Szeretem a csendet. S tudod-e, miért? Mert a szó csak akkor kell, ha valaki nem ért. A szó hiánypótló, hol megértés nincsen, hol KÉT SZÍV beszél, ott jelen van Isten. Az Ő békéje, szeretete, türelme egy helyre fér csak bele; a csendbe. A csendesség tere a legnagyobb tér, ahová a szívünk pihenni tér.  Így hát a csend, ha nem tudnád, Barátom, a legbeszédesebb ezen a világon. Helyt ad az mosolynak, cinkos pillantásnak, helyt ad szeretetnek, sóvár vágyódásnak, helyt ad nyugalomnak, isteni békének, helyt ad megértésnek, gyöngéd érintésnek, helyt ad fájdalomnak, tisztító könnyeknek, de sosem ad teret a veszekedésnek.

Hát ezért szeretem úgy. Ugye már érted? Ha hallgatok, azért van, mert szeretlek Téged, s legnagyobb kincsemet, a csendem osztom meg Véled.

 Hallgasd! Csak figyelj!

 A ki nem mondott szavakat a világért se bánd! A szavak sokszor hazugok. De a CSEND sose bánt. Simogat, elringat, dúdolgat füledbe. Szárnyain suhogva jő el az este. S én itt vagyok Veled.

Hallod? Szívem dobban. Bele a füledbe…bele a csendbe.

Kósa Ella