Politikai választás talán nem létezett a Föld kerekségén, amely csalásmentes lett volna. Szinte kötelező a csalás, sőt vannak guruk is ilyesmihez, kiművelt csalózsenik is, akiknek a szolgálatait esetenként ígénybe veszi például egy lebőgésre ítélt párt, választási taktikát remélve.

Az, hogy eleve csalásra utazik egy párt, már egy kicsit szemérmetlen dolog, de a csalással nyert választásokra kivétel nélkül az jellemző, hogy a nyertes párt vagy koalició abban a pillanatban ellenáll mindenféle újraszámolásnak és csalások kinyomozásának. Megnyerte a választást, tehát punktum.

Ilyen világban élünk.

Több mint három évtizeddel ezelőtt Svédországban éltem, és átéltem néhány országos választást. A Szocdem párt igen nagy bajban volt egyszer, ezért a tudományos, eméleti és tapasztalati utakat választta a szocdem kormány: A nép-pszichológia, (ha egyáltalán így nevezik) szerint ha baj van, a bajt nem akarja a választó azzal tetézni, hogy egy újabb, tehát nem teljesen ismert kormányt helyezzen maga fölé, inkább a rosszat, de ismertet szavazza vissza.

Általában kitűnően beválik ez.

A szocdem kormány aztán valahogyan elintézte, hogy az ország leghírhedtebb bankrablója és gyilkosa kiszökjön és rettegésben tartsa az országot. Megfelelő sajtócirkusz után alkalmat adott ez a zűrzavar, hogy a kormányt összehívják, és tettrekészségét, elszántságát, valamint eredményességét bizonyítsa a nehéz időkben. Napokig mutatták a tévében és az újságokban a kormány tablóját, amelyen minden egyes kormánytag ügyesen beállítva ökölbe szorult kézzel és szinte ugrásra készen áll a nemzet becsületének és közbiztonságának megmentésére.

A rabló be is tört a legnagyobb bankba, és napokig körbefogva azon ügyeskedtek az államvédelmi erők, hogy elfogják az illetőt, akinek fegyvere is volt, sőt az egyik bekukucskáló rendőrt alaposan arcul is lőtte. Persze, előbb-utóbb elfogták a rémet megfelelő sajtócirkusz asszisztálása közepette. És meg volt mentve a haza. A nép egyszerű, ingadozó rétege is kezdett valmi olyan véleményre jutni, hogy azért ez a kormány nem is olyan tehetetlen. És paraszthajszállal meg is nyerték a választást a szocdemek. Ennél sokkal gyalázatosabb volt a következő választáson a szocdemek győzelmének kicsikarása. Az emélet ugyanis azt is mondja, hogy ha tragédia ér egy országot, akkor is inkább a rossz, de mégis csak ismert kormányt akarja, nem pedig ismeretlen összetételű, új kormánnyal súlyosbítani a tragédiát.

Hogyan lehetett egy igazi, nagy horderejű tragédiát előidézni? Úgy, hogy éppen jó ritmusban a közkedvelt öreg király hírtelen gyomorvérzést kapott, és kórházba került. Orvos barátomat, gyanakvó lévén, megkérdeztem, hogyan lehet előidézni gyomorvérzést. Egyszerű, -mondta.  - Aszpirinokkal.

A tragédia tehát levegőben lógott, és aggodalom töltötte el a népet. A közeli választásig azonban fokozni kellett, és lehetett az aggódó nép tragédiaérzetét. Mivel? Megorperálták az öreg királyt. Aztán, hogy fokozódjék az izgalom, véletlenül „légzési zavarok“ merültek föl. Ennek a minden bizonnyal „kívánt“ következménye mindjárt az volt, hogy gégemetszést hajtottak végre a szegény öregen, így csővel a torkában képtelen volt beszélni, segitségért kiáltani, mindamellett, hogy magas korára való tekintettel is alaposan narkotizált állapotban tartották.

Ettől a pillanattól az emberek már nem hittek egy gyors gyógyulásban. Ráadásul, közkívánatra, a főorvosa naponta többször számolt be a király állapotáról. Előbb az állapota egy kicsit rosszabbra fordult. Később arról számolt be, hogy még rosszabbra, és még rosszabbra… Végül pedig egészen rosszra, mígnem szinte politkailag alkamas pillanatban, (mintha forgatókönyv szerint történt volna?), a főorvos, akinek a fizimiskáját egyáltalán nem szívleltem, bejelentette, hogy meghalt a szeretett király.

A nép zokogott, az út mentén sorban ott álltak a svédek, szemükben könnyekkel, hogy legalább a halott királyt szállitó autót láthassák, amint elrobog előttük.

Ulof Palme megnyerte a választást. Paraszthajszállal ismét, de megnyerte.

Ilyen volt a tudományosan felépített választási taktika abban az országban, amely régóta és okkal híres a rendről, becsületességről és korrektségről.

Mit várhatunk akkor kevésbé homogén országokban?

Az a tény, hogy meghívtak a mai kormány ellenfelei egy idegent szakértőnek, taktikusnak és tanácsadónak, már önmagában szégyenletes, mert ezzel a húzásssal lenéznek egy egész nemzetet, melynek ugyebár nincs magához való esze, hogy azt válassza miniszterelnöknek aki bizonyítottan jó, és ne azt, aki eddigi szereplésével valóságos átok volt néhány évvel ezelőtt.

A Weerebes Roni taktikája lehet, hogy sok tekintetben sikeresebb lesz, mint gondolnánk. A sikerük első feltétele az, hogy meg tudták hamukálni az alkotmáynbíróság határozatát. Tehát, nem  lesz előzetes regisztráció, ami kizárt volna egy sor csalási lehetőséget, igazi analfabéták és politikailag is analfabéták szavazási lehetőségét, hogy mást ne emlitsünk. Kár, hogy így történt. Nagy kár! Meglátjuk majd, milyen árat fizetük ezért.

A másik pedig a kölföldi magyarok szavazásának ügye. Ez a szavazási lehetőség voltaképpen a Trianon által más országokba kényszerített magyarok szavazatait hozná segitségül, és ez korrekt húzás. De vannak akiket nem Trianon szakított el tőlünk,  hanem önként és dalolva, hazafias lelkesedéstől ragyogó arccal hagytak itt csapot-papot és magyar állampolgárságot, hogy végre saját hazájukban éljenek. Izraelre gondolok. Az állampolgárságot (több adat van erre, és az igazit senki sem szögezte le) eddig 25O-45O ezer izraeli „magyar“ vette föl, tehát mint külföldi magyar, szavazati joggal rendelkezik. Ehhez már csak egy guru kell, meg levélben is szavazhatóság és hasonló rések a rendszeren, hogy a szavazóbázis elképzelhetetlen mértékben megbillenhessen, mégpedig balra, és fuccs Orbán és kormánya minden eddigi igyekezetének és sikerének. Az a politikai baromság, hogy az akaratán kívül külföldre csatolt magyart és az országot-és állampolgárságát önként elhagyottat is egy kalap alá vesszük, különösebb megkülönböztetés nélkül., egeket verő!

Werebes Roni nem lenne Werebes Roni, ha nem használná ki ezt az ostobán felkínált ziccert.    

Lehet, hogy maradi vagyok, meg mindenféle, de nem szeretem, ha ilyen, vagy olyan külföldiek csinálnak az én szőlőhazámnak történelmet, vagy ásnak neki sírt.

Balogh Bertalan
USA