A Budapesttől néhány kilométerre található, mára már várossá fejlődött egykori nagyközség, Vecsés leginkább a káposztáról és savanyúságairól híres. Az itt készült termékek határon innen és túl egyaránt keresettek. Mi a vecsési savanyú káposzta ízének és népszerűségének titka? A titok abban rejlik, hogy a kiváló minőséghez minden feltétel adott. A kedvező éghajlat, a könnyen felmelegedő homoktalaj, az ideális mélységben levő vízzáró réteg, amely szárazság esetén is megfelelő mennyiségű vizet biztosít, a kimondottan savanyításra alkalmas, erre a célra nemesített káposztafajta és természetesen a szakértelem, illetve a régóta őrzött családi receptek, melyek generációkon keresztül apáról fiúra szálltak.

De a savanyú káposzta nemcsak az íze miatt lett közkedvelt. A XVIII.-XIX. században, amikor még nem volt hűtőszekrény, hűvös kamrában, spájzban, pincében akár hosszabb ideig is tárolni tudták. Gyakran és szívesen fogyasztották. Nemcsak hétköznapokon került az asztalra, de a lakodalmak, karácsonyi vacsorák vagy a disznótorok is elképzelhetetlenek voltak nélküle. Mivel abban az időben mesterséges vitaminok sem léteztek és déligyümölcsökhöz, citrusfélékhez sem lehetett hozzájutni, nagyszerű vitaminforrásnak számított. 

A vecsési savanyú káposzta ismertté válásában nagy szerepet játszott a település fekvése. Közel van Budapesthez, s a főváros a kezdetektől fogva remek piaci lehetőségeket biztosított a vecsési gazdák számára. A közlekedés modernizálásáig lovas kocsikon szállították a pesti piacokra az árut és a gazdaasszonyok fahordókból árulták a finom portékát. Egy idő után azonban már nemcsak piacok standjain lehetett savanyú káposztát vásárolni, hanem hentesüzletekben is, hiszen jól illik húsos ételekhez, így a háziasszonyok együtt vehették meg mindkét alapanyagot. Egykor a családok méretének, több generáció együttélésének és a családon belüli, összehangolt munkamegosztásnak köszönhetően a családok maguk termesztették, savanyították és vitték piacra a káposztát. Mára mindez megváltozott és a megnövekedett kereslet miatt már kevés olyan család van, amely mind a három funkciót képes ellátni.

A savanyú káposzta eredete

Az emberiség több ezer éve termeszti ezt a növényt és a savanyítás is egészen az ókorig nyúlik vissza. Plinius, a római író, polihisztor és enciklopédista, egyik feljegyzése szerint az első savanyú káposztát a római légió katonái ették Pannónia földjén. Addig zötykölődött a magukkal hozott termés a hosszú úton, míg levet engedett és megsavanyodott. Mivel a katonák éhesek voltak, rávetették magukat az ételre és élvezettel fogyasztották. A felfedezés híre eljutott Rómáig, ahol már tudatosan kezdtek el káposztát savanyítani. A tehetősebbek szekérre rakták és hordókban zötyögtetve érlelték, a szegényebbek puttonyokba tették, rabszolgáik hátára akasztották és addig gyalogoltatták őket a ház körül, míg a puttony tartalma meg nem erjedt. Valószínűleg a szerencsétlen rabszolgák jöttek rá arra, hogy a savanyításhoz nem szükséges kilométereken át cipelni az érett fejeket, elég, ha összetömörítik őket és hagyják, hogy levet engedjenek. Más források viszont a savanyítás folyamatának feltalálását Kínához kötik. E szerint a kínai nagy falat építő munkások is fogyasztották már ezt az ételt. De a történelem során a tengerészek számára is létfontosságú eledellé vált. Nagy mennyiségben vitték magukkal hosszú útjaikra, hogy magas C-vitamin tartalmával megelőzzék a tipikus tengerészbetegséget, a skorbutot.

Az elődökhöz hasonlóan a vecsési káposztának is megvan a maga története

A török uralom idején teljesen elnéptelenedett településre a XVIII. században gróf Grassalkovich Antal ötven – nagyrészt sváb – családot telepített. Hivatalos források szerint ők hozták magukkal német földről a káposztatermesztés és -savanyítás tudományát. A helybeliekkel beszélgetve hallottam olyan véleményt is, mely szerint az ideális környezeti tényezőknek köszönhetően káposztatermesztés már a korábbi évszázadokban is folyt ezen a vidéken. Az azonban ebben az esetben is kétségtelen, hogy a betelepített sváb családok élesztették újjá e növény termesztését, s a savanyítás fortélyait is ők hozták magukkal. Az elkövetkező évszázadokban ők nemesítették ki a vecsési „lapos” fajtát, évről évre gondosan szelektálva a magokat. Az is vitathatatlan, hogy a napjainkban is savanyítással foglalkozó családok többsége az egykor betelepítettek leszármazottai, akik gondosan megőrizték a hagyományokat és a recepteket.

Az utóbbi kétszáz év alatt kinemesített, egyedi fajtára jellemző, hogy nagyméretű, felülete sima, fényes és színe halványzöldes. Levelei és levélerezetei vékonyak, (Ezért lehet belőle fantasztikus töltött káposztát készíteni, melyhez egészben savanyítják a fejeket. Ilyenkor a kivágott torzsa helyére sót tesznek.), a levelek gondosan, szorosan egymásra simulnak, így könnyen, egyenletesen, szép, hosszú szálakra szeletelhetők. De nemcsak ez az előnye ennek a fajtának. A tömör, zárt fejek tisztításakor, illetve a torzsa eltávolításakor kevesebb a nem hasznosítható rész, a hulladék. Előnye viszont egyben a hátránya is. Pont vékony levelei és tömörsége miatt könnyebben romlik, hosszú időn át nyersen nehezebben tárolható, mint a hagyományos, lazább fejű, vastag levelű fajták.

A káposzta felhasználása és hatásai

Számos magyar étel készül belőle, legismertebb talán a székely és a töltött káposzta vagy a főként Szabolcsban elterjedt káposztás bableves, de rétesbe tölteléknek is kitűnő. Fontos összetevője a csalamádénak és töltenek vele paprikát is. Élettani hatásai miatt nyersen is ajánlott fogyasztani, nemcsak magát a savanyú káposztát, hanem a levét is. Igazi vitaminbomba. Található benne többek között B1-, B2-, C-, E- és K-vitamin, de rost- és ásványianyag-tartalma is magas. Mivel a savanyítás nem ecettel történik, hanem a növény leveleiben lévő cukor alakul át tejsavvá, a tejsavas erjedés jótékonyan hat az emésztésre. A gyomorra és a bélműködésre gyakorolt hatásainál nem elhanyagolandó tényezők az ízesítésre használt fűszerek, zöldségek sem. A hagyományos vecsési ízesítéshez sót, borsot, hegyes, csípős, (csöves) egész pirospaprikát és babérlevelet használnak, de egyes helyeken tesznek bele köménymagot, tormát, sárgarépát vagy birsalmát is.

A savanyú káposzta rák- és fekélymegelőző, gyulladáscsökkentő és a bélflóra helyreállítását segítő hatása is bizonyított. Továbbá erősíti az immunrendszert, a csontokat, a fogakat, K-vitamin tartalmának köszönhetően gyorsítja a sebgyógyulást, nyers leveleit pedig egyes bőrbetegségek ellen is használták. Pozitívan hat a szívre, a májra és az idegrendszerre, valamint elősegíti a vérképződést. Alacsony a kalóriatartalma és kiválóan salaktalanít, ezért a fogyókúrázók körében is igen kedvelt. Fokozza a gyomorsav-termelődést, ezért kialakult gyomor- és nyombélfekély, reflux, vesebetegség és hasnyálmirigy gyulladás esetén fogyasztása nem ajánlott.

Tipp! Aki még többet szeretne megtudni Vecsésről és a káposztasavanyításról, látogasson el az idén 12. alkalommal, szeptember 23-án megrendezésre kerülő Káposztafesztre A programról részletes leírás a rendezvény honlapján, a www.vecsesikaposztafeszt.hu oldalon található.

Zolnai Ildikó – Vidéki Élet Magazin, sxc.hu