Határozottabb fellépést ígér a Taláros Testület elnöke: „Az Alkotmánybíróság rendkívüli körülmények között is őre maradt az alkotmányosságnak!” Íme a legfrissebb döntések. Az ombudsman új beadványai. Ismét napirenden Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása.

2013. május 20. 08:51

Share on emailShare on printShare on favoritesShare on twitterShare on facebookShare on myspaceShare on iwiwShare on googlereaderMore Sharing Services

Az alaptörvény hatályba lépésével 2012. január 1-jén új korszak kezdődött az Alkotmánybíróság életében, de a testület küldetése az új hatásköri, eljárási szabályok között sem változott, továbbra is az alkotmány legfőbb védelmezője. – hangsúlyozta  Paczolay Péter „az Alkotmánybíróság előtti egyéni jogérvényesítésről” címmel szervezett konferencián. A Taláros Testület elnöke kiemelte: az Alkotmánybíróság hatékonysága szempontjából nem lényegtelen, hogy a kétharmados parlamenti többség akár az alaptörvény megváltoztatásával vagy az Ab hatáskörének szűkítésével is kész reagálni egy-egy alkotmányértelmezésre, továbbá új hatáskörök és eljárások között kell keresni az alkotmányvédelem lehetőségeit. A testület elnöke ugyanakkor hozzátette: az alkotmánybírónak nem szabad ezekkel a körülményekkel foglalkoznia még akkor sem, amikor hatással vannak a munkájára, hiszen az a dolga, hogy ügyről ügyre haladva, a rendelkezésre álló eszközökkel szerezzen érvényt az alkotmányosság követelményének.

Kiemelte: hatásköreinek átrendezésével változott az absztrakt normakontroll és az egyéni alkotmányjogi panasz szabályozása, megszűnt a bárki által kezdeményezhető úgynevezett actio popularis, és már az Országgyűlés egynegyede, a kormány és az ombudsman, valamint a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész kezdeményezheti törvények alkotmányos kontrollját, ugyanakkor jelentősen kiszélesedett az alkotmányjogi panaszok lehetősége.

Hangsúlyozta: a normakontroll hangsúlyos szerepe megmaradt, és valamennyi fontos ügy, fontos törvény rövid időn belül az Alkotmánybíróság elé kerül, a testület továbbra is a törvényhozás kontrollja. Az alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben nem titkolta: eddig egyetlen olyan Ab-döntés volt, amely rendes bírói ítéletet nyilvánított alkotmányellenessé. A szakma nagyobb részének véleménye szerint 1989-ben “féloldalas” lett az Ab hatásköreinek szabályozása, az egyéni jogvédelem indokolatlanul háttérbe szorult az absztrakt jogvédelemmel szemben. Ebben a vonatkozásban egyelőre nem történt áttörés, az új egyensúly kialakulása még várat magára a kétféle alkotmánybírósági hatáskör között.

A jogvédelem egyedi jogalkalmazói döntések megsemmisítésében megjelenő új formája a jelenleginél sokkal nagyobb lehetőségeket hordoz – mondta az Ab elnöke. Hozzáfűzte: a nemzetközi tapasztalatok szerint is több év kell a jogintézmény beüzemeléséhez, nyilvánvalóan sokat kell még finomodnia az Ab munkájának, olyan módszereket kell kidolgoznia, amelyek segítségével a rengeteg beadványból ki tudja szűrni a valódi alapjogi kérdéseket. Paczolay Péter szerint az Ab gyakorlatából az már nyilvánvaló, hogy nem fog a rendes bíróságok egy újabb fellebbviteli fórumává válni, az azonban még hiányzik, hogy a testület demonstrálja: az alapjogi bíráskodást szigorú kontroll alatt kívánja tartani.

***

Az ombudsman 2012-ben 24, idén pedig 6 alkalommal fordult az Alkotmánybírósághoz. Legfrissebb beadványa  szerint a médiatörvény ellentétes a jogállamiság követelményével, sérti a tisztességes eljárás jogát, ezért a megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.

Az alapvető jogok biztosa egy civil szervezet indítványa alapján vizsgálta a médiatörvény eljárási bírságokkal kapcsolatos rendelkezését.  A médiatörvény  értelmében az eljárás akadályozása esetén a médiahatóság eljárási bírságot szabhat ki az ügyféllel, az eljárás egyéb résztvevőjével, illetve a tényállás tisztázása során közreműködésre kötelezett személlyel szemben, ha az eljárás során olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, vagy azt eredményezheti. Ismételt akadályozás esetén pedig a médiahatóság a jogsértő vezető tisztségviselőjével szemben is köteles bírságot kiszabni, mérlegelési lehetősége pedig csak a bírság összegének meghatározására terjed ki. A vezető tisztségviselő szankcionálására tehát objektív alapon kerül sor, függetlenül attól, hogy ő neki felróhatóan akadályozta-e az eljárást. A biztos szerint: az eljárási bírság funkciója az, hogy elősegítse az eljárás lefolytatását, szankcióval sújtsa, illetve ezzel megelőzze a további, rosszhiszemű akadályozást. A tisztességes eljáráshoz fűződő jog része a jogorvoslathoz való jog is. Nem egyeztethető össze a tisztességes eljáráshoz való joggal, végső fokon a jogállamiság elvével az, ha a törvényalkotó a hatósági eljárás hatékonysága érdekében kiszolgáltatottá teszi az ügyfelet, aki lényegében eszköztelenné válik a közhatalom fellépésével szemben. Szabó Máté a vezető tisztségviselő kötelező bírságolását előíró szövegrésszel összefüggésben hangsúlyozza: ellentétes az ártatlanság vélelmével, ha a jogszabály értelmében a hatóság nem vizsgálhatja a jogsértő magatartását és a vezető tisztségviselő felelősségének meglétét, vagy annak hiányát. A kötelező bírságolás esetében kiüresedik a jogorvoslathoz való jog is.

Hatáskör hiányában az ombudsman nem indítványozhatta, azonban az Alkotmánybíróság figyelmébe ajánlotta annak vizsgálatát is, hogy a médiatörvényben az eljárási bírsággal összefüggésben kialakított szabályozás összhangban áll-e a jogállamiság és a tisztességes eljárás követelményeivel. Állítja: a médiatörvény szabályai ugyanis nem utalnak arra, hogy eljárási bírság kiszabására csak az eljárás felróható akadályozása esetén kerülhet sor. E szabályozás önmagában, azaz a közigazgatási eljárásra vonatkozó általános szabályozástól függetlenül értelmezve lényegében objektív felelősségi rendszert eredményezhet. A médiaszolgáltatási díj megállapításának szempontjait tartalmazza ugyan a médiatörvény, annak összegét azonban keretjelleggel sem határozza meg. Szabó Máté szerint kérdéses, hogy a médiaszolgáltatási díjra vonatkozó szabályozás eleget tesz-e a tisztességes eljárás alkotmányos követelményének. (Indítványa:http://www.ajbh.hu/documents/10180/111959/201207272Ai.rtf.)

***

Az adózás rendjéről szóló törvény azon szövegrészének megsemmisítését is indítványozta az alapvető jogok biztosa, amely szerint az adóhatóság kezdeményezése alapján a hitelintézet végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni a nála vezetett bankszámlán lévő pénzösszeg behajtását.

Szabó Máté megítélése szerint sérül a tisztességes eljáráshoz való jog. A hatályos jogszabály szerint az adóhatóság hatósági átutalási megbízást küld a hitelintézetnek, és ez a megbízás csak a benyújtó nevét, számlaszámát, aláírását, a fizetésre kötelezett számlaszámát, a bizonylatszámot, a benyújtás indokát (a jogszabályszámot) valamint a közlemény rovatot tartalmazza. A pénzforgalmi bankszámlák tulajdonosai már nevük alapján is nagy pontossággal azonosíthatóak, a lakossági bankszámlák tulajdonosairól és rendelkezésre jogosultjairól például az egybehangzó gyakori nevek esetén ez egyáltalán nem mondható el. A hatósági átutalási megbízások teljesítésével kapcsolatosan kiemelkedő garanciális jelentősége lenne annak, hogy az adós a tartozás és annak jogcíme pontosan beazonosítható legyen.

További problémának tartja Szabó Máté  az ügyfél-reklamáció kérdését. A pénzintézetek a fizető fél számára a hatósági átutalási megbízás adattartamán kívül érdemi információt nem tudnak adni. Ugyanakkor maga a jogszabály is rögzíti, hogy az adóhatóság megadja az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást. A hatósági átutalási megbízás benyújtásakor azonban a fizető fél, akinek a számlájáról leemelik a pénzt – különösen, ha több számlatulajdonos van, vagy tévesen nem az adós számlatulajdonossal szemben hajtják végre – lényegesen nehezebben jut hozzá azokhoz az információkhoz, amelyek ahhoz szükségesek, hogy el tudja dönteni, az adóhatóság eljárása valóban jogszabálysértő volt-e. A hitelintézet értesítésének átvételétől kezdődik a végrehajtási kifogás 8 napos határideje, ugyanakkor ennek az értesítőnek az átvételekor nem minden esetben tudja megítélni a fizető fél a hatósági átutalási megbízás jogszerűségét. A követelés pontos megnevezése, jogcíme, esedékessége, járulékai olyan adatok, amelyek ismerete feltétlenül szükséges, miközben ezeket a hitelintézethez benyújtott megbízás nem tartalmazza, de a végrehajtható okirat igen. Mindezek alapján megállapítható, hogy az okirat hiánya érdemben akadályozza a jogorvoslat gyakorlását a fizető fél számára, valamint sérti a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését – indokolta alkotmánybírósági indítványát az ombudsman.(Indítványa:

http://www.ajbh.hu/documents/10180/111959/201205757Ai.doc.)

A Taláros Testület teljes ülésének legfrissebb döntései

Az Alkotmánybíróság május 13-án elutasította a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Jogegységi Tanácsa által, 2009. november 30-án hozott 6/2009. számú Büntető jogegységi határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványát

Az indítvány alapjául szolgáló büntető ügy terheltjét a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság, a Gödöllői Városi Bíróság, valamint a Szegedi Városi Bíróság – valamennyi esetben lopás bűntette, illetőleg lopás vétsége miatt – elmarasztalta. Az ítéletek jogerőre emelkedtek, később azonban a Fővárosi Bíróság, a Pest Megyei Bíróság, illetőleg a Csongrád Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság – tekintettel a jogegységi határozatban kifejtett legfelsőbb bírósági jogértelmezésre – valamennyi ügyben perújítást rendelt el. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a perújítás folytán újraindult bűnügyeket egyesítette. Az indítványozó bíró álláspontja szerint az előtte folyamatban lévő bűnügyben alkalmazott jogegységi határozat alaptörvény-ellenes.

Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte annak a jogegységi határozatnak a visszamenőleges hatályú megsemmisítését, amely kimondja, ha a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. Az indítvány szerint a jogegységi határozat sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, és sérül a vádlott védelemhez való joga is.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. Megítélésük szerint önmagában nem sérti a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát az a körülmény, hogy olyan cselekmények esetén nincs helye önálló bírósági eljárásnak (és vádemelésnek sem), amelyek a bíróság által korábban jogerősen elbírált cselekményekkel egységet képeznek. Nem osztották az indítványozó azon álláspontját sem, mely szerint a védekezéshez való jogot sérti az a körülmény, hogy az eljárás nem vádirat alapján indul. Továbbá megállapították azt is, hogy a jogerő feloldásának jogegységi határozatban előírt esete nem sérti az eljárás lezárásának véglegességéhez fűződő terhelti érdeket, sőt bizonyos esetben terhelti mentesüléshez vezet. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/3152/2012.)

A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást csatolt.

***

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk. 37.300/2012/2. számú határozata, illetve az Országos Választási Bizottságnak a Kúria határozatával helybenhagyott 56/2012. (IV. 27.) OVB határozata, továbbá az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 4. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Az indítványozó 2012. július 5-én alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria Kvk. 37.300/2012/2. számú határozata, illetve az Országos Választási Bizottságnak (a továbbiakban: OVB) a Kúria határozatával helybenhagyott 56/2012. (IV. 27.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint pedig az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 4. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontja által az indítványokkal szemben támasztott formai követelménynek. Az indítványozó ugyanis nem fejtett ki alkotmányjogilag értékelhető okfejtést sem a sérelmezett jogszabályi rendelkezés, sem konkrétan a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozóan.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h)pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3229/2012.)

Az Alkotmánybíróság 3. tanácsának döntései

(Tagjai: Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László, Szalay Péter.)

- Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 52.Pf.634.836/2011/14. sz. ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3391/2012.)

- Az Alkotmánybíróság a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi pályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 34. § d) pontja és a 160. § alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Szombathelyi Munkaügyi Bíróság előtt 1.M.209/2012. számon folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságuk kizárására irányuló bírói kezdeményezést visszautasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/117/2013.)

- Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 100. § (5)–(6) és 202. § (1) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó – az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése és XII. cikk (1) bekezdésére alapított – indítványt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról és visszautasításáról: IV/1552/2012.)

- Az Alkotmánybíróság az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 36. § (8) bekezdésében a „– (9) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve –” szövegrész, valamint a 36. § (9) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/3632/2012.)

Döntésre várva

Az Alkotmánybíróság május 21-i teljes ülésének legfőbb témája: Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) egyes rendelkezéseivel szemben előterjesztett indítvány vizsgálata.

Az alapvető jogok biztosa - az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdés b) pontjára tekintettel - Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) 3. cikk, 4. cikk (1)-(2) bekezdés, 5. cikk (1) bekezdés, 6. cikk, 8. cikk, 21. cikk (1) bekezdés e) pontja megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint Magyarország Alaptörvénye negyedik módosításának egyes rendelkezései nem felelnek meg az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdésében rögzített, az Alaptörvény módosításának megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményeknek.

Az alapvető jogok biztosa indítványában előadja: nem volt biztosítva, hogy az Országgyűlés a vitatott rendelkezéseket plenáris ülésen megvitassa, ami olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely közjogi érvénytelenséget idéz elő. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések Alaptörvényen belüli koherenciazavart idéznek elő, ezért sértik az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdését, a B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét és az R) cikk (1) bekezdésében deklarált, az Alaptörvény egységességének elvét. Az Alaptörvény negyedik módosításának 3. cikke visszaható hatállyal tesz büntethetővé cselekményeket, így sérti a jogállamiság elvét, a 4. cikk (1) és (2) bekezdései pedig ellentétesek a 6/2013. (III. 1.) AB határozatban foglaltakkal, ezért közjogi érvénytelenségben szenvednek.

A biztos szerint az 5. cikk (1) bekezdése ellentétes a szólás- é sajtószabadsággal, a tájékoztatáshoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság által megállapított tartalmi elemekkel [1/2013. (I. 7.) ABh.]. Kifejti továbbá, hogy a 6. cikk ellentétes az Alaptörvény X. cikk (3) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság által megfogalmazott kritériumokkal, valamint a 8. cikk ellentétes az Alkotmánybíróságnak az emberi méltósághoz való jog értelmezésével kapcsolatban a 38/2012. (XI. 14.) ABh-ban kimondottakkal, ezért közjogi érvénytelenségben szenvednek. - (II/648/2013.)

Bartha Szabó József