F Ü G G E L É K

ATILLA, A BÖLCS KIRÁLY

Most, hogy a magyar történelemírásba kezd ismét visszahelyeződni a hun-magyar azonosság-rokonság ténye (Bakay, Kiszely professzorok stb.), illőnek találom, hogy magyar történelmünk legnagyobb uralkodójáról bemutassam a következőket:  

1991 tavaszán pillantottam meg a New York-i repülőtéren az amerikai Wess Roberts, Ph. D. könyvét (1990.): Leadership secrets of Attila the hun (A hun Attila vezetési titkai). nagy hadvezérként és nagyon bölcs, humánus uralkodóként mutatja be Atillát. Évekig kutatták Atilla életét, munkásságát a korabeli görög történetírók munkáiban, majd követendő például állították maguk elé. W. Roberts könyve ma az 5oo legnagyobb amerikai vállalat vezetőinek magas szintű továbbképzésére szolgál. Még az üzleti életben is példaképüknek tekintik Atillát Amerikában ma, úgyannyira, hogy stratégiai módszereit, tanításait, útmutatásait követendő példának tartják.

Hadd idézzem néhány ismert ember véleményét a könyvről:
H. Ross Perot amerikai elnökjelölt: „Nagyszerű könyv... Példamutatásai örökidőkre szólnak”.
 William K. Coors, az Adolph Coors Company elnöke: „Élvezetes”.
R. L. Crandall, az American Airlines elnöke: „The Leadership Secrets of Attila the hun hihetetlenül építő jellegű, tele van éleselmélyűséggel, bepillantást nyújt az eredményes vezetés titkaiba. Nagyszerűen építő jellegű bemutatása a józanész használatának. A nehéz feladatok megoldására szóló útmutatónak kellene nevezni.

Nagyon ajánlom a könyvet”.
Andrew P. Calhoun The Resource Group elnöke: „Attila bármelyik mai nagyvállalatot képes lenne vezetni”.
Pat Riley, a Los Angeles Lakers edzője: „Nagyszerű megvilágításban mtatja be, hogy milyennek kell lenni a vezető egyéniségnek ... nagyon hatásos”.
Dr. Ram Charan a Strategei Management társszerzője, a Harward Business Review cikkírója: „The Leadership Secret of Attila the hun elegánsan, időtállóan ragadja meg a vezetés főbb szempontjait. A mai menedzsereknek kötelező olvasmányként ajánlom, felkészíti az egyént arra, hogy felismerje a vezetői képességeit.”
Albert Lee, a Call me Roger szerzője: Nem győzöm eléggé dicsérni W. Robertset, hogy új életre hívta Atillát, minden vezetőnek el kellene olvasni és szívébe zárni.
Wess Roberts könyvének előszavában írja, hogy Atillát ma úgy jellemezhetnénk, mint kitűnő vállalkozót, diplomatát, szociális újítót, államférfit, kiváló hadvezért, szervezőt és kitűnő házigazdát. De nem ezekért a tulajdonságokért választotta Atillát könyve követendő főhősévé, hanem határozottságáért, bölcsességéért, szilárd- és megalkuvást nem tűrő, példamutató egyéniségéért, aki nem riadt vissza a legnehezebb feladatoktól sem, dicsőséges tetteket vitt véghez, a megoldhatatlannak látszó problémákat is megoldotta. A mai vezetőknek is példát mutatva osztja meg a sikeres vezetés titkait az olvasóval.
W. R. Minden fejezetet az Atilla életéből vett útmutatásokkal szemléltet, amint a tábortűz mellett a különböző vezetési módszerekre tanítja a törzsfőket és a hun harcosokat. Bár a helyszín, a körülmények meglehetősen különböznek a maiaktól, ennek ellenére időt állók Atilla tanításai, velős mondásai, ma is alkalmazhatók bármelyik vezetői ülésen, tanfolyamon, továbbképzésen. (A fejezeteket Wess Roberts vezeti be, W. R, ezután Atilla tanításai, majd B. J. a fordító véleménye szükség szerint következik.)

A RÓMAI UDVARBAN
W. R.: A római udvarnak ügyes szokása volt az a módszer, miszerint gyermek-túszok cseréjét alkalmazta más országok befolyásolására, hogy azokat saját szolgálatára csábítsa. Egyszerűen szólva, Róma elküldte egy saját gyermekét a kijelölt országba és cserébe ez az ország is küldött egy gyermeket, élni és tanulni a római udvarba.
Ilyen formán ravaszmódon gyakorolták a diplomáciát a birodalom javára, mert fiatal kémekkel szőtték tele a kiszemelt országokat, akik aztán fontos információkat küldtek a római udvarba. Ugyanakkor a hozzájuk küldött túszokat nevelhették az udvari szokásokban, kultúrában, fényűző életformában, hogy visszatértük után befolyásukat érvényesíthessék a kevésbé civilizált hazájukban.
Miután Rugila, a hunok királya megelégelte Atilla örökös bírálatait –melyeket Rugila a birodalmat segítő politikája miatt tett – a tizenkét éves Atillát a római udvarba küldte. Azt gondolta, hogy majd a római udvarban Atilla karaktere megváltozik és könnyebb lesz vele elbánni a hun királyi családban visszatérte után.
Atilla megvetette a római udvar pompáját, a cifra jelmezeket, gazdag ételeket, melyeket a társai oly érdekesnek találtak. Sikertelen szökési kísérlete után elhatározta, hogy ideiglenesen belenyugszik sorsába és idejét a római udvar tanulmányozására fogja felhasználni. Különösen jó tanulónak bizonyult az udvar bel-és külpolitikájának megismerésében.

ATILLA: „A vezetés minőségi követelményei”
Azért gyűltünk össze erre a tanácskozásra, hogy én, Atilla megosszam veletek a legbensőbb gondolataimat a vezetés iránt támasztott követelményekről.
A hun nép szolgálatában minden fokon olyan vezetők álljanak, akiket ügyességük, képességeik és odaadásuk alkalmassá tesz hivatásuk sikeres betöltésére .
De a vezetői tulajdonságok kifejlesztése nem könnyű feladat. Életre szóló elkötelezettség, a hunok sohasem hagyhatják abba a tanulást, arra kell törekedniük, hogy az új helyzetekbe bepillantást nyerjenek, gondolják át, értékeljék ki a megoldás módjait, keressék az új kivitelezési módszereket bármely forrásból.
A vezetőinknek korán el kell sajátítaniuk az alapkövetelményeket, és lehetőséget kell kapniuk az önfejlesztésre a szolgálatuk ellátása érdekében.
A fiatal harcosainkat tanítani kell a minőségi követelményekre, hogy törzsfőkké fejlődhessenek. A lovaglás, lasszódobás, íjazás és dárdavetés elégséges alapismeret a harcosoknak, de a vezetőknek nem.
A nemzetnek ügyes, gyakorlott vezetőkre van szüksége, akik mesteri módon rendelkeznek egyebek közt a következő lényeges adottságokkal:
Hűség – A legfontosabb alapkövetelmény. De a véleménykülönbség nem biztos, hogy hűtlenség. Mindig meg kell hallgatni azt a hunt, aki a törzs érdekében véleményt nyilvánít.
Bátorság – A törzsfőknek bátorságból példát kell mutatni, a vezetett hunok előtt kell járnia, feladatát következetesen végre kell hajtania.
Becsvágy – Becsvágy nélkül nem sokáig marad a posztján a törzsfő.
Lelkierő – Az egyre magasabb vezetési szintek egyre nagyobb érzelmi megterhelést jelentenek. Vezetőink minden szinten képesek legyenek felülemelkedni a nehéz helyzeteken, lelki válságon, csalódáson.
Fizikai állóképesség – A hunoknak olyan törzsfőkre van szükségük, akik bírják a vezetés fizikai megterhelését. Egészségesen kell táplálkozniuk. Aki sokat eszik, és iszik, annak nincs elég energiája. Ép testben ép lélek. Ágyból nem lehet csatát irányítani, edzettnek kell lenniük. 
Együttérzés képessége – A törzsfőknek meg kell értenie másokat, képesnek kell lenni beleélnie magát a mások helyzetébe, tiszteletet, megbecsülést kell tanúsítania mások kultúrája, hite és hagyományai iránt.
Döntésképesség – A fiatal törzsfőknek ki kell fejleszteni magukban a döntésképességet, tudniuk kell mérlegelni, mikor kell cselekedni és mikor nem, az adott helyzetre vonatkozó lehető összes jelzés figyelembevételével kell elhatározni a döntést, és következetesen végrehajtani. A habozás és halogatás megzavarja és elbátortalanítja az alattvalókat, a társait és a feletteseit, és az ellenség javát szolgálja.
Előrelátás – A megfigyelés által gyűjtött tapasztalatokból következtetni kell tudni. Bár ez bizonyos kockázattal jár, aminek a veszélyét vállalja az a törzsfő, aki nem a saját kényelmét és biztonságát tartja a legfontosabbnak mindenekfelett.
Időzítés – A vezetés minden mozzanatában szükséges az időzítés, úgy az ajánlásokban, mint a cselekedetekben. Nincsenek bevett szabályok ennek a képességnek a kifejlesztésére, általában csak a saját károdon tanulhatod meg.
Versenyképesség – A mindenkori győzniakarás belső késztetése elengedhetetlen, de csak a fontos versenyt kell megnyerni...
Önbizalom – Megfelelő képzéssel és tapasztalatfejlesztéssel kialakítható a törzsfőkben egy olyan személyes biztonságérzet, amellyel le tudja győzni a vezetés nehézségeit.
Felelősség – Se király, se törzsfő, se alattvaló nem alkalmas vezetőnek, ha nem vállalja a felelősséget, nem képes elvégeztetni a munkát, és betartatni az utasításokat.
Hitelesség – A vezetőnek hiteles személynek kell lennie, aki méltón képviseli a hunokat szavaival, cselekedeteivel és egész magatartásával barát és ellenség előtt egyaránt. Azonnal le kell váltani az olyan vezetőt, aki elvesztette a hitelét, mert nem lehet többé bízni benne.
Állhatatosság – A vezető alapvető tulajdonsága a megalkuvást nem tűrő igyekezet, akarat a rábízott feladatok végrehajtására. A gyenge csak akkor kitartó, ha a dolgok úgy mennek, mint a karikacsapás.
Megbízhatóság – Ha egy vezetőben nem lehet megbízni, hogy minden helyzetben teljesítse feladatát és vállalja a saját felelőségét, válsd le.
Gondosság – A vezető alapvető tulajdonságai közé tartozik a  gondoskodás képessége. Úgy kell szolgálnia a népét és társait, hogy bizalmat és hűséget érezzenek iránta.

VEZETÉS UTÁNI VÁGYAKOZÁS
„ Vezetésre kell törekedned”.
W. R.: Atillát apja, Mundzuk halála után a nagybátyja, Rugila nevelte. Rugila busás jutalom fejében hamarosan felajánlotta szolgálatait a császári udvarnak.
Atilla kora ífjúságától hitt elődei dicső múltjában és népe erejében, mert régtől fogva hatalmas nép volt és nem szolgaságra született. Atilla bátran bírálta Rugila politikáját, mondván, hogy a hun nép többre hivatott. Rugila megelégelte Atilla bírálatait és a római udvarba küldte. Atilla eleinte gyűlölte a kiszolgáltatott helyzetét, többször is szökést kísérelt meg, de aztán belátta, hogy hasznosabb, ha tanul, ezért elhatározta, hogy megismeri a római udvar diplomáciáját, hadászatát és szokásait. Már kora ífjúságában terveket szövögetett, hogy egyesíti a hun törzseket és elfoglalja Rómát.
(Atilla kora ifjúsága óta tervezte Európa egyesítését. Később, Atilla uralkodása alatt a hunok hatalmas birodalma egy időben Kínától az Atlanti óceánig terjedt, területe sokkal nagyobb volt, mint a Római Birodalomé. Uralkodása alatt az egyesített rokon népekkel, a legyőzött vagy behódolt királyokkal és népükkel szövetségesként bánt. A nép békében élt, és megtanulták a földművelést, a mezőgazdasági munkát, az állattenyésztést, és a különféle mesterségeket, kézművességet. Atilla színarany asztalánál 28 koronás király ült, akik arany tálból ettek, arany serlegből ittak, míg Atilla fatányérból, fakupából. Nem hitelesek azok a filmek, melyekben úgy ábrázolják, hogy könyékig turkál rablott aranyakban. Ellenkezőleg a germán és római hódítók /Nagy Károly stb./ fosztották ki a szabir származású népeket, a mesterien megmunkált arany tárgyakat pedig éppen nem a germánok készítették, a mesterségbeli tudás is az ősi szabir kultúra termékei, l. a subar-sumir-szkita-pártus-hun gazdag arany-ezüst és ékszer készítést.).
Amint Atilla haza térhetett népéhez, nem törekedett mindjárt a hatalom átvételére, türelmesen várt, minden lépését megtervezte. Tudatában volt annak, hogy tudásának még érlelődni kell. Atilla utazott és vadászott, az idejét terve kidolgozására fordította. Akkor vette át a vezetést, amikor az idő elérkezett.
(A keleti népek szokása szerint az apát nem a fia követte a trónon, hanem a család idősebb tagja, pl. a király öccse.)

ATILLA:  „Vezetésre törekedned kell”
Nincsen nyugtalanítóbb, mintha a hun olyan király vagy törzsfő vezetése alá tartozik, akinek nincs elkötelezettsége, felelősségtudata. Az elkötelezett vezetők - akik vezetésre törekednek, azért, hogy szolgálják a közösséget - kitűnnek a bölcsességükkel, őszinteségükkel, jó szándékukkal, tekintélyükkel, szakértelmükkel és bátorságukkal. Népük szolgálatában emberségesek és ügyük szolgálatában elkötelezettek.
Azok a törzsfők nem elkötelezettek, akik elhagyják harci szekerüket. „Nos hunok, most megkérdezhetnétek tőlem ’Honnan  tudhatom én Atilla, hogy a képességeim elegendőek-e, hogy törzsfő lehessek-e? Ajánlásom”:
Aki vezetésre vágyik, annak mindenekfelett egy erős belső késztetésre, és megmérettetésre van szüksége, de a személyes elismerést becsületes úton ki kell érdemelnie.
Képesnek kell lennie felülkerekedni a balszerencsén, csüggedésen, visszautasításon és csalódáson.
Ne kapj túl mohón a hatalom után. Ez sokak bukását okozta már. Meg kell őrizni a hidegvéredet. Ahhoz, hogy vezetni tudj gyakorlattal és a lehetőségek jó  kihasználásával elő kell készülnöd.
Emlékezz arra, hogy a siker nagyrészt attól függ, hogy hajlandó vagy-e keményen dolgozni.
Következetesnek kell lenned az ellenkezések és kihívások ellenére is.
Mindig józanul, megfontoltan cselekedj, ha nehezebb is a feladat.
Ne engedd magad fenyegetni társaidtól, se a tehetős vezetők se alárendeltjeid által. Inkább okosan kell kiválasztanod a rátermett ’kapitányokat’ az eredményesség érdekében. Személyes, önzetlen áldozatot kell hoznod azokért, akikért, akiket szolgálsz és vezetsz. Ilyen áldozathozatal lehet pl., hogy nem veszel részt a törzs vadászatán, időt és fáradságot nem kímélve, türelmesen neveld az alárendeltjeidet, a saját szükségleteid rovására is.. Ha másutt a személyes megjelenésed szükséges, akkor a saját táborodban ott kell hagynod az ünneplést. Szenvedélyesen kell keresned a sikert magad és hunjaid kimagasló eredményeiért.
Tudatosan, állandó tanulással fejlesztened kell a képességeidet a hivatásod érdekében. Ez nagy áldozatokkal, erőkifejtéssel és a saját érdekeid feláldozásával jár.
Viselkedj természetesen, ne légy öntelt, ne tetszeleg hamis pózban.
Szembe kell nézned a hibáiddal, és azon igyekezz, hogy napról-napra jobb törzsfő légy.
Azzal a figyelmeztetéssel bocsátalak utatokra benneteket, hogy sose fogadjátok el a kinevezést, ha nem akarjátok meghozni a szükséges áldozatot a hivatásotok jó betöltéséhez.

HÚN „SZOKÁSOK”
W. R.:  A független hun törzsek tehetségesek a hadászatban és a politikában. Barátra és ellenségre egyaránt erős befolyást gyakoroltak. Képesek voltak maguk közé fogadni idegen törzseket, akik annak ellenére, hogy féltek a hunoktól, mégis ezerszámra csatlakoztak hozzájuk, sőt még az életüket is képesek voltak feláldozni az ügyükért.
Ismeretes, hogy mennyire tisztelték a nőket, az öregeket és az őseiket. Ez a hagyományos erkölcsi filozófiájukat tükrözi. Visszautasították azokat a vallásos hit-elveket, gyakorlatokat, szertartásokat, amelyek az embereket alárendelték az elvont filozófiai, politikai és szociális felfogásoknak. Naivul hittek az emberi jóságban, jellembeli egyenességük miatt gyakran váltak a diplomáciában jártasak áldozataivá.
A természetszeretet által átitatott dalaik egyszerűek, és az ősi tettekről szóló végtelenül sok meséjük kifejező (zsolozsmaszerű). Minden törzsben fellelhető a regényes érdeklődés, elkötelezettség a nép történelme iránt. Fejlett a humoruk, különösen a politikai szatíra.
A hunok hittek a csodákban, szép példaképeiket szimbolikusan ábrázolták, bizakodó és alkalmazkodó nép volt. Hagyományos a vadászat szeretete.
Mindent együttvéve nemzetük alaptermészete az életszeretet és az emberiség iránti szeretet és tisztelet. Hűségüket, tiszteletüket, szabadságszeretetüket ellensúlyozta a túláradó büszkeségük és a szenvedélyességük a katonai és a politikai fegyelem terén. Atilla kivételes egyénisége a hunokat hatalmas katonai és diplomáciai hatalommá egyesítette.

ATILLA: „SZOKÁSOKRÓL”
A hunoknak, és mindazoknak, akik hunok akarnak lenni, meg kell tanulniuk elfogadni a szokásainkat, és alkalmazkodni azokhoz. Akik nem hunok, azokkal óvatosan kell bánnunk, fel kell tételeznünk róluk, hogy rómaiak, vagy a szövetségeseik.
A hunokból áll a törzs és a nemzet, tehát ami jó a hunnak, az jó kell, hogy legyen a törzsnek és a nemzetnek is. Következésképpen ami jó a törzsnek és a nemzetnek, az jó kell hogy legyen a hunnak is, különben a rómaiakhoz pártolnának. Ha előírjuk, hogy milyen ruházatot viseljenek a csatában, ünnepeken, ceremóniákon, vagy más alkalmakra, a hunok gondoskodnak arról, hogy ezen alkalmakkor a megfelelő ruhát viseljék.
Ha előírunk egy hun módszert, szokást, azt meg kell tanítanunk a fiataloknak is, és számon is kell kérni, hogy tudják, mi várható el tőlük minden helyzetben. Ha a hunok nem tanulják meg a szabályokat, a törzsfőik nem várhatják el, hogy kövessék azokat.
A dalaink és táncaink különlegesek, páratlanok, az ünnepségeken a nemes múltunk, hagyományait követik. Nem szabad megváltoztatni, mert az idegen befolyás megzavarhatná az örökségünket.
Hunnak lenni áldozatot, rajongást és elkötelezettséget követel a nemzet érdekében. A szokásainkat, örökségünket követve áldozatot kell hoznunk a jelenünk és jövőnk érdekében.
A hunok kötelesek hűséget esküdni a nemzetnek, és nekünk vezetőknek pedig biztosítanunk kell, hogy fennmaradjanak a szokásaink, méltó régi hagyományaink, és üdvözölnünk kell azokat, akik csatlakoznak népünkhöz, elfogadják és tisztelik a mi örökérvényű szokásainkat és életmódunkat.

TANÍTÁSOK:
Minden hun fő erénye a nemzete és a vezetői iránti tisztelet. Az adott szó mindenekfelett érvényesül, még a politikai célszerűség felett is.
Értékelnünk kell a tetterős hunokat, akár alacsony, akár nemes származású.
Ne állj bosszút az ártatlanon, taktikát ne alkalmazz lelkiismeretlenül, gyanútlan vagy sarokba szorított ellenséget ne ölj meg. Ádáznak kell látszanunk azokkal szemben, akiket befolyásolni akarunk, de a szükségtelen terror nemtelen cselekedet.
Ha egy nemzetet csak egy közös őstől és fajtától származók alkotják, az gyenge. A szokásainkat azáltal kell megerősítenünk, hogy minden idegent üdvözlünk, aki a mi ügyünket akarja szolgálni, tisztelettel kell velük bánni, be kell fogadni őket és megtanítani a nyelvünkre és a szokásainkra.
A mi fajtánk kulturális, erkölcsi és szociális felfogását, amelyet az őseinktől Ázsiából és Európából örököltünk, minden embertársunknak el kell ismerni és tiszteletben kell tartani.
Nem szabad piramist emelnünk a saját tiszteletünkre. Miközben az egyéni szokásokat és a nemzeti büszkeségét fenntartjuk, nem szabad, hogy az öntömjénezés és az öncélú gyakorlatok áldozatai legyünk, melyek legyengítik a nemzet életerejét.
Dalaink, táncaink, játékaink, tréfáink és ünnepségeink által megújítjuk hűségünket és tanúságot teszünk mint hunok.
Törzsfők, a ti felelősségetek, hogy továbbra is tanítsátok és gyakoroltassátok a hun szokásokat, melyek a különböző népeinket és törzseinket egy erős és hatalmas hun nemzetté kovácsolják, nehogy elbizonytalanodjanak, mert nem ismerik a szokásainkat.

BÉKE A TÁBORBAN
W. R.: A hun táborokban élénk a közösségi élet, ez biztonságérzettel töltötte el őket, együtt vigadtak, ha győztek, az elesett harcosokat együtt siratták el, a kiürülő raktárak és a törzsek közti torzsalkodás miatti aggodalmat együtt élték át.
A hunok erős érzelmi életet éltek, ez befolyásolta a hangulatukat és fegyelmüket. Atilla, mint király, feladatának tartotta, hogy új közszellemet és fegyelmet csepegtessen népébe, a törzsek egységesítése érdekében. Hódító tervei megkívánták, hogy a torzsalkodás ne ossza meg a törzseket, e helyett az egységtudat és a nemzeti öntudat szelleme hassa át alattvalóit.

ATILLA: „KÖZÖSSÉGI SZELLEMRŐL ÉS FEGYELEMRŐL”
Életmódunk hagyományai az elmúlt időben kevés figyelmet szenteltek a nemzeti egység, a közszellem és fegyelem kiépítésére. Régi időkben is kötöttek megállapodásokat a törzsek, de a törzsi hűség megingott, amint egyes törzsek idegen országok szolgálatába szegődtek.
Népünknek tudatában kell lenni, hogy mit jelent hunnak lenni. A hunok szellemisége mindannyiszor árulást szenvedett, ha egy idegen országgal szövetségben kellett harcolnunk, amit a hunok is legyőztek volna. Ezért mindenekfelett fontos a közösségi szellem és a fegyelem, a hun nemzeti egység fokmérője.
Összehívtalak benneteket, hogy megtanítsalak a közösségi szellemre és fegyelemre, hogy a táborainkban békesség legyen.
Hallgassatok a tanácsomra, és tanuljatok:
A közösségi szellem és a fegyelem az egység legfontosabb alkotóeleme.
A közösségi szellem fokmérője, hogy a hunjaitok a megpróbáltatások terheit fegyelmezetten viselik.
A fegyelem nem elnyomás, a hunoktól elvárható magatartás.
Fegyelem nélkül a hunok nem tudnának közösségként cselekedni.
A közösségi szellem azt jelenti, hogy a hunok alárendelik magukat a törzs szolgálatának. Ez nem korlátlan ünneplés és felelőtlen ugrándozás a tábortűz körül.
A hunok nem mindig örülnek a fegyelemnek.
A törzsfőknek kemény munkát jelent a fegyelem és a közösségi szellem megalapozása és fenntartása.
A fegyelem nem az egyéniség elvesztését jelenti.
A fegyelem nem engedi meg, hogy eltérj a parancstól, sem a nemzetünk és törzseink fontos fő alapelveitől.
A közösségi szellem a hun büszkeségből fakad. A közösségi szellem a fegyelemből fakad.
A törzsfő sosem bocsáthatja meg a közösségi szellem és a fegyelem elleni vétket. A törzsfőknek tervezniük kell a közösségi szellemet és a fegyelmet, és gondoskodniuk kell a megvalósulásáról.
A fegyelem építi a hunok önbizalmát, ezáltal építi a fegyelem a közösségi szellemet is. A hunok igénylik a fegyelmet az életükben. Sokkal szívesebben követik azt a törzsfőt, aki maga is fegyelmezett.
A közösségi szellem és a fegyelem hiánya a legragályosabb betegségként rombolhat a táborotokban.
A fegyelem és a közösségi szellem mértéke a törzsfőtől függ.
Okos törzsfők vizsgáztatják a hunokat, sorozatos feladatok során kipróbálják a fizikai és szellemi képességeiket. Azonban a törzsfőknek sohasem szabad az ésszerűség határain túl próbára tenni a hunokat.
A fegyelem fokának elvárható mértéke álljon egyensúlyban a törzs és az ország érdekeivel. Ha sokkal többet vársz el a szükségesnél, az visszaélés a hatalmaddal, és zendülést okozhat a törzsben.
Az okos törzsfő észreveszi a fegyelem lazaságát, mely tönkreteheti a hunjai közösségi szellemét.

BELVISZÁLY
W. R: A hunok hosszú ideig független törzsekben éltek és nem alkottak nemzetet, csupán az azonos szokásaik folytán tartoztak együvé. A Duna és a Tisza között uralkodó királynak nem volt különösebb politikai hatásköre az Ázsiában és a mai orosz területeken élő hunok életére nézve. A törzsfők tetszésük szerint uralkodtak alattvalóik felett.
Atilla, Mundzuk fia 32 generációig tudta visszavezetni az ősi királyi családfáját.
Amíg erővel nem kényszerítette a törzsfőkre a hatalmát, addig nem kellett zendüléstől tartania. Atilla felismerte, hogyha a rokon törzseket összefogja, egy hatalmas hun nemzetet alkothat. Ebben az időben, amikor a hunoknak már nem kellett tartaniuk sem Rómától, sem Konstantinápolytól, Atilla világhódító terveket szőtt. Ennek érdekében egy legyőzhetetlen hadsereg létrehozásán dolgozott .
Először is össze kellett gyűjteni ezt a hadsereget, a törzseket egyesíteni, ennek érdekében minden akadályt leküzdve. Az első akadály mindjárt a családjában volt.

ATILLA: „FORTÉLY A TÁBORBAN”
A hun nemzet nem csak azokból tevődik össze, akik már régóta velünk lovagoltak a sok vállalkozásunkon, hanem akik velünk akarnak lovagolni ezután, a mi vállalkozásainkban.  Abból a célból, hogy mi, mint urai a világnak kell, hogy nyíltan üdvözöljük és befogadjuk törzseinkbe azokat, akik hozzánk akarnak tartozni, akik keresik a módot, hogy hunok lehessenek, örömmel befogadjuk őket, akik hunokká akarnak válni. Egy hun értékét nem a szolgálata határozza meg. Egy hun értéke abban áll, hogy megmutatja a vágyát, hogy minden körülmények között támogatja a nemzete és törzse célját. Előfordul, hogy némely törzsfő a személyes ambícióit az országos érdek fölé helyezték. Tisztán látható, kik azok, akik nyilvánosan, vagy titokban támogatást ígértek az ellenségnek a maguk előnyére. Előfordul, hogy a törzsek semmiségeken civakodnak, összeférhetetlenek, ribilliót szerveznek a vezetőik ellen. Ők a saját érdekeiket fölébe helyezik a törzsük, nemzetük iránt való hűségnek.
Nos, ha egy hatalmas nemzetté akarunk válni, és azt meg is akarjuk tartani, mint ahogy az lehetséges is, alapvető változtatásokat kell foganatosítanunk a függetlenségünkért, úgymint törzsfők, vagy mint hunok egyaránt, aki elmulasztja hozzájárulni az egyezséghez, amire én, Atilla hivatva vagyok véghezvinni.
Tudja meg mindenki, hogy többé nem tűröm el a belviszályt semmiféle formában a hunjaink között, törzsfők vagy törzsek, akik aláássák nemzetünk egységesítését bármely szinten, bármely formában.
Az, aki megpróbál belviszályt kelteni, ha ez tudomásomra, vagy a törzsfők tudomására jut, azonnal meg kell változnia, vagy szigorú büntetést kap.
Hallgassátok meg a tanácsomat, amely elegendő lesz, hogy megértsétek, megtanuljátok ezt a problémát kezelni:
Légy óvatos, óvakodj az áruló, hitszegő huntól, aki hűséget mímel, de a hátad mögött elégedetlenséget szít. Tegyél meg mindent az ilyenek felderítésére, és távolítsd el az ilyen becstelen jelleműeket, még ha törzsfők, vagy a legjobb harcosok volnának is.
Légy okos, előrelátó, megfontolt, vedd észre Brutust a táborodban, amint Cézár határtalan bizalma Brutus iránt az életébe került.
Sose várd el a hunjaidtól, hogy mindenben osszák a véleményedet. De várd el, hogy a különbségek ésszerű megoldáshoz vezessenek, ne széthúzáshoz.
Ne engedd, hogy unatkozzanak a hunjaid, mert ez az elégedetlenség forrása.
A hibátlant sose vádold.
Sose engedd a hunjaidnak, hogy hírnevet szerezzenek maguknak a más munkája árán.
Sose fenyegesd egy hun önérzetét, vagy biztonságát, hacsak nem vagy felkészülve kivédeni, elviselni a következményeit.
Légy elérhető, egyaránt hallgasd meg a jó és rossz híreket is. Máskülönben okot adsz az elégedetlenségre. Legyen meggyőződésed, de ne légy hajthatatlan.
Légy megértő a törzsed és nemzeted politikája iránt, különben megnehezíted a saját érdekeid megvalósulását.
Jutalmazd meg azt, akinek tiszta a jelleme és becsületes, mert nagyon kevesen vannak.
Az egység szellemét kell a hunok legfőbb alapelvévé tenni. Ha megoszlunk, könnyen idegen nemzetek alattvalóivá válhatunk.
Nemzetünk egységesítése egy erős, félelmetes országgá, csak a célunk és azok iránti hűséggel valósítható meg, akik felelősséggel uralkodnak hatalmas népünk felett.

ELISMERÉS
W. R. Atilla jól ismerte a szóbeszéd erejét. Amint a rege mondja, egy gall szerzetes, akár Atilla hódítási szándékát látván, vagy akár vértanúságot keresvén egy új címet adott Atillának. Nem „Hunok Királyának” hanem „Isten Ostorának” nevezte. Atilla gyorsan felismerte és átvette a címet, mert úgy gondolta, hogy a csatatéren százezer harcossal felér és a diplomatikus tárgyalásoknál is nagy hasznát veszi. Az, hogy félelmet keltsen másokban éppen kapóra jött neki új címe, mert hódításai eléréséhez sok pénzre volt szüksége. I. u. 446-ban megtámadta Thesszáliát és II. Theodosiusztól hatalmas sarcot kért és kapott, felemelte a béke árát. Pl. egy római hadifogolyért nyolc arany helyett tizenkettőt kért.
Atilla sokkal többet is kérhetett volna, de tudta, hogy a rómaiak csak több adót vetettek volna ki a népre. Atilla nem akarta a parasztokat, kereskedőket, iparosokat és a polgárokat jobban terhelni, ő egyszerűen csak a romlott vezetőket kívánta legyőzni.

ATILLA: „TISZTELET ADÁSA ÉS FOGADÁSA”
Nemes dolog tiszteletet adni a feletted magasabb hivatalban lévőknek. De az is okos dolog, ha megadod a tiszteletet társaidnak és alattvalóidnak is.
Ha egy törzsfőt  nem  tisztelnek a hunok és ellenségei előtt, az gyengekezű és nem érdemli meg rangját. Figyelmeztetni kell benneteket, hogy a tiszteletadásnak és fogadásnak finom néző pontjai vannak, amelyek eldönthetik, hogy valaki hírhedtséggel, vagy nemességgel vezessen. Tanácsaim:
Hivatalodat mindig felelősséggel és kiváltsággal fogadd el és vezesd. Sohasem alkalmazd hivatalodat az alárendeltjeid kárára. Sohase csikarj ki többet hivatalodból, mint amennyit alattvalóid hajlandók nyújtani.
Minden előléptetés átrendezést igényel részetekről és azoknak részéről is, akik a korábbi beosztásodban ismertek. Légy türelemmel magad és mások iránt. A személy és cím figyelemreméltó tulajdon erre vonatkozóan.
Légy mindig udvarias alárendeltjeiddel szemben. Ha nem adod meg nekik a tiszteletet, ők sem kapják meg alárendeltjeiktől.
Az ellenfeleidnek való tiszteletadás lényeges. Ha nem ismered fel rátermettségüket, befolyásukat és képességeiket, előnyt szerezhetnek feletted. Amint engem alábecsült Theodosiusz, Én Atilla voltam az, aki királyságából hűbért szedek.

EGYENRUHA ÉS FEGYVERZET
W. R: Ha Atilla valahol megjelent, jelenlétét érezni lehetett. Nemcsak hun volt, de a legelőkelőbb hun. Megvetette a pompás tógákat, melyeket a római előkelők viseltek. Helyette Atilla a hunok egyszerű nyersbőrébe öltözött, hun szokás szerint. Fején is egyszerű bőrsisakot viselt, amit csak egy szál toll díszített. Fejfedő volt, mint a harcosaié.
A hatalmas és díszes fekete harci ménen, Villámon lovagolt. (B.J. Persze az amerikai író, Wess Roberts nem ismerte a magyar ékezetet, így Villam-ot ír, de a ló nevének jelentésével tisztában volt, mert zárójelbe tette, hogy „Lightning” azaz villám. Tehát egy idegen előtt is nyilvánvaló a hun és magyar nyelv közötti nyelvazonosság). Olyan fenséges állat volt Villám, hogy azt tartották róla, hogy ahol egyszer elvágtatott ott fű sem nőtt. Minden hun lovánál erősebb és gyorsabb volt. De ez szükséges is volt, mert Atillának az élen kellett lovagolnia a csatában. Mindenek előtt ő volt a vezérük. Villám bátran szolgálta Atillát és csodálatos, méltóságteljes megjelenése nagy hatást váltott ki.
A csatában Atilla fegyverzete a szokásos, lándzsa és pányva (lasszó) volt, mint bármelyik hunnak.
Legenda szerint, amikor a hunok arról vitáztak, hogy ki legyen Bléda örököse, egy izzó kard jelent meg a mezőn, (B.J. melyet egy pásztorfiú jelentett a vitázóknak). A hunok oda sereglettek és amikor Atilla a kardért nyúlt, akkor a kard Atilla kezébe „ugrott”. A csodálatos kard és megmunkálása minden eddigi ember kéz által készített fegyvert felül múlt. Ennek valóban egy előjelnek kellett lennie: Az Isten Kardja, volt a hunok szemében, hogy Atillát mint a hunok királyát megerősítse. A legenda továbbá elmondja, hogy Atilla ezután mindig ezt a kardot viselte a csatákban. Atilla megjelenése nem különbözött a többi huntól, Mégis Villám és az Isten Kardja elegendő volt arra, hogy ő van elrendeltetve a hunok vezérének, akit követni kell, tisztelni kell őt a nemes szerepéért.

ATILLA: „MEGJELENÉSÜKBEN IS LÁTSZIK KI A TÖRZSFŐ”
Atilla: A római udvarban szerzett ismeretem és a hunok kitartó természete jó szolgálatomra volt annak a felismerésében, hogy a törzsfőnek és a királynak már a puszta megjelenésével is mély benyomást kell gyakorolni azokra, akiket szolgálnak.
Római vezetők felcicomázzák magukat, hogy még a választóik előtt is természetellenesnek látszanak, a szövetségeseik előtt pedig visszataszítóknak. Ezek már a puszta megjelenésükkel az ellenséget annyira felháborítják, hogy azok mindjárt el akarják pusztítani ezeket a kidíszített jogtalan jeleit e felsőbbrendűségnek.
Ezért, amint e tábortűz körül ülünk, tanulás és megértés céljából megosztom véletek tapasztalataimat a törzsfők megjelenését illetően:
A törzsfő ne öltözzön vagy fegyverezze fel magát a hunjai rovására. Ruháján és fegyverzetén lehetnek finom megkülönböztetések, amint a szokások előírják. Legyen az alkalomnak megfelelő az öltözete, ne kihívó sem túl díszes, se túl drága, ne a pompás külsejével akarjon azok fölé kerekedni, akiket vezet, ne mutasson felsőbbrendűséget irántuk, mert megvetik.
A törzsfő jó kardot válasszon, ne kszerekkel, arannyal kirakott cifrát, hanem jó éleset, a lehető legjobb anyagból. A kardján keresztül mérik fel a törzsfőt. A kardjának és a törzsfőnek is túl kell élnie a csatát. Nemes bőrökbe és szőrmékbe öltözzön, ne arany és ezüst vereteket viseljen. A hivalkodó megjelenése gyűlöletet, megvetést ébreszt és nevetség tárgya lesz a táborban.
Ha félelmet keltő megjelenés szükséges, hogy bátorságra, győzelemre serkentsen, akkor azt jól csináld. A hunok és a törzsfők az összes szőrme és kellék közül a legvadabbat öltsék magukra. Az ilyen megjelenés elrettenti az ellenséget, megtöri az akaraterejét.
Mindig az alkalomnak megfelelően kell öltözni, ha be akarod mutatni a mindennapi életet, vagy idegenekkel tárgyalsz, akkor a békés pásztorkodó ruházatod ölts fel, tedd félre a vad külsőt, öltözz szőrmékbe, köntösökbe. Amikor vadászol, készülj fel, a legjobb íjjadat és lándzsádat, olyan ruhát ölts, amelyben az erdő vadját a legkönnyebben üldözheted.
Ünnepségen szokás, hogy a törzsfő a legjobb szőrmében, és szépen kikészített ruhában jelenjen meg. Aki nagyon cifrán öltözik, elvesz az ünnepség méltóságából.
A nemes megjelenésű törzsfővel barát és ellenség egyaránt ennek megfelelően bánik.
Aki udvari bohócként öltözik, az ennek megfelelő tiszteletet kapja.
Ezek a megfigyelések jó szolgálatot tettek nekem, mint királyotoknak.  Bármennyire is kicsinyesnek látszanak ezek, a ruházat és a fegyverzet ezért nagyon fontosak, és könnyen ettől függ a sikered vagy a bukásod.

űAETIUS
W. R.: Aetius apja neves római kapitány volt, a Lovászat Mestere, Afrika Grófja elnevezéssel. Pannóniai német, aki egy gazdag római család leányát vette feleségül. Igy Aetius egy római harcos és nemes római család tagjától született.
Amikor Aetiust, gyermek túszként, a hunokhoz küldték, Rugila király udvara tisztelettel fogadta és Atillát küldte cserébe. Rugila udvarában Aetius megtanulta a hunok életmódját, hagyományait, harcmodorát, melyek a későbbi küzdelmekben jól jöttek Aetiusnak és a birodalomnak Atillával szemben.
Idővel a római vezetők korrupciója sok volt Aetiusnak. Nem hallgattak rá amikor Atilla megkezdte végső támadását Itália ellen.
Habár hű maradt a végsőkig, Aetius öreg korában már nem akarta vezetni a római hadsereget Atilla ellen, akit egy nemes ellenfélnek tartott és akiről hitte, hogy a sors nagy dolgokat tartogat számára.

ATILLA: „OKOSAN VÁLASZD KI ELLENSÉGEIDET”
Most törzsfők és hunok, Én Atilla, meg kell magyaráznom, hogyan válasszátok ki ellenségeiteket.
Az életünk legtöbb civódása a hun nemzeten belül folyik le, a törzseink, törzsfőink és a nép között. A római ritkán ellenségünk. Csak ritkán van az ellenségnek olyan státusú és képzett embere, mint Aetius, aki képes lenne legyőzni bennünket a csatatéren, vagy a diplomáciában, mert hunok vagyunk.
Valamelyest okosak vagytok a hunok dolgaiban, de naivok a konfliktust okozó dolgokban. Legtöbben közületek teljesen tudatlanok abban, hogy mikor csináltok ellenséget magatoknak. Ha haboznátok mielőtt másokat nem odaillően befolyásolni akarnátok, akkor a táborainkban kevesebb lenne a civakodás és energiánkat megspórolnánk arra az időre, amikor a rómaiakkal és a félelmetes Aetiusszal kell szembeszállnunk, akit én ellenségemnek választottam.
Más hunokkal és különösen a rómaiakkal való ügyeinkben ravasznak kell lennünk olyannyira, hogy egy célnak az érdekében kell ellenséget csinálni. Amint a megfigyeléseimen és tapasztalataimon elmélkedem, felismertem, hogy néhány esetben szándékom ellenére ellenséget szereztem magamnak.
Ezek veszélyes vermek akadályoznak benneteket, hogy eredményes törzsfők harcosok legyetek. Megosztom veletek ezen titkaimat is:
Ne várd el, hogy mindenki egyetértsen veled, még akkor sem, ha te vagy a király.
Ne vesztegesd idődet, hogy kérlelhetetlen és nem együttműködő ellenséggel tárgyalj, győzd le, győzd le őket hatásosabb módon.
Nem minden ellenfeled ellenséged. A törzsben és törzsön kívül is lehet hasznot hajtó vélemény különbséged.
Ne próbáld mindenkinek a viselkedését megváltoztatni, ha csak nem a törzs fegyelmét és céljait ásná alá.
Ha megbízol valakit egy feladat elvégzésével, hagyd, hogy ő csinálja. Ellenségeddé teszed az alattvalódat, ha felül bírálod.
Ne hagyd magad feleslegesen felmérgesíteni, hacsak az nem előnyös.
Ne értékeld alá ellenséged erejét, függetlenül hatalmától, hogy ellened forduljon egy másik napon.
Ne hagyd, hogy a kiválasztott ellenséged bármilyen helyzetben felülkerekedjen rajtad.
Ne mulaszd el a lehetőséget, hogy kifogj az ellenségeden. Hagyd abban a hitében, hogy barátjának tartson. Úgy gondoljon rád, mint aki gyenge. Hagyd, hogy idő előtt cselekedjen. Sose mondj neki semmit.
Sose mulaszd el az ellenség gyengeségét a saját javadra felhasználni.  Másrészről, ha látod, hogy ellenfeled nagyon félelmetes, vonulj el és térj vissza egy másik napon, amikor legyőzheted.
Feleslegesen ne sérts meg senkit, hacsak valóban nem az a szándékod.

VEZESD A TÁMADÁST
W. R.: Atilla uralkodása alatt a hunok az egységesítés új fokát érték el. Atilla egyszerű elvek használatával hatalmas országot volt képes egybekovácsolni. Akik ebben a munkában hűen segítségére voltak, azokat megjutalmazta.
A törzsfőknek nem volt meg ezután az a választásuk, hogy idegenek szolgálatába szegődjenek. Ha mégis akadt volna ilyen, Atilla azonnal lecserélte őket. Egy új irányítás alá kerültek, melynek célja a világ meghódítása volt. A római birodalomnak új, hatalmas ellenfele támadt, de messze földön is rettegték uralmát.
Atilla célja elérése érdekében először diplomáciát alkalmazott, amelyet a római udvarban tanult és később sajátmaga vitt tökéletesre. De ha nem sikerült békés úton eredményre jutnia, akkor Atilla bevetette hatalmas hadseregét és győzelme után új tárgyalásokkal hozta a falvakat és a levert országot uralma alá.
Atilla az ő mágikus vonzóerejével, befolyásával és szinte varázslatos megjelenésével, mellyel a hunokat egyesíteni tudta, szinte félelmetesnek tűnt fel törzsfői és hunjai előtt, hogy szinte imádták és egyesek istennek képzelték.
Atilla hatalma annyira túlnyomó volt, hogy a törzsfők egyszerűen nem mertek ellenkezni vele, nehogy haragjával találják magukat szemben.
Atilla, amint teljesítette a rangjával járó kötelezettségeit, mindig türelmet tanúsított – sohasem gyors kapkodást – és mindig ésszerű bírálatot gyakorolt, terveit az évek folyamán alakította ki. Kikalkulált események sorozata volt rövid uralkodása, amelyben teljes hatalmat gyakorolt a hun birodalom felett és az egész világ rettegte hatalmát.

ATILLA: „A TÖRZSFŐK FELELŐSSÉGÉRŐLtörzsfők”
Az évek folyamán azt tapasztaltam, hogy országok, törzsek és kisebb csoportok felemelkedése és bukása a vezetők erősségétől és az alárendelt vezetők képességeitől, amellyel a nép javára rábízott feladatokat végrehajtották, függött.
A római birodalom korrupciója nagyrészt a vezetői pompás, de üres életmódjának a következménye. Elvesztették a nemzeti öntudat szellemét és még honvédelemre is idegen hadsereget fogadtak fel arra a munkára, amit a Római Légióknak kellene volna elvégeznie.
Politikai manőver útján szerezték hivatalukat, így nem olyan rátermett emberek kerültek vezető állásokba, akik a nemzeti egységet és a nemzet javát szolgálták. A vezetés tehát meggyengült alapokon nyugodott és a hűség sekélyebb lett.
Vezetőink, törzsfők és értékes harcosaink, akik ma este egybegyűltek, meg kell tanulnotok hivatalotok felelősségeit.
Miután sokan közületek nincsenek kiképezve a vezetés felelősségéről, Én Atilla, most tanácsaimat adom ebben a tárgyban:
A törzsfők és alárendelt vezetők felelősek hivataluk jó légköréért. Ez a légkör időnként változhat, akár az évszakok. De amint az időjárást nem tudjuk korlátozni, vezetőinknek lehet, sőt kell, irányítani a törzsek szellemiségét.
Cselekedeteikkel, nem szavaikkal, megalapozzák a vezetők az alattvalók közösségi szellemét, erkölcsét, becsületességét és igazságérzetét. Nem lehetnek következetlenek, hogy másképp cselekszenek, mint amit mondanak.
A vezetőknek le kell rakni az alapjait az egymásban való megbízás szellemiségének az alattvalóik, egyenrangú társaikkal és fellebbvalóikkal.
A vezetőknek meg kell állapítani teljesítmény magas színvonalát és nem tűrheti el a határozatlanságot,
A vezetőknek bátorítani kell az alkotásvágyat, a teljesítés szabadságát és az alattvalóik között, ameddig ezek a törekvések megegyeznek a törzs és nemzet érdekeivel.
A vezetőknek irányt kell szabni hunjaiknak, hogy ne lézengjenek tétlenül.
Törzsfőknek és alattvalóiknak meg kell tanulniuk a hivataluk felelősségét. Ez ismeret nélkül, hogyan tudnák teljesíteni feladataikat?
A törzsfőknek sosem szabad visszaélni hatalmukkal. Az ilyen cselekedet nagy súrlódást okoz és felkeléshez vezet úgy a törzsnél, mint a nemzetben.
A törzsfőknek nagy személyi önfeláldozást kell hozni hunjaikért....
A törzsfőknek szilárd meggyőződésüknek kell lenni, hogy a kötelességtudás minden ambíció felett áll.
Azzal a tudattal kell felállnotok a tábortűztől, hogy a sikert csak kemény munkával érhetitek el, mely felül múl minden csalódást és kiábrándulást. Csak akkor érsz el sikert, ha lelkiismeretesen végzed a kötelességedet és vállalod a vezetés felelőségét. Semmi más nem vezet eredményre.

AQUILEIAI ELŐJEL
W. R.: Aquileia egy fenséges látvány. Magasan egy domboldalon fekszik, vizes árokkal körülvéve, falai magasak és vastagok, a város kapui megerősítettek, Italia védőbástyája volt. Az évek folytán fenntartotta a germánokat és az ázsiai törzseket,
A vár jól-begyakorlott őrséggel volt megerősítve és raktáraikban hosszú ostromra is elegendő élelemmel volt töltve. A hunok, amikor Atilla vezetésével a vár alá érkeztek, gyors hódításra gondoltak, annál is inkább, mert előtte két megerősített várost is gyorsan bevettek. Aquileiánál viszont más volt a helyzet. Az ostrom elhúzódott, a hunok élelme fogytán volt és Atilla elhatározta, hogy tovább mennek Itália elfoglalására. Atilla az indulás reggelén korán kelt, mégegyszer körül lovagolta az ostromlott várost és hirtelen észrevette, hogy egy gólya kicsinyét szinte maga előtt tuszkolva menekülve repül a városból. Ezt a jelet  égi küldetésnek vette, seregét visszafordította, ostromot vezényelt és egy mindent elsöprő támadás bevette a várost. A város lángokban maradt, kincseit harci szekerekre rakták.
A sors beteljesedett, türelmes várakozással és a legalkalmasabb pillanatban való támadással.

ATILLA: „A Döntés Lényegéről”
A gyakorlott törzsfőink tapasztalat által okosok lettek és tudják mikor kell támadni és mikor a legjobb tovább várakozni. Másrészről a fiatalabb, ambiciós fiatal hunjaink sokszor nyugtalanok, hogy bemutathassák ügyességüket, sokszor siettetik a támadást, mely balul üthet ki számukra, a törzsre és a nemzetre....
Az a törzsfő okos, aki nem dönt addig, míg nem érti a helyzetet. A döntéshozásban a hősiességet az ésszerűség vezeti.
A törzsfőknek meg kell engedni, hogy alattvalóik a felelősségük szintjén hozhassanak döntéseket. Az a törzsfő, aki nem vállalja a teljes felelősséget a döntéséért – vagy aki másokat hibáztat az ő döntési hibája miatt – az gyenge, és a vezetési képessége hiányos.
Ritkán lehet tökéletes döntést hozni. Általában a legjobb döntések a logikus, ésszerű lehetőségek közül kiválasztottak. Ha a döntésed helyességéről csak nagyon nehezen győzhetsz meg, általában ez a rossz döntés jele.
Olyan helyzet is lehetséges, amikor egyáltalán nem szabad dönteni. A türelmetlen törzsfők éretlen akciót kezdeményezhetnek. A döntéshozás leglényegesebb, legkritikusabb  alkotóeleme az időzítés. Lehet azonnali döntést, határozatot hozni, de megfelelő megfontolás után. Több jó választás közül az a legjobb, ahol a legkisebb a kockázat, és amelyiknek a kivitelezése a legjutányosabb.
A törzsfőknek alkalmasint meg kell bízniuk az alattvalóikat, hogy a saját szintjükön hozzanak döntéseket, hogy ők is megtanulhassák a döntéshozást.
A törzsfők sohasem hozhatnak a maguk javára döntést a hunok érdekei ellen. Minden döntés egy lehetőség a hunok, a törzs és a nemzet helyzetének felemelésére.
Kevesebb bátorság szükséges ahhoz, hogy bíráld mások döntését, mint megvédeni a saját döntésedet.
Jó szokás, hogy a törzsfőket megjutalmazzák a megfelelő döntéseikért. A hunokat pedig megjutalmazzák azért, hogyha ezeket a jó döntéseket jól végrehajtják.
A döntéshozásban az önbizalom nagyon fontos, mert e nélkül a törzsfők elvesztik a követőiket a nehéz helyzetekben..
Törzsfők, nektek külön erőfeszítést kell tennetek a döntésképességetek kifejlesztésére. Tudnotok kell, hogy mikor jön el a cselekvés ideje, hogy sikerre vigyétek a döntéseteket. A döntésképesség a vezetésben mindig nehéz teher. Gyakran a győzelem vagy a vereség ára. Nem szabad haboznunk dönteni, de idő előtt sem szabad cselekedni, mert a kárunkra válhat.

LÓTARTÁS:
W. R.: Egy lovasnak is, aki vissza akar térni tüzes paripájához  szüksége van lótartóra, úgy Atillának szüksége volt a törzsfők segítségére, hogy a felelősségét meg tudja osztani. A törzsek egységesítésének kezdetén Atilla először azokat a törzseket egyesítette, akivel könnyű volt bánni. ?gy mire az erősebb törzsekkel találta magát szembe, akkor már több törzs erejét tudhatta maga mögött.
Mint király, nem lett volna képes egyedül ellátni nemzetének minden ügyes-bajos dolgát és még ráadásul felügyelni a törzseket és törzsfőket. Szüksége volt a törzsfők rendíthetetlen hűségére, akikre felelősséget bízhatott.
Törzsfők és törzseik szemében Atilla vesztett a tiszteletéből, amikor idegen udvarban kellett nevelkednie és nem volt a törzsek között.
A megbízatásnak nagy volt kockázata nagy volt, de Atilla e nélkül sohasem tudta volna a hunokat egyesíteni és csak a saját családjának törzse felett uralkodhatott volna és világhódító terveiről is kellett volna mondania.

ATILLA. „A Megbízatás Művészeté”-ről.
Nemzetünk nem maradhat fenn, mint egy vezető világhatalom, ha a vezetés csak egy ember vállán nyugszik. Én Atilla sem tudom elvégezni azt a feladatot, amelyet ti magatok sem akartok megcsinálni. Vállalnotok kell a felelősséget, amivel megbíztalak benneteket. Ugyanakkor ti sem boldogultok nélkülem. Nektek is meg kell bízni alattvalóitokat hivatalból eredő felelősségük elvégzésére.
Nemzetünk hatalmas és bonyolult ahhoz, hogy Én Atilla igazgassak minden feladatot. Meg kell, hogy bízzalak benneteket, mint törzsfők, egyes feladatok elvégzésével.
Tanuljátok meg ezeket a tanácsokat jól, különben igen megterhel titeket a rátok bízott feladatok megoldása:
A törzsfőknek sohasem szabad átruházni azokat a feladatokat, amelyeknek a végrehajtása az ő személyes részvételüket, figyelmüket igényli.
Azok a feladatok, amelyek nem követelik meg a törzsfő személyes kezelését, azokat átruházhatja a legrátermettebbekre....
Az okos törzsfők az alattvalóikat midig felelőssé teszik a megbízatásukért.
A kiváló törzsfők teljes felelősséget vállalnak a megbízatásukért, még akkor is, ha a feladatot átruházták az alattvalóikra.
Ha a törzsfő egyszer már átruházta a felelősséget, akkor továbbra már nem szabad beleavatkoznia, nehogy az alattvalók azt gondolják, hogy ez a kötelesség nem is volt igazán az övék. Az ilyen felületes megbízatás az alattvalók szívében dühöt vált ki.
Ha az alattvaló kéri a törzsfő segítségét, akkor teljesítse, különben megbukhat, mert még nem elég gyakorlott....
Olyan alattvalókkal vegyék körül magukat a törzsfők, akikkel megnyugtatóan, kiegyensúlyozottan tudnak együtt dolgozni.
A törzsfőknek ösztönözni kell az alattvalóikat, hogy alkotó módon teljesítsék a megbízatásukat.
Nem fejlesztik a tudásukat az alattvalók, ha a törzsfőnök utasításától semmit sem térhetnek el.
Az okos törzsfő a megbízatásokon keresztül is ügyesen kiterjeszti a befolyását és képességét a nemzet szolgálatában.

ATILLA ÉS A PÁPA:
„A tárgyalás művészete”
W. R.:Az A.D. 452-es itáliai hadjárat váratlanul sikeres volt Atilla seregének, de mégis próbára tette a hunok tűrőképességét. A római udvarban Valentinian császár nem hallgatott a kegyvesztett Aetius tanácsára. Miután tábornokaival és a szenátorokkal tárgyalt, úgy találta, hogy a rómaiak képtelenek szembeszállni az újjá szervezett hun hadsereggel. A békekeresés maradt egyetlen megoldásnak. De kit küldjön tárgyalni a császár a hatalmas Atillához? Kit tartana Atilla olyan tiszteletben, hogy még egyáltalán fogadja is a béke kérelmében.
A keresztény világ nagy tiszteletben tartotta az istenfélő, ékesszóló és művelt I. Leó pápát, akinek Valentinian császár is kikérte tanácsát nehéz időkben.
Atilla hadserege Mantuában táborozott és csak idő kérdése volt, hogy Róma lángokban fog állni, raktárai kiürülnek és kincstára az ellenség martalékává válnak. Eljött az ideje a gyors cselekvésnek.
Valentinian meglátogatta a pápát, megkérte, hogy gyüjtsön össze egy díszkíséretet és menjen Atilla táborába békét kérni és Rómát megkímélni a pusztulástól.
Atilla visszaemlékezett a sok megaláztatásra, ami gyermek korában érte Rómában és az esküjére melyet akkor tett, hogy egy szép napon le fogja rombolni a palotát, a győzelemíveket és Róma  templomait, azt a várost amelyet gyűlölt.
A felderítő visszaérkezett Atilla táborába és jelentette, hogy jön a római hadsereg. A hun hadsereg a megszokott fegyelemmel rendeződött egy utolsó csatára a római légiókkal. Nemsokára újból visszatért a felderítő és megrökönyödve jelentette, hogy mégsem a római hadsereg jön, hanem papoknak és szerzeteseknek processziója, élükön egy öreg ember, fehér szakállal, fehér köpenyben, fehér lovon.
Atilla megállította hadseregét, pompás lován, Villámon, néhány harcosával előre lovagolt a váratlan delegációnak.
Atilla megállította harcosait a folyóparton és megkérdezte a nevét az idegennek
A tárgyalások során megnyilvánuló naivitásotok visszatart titeket abban, hogy megértsétek az én tárgyalásomat a pápával és a hadseregem visszahívását Itáliából. Összegyűjtöttetek titeket, a hogy megvilágosítsam előttetek, hogy hogyan kell tárgyalnotok – a hunoknak, a törzseiteknek és talán a nemzet javára.
Most mindnyájatokat, akik összegyűltetek, beavatlak titeket a tárgyalás művészetébe, hogy bölcsességet, jártasságot szerezzetek.
Minden tárgyalásban a tiétek legyen a diplomáciai kezdeményezés. Mindig támadj – sose veszítsd el a kontaktust az ellenségeddel. Ez őt hátrányosabb helyzetbe hozza, a tied az előny a tárgyalás menetében.
Sose bízd a tárgyalást a szerencsére. Mindenkor tájékozottan ül le tárgyalni, tájékozottan, felkészülten az ellenség erejéről és gyengéiről, mert az ő titkai erőssé tesznek téged, hogy előnyödre túljárhass az eszén.
Tarts titokban a tárgyalásokat, magánbeszélgetések formájában kell, mint ahogyan én tettem azt Leó pápával. Csak a beszélgetés tényét legyen nyilvánosságra hozni, a tárgyalás levezetése, részletei maradjanak titokban.
Ne nehezítsd meg a tárgyalásokat jelentéktelen részletekkel. Ha kisebb dolgokban megegyeztek, megpuhítod az ellenfeledet.
A tárgyalások során kockáztatnod kell, de jól gondold át előre. Minden lehetőséget gondolj át előre, és tudd, hogy mi válik a javadra.
Figyeld meg, milyen az ellenséges tábor hangulata. Fordítsd javadra a tárgyalások folyamán a bajokat, nyugtalanságot. Ne becsüld túl a saját ügyességedet, mert lehet, hogy csak gyenge ellenféllel tárgyalsz.
Soha félemlíts meg a tárgyalópartneredet.
Tarts be minden kötelezettségedet, amit a tárgyalások folyamán fogadtál, mert az ellenséged különben nem ad hitelt a szavadnak a jövőben.
Még egy dolgot meg kell értenetek. Amit tárgyalással, vér nélkül elérhettek, sohasem okos dolog csatában megszerezni. Kíméljétek a harcosaitok vérét, csak jelentős cél érdekében, elkerülhetetlen csatákban áldozzátok fel őket.

TÚLÉLNI A VERESÉGET
W.R.: Ámbár Atilla ismerte a csapdát, küzdelmet, becsapást és egyéb megpróbáltatásokat, amelyek a vezetőket érik, mégis előkészületlen volt és nem szokott hozzá a csatában elszenvedett vereséghez.
Aetius – örök ellensége - volt az, aki a Châlons-i Csatában oly hozzáértéssel vezette a római légiókat és Atilla visszavonulásra kényszerült.
Atilla akaratereje megtört! Az önbizalma megingott, a végzete beteljesülésében vetett hitében! Magába roskadt, és egy ideig nem akart tudni a zűrzavarról, a megrendült sereg kiabálásáról, siránkozásáról, amint biztonságos helyet kerestek.
Táborában lehangoltan végiggondolta a történteket, uralkodásának legsötétebb idejének gondolta az elmúlt napot. Egy vesztett ügy áldozata lesz? Ezután nem lesz  többé a világ ura? Átélte a csalódottság önmarcangoló, keserű élményét. Atilla szenvedett, mint ahogyan minden lelkiismeretes vezető szenved ilyenkor. Mégis visszaszerezte az önbizalmát, makacs elhatározással, rendkívüli lelkierejével.
Nem tántoríthatja el semmi a kitűzött céljától! Újjászervezi a hadseregét! Új szokásokat vezet be a népe életébe! A hunok újra felemelkednek! Újabb nap virrad rájuk.

ATILLA: „Újabb Nap Virrad Ránk”!
Én, Atilla, azért hívtam össze a törzsfők és kiváló harcosok gyűlését, hogy bátorítsalak benneteket. És megerősíjtsem a lelketeket, hogy ne legyetek reménytelenek, csalódottak.
Szomorúan tapasztaltam, hogy Aetiusztól vereséget szenvedtem. Ismerem a vezető magányosságának érzését, de úgy érzem, becsaptalak titeket a bajban, akik megbíztok bennem. Egyszerűen nem voltam felkészülve ekkora szenvedésre, amelyet a vereség okozott a Katalanumi Alföldön.
A hivatásomhoz tartozik, hogy benneteket, törzsfőket és jövendő törzsfőket felkészítselek arra, hogyan kell a csalódással és a csüggedéssel bánni:
Nincs olyan törzsfő, aki minden csatát megnyer. Néha veszteni fogsz, bármennyire is felkészültél a győzelemre, úgy a jelentős, mint az apró dolgokban – akár a törzs mindennapi ügyeinek intézése közben, akár a harctéren.
Amint észreveszed a hátrányodat a csatában, vagy a tárgyaláson, ne tagadd el magad előtt! Nézz szembe a helyzettel! Rögtön intézkedj, hogy minél kisebb legyen az ellenfél előnye, és gondold végig, milyen óvintézkedést tehetsz.
A visszavonulás célszerű cselekedet, ha a csata vagy a tárgyalását folytatását  további veszteség követelné, vagy teljes megsemmisülés.
Hogy más alkalommal visszatérhess, meg kell mentened a harcosaidat és a készletedet!
Az önértékelés- önbizalom pillanatnyi elvesztése normális érzelmi állapot, melyek a személyes veszteséget kísérik! Meg kell tanulnia a hun népnek, hogy ne essen a depresszió hatása alá. Siránkozz, hogy ha úgy érzed, hogy sírnod kell, de ne időzz sokáig, mert elhatalmasodnak feletted egész életedre.
Tanulj a veszteségből! Ha elmulasztottad felvértezni magad a bátorsággal, amikor szembetaláltad magad a legyőzhetetlen akadályokkal, akkor a tapasztalataid hiábavalók voltak, és te és az alattvalóid csupán tehetetlen áldozatok.
Emlékezz arra is, hogy a nagy tervek, a magasabrendű célok mindig a legnagyobb akadályokba ütköznek - még a belső támogatás és hűség is gyakran elmarad. Könnyű győzelem után újra át kell értékelned a célodat.
Egyszerű igazság, hogy minél nagobb tettet hajtottál végre, annál nagyobb lesz az ellenséged ellenállása, kínja, gyötreleme és elkeseredése. Ez várható! Ne légy áldozata.
Tudd, hogy a legértékesebb sikereidért a társaid írígyelni fognak, mert ők szenvednek leginkább amiatt, hogy kiemelkedtél. Ha a tetteid és céljaid nem fenyegetik az érdekeiket, akkor te egyszerűen jelentéktelen vagy.
Kihuny a tábortűz. Váljék előnyötökre, hogy tanuljatok a szenvedéseimből,  merítsetek erőt. A belső titkaimból, tapasztalataimból merítsetek erőt az elhatározásothoz a következő sikereitekhez. Amíg egy hun is lélegzik, addig nincs minden elveszve.  

HAMU A HAMUHOZ
„ A méltósággal való eltávozás”
W. R.: Halála váratlanul jött. Éppen akkor, amikor újjá szervezte hatalmas hadseregét és újból akart indulni a római birodalom meghódítására.
Atilla halott! Harcosai és törzsfői elkábultak! Asszonyok sírtak! Gyerekek megijedtek! Az ő nemes királyuk örökre eltávozott! A húnok időelőtt elvesztették egységük központi alakját, büszkeségüket és vezetőjüket.
Ámbár megrendülve, de a főpap megkezdte a temetési előkészületeket. Amint Atilla egy magas ravatalon feküdt Etzelburg főterén, egy fekete lovat áldoztak fel amint a vak főpap Kama kérdezte a meghalt húnok szellemét, hogyan temessék el Atillát. A felelet az volt, hogy Atillát hármas koporsóban kell eltemetni: az első arany, mint a nap, a második ezüst, mint az üstökös farka A szellemek azt mondták Kámának, hogy a nagy király örök álmát semmi se zavarhassa, a Tisza fenekére kell temetni. Gáttal eltorlaszolták a folyó egy kis ágát, sírt ástak és elkezdődött a temetési szertartás.
Amint ezrek és ezrek énekeltek gyászdalokat, és siránkoztak, a halottaskocsit tizenkét fekete ló húzta, előttük Villám lovasa nélkül, fekete lepellel letakarva. A királyi család, nemesek, fő harcosok és kopasz hun főurak gyalog követték a koporsót.
A szövetséges népek fiainak küldöttsége csatlakozott hozzájuk, némelyik három napig is utazott. Sokezer fáklya világított, amikor a nap leáldozott. A dobok moraja és a hadsereg trombitásainak utolsó tiszteletadása mellett helyezték végső nyugvóhelyére. Áttörték a gátat, a víz elárasztotta a sírt, hogy megvédje.

ATILLA: “A méltósággal távozásról”
Megtiszteltetés, ha valakit kineveznek a hunok vezetőjévé. A jó vezetők ezt a fontos irányítási feladatot látják el, amit az a különbség jelent, hogy vezetővel vagy vezető nélküli közösség ..
Nemsokára miután egy új törzsfőt kineveznek, hogy ő növekszik, vagy fogyatkozik az alattvalói, társai és előjárói szemében. Hogyha ésszerű a hivatalának teljesítésében és bemutatja, hogy elkötelezett és hozzálát ahhoz, hogy minden kötelességének eleget tesz, a törzsfő növekszik szellemi karakterében. Akkor személyes hűséget, bizalmat és tiszteletet nyer az alája rendelt hunoktól, a társaitól és fellebbvalóitól. Némelyik törzsfő féltékenységet is ébreszt azokban a vezetőkben, akik tehetségtelenebbek hivatalukban.
Mindenesetre egy erős kapcsolat fog kifejlődni egy igaz törzsfő és hunjai között. Versenyre kelnek véle és emlegetik beszélgetéseikben....
Új kinevezés, öregkor, vagy halál idővel a legkiválóbb vezetőket is eltávolítja hivatalából . Tehát az  egy gyengéd pillanat mindazoknak az életében, amikor egy olyan törzsfő hal meg, akivel erős kapcsolatot fejlesztettek ki, hűek és odaadóak voltak hozzá és új törzsfőt neveznek ki helyette. Ennek a vezetési cserének ügyes diplomáciával és protokollal kel megtörténni. Ebből a célból hunoknak és törzsfőknek egyaránt a következő tanácsaimat adom a méltósággal való eltávozással kapcsolatba:
Az okos törzsfő előkészül arra az időre, amikor az ideje lejárt és új törzsfőt kell kinevezni. Ennek időben kell megtörténnie rendkívüli bizonytalanság elkerülése végett, vagy elkötelezettség és bizalom megingásának elkerülésére.
Nemes a távozó törzsfő részéről, ha háláját fejezi mindazoknak, akik jól szolgálták őt, különöse elismervén az olyan dolgokat, amelyek lehetővé tették számára, hogy erős, rugalmas törzsfő legyen.
Nemes dolog a hunoknak tiszteletet adni a távozó törzsfőnek elismerni és megköszönni az értük tett szolgálatát.
A távozó törzsfő részéről nemes dolog kifejezni a bizalmát az új vezető felé és megemlíteni, hogy az új vezér a hunok érdekében fog dolgozni és helyzetükön segíteni. Ez a megemlítés, hacsak jelképes is, csökkenti a hunok bizonytalanság érzetét és nyugtalanságát....
Attól függetlenül, hogy milyenfeltételek mellet hagyta el az előző torzsfő a hivatalát, az új vezető ne tűrje el, hogy tisztesség nélkül beszéljenek róla. A rossz beszéd nem fogja az elmúlt dolgokat megváltoztatni, vagy a hunok megértését növelni. És kétségkívül beszennyezi az új vezető nimbuszát.
Ha a távozás túl korán jönne, figyelmeztetés vagy előkészítés nélkül új törzsfő kinevezésére, nagy káosz fog uralkodni a táborban. Ez mindenki részére a legrosszabb helyzet....
Amint engem is Atillát, a hunok királyát, egy szép napon valakinek követni kell az uralkodásban,