ATILLA VÁLOGATOTT GONDOLATAI

Ajánlás és tanács

Az írásbeli jelentés csak akkor van jelentősége, ha a király elolvassa

Az a király, akinek törzsfői  mindig megegyeznek vele csak közepes tanácsot kap

Az okos törzsfő sosem öli meg a rossz hírt hozó hunt. Inkább azt a hunt öli meg, aki elmulasztja a rossz hírt meghozni.

A törzsfő, aki rossz kérdést tesz fel, rossz feleletet kap.

Az okos törzsfő sosem tesz fel olyan kérdést, amelyre nem akarja hallani a választ.

Karakter

Egy hunnak az értéke abban mérettetik meg, hogy milyen áldozatot akar hozni az ország javára.

Egy törzsfő mindig felülkerekedik a kicsinységeken és ösztökéli a hunjait is erre.

Egy törzsfő nem nyerhet, ha elveszti idegeit. Magabiztosnak, saját magára támaszkodónak kell lennie, még akkor is ha nem győz, tudni fogja, hogy a legjobban cselekedett.

Törzsfőnek nem szükséges brílliánsnak lennie, hogy eredményes legyen, de a győzelemre olthatatlan vágyának kell lennie, teljes mértékben kell hinnie az  ügyben és megrendíthetetlen bátorsággal kell rendelkeznie, hogy ellenállhasson azoknak, akik elbátorítani igyekszenek.

Önző, beképzelt és önimádó törzsfők ritkán lesznek jó vezetők, de jól tudják bálványozni magukat.

Nagy törzsfők sosem veszik magukat túl komolyan.

Okos törzsfők alkalmazkodnak – nem egyezkednek.

Törzsfők, akik alárendeltjeikkel isznak, eggyé válnak velük és nem főnökük tovább.

Gyenge törzsfők gyenge hunokkal veszik magukat körül.

Erős törzsfők erős hunokkal veszik magukat körül.

Amint egy törzsfő nagyobb eredményeket ér el, a féltékenység erősödik körülötte.

Bátorság

A hunoknak korán meg kell tanulniuk, hogy a nehézségek legyőzésének megtanulása egy olyan tapasztalat, mely egész életükben elkíséri őket.

Sikeres hunok megtanulnak bánni a csapásokkal és felülkerekednek hibáikon.

Egy hun bármit megtehet, ha hajlandó az árat megfizetni. A versengés megritkul a tetején.

Határozathozatal

Minden döntés rizikóval jár.

Az idő nem mindig javít a helyzeten, sem a királynak, sem hunjainak. Alaphibák elkerülhetetlenek, ha nem képesítetteknek megengedik a bírálat és döntés jogát.

Gyors döntések nem mindig a legjobb döntések. A lassú döntések nem mindig a legjobb döntések.

A törzsek vezetőinek nem szabad veszekedni.

Szerencsétlen, ha törzsfők olyankor határoznak, amikor kilométerekre vannak a frontvonaltól, ahonnan csak feltételezni tudják a helyzetet, a kapitánynak csak a csatatéren kínálkoznak a lehetőségek.

Ha a győzelem kilátástalan, a törzsvezérnek nem szabad hunjait csatába küldeni.

A nehéz döntésben való képesség válassza el a törzs vezért a hunoktól.

Megbízatás

Okos törzsfők sohasem helyezik hunjaikat olyan helyzetbe, ahol gyengeségük győzedelmeskedik erejük felett.

A jó hunok általában megvalósítják, amit törzsvezéreik megkívánnak tőlük.

Okos törzsfők sohasem várják el hunjaiktól, hogy tudásuk és megértésük felül cselekedjenek.

Okos törzsfők mindig azoknak a hunoknak adják a nehéz feladatokat, akik végre is tudják azt hajtani.

A lemondás nem megbízatás. A lemondás gyengeség jele. Megbízatás erőnek a jele.

Törzsfők nevelése

Erős törzsfőknek erős gyengéi vannak. A király feladata, hogy az erősségük maradjon fenn.

A hunok többet tanulnak a kudarcból, mint a sikerből.

A hunok sokkal gyorsabban tanulnak ha viszontagsággal néznek szembe.

A jó törzsfő rizikót vállal, azzal, hogy tapasztalatlan hunt ruház fel megbízatással, saját vezetőképességét növeli.

A hunok ismereteit úgy kell megszerkeszteni, hogy szélesítse és mélyítse karakterük fejlődését, melyre, mint törzsfők szükségük lesz.

A törzsfőre való felkészítés legjobb formája, ha megfelelő kihívást kapnak magasabb és magasabb felelőségek elvégzésére.

    Ha könnyű lenne törzsfőnek lenni, akkor mindenki az lenne.

    Kihívás nélkül egy hun érdemei ismeretlenek maradnának.

    Megfelelő nyomás szükséges egy torzsfő kifejlődéséhez.

Diplomácia és politika

Politikai háborúban egy hunnak félszemével hátra kell néznie.                       

Hun győzelem lényege a Hol? és Mikor?

kérdés ismeretében rejlik.

A hunoknak csak olyan háborúban kell részt venni, amelyet megnyerhetnek.

Hunok háborúba keveredhetnek elvesztett diplomáciai tevékenység folytán; azonban háborúra szükség lehet, hogy a diplomácia megkezdődhessen.

A hunoknak a konfliktus egy természetes állapot.

Hunok csak célzatosan csinálnak ellenséget.

A hunok sohasem veszik el erővel azt, amit nem szerezhetnek diplomáciával.

A törzsfők emlékezzenek arra, hogy vendégszeretettel, melegséggel és udvariassággal a legzsarnokabb ellenséget is meg lehet hódítani.

A törzsfőket leggyakrabban azok csapják be, akikben legjobban bíznak.

Célok

Felületes célok felületes eredményhez juttatnak.

Mint egy ország, több eredményt tudnánk felmutatni, ha a hunok az ország céljait legalább olyan fontosnak tartanák, mint saját magukét.

A hunok szerencséjére kritikus, hogy tisztán megértsék mi a király akarata.

   A hunok céljainak a kifejtett fáradtság eredményével mindig egyenlőnek kell lenni.

   Egy hun szándék nélkül sohasem fogja tudni mikor érte el azt.

Egy törzsfőnek mindig magas célokat kell kitüznie, különbséget kitevő dolgok után kell mennie mintsem keresni a közepesség biztos útját.

Vezetők és vezetettség

A király mindig a legjobb hunokat nevezze ki törzsfőknek, tekintet nélkül arra, hogy milyen szükség van rájuk jelenlegi állásukban.

           Sosem nevezz ki helyettes törzsfőt. A legtehetségesebb hunt bizd meg vezetőnek adj neki felelőséget önálló hatáskört, és vond felelőségre. Az okos törzsfők sohasem a szerencsétől függnek. Inkább bízza jövőjét kemény munkára, kitartásra, állhatatosságra és pozitív hozzáállásra.

Az okos törzsfő tudja, hogy ő a felelős a hunjai sorsáért és a szerint cselekszik.

Hunok vezetőjének lenni gyakran magányos feladat.

Amint meghozta döntését, a törzsfőnek győzelemre kell törekednie, nem kiegyezésre és bizonyosan nem megalkuvásra.

A megosztott felelőség vállalás összeforrassza a törzsfő és hunok kapcsolatát.

Erős törzsfők serkentik és lelkesítik a hunok teljesítményét.

A jó törzsfők kifejlesztik azt a képességüket, miszerint a megfelelő időben a megfelelő kérdést teszik fel.

Törzsfő nem lehet vezető, ha hátul lovagol.

Észrevétel és Nyilvánosság

Nehéz helyzetekben az ország mindig a legelszántabb törzsfőt nevezi ki vezetőnek.

A hun, aki saját személyiségét túl fontosnak tartja, elvesztette valóság érzetét.

A hunnak minden körülményt mérlegelnie kell.

Hunok, akik azt a látszatot keltik, hogy elfoglaltak, nem mindig dolgoznak.

Legjobb ha barátaid és ellenségeid jót mondanak rólad;  ámbár még a rossz vélemény is jobb mint a semmi. Hogyha semmit sem mondhatnak egy hunról, akkor semmit sem ért el.

Annak ellenére, hogy mit gondol a legtöbb törzsfő, rólad nem úgy emlékeznek meg, hogy mit tettél a múltban, hanem mit gondol tetteidről a hunok többsége.

Személyes Teljesítmény

Több nemesség van egy jó hunnak lenni, mint egy szánalmas törzsfőnek.

A rómaiaknak is van erejük elviselni a szerencsétlenségeket, melyet másokra hoztak.

Ha minden hun vak lenne, akkor egy félszemű harcos lenne a király.

Nagy törzsfők elfogadják egyes dolgokban a kudarcot fontosabb célok érdekében.

Minden hun kötelessége, hogy életkörülményeit és tapasztalatait sikerre vigye – sem egy másik huntól és főképpen nem egy rómaitól várhatja ezt el, ha nem tette meg sajátmaga.

Problémák és megoldások

A hunokat arra kellene tanítani, hogy ne a problémákon rágódjanak, hanem a lehetőségekre irányítsák figyelmüket.

Némely tudálékos hunnak még a nem létező problémákra is kész megoldása van.

Jutalmazás és Büntetés 

Ha egy eredménytelen törzsfőt elbocsátunk, nagyon ritkán nevezzük ki a helyettesét. Mert ha a törzsfő hibázott, akkor hasonlóképpen cselekedtek alattvalói is.

Ha azt mondod egy hunnak, hogy jó munkát végez, amikor nem, akkor nem sokáig fog rád hallgatni, és még rosszabb nem fogja elhinni amikor jogosan dicséred.

Tűrőképesség

Minden hunnak van értéke – még akkor is ha csak rossz példának állítjuk.

Ha tehetetlen törzsfőt nevezünk ki, annak az a hibája, hogy hunok feletti hatalmat adunk neki.

Hogy megismerjük egy törzsfő erejét el kell viselnünk némely hibájukat.

Sokáig tűrd a közepes, de hűséges hunokat. Ne tűrd a tehetséges, de hűtleneket.

Edzés

A hunok megfelelő háborúra való edzése fontos és békésebb időben sem szabad elhanyagolni azt.

Tanítható ügyességek hunok fejlődésére valók. Tanulható ügyességek viszont törzsfőknek vannak fenntartva

Ha hunjaidat nem megfelelően neveled, annak a következménye, hogy nem tudják teljesíteni, amit elvárnak tőlük.

Ezekkel a mély és megrázó gondolatokkal fejezem be Wess Roberts és társainak Atilláról írott mondanivalóját. Igen eltérő Wess Roberts Atilláról alkotott véleménye a nyugati történetírók munkáitól, akik csaknem kivétel nélkül a legradikálisabb lealacsonyító jelzőkkel írnak a világtörténelem egyik legnagyobb katonai vezetőjéről és nagy uralkodójáról, kezdve Jordannes történésszel – Atilla kortárával -, aki Atillát boszorkánytól és farkastól származtatta. Elsősorban a nyugati történészek jártak elől a hunok és Atilla becsmérlésében. Természetesen a hun szóból levezetett nemzeti nevünk Hunnia, Ungar, Hungar, Hungary kifejezésben pedig nemzeti eredetünk lealacsonyítása is benne volt, különösen a másfél százados finnugor származás elméletünk kitalálása óta.

Az a tény, hogy Atillát milyen mostohán kezelte a nyugati történetírás, végre, Wess Robertsnak is feltűnt, idézem könyvének 12 és 13. oldaláról:

„A nyugati történelem, amelyben Attila mint kegyetlennek, rendkívül könyörtelennek van leírva, nem ad tiszteletet neki. Igy megalapozta a célozgatásnak és szójátéknak az ő karakterét és modorosságát illetően. Akiket hasonló jellemzéssel láttak el az elkövetkező emberöltőkben, azokat hidegvérű gonoszoknak tituláltak.

Mégis Attilát büszkeséggel emlegeti maradvány népe, a magyarok. Talán a német Nibelungen-Ének fejezi ki számukra, amikor azt írta, „Volt egy hatalmas király a hunok földjén, akinek a jósága é s bölcsessége páratlan volt”.

Attila a mintaképe annak a vezérnek, aki sosem elégedett -aki a kezdeményezést szorgalmazza, inkább cselekszik, minthogy tétlen maradjon.

Attila nem volt olyan kegyetlen, mint a rómaiak, akik ezerszámra dobták a keresztényeket a vad állatok elé, egyszerűen szórakozásból. Összehasonlítás képen nem volt olyan kegyetlen mint Rettegett Iván, Cortés vagy Pizarro. Róma megkimélésében több könyörületet mutatott mint Genserich, Belizar, a skandinávok, germánok és a spanyol zsoldosok, akik mind kifosztották, tekintet nélkül.

Attila öröksége általában ismeretlen a nyugati világban. Naivak vagyunk a történelmi jelentőségéről mint kultúráló zseni, az elfogulatlan és gazdag meglátással rendelkező, mindent egybevetve magasan felülmúlta Nagy Sándort és Cézárt”.

   

                                        FORRÁSADATOK

*Albright, W. H.: The Archaeology of Palestine, London, 1960.

Journal of the Ancient Oriental Society, New Haven.

*Alinei, Mario: Ősi Kapocs, Bologna, 2005.

*Altheim, F.: Weltgeschichte Asiens im grichischen Zeitalter I. II. 1947-48.

Geschichte der Hunnen I.-V. 1959-1962

Das AlteIran, 1976.

*Aradi Éva: A hunok Indiában, Budapest, 2005.

*Badiny Jós Ferenc: The Sumerian wonder, Buenos Aires, 1974.

Az Ister-Gami oroszlánok titka, Buenos Aires 1979.

Káldeától Ister-Gamig I., Buenos Aires, 1971.

Káldeától Ister-Gamig II., Buenos Aires, 1981.

*Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai I. II. III. Budapest, 2004-5.

*Baldwin, J. D.: Prehistoric Nations, New York, 1971.

*Balinger, Bill. S.: Lost City of Stone.

*Baráth Tibor: The early Hungarians, Montreal, 1983.

            A magyar népek őstörténete I. Montreal, 1973.

            A magyar népek őstörténete II. Montreal, 1975.

*Bartha Antal: A magyar honalapítás, Budapest, 1987.

            A magyar nép őstörténete, Budapest, 1988.

*Basham, A. L.: The Wonder That Was India, New York, 1954

*Bendefy L.: A magyarság kaukázusi őshazáa, 1942.

*Berlitz, Charles: Atlantis, the eight continent, New York, 1984.

*Biró József: A szabirok őstörténete I. Buenos Aires, 1986

Körösi Csoma Sándor és a szabirok, Los Angeles, 1988. és Budapest, 1999.

            A szabirok őstörténete II., Denver, 1990.

            Szabir-magyar őstörténeti örökségünk, Cleveland-Szeged, 1993.

            A szabirok őstörténete III. Colorado Springs, 1995.

            Őstörténeti örökségünk, Budapest, 1999.

            A szabir-magyarok őstörténete, átdolgozott kiadás, Budapest, 2000.

            A szabir-magyarok a „sumirok” tanítómesterei, Budapest, 2002.

*Bobula Ida: Origon of the Hungarian Nation, Gainseville, 1966.

            Kétezer magyar név sumir eredete, Gaffney, 1970.

            Sumerian affiliations, A pleafor reconsideration, Washington, 1951.

*Braidwood, R. J. and Howe, Bruce: Prehistoric investigations

            Iraqi Kurdistan (S. A. O. C. N. /31/, Cgicago, 1960.

*Budge, E.A. Wallis: The book of the dead, London, 1936.

*Cambridge Ancient History, Vol. I. and II., Cambridge, 1970.

*Cambridge Encyclopedia of Archaeology, The New York, 1980.

*Childe, Gordon V.: The Danube in Prehistory, 1929. Oxford,

*Deimel, P. Anto: Sumerisch Lexikon, Rome, 1927-37.

            Smerisch-Akkadisches Glossar, 1934.

            Accadisch-sumerischer Glossar, 1937.

*Delitzsch, Friedrich: Wo lag das Paradies? Leipzig, 1881.

*Dhorme, P.: Revue Biblique, Jerusalem, Paria, 1924.

            Revue d’Assyrologie, Paris, 1911.

*Dolgopolski, A.: Boreisch, Ursprache, Eurasiens, Das Bild der Wissenschaft, Stuttgart, 1973.

*Duka Tivadar: KÖRÖSI Csoma Sándor Dolgozatai, Budapest, 1984.

*Dümmert Dezső: Az Árpádok nyomában, Budapest, 1988.

*Encyclopedia Britannica, The (9. edition) Philadelphia, 1878.

*Encyclopaedia Huncarica, Calgary, 1966.

*Forrai Sándor: Az írás bölcsője és a magyar rovásírás, 1988. Gödöllő.

            Küskarácsontól Sülvester estig, 1985.

*Friedrich, Horst: Das Tatsel der Entschehung des baierischen Volksstammes, Wörthsee, 1994.

*Gadd, Cyrill: A Sumerian Reading Book, Oxford, 1924.

*Gelb Ignace J.: Hurrians and Subarians, Chicago 1944.

*Götz László: Keleten kél a nap, Wien, 1984.

*Gosztony, C. G.: Dictionaire d’étmilogy Sumerienne et grammaire comparée, Paris, 1975.

*Györffy György: A mqagyarok elődeiről és a honfoglalásról, Budapest, 1986.

*Hancock, Graham: A mélység titkai, London, 2002.

*Hawkes, Jaquetta and Woolley, Sir Leonard C.: Prehistory and the Beginnings of Cicilization, London, 1963.

*Hidvégi Egon: A Genom, Budapest, 2003.

*Hóman-Szekfű: Magyar Történet, 3. kiadás, Budapest.

*Horváth István: Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történetéről, Budapest, 1825.

*Hoyt, R. S. and Chodorow S.: Europe in the middle ages, New York, 1974.

*Hrosny B.: Die Lösung des Hetitischen Problemes: Deutsche Geselschaft, 1915.

*Jean-Michel Coblence: The Earliest Cities, Morriatown, New Jersey, 1985.

*Kephart, Calvin: Races of Mankind, New York, 1960.

*Kézdy Vásárhelyi Zoltán: A magyarok útja Indiától Pannóniáig, Budapest, 1939.

Kiszely István: Sirok, Csontok, Emberek, Budapest, 1959.

            A magyar nép őstörténete, Budapest, 2001.

*Kramer, Samuel N.: The Sumerians, Their History, Culture and Charakter, Chicago, 1963.

            History begins at Sumer, New York 1959.

*Labat, René: Manuel d’Epighraphie Akkadienne, Paris, 1948.

*Langdon, Stephen: Sumérian Grammar and Chrestomaty, Paris, 1923.

*László Gyula: Emlékezzünk régiekről, Budapest, 1979.

            A kettős honfoglalás, Budapest, 1979.

            A honfoglalő magyar nép élete, Budapest, 1944.

            Régészeti tanulmányok, Budapest, 1977.

            Véetesszőllőstől Pusztaszerig, 1974.

*Lenoemant, Francois: Ancient History of the East, 1871.

*Lukácsy Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei, Kolozsvár, 1870.

*Makkay János: Indul a magyar Attila földjére, Budapest, 1996.

*Mallowan, M. E. L.: Early Mezopotamia and Iran, New York, 1965.

*Marquart: Osteuropaische und Ostasiatische Streifzuge, Leipzig, 1903.

*Maspero, G.: History of the Ancient Peoples of thr Classic East.

Dawn of Civilization

Struggle of Nations

Thr passing of thr Empires, London, 1965.

*Mellart, James: Earliest Civilizations of the Near East, London 1965.

            Catal Hüyük: A neolite city in Anatolia, London, 1966.

­*Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság, Budapest, 1950.

*Murray, Margaret: Splendor that was Egypt, New York, 1963.

*Mocklay, E.: Early Indus Civilization 2. , London, 1948.

*Németh Gyula: Attila és hunjai, Budapest, 1940.

*Novotny Elemér: Sumir nyelv ­– Magyar nyelv, Buenos Aires, 1978.

*Obrusánszky Borbála: A hunok kultúrtörténete, Budapest, 2007.

*Oláh Imre: Nimrud hagyomány, Buenos Aires, 1985.

*Oppenheim, Max von: Der Tell Halaf, Leipzig, 1931.

*Padányi Viktor: Dentumagyaria, Buenos Aires, 1963.

            Horha-Harku-Horka. Notes to thr Menes question, Sidney, 1963.

            A new aspect of thr Etruscan Provenance, Sidney, 1963.

            Tér és Történelem, Melbourne, 1956.

*Pigott, S. ? The Indus Civilization, Cambridge, 1953.

*Piotrovsky, Boris and Bongard-Levin, Grigory:Ancient Civilizations of East and West, Moszkva, 1988.

*Raychaudhuri, Hemshandra: Political History of Ancient India, 1938.

-Radics Géza? Eredetünk és őshazánk, Oak Forest, 1988.

*Reallexikon der Assyrologie,, Berlin, 1929.

*Riasanovsky, Nicholas V.:A History of Russia, Oxford, 1984.

*Roberts, Wess: Leadership secrets of Attila the Hun, New York, 1987.

*Roux, Georges: Ancient Iraq, New York, 1963.

*Sayce, H.: Archaeology of thr Cuneiform inscriptions, London, 1927.

*Schaeffer, C. F. A.: Ugaritica (Mission de Ras Shamra, Paris, 1939-69.)

*Solecki, R. S.Prehistory in Schanidar valley, North Iraq, In Science 18, 1963.

*Speiser, E. A.: Mezopotamian Origins, Philadelphia, 1930.

Hurrians and Subarians, JAOS (Journal of the American Oriental Society),    Yale, New Haven, Conn, 1947. 

*Szülejmanov, Olzeasz: Sumer és Ázsia, Garfield, 1977.

*Thúry József: A magyarok eredete, őshazája és vándorlása, Budapest, 1896.

*Tolstov, S. P.: Le Kharezm Ansien, Paris, 1954, és Az ősi Chorezm, Garfield, 1986.

*Ungnad, Arthur: Die altesten Völkerwanderungen Vorderasiens, Breslau, 1923.

            Subartu, Berlin and Leipzig, 1936.

*Winkler, Hugo:L Suri, 1907.

*Woolley, Sir Leonard C.: Excavation at Úr, New York, 1965.

A forgotten Kingdom, Baltimor, 1953.

Úr of thr Vhaldees, London, 1954.

*Zajti Ferenc: Kapcsolataink Indiával, Budapest, 1929.

            Magyar évezredek (Skytha-hun-magyar faji azonosság), Budapest, 1939.

*Zakar András: A sumér hitvilág és a Biblia, Garfield, 1972.