2012, november 28 - 09:15 — elnok
Boros Imre
közgazdász
Ráfordult a célegyenesre az EU 2014-20 közötti költségvetés készítésének vitája,de nem látható,hogy az egyenesen a cél mikor érhető el. Az elnök van Rampuy által készített tervezet logikája hasonlatos az európai gazdag országok politikusainak a perem országokkal kapcsolatos más véleményeihez.. Amikor például a görög pénzügyi válsággal kapcsolatos aggodalmak a tetőre hágtak,azt volt politikailag korrekt mondani, hogy a Nyugat megsegíti pénzügyileg a görögöket,akik az elmúlt években messze meghaladva anyagi lehetőségeiket élték életüket, ezért adósodtak el nyakig.
Az igazság ezzel szemben az,hogy a hitelek terhét emelte meg rapid és spekulatív módon a „minden kérdésre jó választ adó piac”,de a terheket már nem tudta a görög állam előállítani adókból,fennállt a görög csőd veszély.
A pénzügyi segély pedig a hitelezőket szogálta és nem a görögöknek kedvezett,mert a bejövő pénzekből az állam csak hiteleket törlesztett,nem béreket,nyugdíjakat emelt. Azokat inkább csökkentette. Annyi történt csupán,hogy az azonnali megnyomorítást a görög kormány a hitelek fejébern hosszasan elhúzhatja,megszorítást.megszorításra halmozhat évekig,hogy a végső számlát mégis a görög adófizetőknek keljen majd állni, de természetesen nem a hitelezőknek segédkezet nyújtó görög komprádoroknak.
Kiderűlt ugyanis,hogy síbolt pénzeikről készült és a görög hatóság kezeire jutott nyilvántartások szigorú magántitkot képeznek.
A nyilvánosságot tájékoztató újságírót első fokon bedugták volna a börtönbe. Ő talán nem jut börtönbe,de a komprádorok mégis máig nyugodtan alhatnak.
Az EU költségvetés ügyében a hasonló hamis beszéd szerint pedig az a p.c ige,hogy válság esetén mindenhol meg kell fogni a kiadásokat és ez alól az EU költségvetése sem lehet kivétel. Szóval akik ezt mondják, hirdetik,hogy az EU költségvetésébe befizetett pénzek kizárólag kiadásként értelmezhetők,amiknek nincs hasznuk, minek a pénzt és főként többet a sárba dobálni.
Érdemes egy pillantást vetni a mi mennyi kérdésére. Tudjuk,hogy minden tagország egyszerre befizetős és haszonélvező is. Csak a nettó pozíció számít,azaz,hogy valaki szaldóként kap,vagy kivesz a kasszából. Erről szól az aggodalom.
A nettó befizetői csopoportban a befizetések az adott országok GDP-jének 0,2-0,3%-a között ingadoznak. Már az előző 2007-3013-as tervezetben is dúlt a szűkkeblűség,mert Tony Blaire javaslatára a bruttó befizetések a GDP lehetséges 1,25%-a helyett az 1%alatt maradtak.. A messze fél százalék alatt maradó nettó pozíció statisztikai tévedésként is felfogható,hiszen ekkora eltérés a tervezettől szinte válságmentes években is gyakori a leggondosabb költségvetési tervezés mellett is, A szűkkeblűséggel végeztünk is,nincs szükség további bizonyításra.
Tudjuk,hogy az EU tagság együtt járt a piacok megnyitásával,minden fronton. Ebből az új piacokra behatoló befektetőknek komoly haszna származik. Ha hazánk példáját vesszük,a megtermelt GDP és az abból nálunk maradó nemzeti jövedelem különbözete a hivatalos statisztikák alapján is 10-12%.(évente 10-12 milliárd euró,ami 2007-13 között legalább 75-80 milliárd euróra rúgott) Természetesen ebben a számban nincs benn az adó elöl mesterségesen rontott „terms of trade”-del és a felspekulált hitelkockázati kamatfelárakkal kivitt összegek,ami lehet még egyszer annyi is.
Ezek az összegek a minket nettó segélyező államok bankjaiba és cég központjaiba áramlanak.. Szemben áll a tehát mitegy 30 milliárd EU lehívási jogosultság (ha le is tudjuk hívni mind,ami kérdésés) mitegy 150 milliárd tőlünk kitermelt pénzzel, ami nem kérdéses,hogy átlépte e a határt. A helyzet a 2004-07-ben csatlakozóknál hasonlatos,noha nem ennyire drámai. Kevés bölcsességre és talán bátorságra vall,hogy ezek a tények eddig nem kerülnek az asztalra és főként a nyilvánosság elé, mint ahogy az a sunyi húzás sem,ami bekorklátozta az éves EU pénz igénybevételt a GDP 2,5%-ára.
Hazánk ezen veszíthet sokat, mert a várt 20-30%-os növekedés helyett hazánk 2004 óta gyakorlatilag egy helyben topog. Alacsony az alap,amire a 2,5%ot vetíteni lehet. Reménykedjünk,hogy a „kohézió barátai” ezeket a tényeket mégis feltárni kényszerülnek és nem engedik magukra kenni a „történelmi gyávaság és ostobaság” vádját. A gazdagok viszont ostobán viselkednek,és már tapasztalhatják is szűkkeblüségük következményeit,leginkább a magyar, de növekvő mértékben más országok esetén is,akik a megtermelt jövedelem nagyobb részét tartják itthon végre kissé,megadóztatva a külföldi cégeket. Nincs ugyanis más lehetőségük,hogy az országaikat egyenesbe hozzák. Mindez természetesen nem több integrációhoz,hanem fokozatos és kényszerű dezintegrációhoz vezet.
Sutba került az elv,ami a felzárkózást(kozéziót) éppen az egész- a nyugatiakat is magába foglaló- értékként definiálta? Az Unió vezetői lényegében az Unió jövője alatt fürészelik a fát. Talán nem elég éleslátóak,hogy mindezt ne tudnák?. Aligha,legtöbbjük kíváló egyetemeken járt,ahol az indexbe nem úgy írták be a jegyeket,mint nálunk a hajdani KISZ vezéreknek,hanem tudásuk alapján. Akkor tehát nem lehetnének sem ostobák,sem önsorsrontók.
Mégis azok,mert nem a maguk urai,de azokra sem hallgatnak,akik őket megválasztották,hanem kizárólag azokra,akik őket kiválasztották. Neki k pedig minden cent számít,minden áron. Az uniós költségvetésből megspórolni szánt éves 15-30 milliárd euró ugyanis kell majd a megnövekedett nyugati államadósságok megemelt kamatterheinek biztonságos fizetéséhez,az Unió pedig topogjon még hosszú évekig a kilátástalan depresszióban.
Boros Imre
közgazdász
Rovatok:
Egyéb
»
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások