Nemzeti mivoltunk meghatározója népi kultúránk, népi örökségünk. Ennek fontos része az életadás, egészségmegőrzés, gyógyászat, bábaság, mely a Kárpát-medencében és Moldvában egységes. Vannak vidékek, ahol ez töretlenül gyakorolt, mint például Moldvában, Gyimesben, Felvidéken: Zoboralján, Délvidéken: Horvát-Szlavóniában, Dél-Baranyában, Vajdaságban (bukovinai székelyek), Erdélyben: Mezőségen, Szilágyságban, Székelyföldön. De változik is, sokat kopott ősiségében, de gyarapodott tapasztalatában az idők során. Minden emberrel újraszületik, hiszen az őstudás része. Állandó kölcsönhatás a néplélek, a közös tudás és az egyén között. Ma megfigyelhető hanyagolása az elvárosiasodás, életmódváltás következtében, de reneszánszát is éli, mozgalmak indulnak az újratanulásáért, újratanításáért. Fennmaradása bizonyítja, hogy működik szellemisége, lelkisége és természetessége.

Népi orvoslásunk egyes szertartásai, módszerei egyetemesek, párhuzamai megtalálhatók a világ hagyományos orvoslásaiban.1 Három történeti rétege van: az idők mélységéből jövő szellemhitű (széltan, vagyis pneumatan)2 és középkori (nedvtan) rétege az ázsiai népekhez és az indiánokhoz való kötődésünkre utal. A magyar népi gyógyászat számos, feledőben lévő módszerét, például a sárgaság színterápiáját már csak a keleti hagyományos orvoslások elméletével lehet értelmezni.3 Másik példa egy szimbolikus és szertartásos gyógymód, a gyógyforrások melletti áldozás, vagyis a fára akasztott rongyok,4 amely megmaradt az oroszhegyi Urusos kútnál, és mindmáig gyakorolják Mongóliában, Kínában, Tibetben, Indiában. A keletiek orvoslása az életerőn és a tudati (mentális) erőn alapul, ennek maradványai fellelhetők a magyarságnál is, leghívebb őrzői a moldvai csángók.5

Mára elmondhatjuk: beteg a nemzetünk, betegek a magyarok. Ennek egyik oka a szétszabdaltság, szétszórtság, valamint hogy nem követjük, nem követhetjük egykori, kitapasztalt szellemi-lelki-testi egész-ségünket szolgáló életmódunkat. Dr. Oláh Andor szavaival élve:6 „A magyar szegényparaszti konyha megfelel a modern táplálkozástudomány és a reformétrend követelményeinek". A falun élő ember élete, munkája belesimul a természet ritmusába, táplálkozásával, böjtjével, munkájával, pihenésével; valamint közösségben, családban él. Hisz a gondviselésben. Tiszteli az életet, az istenáldást, vagyis a gyermekáldást. Ahhoz, hogy e tudást, tapasztalatot életünk, gondolkodásunk részévé tudjuk tenni, hasznosítsuk egészségünk-ben-betegségünkben, nekünk is ismernünk kell. Nagyszüleinktől, szüleinktől, a gyógyítóktól, bábáktól, füvesektől, kenőktől, csontrakóktól látott-hallott, az ő tudatukban megőrzött élő tudást, bölcsességet át kell vennünk, tovább kell adnunk utódainknak. Modern, egyre jobban istentelenedő világunkban az igazi emberi értékek értéktelenednek, az egyén kínzó bizonytalanságban, teljesítménykényszerben, egyre gyorsabban éli hétköznapjait. Megszaporodtak az életmódváltás,7 valamint a sérült lélek okozta ún. pszichoszomatikus betegségek.8

Évezredeken keresztül a gyógyítás több volt a testi, tüneti gyógyításnál. A hagyományőrző keletieknél - ahogyan népünknél is - a szellemiség, az erkölcs, a művészet és a gyógyítás nem válik el egymástól.9 A hit, a hitvilág mozgatta, valamint a kollektív tudattalan, társaslélektani törvények és archetípusok10 szerint működő gyógyító szertartások, rítusok, melyek pszichoterápiás módszerek is egyben, ősi tudással, szeretettel, segítőkészséggel áthatott cselekvések. Pszichológusok, természetgyógyászok, de egyes orvosok, dr. Benedek István, dr. Oláh Andor szerint is, a hagyományos orvoslások sikeresebben kezelik a pszichoszomatikus, lelki eredetű betegségeket.11

Számos népi lélekgyógyászati eljárást12 és a nép által kitapasztalt gyógynövény-, gyógyélelmiszer-készítményt13 alkalmaz a mai hivatalos orvoslás és gyógyszeripar. Az orvosok az ókorban (Hippokratész), a középkorban (Pápai Páriz Ferenc, Mátyus István, Paracelsus) még gyakran alkalmazták a hagyományos módszereket, például a természetes antibiotikumokkal, méregtelenítéssel (koplalás, teázás, izzasztás) történő immunerősítést, a holdállás szerinti kezelést, gyógy-élelmiszerekkel történő táplálkozásterápiát (Táplálékodlegyen gyógyítód..).

A tünetekre, betegségekre, gyógymódokra vonatkozó szókincs a régi magyar nyelvben gyökerezik, és rendkívül színes, metaforikus. Az egyszerű emberek csodálatos, szívet melengető képekben beszélnek. Testrészek: világa (orcája), élő ina (gerincveleje), herzsóbája (dereka), sódora (a combja ágyékban). Amikor jön, buttog (bujkál) benne a betegség. Az agyafúrt, szélütött, szélcsapta, agyszélhűdés, szívszélhűdés betegségneveink a széltanra utalnak, az ún. honfoglalás előtti történelmi rétegbe visznek vissza. Betegségek: gelka (torokgyík), sutrikál a fülbe bent (fáj), begyűlt a melle (begyulladt, tejmirigygyulladás), kimarjult a keze (kificamodott), kiütött rajta a veres apró (himlő), a Szent Antal tüze (orbánc), megtelt sömöttyűvel (szemölcs), vagy szemtől esett, szemtől vész, megigézte az összenőtt szemű ember, a judilikus (boszorkány) megrontja, akinek módszere a guruzsma (kuruzslás, varázslás), megnyomás. És e nemkívánatos helyzetet, állapotot megfordítják, gyógyítják bájilással, deszküntálással (csángósan), hittel, imádkozással, imával, archaikus imádsággal (ráolvasással), jelképes cselekvésekkel: keresztvetéssel, gyortyagyújtással, füstöléssel, vízvetéssel (a parázs vízbe oltásával), visz-szafele számlálással (olvasnak reja), jelképes újjászületéssel (átbújtatás, névcsere) stb. Meggyavítják (csángósan), megjobbítják. És a betegségeknek még uruság, vagyis orvosság (gyógynövényre érti) a gyógyszere, amely lehet Istenfa-egres, Jézus vére fű (orbáncfű), Boldogasszony palástja, Boldogasszony-lapi, Szentantal liliom (fehérliliom), bábakalács, tűzvirág (körömvirág), forrasztófű (fekete nadály), párlófű (apróbojtorján), ínnyújtófű, fülfű (kövirózsa), vérvirág, ezerjófű, ződség ződje, birács (csíramálé), sóstej (a kumisz utóda), gyógybor, gyógypálinka, avas zsír, liszteszsák stb. Gyógyít még a gőzölés, a nadályragasztás, vagyis piócázás, a köpüvetés, más szóval élve: köpütevés, vintus, poharazás, köpölyözés; a szőrszállal vagy hajszállal elkötés stb.

Egyes gyógymódokról kedélyesen, nevetve, szellemesen mesélnek: Megette a patkószeget! Régen, mikor a gyermek vérszegény volt, az almába beleszúrtak hat darab patkószeget, ezt megsütötték, utána a szeget kiszedték, s a gyermek megette. És körülbelül a kilencedik-tizedik sütésnél a vasszegek annyira feloldódtak, hogy a gyermek végülis megette a patkószeget. Az almában elfogyott. Így pótolták a vasat... Nagymamámtól tudom, aki 1879-ben született. (Asztalos Sándor, Kökös, Háromszék)

Kutyaharapást szőrével - tartja a népi mondás, s ez nemcsak egy régi népi orvoslási módszert, hanem egy gyógyítási elvet is jelent egyben. Mind a népi, mind a természetgyógyászat (homeopátia) elve az analógia. Hamvas Béla, a legnagyobb magyar tradicionalista filozófus szerint az archaikus ember analógiákban, megfelelésekben, szimbólumokban gondolkodott és gyógyított.14 Torján, Háromszéken javasasszony leánya, Ződe Vilma füves mesélte el, miként füstölték meg régen a kutya által megharapott gyermeket ijedtség ellen ugyanannak a kutyának a szőrével. A testi gyógyításban is van adatom erről: Mohácson Bernáth Sándor saját esetét példázza, amikor egy idős bácsi annak a kutyának a szőrét tetette hetek óta nem gyógyuló sebébe, amely megharapta. Így jött rövidesen helyre.

Betegségokok

Amikor elmegyek falura gyűjteni, mindig megkérdezem a helyiektől, mit gondolnak, miért leszünk betegek.

Azt mondták az öregek, azért betegek az emberek, hogy nem egészségesen táplálkoznak. Vagy túlságosan zsírosan, fűszeresen főznek. Régen is volt... A régiek ezelőtt is öltek mindig disznót. Hát azt főztek. Meg szalonnát, ha mentek a mezőre, vittek. S annyi beteg nem volt, mint most van, amikor nem esznek szalonnát. Azt a szalonnát hagymával ették. S jó sokat dógoztak...15 (Vajdáné Ónody Eszter VÓE, Torna, Felvidék)

A betegség lehet még az italtól is, ha sokat isznak. (Fehérné Andrej Veronika FAV, Külsőrekecsin, Moldva)

A dohányzástól. (Szabóné Lenke, Vörösmart, Dél-Baranya, Horvátország)

Meghűlésből. 16 (Fehérné Andrej Veronika FAV, Külsőrekecsin)

Nekem három szélütésem volt. Sok operációm is. S egyszer elgondolkoztam. Minden nagy betegséget először egy lelki megrázkódtatás előz meg. Én ezt magamon kielemeztem. Nekem sok ilyen apró lelki megrázkódtatásom volt. Mindig, főként mikor az embert a sajátjaitól, családjától, saját közösségétől éri valami váratlan támadás, megnemértés, nehezen tudja megemészteni... És akkor jön a baj... (Skinta István József, Sátoraljaújhely, Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Én általában akkor lettem beteg, ha a szüleim erősen el voltak foglalva, és nem volt elég idejük, hogy szeretgessenek. S akkor gyorsan vagy meghűltem, vagy a gyomrom fájt, mindig valami nagyon rossz dolog történt, vagy fölment a lázam, s akkor dugtak ágyba, egy kicsit szerettek. Eszükbe jutott, hogy én is ott vagyok. Édesanyám gyógyított, főleg mikor betegek voltunk, s ez valahogy azért is gyógyított, mert akkor már emlékeztél, hogy dédelgetnek. (Nagyné Kovács Mária, Szentegyháza, Udvarhelyszék)

A cukorbetegséget akkor kaptam, amikor egy hagyatéki ügyet kellett elintéznem. Ez annyira kikészített idegileg, pedig nem vagyok egy ideges természet általában, de az idegességgel telített több hónapnak eredményeként egy súlyos állapotban levő diabetesem lett. (Altorjai Éva, Budapest)

Édesanyám számolt be arról, hogy a szája megkeseredett mindig idegesség után. Emlékszem, egy alkalommal mondta, nagy idegessége van valami súlyos dolog miatt, [...] és keserű a szája, mint az epe, s ilyen hosszantartó állapotban volt sokáig. Aztán beteg is lett. (Fekete Levente, Nagyajta, Erdővidék)

A betegség abból es jő... bánatból... (Gyurkáné Demse Kati, Külsőreke-csin, Moldva)

Itt Kórógyon mondják, hogy aki valami bűnt követett el, akkor beteg lesz utána. (Dezső Döme János, Horvát-Szlavónia, Délvidék)

Kérdésemre, hogy honnan jönnek a betegségek, a csángó balladaéneklő Gyurkáné Demse Kati néni ezt mondta: A betegség a bajból jön, s a baj a bűneinkből... S mi úgy gyógyítunk, hogy imádkozunk. Deszküntálunk (ráimádkoznak, vagyis ráolvasnak). (Külsőrekecsin, Moldva)

Adatközlőink elmondták, hogy nemcsak fizikai, testi okai vannak a betegségeknek, hanem lelkiek és szellemiek is. A magyar népi gyógyászat azért is érték, mert ősi pszichoszomatikus kóroktana van. Psziché lélek, szoma test, a lélek hat a testre, tehát lelki eredetű betegségekről beszélhetünk. Ezt a népi kóroktani szemléletet igazolják ma született tudományok, a pszicho-neuro-immunológia és pszicho-neuro-endokrinológia.17 Az ideg-, hormon-és immunrendszer molekuláris híddal összeköttetésben áll egymással. A stressz, a huzamosabb feszültség hat az idegrendszerre, amely hormonális elváltozásokat, majd immungyengeséget, betegségekre való fogékonyságot okoz. Tehát a betegség folyamatként alakul ki, s ha megszüntetjük a szellemilelki, értelmi, életmódbeli okot és visszaállíthatjuk a szervezet hármas egyensúlyát, visszatérhetünk ideális, teljes, egész-séges állapotunkba. A moldvai magyarok azt mondják, hogy meggyovul, jobbul, tehát a jó felé mozdul el. Védekezőrendszerünk egészsége, erőssége az életkörülményeink, életmódunk mellett a mentális, lelki állapotunktól is függ. Orvoslásunk holisztikus, vagyis az egész embert gyógyító, ezért érték.

Gyógyítás

Legtöbbször összetett: A dési nagymamám, amikor lázam volt, meghűltem, este lefekvés előtt csinált egy forró citromos teát, a vasalóval felmelegítette az ágyamat, langyos ecetesvízzel bedörzsölte a testemet, és megitatott a meleg teával. És egy kockacukorra öntött néhány csepp diannát (patikában kapható kámforos-szeszes folyadék), amit megettem és lefeküdtem. Reggelre minden rendben volt, és már nem volt lázam, mentem az iskolába. (Szathmári Ferenc Zoltán, Nagyszeben)

Tapasztalatom szerint hatékonyság szempontjából a legfontosabb a szellemi gyógyítás, a hit, az ima, a fohász, mely egységesen alkalmazott a Kárpát-medencében és Moldvában. Ennek több formája van. Egyéni, amikor: a gyógyító imádkozik a kezelés előtt, alatt, és/vagy utána, a kezelés alatt/ után beteg imádkozik önmagáért, esetleg mindketten meghatározott napig (3, 7, 9), valamint közösségi, amikor gyülekezet, család, asszonycsoport imádkozik a betegért. A gyógyítás mikéntje a népi vallásosság, hiedelmek függvénye, más-más a különböző vidékeken és a különböző felekezeteknél.

A szenvedő betegen sohasem segít az, amit ő maga kieszel, hanem csakis az emberfölötti, kinyilatkoztatott igazság, amely megszabadítja a szenvedő állapottól - mondja Jung, a modern pszichológia atyja.18 Továbbá, hogy a gyógyítás problémája vallási probléma, és hogy a sok pszichoszomatikus tünetet mutató ember inkább paphoz kellene menjen, nem orvoshoz. Szerinte a vallás a legcsiszoltabb pszichoterápiai rendszer.19 És beszélgetés után változtatnia a kellene életén.

Akik az orvosló szertartásokat végzik, tiszta emberek. Nagymamám nagyon vallásos asszony volt, nagyon tisztelték, mert mindenkinek segített. Mindenhez értett. Mindenféle gyógyfüvet növesztett a kertben. A mezőről is összeszedett mindenfélét. Kent, masszírozott. A parazsat beledobta a vízbe, imádkozott, keresztet rajzolt rá, s azzal mosta le a kishúgomat. Ha a húgom lázas volt, vagy megütötte magát valahol, imádkozott fölötte, s bízott abban, hogy azért gyógyult meg, mert ő ezzel hatott. Nagyon vallásos volt. Mindig egészséges volt. Hetvenkét éves koráig nem volt doktornál. Öt gyereket nevelt fel. (Kányasiné Csonka Erzsébet, Lenti, Szlovénia)

Fölneveltem három gyereket. Aki három gyereket fölnevel, az már egy kicsit orvos is. (K. Irén, Budapest)

A gyógyítók, tudók, javasok, kenők, segítők eszközök, az isteni gyógyerő csatornái. A szent időnek és a szent térnek, valamint a számoknak is fontos szerepe van itt. Szentelményekkel (szentelt víz, szentelt barka) is gyógyítanak. Mágikusan is fokozzák a gyógynövények gyógyerejét, például Zoboralján a Szent Iván-napi tűzugráskor „megfüstölik" a gyógyító növényeket. A beteg és gyógyító specialista ugyanabban a hagyományban, tudásban, közösségben nőtt fel, ebben él, ebben hisz, s ezt a gyógyító cselekvést veszi igénybe.

A szertartások, ceremóniák a legősibb pszichoterápiás eljárások. Faluközösségben a hitet és a hiedelmeket nem lehet szétválasztani. A gyógyulás mozgatórugója a hit, a közös kultúra, a hiedelemvilág, a szimbólumok, a szavak, mindezek összetartják, összefogják az embereket. A beteg és a gyógyító tudatalatti tartománya a kollektív tudattalanhoz (Jung megfogalmazása), a közös néplélekhez kötődik, szertartás alatt működésbe lépnek bizonyos láthatatlan szervezőerők, ősképek, szimbólumok, beindulnak az öngyógyító folyamatok. Ezzel is magyarázható, hogy ima, ráolvasás hatására történnek azonnali gyógyulások is. Ezt a tudatmodellt Rupert Sheldrake a formaadó mezőkkel folyatott kísérletei alapján támasztja alá.20 A régi emberek archaikus pszichológiájú emberek voltak, mondja Jung. A modern pszichológiájú emberek alig értik, nemigen fogadják el a szertartásos gyógymódokat. Ezeket a ceremóniákat a régi ember világképe szerint működtették, működtetik, és az adott közösségben, ahol gyakorolták, gyakorolják, sikeres. Tapasztalatom szerint azok a fiatalok, akik ezeket megtanulták, városokban is működtetik.

A lélek gyógyítása

Szeretettel: Amikor a nagyobbik unokám, a leánka beteg volt, nagy volt a láza. Ecetes-vizes ruhát tettem a kezire, lábára, s a láza lement. Még reszelt krumplit is szoktam az unokáim tenyerébe, talpára kötni, s dédelgetem őket..

A menyem azt mondta: Anyu, maga a legjobb orvos! (Szászné Lőrincz Erzsébet, Abásfalva, Udvarhelyszék)

Imádsággal: amikor imádkozunk, nemcsak felfele tekintünk, hanem befele is fordulunk, ebben a módosult tudatállapotban, amikor mindkét agyféltekénk aktív, jobban látjuk önmagunkat, hiányosságainkat, feloldhatjuk a nyugtalanságot, feszültséget, lelki fájdalmat, így mentálisan, lélekben is megnyugszunk, gyógyulunk. Imádkozáskor 64 féle fiziológiai funkciónk megjavul. A szellemi gyógyítás lélekgyógyítás is egyben.

Szertartásokkal: az említett szélgyógyászaton21 kívül még más egészségóvó és gyógyító eljárások a „vízvetés", ólomöntés, tűzön járás,22 zene-, hang-, tánc-, szín- szimbólumterápia, szuggesztió, önszuggesztió, számmisztika, átszármaztatásos mágia (a betegség szélnek, víznek, földnek való átadása, elküldése), a betegségtudat csökkentése, a betegség (démon) szidása, letagadása, visszafele (rá)olvasás,23 szimbolikus újjászületés.

A test gyógyítása

Régen mindenre volt gyógymód - mondja az öngyógyításáról híres nyolcvan éves Horgas András Bácsi Nagyernyében, a Maros mentén.

A hitnek és az öngyógyításnak meghatározó szerepe van a testi gyógyításban is: Az ember a szó szoros értelmében saját magának orvosa. Egy nagyszerű példa édesapám. A három lányommal csodáljuk édesapámat. Huszonkilenc évesen sárgaságba esett, injekciót kapott, megfertőzték az injekciós tűvel, és azóta, egy olyan ötven éven át él aszerint. Nagyon-nagyon sokat betegeskedett. A májbetegségének az egyik következménye volt, hogy a savtermelése teljesen leállt, de hallotta, hogy akkor ez azt jelenti, nagyon kell figyelnie magára. Ő tudta, hogy neki mi a jó. Kitapasztalta. A gyógynövénykönyvek nagy ismerője egy olyan húsz éve. Az öregektől is sok mindent tudott. Önmagán tapasztalt ki sok mindent, hogy mit ehet, mit nem ehet. És önfegyelme volt. Az élete ezt bizonyította, hogy érték volt számára az élet. És odafigyelt. Ugye, állandó hurutja volt, s akkor lósóskával s diétával kúrálta. Kikacagták a munkatársai, hogy ő miket eszik, amikor ők ették a húsokat, a szalonnákat, s ő meg vitte a pirított kenyeret és a sajtot, a főtt rizset s ilyesmit. De azok, akik kikacagták, már rég nincsenek. S édesapám még dolgozik, s itt van köztünk... (Andorkóné Fancsali Rozália, Korond-Vargyas)

A népi orvoslás azért is érték, mert természetből jövő természetes anyagokat használ. A gyógyszerek a kerek világból jönnek, kertből, mezőről, erdőről, valamint emberi és állati eredetűek. A racionális gyógymódokat nemcsak imával és pszichoterápiás gyógymódokkal egészítik ki, de egymás között is: például a gyógynövényeket a vízkúrákkal, hőterápiával, gyógyélelmiszerekkel. A természeti elemek (víz, tűz, levegő-szél, föld) hozzátartoznak a szertartásos és az ésszerű (racionális) módszerekhez is.

Néhány, a test gyógyítására szolgáló racionális módszerekből: gyógynövény-, fűszer-, aroma- (illó olajok), táplálkozás- és hőterápia, váltott hőhatással, hideggel, vízzel, gőzzel, jéggel, napfénnyel, agyaggal, földdel, ásványi sóval, kristályokkal, kövekkel, fémekkel, természetes antibiotikumokkal való gyógyítás, masszázs (kenés), csontkovácsolás, méhszúrás, köpölyözés, piócázás, vértisztítás, vérleeresztés, izzasztás, saját vizelet terápia, immunrendszer-erősítés, méregtelenítés, alkoholos gyógyászat, energoterápia. Ezek közül leggyakoribb - más népeknél is - a gyógynövénygyógyászat (fitoterápia).

Fában, fűben orvosság van - mondta a füvesasszony Délvidéken (Munkás Gizella, Vörösmart, Dél-Baranya, Horvátország). Leánya folytatja: Ha meg vagyok hűlve, ezt a kevert teát, mindenfélét, azt iszom. Meg a torokfájásra. Járok dolgozni nagyon sokat, és akkor torokfájástól... Volt egy munkatársam, hogy a torka begyulladt, köhögött, meg minden, egyszerűen már nem jött dolgozni, mert odáig volt, s akkor elvittem neki a mézet. A hagyományos mézet elvittem, s mondtam, a kamillába tegyed bele a mézet. És másnap-harmadnapra jön, s mondja, tényleg jól vagyok. Mondom, én már tudom, mert megpróbáltam, s biztos voltam, hogy hatásos lesz. Így vagyok én. Általában a gyógyításban is a gyógynövények után megyek. Ha bírják, a népek itt inkább a gyógynövényeket ajánlják. (Munkás Laura, Vörösmart)

Sajnos terjedelmi okok miatt itt nem írhatom le a népgyógyászati módszereink működésének mikéntjét, a tudomány által megerősített jótékony hatásait, de a kúrák önmagukért beszélnek, saját magukat igazolják, hiszen azért maradtak fenn, mert működnek.

Gyógyélelmiszerek: Ha valaki megfázott, az első dolog volt torokfájásra, hogy a szüleim a kenyeret megpirították, s bekenték foghagymával. Azt meg kellett enni. (Skinta István József, Sátoraljaújhely)

Megtört friss káposztalevelet szoktunk rakni kimondottan az ízületekre, ha fáj. A reomás ízületekre. Éjszakára. (Kovácsné Káli Júlia, Nagybereg, Kárpátalja) (Még jobb, ha a nedves káposztalevelet bekenjük mézzel és úgy borítjuk a bőrünkre.)

Ha meg van duzzadva valahol valamelyik izom, akkor azt ecetes ruhával borogatják. Vagy ecetes-vizes ruhával (vízkúra). Régen a korpát összegyúrták ecettel, ruhába tették, s úgy kötötték be azt a fájó testrészt éjszakára. Ütéseknél. (Szalainé Keresi Ilona, Érmihályfalva, Partium)

Olyan tizenegy éves voltam, s anyám ő is a szüleitől sokmindent tanult, gyere fiam, azt mondja, nem aludtam éjjeleket, sírtam, annyira fájtak a térdeim. Megkente egy kicsit szesszel, s bekötötte a térdeimet gyapjúval. Rendes gyapjúval, amit szoktak fonni. Az olyan jó volt, a gyapjúkúra. (Magyar Klára, Szászrégen, Maros mente)

Emberi váladékok. Anyatej: Nálunk az volt szokás, ha valakinek szembaja volt, begyulladt, mindig elmentek ahhoz az anyához, aki szoptatott, s a tejet belefejte a szemébe. (AVM, Sepsiszentgyörgy)

A saját vizelet fertőtlenítő és gyógyító hatású, egy illyefalvi idős ember mesélte, hadifogságban orvos híján azzal gyógyította a gyulladásban lévő megfertőzött szemét. Pohárba engedte a vizeletét, abba pislogott több napon keresztül. (Balogh András, Kolozsvár)

Energoterápia: Édesanyám gyermekkoromban szokta azt csinálni, hogy összedörzsölte a kezét, nagyon erősen összedörzsölte, fölforrósította és úgy tette rá a homlokomra. Mindig olyan forró volt, egészen tűzforró volt, ahogy rá szokta tenni. Mintha mágneses töltést kapna. (Ágh László Tibor, Pornóapáti, Vas megye)

A természeti elemek közül álljon itt egy példának a vízgyógyászat módszereiből: Ha begyulladt a szemünk, szemvizet hoztunk az Árpád-völgyben levő forrásból, azzal tettünk borogatást, s gyógyult meg. (Gazda József, Kovászna)

Föld (agyag): Ezelőtt négy évvel padlásra menet a térdemet megerőltettem, komoly ízületi fájdalom a térdembe, alig tudtam lejönni. Lejöttem valahogy, ágynak estem. Senki nem volt körülöttem. Két nap után a szomszédasszonynak valahogy jeleztem, hogy baj van velem. Mit tehetnék? Azt ajánlta, hogy az agyaggal készítsek pakolást. Idős asszony... Hozattam agyagot. Megnedvesítettem, megmelegítettem, rátettem, azzal a borogatással a harmadik nap után én talpra álltam, és gyönyörűen begyógyult a térgyem. El volt dagadva, nagyon fájdalmas volt. Ez saját tapasztalatom. (Magyar Klára, Szászrégen)

Hőterápia: Sokat hajoltam, ugye, hat gyerek volt, sokat kellett dolgozni. Sokat hajolni. Mikor megfájdult a derekam, megmasszíroztak. Csihányt tettek, meleg pakolásként rá, s akkor meggyógyult. (Szabó Dezsőné Anna, Nagykanizsa, Zala)

Ásványi anyag: A szomszéd a diszkuszát meleg sóval és padlóra fekvéssel kezelte. Orvoshoz nem ment, pedig fiatalember. Férfiakban is él még ez a gyakorlat, nemcsak az asszonyokban. (Fehérné Román Magda, Barót, Háromszék)

A manuálterápiák közül a masszázst a népi gyógyászatban kenésnek mondják, a kenőasszonyt, -embert kente-fitélőnek, gyúrogatónak nevezik, aki letapogat, simogat, csiszolász, törcsöl, gyömöszöl, megdögönyöz; meg-majkéroz, csuhol. A csontkovács, vagyis csontrakó meglép, meggázol, megtapos, megdögöcöl, megdürücköl, megrázkol, huckol, „megrugdossa" a karját, megropogtatja a hátát, ha „le van szajozva", tehát izmai le vannak ragadva, „feltépi a herzsóbáját (izmait - csángóul). Gondoljuk meg, mennyi tudás, hányféle mozdulat, cselekvés húzódik meg e képekbe öltöztetett szavak mögött!

Idős székely ember vagyok, csak amit megtanultam az öregektől, csak azt tudom tolmácsolni. Diszkoszsérv kezelés egész könnyű nekem. Bármilyen nehézségek között heverjen valaki, negyed órát kezelem, már áll fel a lábára. Egyéb baj nincs semmi, csak hogy a hátgerinc, amelyik félrecsúszott, az idegszálat nyomja, s a hátgerincet helyretenni, amit az orvosok megműtenek. (S kezelés után?) Feküdni kell még egy félórát. Magától helyre jő. (Bakcsi Gyula csontkovács, Dálnok, Háromszék)

Történtek elyenek na, betegségek, s akkor ugye mindig az ember hogy orvosolódjék, kellett keressen valamilyenféle alkalmakat, ami hasznos volt, [...] s aztán, egyik a másától, mindenki, egyik mondta egyet, másik mondatt mást, s akkor ez cserkálta (próbálta) avval, a másik cserkált a másik mondásának a mondásával mindent, s így használkodtunk. (Erőss József, Pusztina, Moldva)

Hatalmas gyógyító örökségünkből a leírtak töredékek.24 Ezeket a mai formában többé-kevésbé alkalmazza az orvostudomány, természetgyógyászat, lélekgyógyászat, elmegyógyászat. Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy népünk óriási tudás birtokában van. Fontos lenne az egykori szellemiséghez, hithez, lelkiséghez visszatérni, hiszen a magyar népi tudás egyetemes érték a harmadik évezred elején is. Adjuk át fiataljainknak! Amit feladunk, nemcsak a saját veszteségünk, hanem az emberiség vesztesége is.

2010.

Szerő: Bernád Ilona

A szerző a népi bábaság és gyógyászat kutatója, szülésznő, természetgyógyász, néprajzos. A népgyógyászatot felmenőitől tanulta, kutatási területe az egész Kárpát-medence és Moldva. Bábákat, gyógyítókat, idős adatközlőket szólaltat meg. Rendszeresen tart vetített képes előadásokat itthon és külföldön. Egészségünkért 1-2, Élő népi gyógyászatunk, Lélekföld - Tibet, Belső-Mongólia, Magyarok Amerikája (társszerzővel) címmel jelentek meg kötetei. Hagyományos orvoslást is kutat a világ számos országában. Tagja a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságnak, a budapesti székhelyű Magyar Egészségügyi Társaságnak és a Magyar Orvostörténeti Társaság Népi Gyógyászati Szakosztályának, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületnek (Kovászna-Csomakőrös).

Jegyzetek, forrás: http://kerszo.katolikhos.ro/archivum/2012/marcius/8.html