vér nem szállítódik időben tovább, és feltorlódik.

Tulajdonképpen az összes szívinfarktusal vagy a koszorúsér betegség kialakulásával kapcsolatba hozható kockázati tényező - mint a dohányzás, az elhízás, a magaskoleszterin és zsírtartalmú ételek fogyasztása - szívelégtelenséghez is vezethet.

Ha Önnek szívelégtelensége van, egyidejűleg az alábbi betegségek is fennállhatnak, amik idővel a szív működését károsíthatják. Ezek akár úgy is jelen lehetnek, hogy Ön nem is tud róla.

Koszorúsér betegség és szívinfarktus. A koszorúsér betegség a szívbetegségek leggyakoribb formája és a szívelégtelenség leggyakoribb oka. Idővel a szívizmot ellátó erek az érelmeszesedés (zsíros plakkok felrakódása) miatt beszűkülhetnek. A vér lassabban áramlik keresztül ezeken a szűkületeken, a szívizom bizonyos területei ezáltal folyamatosan oxigénhiányos állapotban vannak. Ezek a területek idővel elgyengülhetnek, és kevésbé hatékonyan pumpálnak. Sok esetben a szívizom vérellátása éppen ahhoz elég, hogy az izmot életben tartsa, azonban a megfelelő működést már nem biztosítja.

A szívinfarktus akkor alakul ki, hogyha egy plakk bevérzik, azaz egy vérrög alakul ki a plakkon, teljesen elzárva a szívizom egy területének véráramlását. A szívinfarktus miatt elhal a szívizom, ami aztán jelentősen rontja a szív pumpáló képességét.

Néha a koszorúsér betegség csak a kis koszorúsereken jelentkezik. Ha ezek az erek záródnak el, akkor bár nem alakul ki szívinfarktus, idővel a szív meggyengülhet.

Magas vérnyomás (hypertonia). A vérnyomás az az erő, amellyel a szív kipumpálja a vért az érpályába. Ha a vérnyomás túl magas, akkor a szívnek erőteljesebben kell dolgoznia, a vér megfelelő keringetése miatt. Idővel a szívizom megvastagodhat, így kompenzálja a többletmunkát.

Bizonyos esetekben a szív megnagyobbodhat, idővel a szívizom túl merev, vagy túl gyenge lesz a hatékony működéshez.

Billentyűbetegség. A szív négy billentyűje egyirányúsítja a vér áramlását a szívben. A károsodott billentyű miatt a szívnek nagyobb erővel kell dolgoznia, hogy fenntartsa a normális véráramot. Idővel ez a többletmunka meggyengíti a szívet. A probléma időben történő azonosításával a károsodott szívbillentyűk helyreállíthatók. 

Cardiomyopathia. A cardiomyopathia egy másik típusú szívizomkárosodás.

Oka lehet fertőzés, alkoholfogyasztás és különböző gyógyszerek például egyes kemoterápiás szerek toxikus hatása.

Mindezek mellett bizonyos belgyógyászati betegségek, például a lupusz, a különböző pajzsmirigy betegségek szintén károsíthatják a szívizomzatot.

Myocarditis. A myocarditis a szívizom gyulladásos megbetegedése, amit leggyakrabban vírus okoz, és bal szívfél elégtelenséghez vezet.

Szívfejlődési rendellenességek. Hogyha a szív és üregei, vagy billentyűi nem megfelelően fejlődnek ki, a szív egészséges részeinek nagyobb munkát kell kifejtenie, a kieső funkciók kompenzálása végett. A genetikai rendellenességek bizonyos szívbetegségek kockázatát növelik, ezáltal a szívelégtelenség is nagyobb valószínűséggel alakulhat ki.

Szívritmuszavarok. A szívritmuszavar eredményeként szíve túl gyorsan verhet. Ez szívére többletmunkát ró, ami miatt idővel a szív elgyengülhet, szívelégtelenséget eredményezve. A lassú szívritmus megakadályozhatja a szervezet megfelelő vérellátását, és ez szintén szívelégtelenséghez vezethet.

Egyéb betegségek. Számos más betegség, így például a cukorbetegség, a súlyos vérszegénység, a pajzsmirigy túlműködése (hyperthyreoidismus), alulműködése (hypothyreoidismus), az emfizéma, a hemochromatosis és az amyloidosis szintén szívelégtelenséghez vezethet.

A bal, illetve a jobb szívfél elégtelensége

A szívelégtelenség a szív bal, illetve jobb felét érintheti, de van, hogy mind a két szívfél elégtelenül működik.

Jellegzetes módon a szívelégtelenség a bal szívfélen kezdődik, elsősorban a bal kamra - a szív fő pumpáló egysége - érintett. Orvosa lehet, hogy ezt az állapotot bal szívfél, vagy bal kamra elégtelenségnek fogja nevezni. A jobb szívfél elégtelenség függetlenül is kialakulhat, de általában a bal szívfél elégtelensége következményeként jelentkezik.

Diasztolés és szisztolés szívelégtelenség

A szív hatékony munkája érdekében fontos, az is, hogy erőteljesen össze tudjon húzódni, és az is, hogy ezt követően megfelelően el tudjon ernyedni, hogy aztán vérrel megtelhessen. Egyes fertőzések és bizonyos betegségek, például a koszorúsér betegségek a szívizom megvastagodásához, elmerevedéséhez vagy mindkettőhöz vezethetnek. A rendellenes szívizom ezt követően kevésbé tud ellazulni, megakadályozva, hogy a kamra újból megteljen vérrel.

Amikor a kamra nem tud kellően megtelni, a pumpa erejétől függetlenül kevesebb vér pumpálódik ki a szívből. Egy gyenge pumpa és egy merev elernyedésre képtelen szívizom dupla nehézséget jelent a szervezet számára.

• Szisztolés szívelégtelenség alakul ki, amikor a bal kamra nem tud megfelelő erővel összehúzódni, azaz a pumpa funkció károsodik.
• Diasztolés szívelégtelenség alakul ki, ha a bal kamra nem tud ellazulni, vagy megtelni rendesen, tehát ez egy telődési probléma.

Bár a szisztolés szívelégtelenséget gyakoribbnak tartják, előfordulhat, hogy a telődési problémát ritkább esetben ismerik fel. A diasztolés szívelégtelenséget nagyon fontos diagnosztizálni akár önmagában, akár a szisztolés szívelégtelenséggel kombinációban, mert kezelési módja eltér a szisztolés szívelégtelenség kezelésétől.

A szívelégtelenség rendszerint egy krónikus betegség, amely élethossziglan tartó kezelést igényel. A kezelés segítségével azonban az elégtelenül működő szív megerősödhet, és a szívelégtelenség tünetei javulhatnak.

A háttérben álló ok kezelésével a szívelégtelenség egyes esetekben megszűnhet, például egy elégtelenül működő szívbillentyű helyreállítása vagy a túl szapora szívritmus rendezése megszüntetheti a szívelégtelenséget. A legtöbb esetben azonban a szívelégtelenség kezeléséhez a megfelelő gyógyszerekre, és bizonyos esetekben megfelelő készülékekre van szükség.

Gyógyszeres kezelés

A szívelégtelenséget általában gyógyszerek kombinációjával lehet sikeresen kezelni. Lehet, hogy Önnek - a tünetektől függően - egy, kettő vagy akár három gyógyszert is szednie kell egyidejűleg betegsége kezelésére.

• Angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók. Ezek a gyógyszerek segíthetnek egy hosszabb, teljesebb élet éléséhez. Az ACE gátlók az ereket tágítják, ezáltal csökkentik a vérnyomást, fokozzák a véráramlást, és csökkentik a szív terhelését. Az ACE gátlók közé tartoznak az enalaprilt, lisinoprilt, captoprilt, továbbá az ujabb  perindoprilt és ramiprilt tartalmazó készítmények. Az ACE gátlók emellett a víz és só visszatartásáért felelős hormonok hatásait is csökkenteni tudják. Az ACE gátlók mellékhatásaként száraz köhögés alakulhat ki a betegek 10 százalékánál. Érdemes megpróbálni ezt a köhögést elviselni, mert a gyógyszer nagyon jó hatású. Természetesen tájékoztassa orvosát a köhögésről, mivel az ACE gátlók angiotenzin II blokkolókra való cserélése megoldhatja ezt a problémát.
• Angiotenzin II receptor blokkolók (ARB-k). Ezek a gyógyszerek hasonló kedvező hatásokkal rendelkeznek, mint az ACE gátlók, de nem okoznak makacs száraz köhögést. Javasolható a használatuk azoknak, akik az ACE gátlókat nem bírták szedni.
• Digoxin. Ez a gyógyszer, melyet digitalisnak is neveznek, fokozza a szívizom összehúzódások erejét, illetve lassítja a szív működését, ezáltal csökkenti a szívelégtelenség tüneteit és javítja a beteg életkörülményeit.
• Béta blokkolók. Ez a gyógyszercsoport lassítja a szívfrekvenciát és csökkenti a vérnyomást. Ide tartozik többek között a metoprolol és a bisoprolol. A béta blokkolók csökkenthetik a szívelégtelenség tüneteit és javítják a szív működését, továbbá csökkentik a szívritmuszavarok kockázatát is.
• Diuretikumok. Ezeket a gyógyszereket gyakran vízhajtónak nevezik, mert a diuretikumok szedése mellett gyakrabban és többet kell vizelni. A vízhajtók ezen hatásuknál fogva hozzásegítenek a szervezetben kórosan visszatartott folyadék és só kiürítéséhez. A szívelégtelenségben gyakran használt vízhajtó a furosemid. A vízhajtók szedése mellett a folyadék a tüdőből is kiürül, ezáltal könnyebbé válik a légzés. Mivel a diuretikumok kálium és magnézium ürítéssel járnak, orvosa felírhat kálium és magnézium pótlására szolgáló gyógyszereket is. Mindemellett szükség lehet a kálium- és a magnéziumszint rendszeres ellenőrzésére, vérvizsgálatok segítségével.
• Aldosterone antagonisták. Ezek közé a gyógyszerek közé tartozik a spironolakton. Ez a készítmény kálium megtakarító diuretikumok családjába tartozik, de további tulajdonságaik révén lehetővé teszik, hogy a szív jobban működjön, sőt csökkenthetik a szív hegesedését és a súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek élettartamát megnövelhetik. Szemben a többi diuretikummal, a spironolakton veszélyesen magasra emelheti a káliumszintet.

Az  ACE - gátlók és az aldosteron antagonisták is, tehát mindkét gyógyszercsoport emeli a vér káliumszintjét, így annak a beteg, aki mindkét gyógyszercsoport valamely képviselőjét szedi (ez nem ritka!!!),  nem feltétlenül  és nem automatikusan kell a furosemid  mellé ún. sópótlás, tehát kálium. A vér káliumszintjének, a  vesefunkciónak ellenőrzése alapján  a kezelőorvosnak  kell eldöntenie, hogy igen-e vagy sem.

Orvosa mindemellett további szívgyógyszereket is felírhat, így például nitrátokat a mellkasi fájdalom csökkentésére, sztatinokat a koleszterin szint csökkentésére, illetve véralvadásgátlókat a trombusok kialakulásának megelőzésére.

Abban az esetben, hogy ha a szívelégtelenség tünetei hirtelen romlanak, néhány napos kórházi ápolásra lesz szükség. A kórházban további gyógyszereket kaphat, így például úgynevezett pozitív inotróp készítményeket (dobutamin, milrinone) és intravénás értágítókat (intravénás nitroglycerint). A pozitív inotróp szerek fokozzák a szív pumpáló képességét, és enyhítik a tüneteket.

Kórházi ápolás során oxigénkezelés is indokolt lehet az orrba vezetett cső, vagy a szájra helyezett maszk segítségével. Hogy ha Önnek súlyos szívelégtelensége van, akkor lehet, hogy hosszú távú kiegészítő oxigénkezelésre lesz szüksége.

Műtét és beültethető készülékek

Bizonyos esetekben orvosa műtétet javasolhat a szívelégtelenséghez vezető betegség kezelésére. Egy károsodott szívbillentyű cseréje például megszüntetheti a szívelégtelenséget, a súlyos koszorúsér betegség esetén pedig koszorúsér bypass műtét lehet indokolt. Újabb és újabb kutatások folynak a szívelégtelenség kezelési módszereinek javítására. Jelenleg az alábbi eljárásokat vizsgálják.

• Beültethető kardioverter-defibrillátor (ICD). A beültethető kardioverter-defibrillátor egy olyan készülék, melyet a bőr alá ültetnek be és a kis vezetékek segítségével a szívhez csatlakoztatnak. Ez a készülék folyamatosan monitorozza a szívritmust, veszélyes szívritmuszavar észlelése esetén pedig a készülék egy elektromos kisülés segítségével helyreállítja azt. Néha súlyos szívelégtelenség kezelésére a biventrikuláris pacemakert kombinálják az implantálható kardioverter-defibrillátorral.
• Reszinkronizációs terápia, biventrikuláris pacelés. A biventrikuláris pacemakeridőzített elektromos impulzusokat küld a szív mindkét, bal és jobb kamrájához, ezáltal a két szívfél egymással szinkron és hatékonyabban pumpá. A szívelégtelenségben szenvedő betegek körülbelül felének van a szív elektromos ingerületvezető rendszerével is problémája, amely miatt az amúgy is kis hatékonysággal működő szív még kevésbé működik jól, inkoordinált mozgása miatt. Ezek a hatástalan izom összehúzódások a szív korlátozott energiatartalékait pazarlóan használják el, tovább rontva a szívelégtelenséget. Ha az aritmiák kialakulásának nagy a kockázata, a biventrikuláris pacemakert implantálható kardioverter-defibrillátorral kombinálva is alkalmazhatják.
• Szívpumpák. A szívpumpa egy hasba helyezhető mechanikus eszköz, amellyel a szív működését támogatják. Eleinte akkor alkalmazták ezt az eljárást, amikor a szívtranszplantációra váró betegek donor szívre vártak. Manapság már a balkamra működését asszisztáló készülékeket a transzplantáció alternatívájaként kezdik emlegetni. A beültetett szívpumpák jelentősen meghosszabbíthatják az életet és javíthatják az életminőséget is olyan végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiknél valamilyen okból kifolyólag a szívtranszplantáció ellenjavallt.

Vannak betegek, akiknél a szívelégtelenség olyan súlyos fokú, hogy sem a műtét, sem a gyógyszerek nem segíthetnek. Ebben az esetben a beteg szívet egy egészséges donorszívvel lehet pótolni. A szív transzplantáció drámaian javította a súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek túlélési esélyeit és életminőségét. Nagyon gyakran azonban a szívtranszplantációra éveken keresztül - a megfelelő donorszív megtalálásáig - kell várni.

(WEBBeteg - Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus)