A MAGYAR ŐSISÉGRŐL, ANNAK HÍVEIRŐL ELLENSÉGEIRŐL 
ÉS A MAGYAR ŐSVALLÁS ISTENASSZONYÁRÓL

Amikor e sorokat írom, tudom jól, hogy nagy a világ és benne kicsiny az ember. Tudom, hogy a nagyvilágban szétszóródott magyarságnak csak egy kis hangja vagyok, de torkom kitátom, mert szeretnék olyan bőszen ordítani, hogy szavam beessen minden magyar fülbe. De a füleken át a Magyar Lélekhez kívánok szólni, és a magyar lelkek elérésének vágyában indítékom a HIT. Hiszek a csodákban... Hiszek a magyar nép és nyelv megmaradásának a csodájában, és törhetetlen hittel hirdetem és tanítom az Isten azon kegyelmét, mellyel minden magyar nemtörődömség, idegenimádat és nem magyar ízű, hanem idegen érdekű vallások követése ellenére is - megtartotta eddig a magyar nemzetet és a magyar nyelvet.

Azért hivatkozom az Isten csodálatos jóságára és kegyelmére, mert az elmúlt ezer év alatt népünk és nyelvünk elveszítésére bevetett, alkalmazott és gyakorlatba vitt rendszerek és módszerek eredményeképpen már el kellett volna pusztulnunk nyelvben és fajunkban is - az Úr ezen csodálatos kegyelmessége nélkül.

Tehát - ezért hiszek - és azt is tudom, hogy ezen üzenetem el fog jutni a magyar lelkekhez.

Könyveimben és írásaimban bizonyítottam eddig nyelvünk ősi voltát és azt a csodálatos szerkezeti felépítését, amellyel magába foglalja a nyelvszerkezetben a teremtés történetét is. Bemutattam a magyar néphagyomány Istenig felérő magasztos hitvilágát és azon történelmi mélységét, amelyet a rég érzett bizonyítékok az i. e. 6000 év körüli időben, már őseink életében lévőnek és őseink sajátjának vallanak. E kiásott leletek között ott van, a tatárlakai amulett írásában, a "Napbaöltözött" Istenanya Amikor a múltban keresgélő kutató Ily hatalmas nyelvi és tudásbeli hagyománykincset talál - érthető mindenképpen azon igyekezete, hogy mindazoknak szeretné megmutatni, akiket e kincsek tulajdonosának hisz. Így vagyok én a magyar népemmel, aki ennek a-minden nép hagyományát értékben felülmúló - tudáskincsnek a tulajdonosa és örököse. Szeretném felvilágosítani tehát e nagy nép minden tagi át, hogy milyen az öröksége, és felszólítani egyben arra is, hogy osztozzon ebben az örökségben. Ez az én tiszta és igaz szándékom.

Sok azoknak a száma, akik őrömmel veszik tudomásul e hagyományt és szinte türelmetlenek annak mielőbbi megismerésében. Kutatók, munkatársak, vagy kíváncsi érdeklődőkké válnak előbb s aztán - az igazság láttán - az ősök tiszteletén és megbecsülésén alapuló nemes, a nemzettestvért segítő NEMZETI ÖNTUDAT fénye tölti be a lelküket, melynek erejével munkásaivá lesznek a nagy magyar nemzetcsalád újra megalapításának.

Egyik oldalon betölt a velük való örvendezés boldogsága, de megrezzenek és ijedten ocsúdok fel akkor, amidőn "magyar nyelven" és állítólagos "magyarok" által cégjegyzetten jelennek meg a "magyar" sajtóban a népünket és nyelvünket leértékelő, megcsúfoló és megalázó - hazug - írások, melyek a magyarság bepiszkolása árán idegen népek múltját és hamisított (azaz sohasem létezett) hagyományait hozsannázzák.

Feltör belőlem a nagy kérdés: "miért nem szabad hirdetni az igaz magyar származást...?" ...Miért nem lehetünk büszkék "Árpádi" őseinkre...? Miért kell "elpogányosítani" mindent, ami az "Árpádi magyar világból" való...? Miért "nevetséges" a sumírmagyar nyelvazonosság hirdetése...? Miért mondják azt, hogy a szlávok és a németek voltak "tanítómestereink" a kultúrában... amikor ez nem igaz...? Miért vagyunk "finnugorok"?... amikor ez szintén hazugság.

MI AZ OKA SZERVEZETT TAGADÁSNAK...?

A felderítést nem ott kell kezdenünk, hogy a Tihanyi Apátság Alapítólevelében szereplő ún. "magyar szórványszövegek" a sumír nyelven olvashatók és értendők... s talán emiatt jó az "idegen érdekű" tiltakozás. Ez "mai" felfedezés és csak 1973-ban került a Sorbonne-on tartott 29. Nemzetközi Orientalista Kongresszus plénuma elé. A "tagadás" szervezésében kicsit mélyebbre kell mennünk a magyar múltban, de mindig a kézzel fogható és látható bizonyítékok alapján.

Látogassunk el először PUSZTASZER-re.

A történészek megállapították, hogy régen SZER volt a neve ennek a szentélynek, s csak azután lett PUSZTA, amidőn a magyarirtó és magyarellenes idegen uralkodók által odatelepített idegen földesurak valóban "pusztává" alakították azzal, hogy ott minden ősi, magyar építményt leromboltak.

Ezek az "idegen" uralkodók és idegen földesurak mind "keresztények" voltak, és a rombolásban csak követték az egyházuk által hirdetett és szentesített tanokat a magyarokra vonatkozólag.

Ugyanis a kereszténység hivatalos álláspontja a magyarokról a mai napig még - Regino apát honfoglaláskori krónikájából meríti adatait és annak szellemében ítéli meg Árpád népét, és ez a Krónika így szól rólunk: "Az Úr testet öltésének 889. évében az ungrok igen vad és minden szörnyetegnél kegyetlenebb népe, melyről az azelőtti nemzedékek azért nem hallottak, mivel nevük sem volt, a szkíta tartományokból és ama mocsarak közül jött elő, amelyet a Thanais kiáradásával mérhetetlenül kiterjesztett... Állítólag nyers húst esznek és vért isznak..."

Ez a felfogás még ma sem halványodott el, és Nagy Töhötöm S. J. páter könyvében (Jezsuiták és szabadkőmívesek 220. old.) olvashatjuk, hogy amikor ő a Vatikánban felkereste P. Leibertet, aki a pápának "több mint hivatalos szószólója"-ként volt ismeretes, és szóba került az a valóság, hogy Magyarországnak a szovjet csapatok általi megszállása és az ott véghez vitt borzalmak miatt sem a Vatikán, sem a többi keresztény egyház nem emelte fel tiltakozó szavát a Vatikán hivatalos álláspontját így közölte P. Leibert: "...bár a Szentatya legmélyebb fájdalommal együtt érez azokkal a szenvedőkkel, akik az orosz uralom alatt oly mérhetetlen sok nyomorúságnak vannak kitéve, de eddig még nem tiltakozott ezek ellen és előreláthatólag nem is fog tiltakozni, bár sokan akarják Őt erre rávenni... a Szentszéket messzebbre néző szempontok vezetik és magasabban nézi az eseményeket, mint azok, akiket a szovjet gyűrű bezárna tart és a szenvedésekben el vannak merülne.

A Szentszék tudja és számításba neszi, hogy Európa lakóinak körülbelül a jelét szlávok adják, és ezek ma erőre kapnak, Európa jelét el is foglalták és onnan nemigen fognak kimenni..

Ebben az egész kérdésben döntő szempont az, hogy a Szentszék bízik benne, sőt telesen bizonyosra neszi, és már most előre készül is rá, hogy talán 20-30 év sem kell hozzá s az Egyház legnagyobb és legmegáldottabb missziós területe Oroszország lesz. Ezek a szempontok határozzák meg a Szent szék orosz politikáját, és ezt jó a magyaroknak is tudniok."

Miután páter Nagy Töhötöm azt a kijelentést tette, hogy "a magyarok nem bíznak az orosz megtérésében"... erre páter Leibert a következő szavakkal közölte a vatikáni álláspontot: "Mi először is nem a bolsevizmus megtérésében bízunk, hanem az orosz nép megtérésében...

Különösen csodálkozom pedig azon, hogy ezt azok a magyarok mondják, akikről egész Európa úgy vélekedett egyszer ezer évvel ezelőtt, hogy kárhozatra és pusztulásra szánt pogány népség."

Ne feledjük el, hogy ez a beszélgetés 1946-ban történt, és azóta beigazolódtak P. Leibert szavai. A Szentszék a "szláv" irányzat támogatását követi, és csakis ez a magyarázata a lengyel Wojtila- közismert pánszláv vezető - pápává történt koronázásának, és láthatjuk-éppen a Lengyel krízis esetében-, hogy a Szentszék nemcsak felemeli szavát a szlávok érdekében, hanem a világ katolikusai között világmozgalmat indít érdekükben. Pedig még nem folyt annyi vér, mint a magyar szabadságharcban 1956-ban. Nem deportáltak 40.000 ifjút Oroszországba, mint Magyarországon - 1956-ban. Nem végezték ki sorra a szabadságharcosokat, mint Magyarországon 1956-ban... és akkor NEM TILTAKOZOTT A SZENTSZÉK. Talán azért, mert Magyarország állja útját az északi és déli szlávság egyesülésének...?

Megállapíthatjuk tehát ezekből az adatokból azt, hogy a kereszténység szemében csak azóta létezünk, amióta őseinket Árpád népét - a római vallásra térítették. Mondhatjuk azt is, hogy amióta a magyarságot Szent István szavai szerint "gyalázatos szolgaságba" süllyesztették. De hiába állítják a történészek, hogy "Szent István intelmeit" éppen úgy, mint a róla szóló "legendákat", idegen érdekű és a magyarság szolgasorának fenntartását segítő, nem magyar egyházak szerkesztették, még ma is vannak "közírók", akik azt hangoztatják, hogy "gyenge az egynyelvű nemzet"... persze úgy értik, hogy CSAK a magyar nemzetre vonatkoztatni ezt az öngyilkot - hisz minden nemzet, mely élni akar, a saját nyelvét követeli és erősíti. (Kanada lakossága még ma is civakodik azon, hogy Québec tartományban angol vagy francia legyen a hivatalos nyelv. Az USA-ban mindenkinek angolul kell beszélni, és Románia kiirtja azokat, akik másképpen beszélnek, mint oláhul. Az orosz nyelv mindenütt kötelező "tantárgy", ahol orosz megszállás van, és a bekebelezett területek hivatalos nyelve is ez.)

E keresztény felfogás szerint tehát mindaz a magyar ősiség, mely a "megtérésünk" előtti - egy kárhozatra szánt, pogány népség terméke, ahol nem létezhet sem tudás, sem civilizáció. És ha ennek az ellenkezőjét bizonyítjuk - és még arra is bátorkodunk, hogy sumír- magyar nyelvazonosságot hirdessünk - a keresztény vallások ábrahámos papjai lesznek a tagadás szóvivői, és - felekezeti különbség nélkül - oltalmazói lesznek annak az ezeréves szolgaságnak, amiben pusztult a magyarság apraja- nagyja és vígan élt a "magyar jobbágy" verejtékén a "magyar nemessé" vált idegen. De mindegyik az árpádházi I.István királyunk "védelmében" emeli fel szavát, akit ők "szent királyként" tűztek ki magyar sorvasztó rendszerük cégérévé... és neki tulajdonítanak mindent, ami az "egyházi és főúri feudálkapitalizmus" érdeke és koloniális rendszere volt.

Nincsen nekünk egy szavunk sem I. István magyar királyra. Inkább azt az "idegen", de "magyarnak nevezett" uralmi rendszert kifogásoljuk, mely a hozzánk érő és ma is érvényben lévő keresztényi felfogás szerint - csak a római térítés érvényesítése óta ismer el "magyar történelmet". I. Istvánt hirdeti az első magyar királynak, és az előtte lévő múltunkat, I. István "Árpád- Házának" előbbi nemes, bölcs és Jézushitű (tehát keleti-keresztény) tagjait, a hozzájuk tartozó magyar őstörténelemmel együtt a világ szemétdombjára veti, és a kárhozat tüzét fújja mindazokra, akik ezzel foglalkozni mernek.

De éppen ez a megszervezett és egyöntetű tagadás válik legjobb bizonyítójává a magyar ősiségnek, hiszen, ha a magyar nyelv és nép nem rendelkezne egy különösen csodálatos és sok ezer éves múlttal, és nem lenne minden tudáskincs forrása a MAH-GAR- a Tudás Népe -, akkor biztosan nem tiltakoznának oly kétségbeesetten.

Bevezetőnek talán sokat is mondtam már ugyan, de csak a keresztényi hivatalos felfogás által sugallt tagadást ismertettem. Nem jutottunk el azonban teljesen tisztán a feltett kérdés megfelelésére - vagyis, hogy mi is a tulajdonképpeni igaz OKA a szervezett és összehangolt tagadásnak...? Ugyanis sok hívő keresztény ember érthetetlennek tartja a római vallásból eredő azon sugallat mai érvényesítését, mely a "szentkirály" előtti magyarságot "kárhozatra ítélt, pogány népségnek" tanítja. Sok Istenhívő, aki tiszta lelki felemelkedésében Istenhez ér ugyan, de megszokásból beletartozik apja vagy anyja "keresztény" vallásába, tiszta lelkiismereti beállítottságában fel sem tudja tételezni talán azt a "maffiát", amit- a magyar ősiség kérdésében- a keresztény vallások "ábrahámos lelkű" papjainak pusztítása végzett és végez ma is. Ebben a pusztításban még a történészek figyelmét is elkerülte eddig egy lényegtelennek látszó, de igen fontos és a szervezett tagadás OKÁT jól megvilágító történelmi esemény.

Az Úr 1000. esztendejének október havában, a 9. napon kiadott királyi parancs rendelte így: "ll. Szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a "magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és a jobbról balra, pogány rovásírás megszüntetődjék és helyette latin betűk használtassanak...

A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra való emlékezés és visszavágyódás megszüntetődjék."

Tudjuk jól, hogy ez a rendelkezés a római térítéssel volt kapcsolatban, és a nyugati-keresztény szellem megerősítését szolgálta. De még egy történész sem vetette fel azt a kérdést, hogy miért kellett tűzzel- vassal irtani a magyarok rovásírását, amikor a királyi rendelet kifejezetten hangsúlyozza, hogy a keresztény magyar papság használatában volt ez az írás. Senki sem ütközött meg azon, hogy a kereszténység szent iratait vetették itt tűzbe csak azért, mert nem latin betűkkel rögzítették, hanem rovással. A Rómát felperzselő gótok megtérített utódainál - akik valóban pogány istenképzetekkel rendelkeztek volt- ezt a módszert, vagyis a "pogány vallásukra" emlékeztető "runa-írásos" hagyatékuk elpusztítását nem "tanácsolta" a római pápa. A valóban istentelen és pogány szlávok - szintén megtérített - utódainak Cyrll és Methód görögkeleti püspökök szerkesztették meg az ó-szlávnak nevezett "cyril" írást és nyelvet. Ezzel sem volt Rómának semmi baja - sőt -, mindenben elősegítette a terjedését. Hogyan lehetséges tehát az, hogy a már "megtérített" magyaroknak- a saját ősi hun-magyar írásukkal vésett és rótt, és a "kereszténység" hitvilágát és vallási szövegeit rögzítő írásbeliség lett "tűzzel-vassal" elpusztítva egy "keresztény szentkirály" rendeletére, és "keresztény papok" végezték el ezt a valóban hóhérmunkát...?

Erre a kérdésre választ ad Kálmány Lajos katolikus plébános, aki a Szeged környéki tanyavilágot járta be a múlt század második felében, és észrevette, hogy katolikus hívei - a szentek tiszteletéhez - "nem keresztény" (azaz nem a római vallás által előírt) elemeket vegyítenek. Alapos kutatásba kezdett és megállapította, hogy a talált elemek mindegyike a római kereszténység felvétele előtti magyar ősvallás maradványa. Kálmány adatgyűjtésének eredménye az ősi magyar hitvilág gazdag tartalmának legékesebb bizonyítéka. A közelmúltban meghalt dr. Bobula Ida foglalkozott alaposan Kálmány Lajos nagyszerű tanulmányával, és az ott talált adatokat visszavezette a sumír népig. Érdekes ezeket az adatokat bővebben ismertetni, mert egyrészt világosan kimutatják azt, hogy a római kereszténység felvétele előtti, Árpádi magyarságnak vallásában szerepel az életet adó és életet őrző, mindenről gondoskodó Isten- Anya, akit a nép BOLDOGASSZONY néven tisztelt és kultuszát megőrizte még a római vallásban is, és másrészt - láthatjuk, hogy ez a "boldogasszonyt" és a hozzá kapcsolódó hitvilági tartalom gazdagsága, magasztossága és tisztasága feleslegesített mindenfajta "térítést", hiszen belőle kiviláglik az, hogy a pogánynak nevezett magyarok sokkal szebb, fennköltebb, nemesebb, műveltebb és gazdagabb hitvilággal rendelkeztek, mint azok a judai-keresztény és nem magyar egyháziak, akik "tűzzel-vassal" igyekeztek őket a római vallásra téríteni. Hogy ez a "térítés" indokolt, valamint, hogy a "pogányság' rájuk illeszthető legyen, el kellett pusztítani minden írásos tudáskincsüket, mely magasabb kultúrájukat bizonyította és istenesebb hitvilágukat tanította a népnek.

Gazdagítsuk mi is ismereteinket a Kálmány-Bobula kiértékelésekből.

Kálmány plébános adatainak ismeretében - a Congress Library alkalmazottjaként dolgozó Bobula Idának-volt alkalma megismerni azt az ékiratos sumír anyagot, amelyet Kálmány már nem láthatott. Bobula - a sumír hitvilágban - fedezte fel ugyanazt a Boldogasszony kultuszt, amelyet Kálmány plébános az Árpádi magyarság hitében és vallásszemléletében megtalált, mint minden "térítés előtti" tulajdonságot. Ezt az Árpádi "magyari hitvilágot" mélyítette el bizonyítékaival Bobula Ida Sumériáig abban a nagyszerű dolgozatában, melyet itt közlünk, s amelynek Bobula által adott címe Is igen sokatmondó így:

"A MAGYAR ŐSVALLÁS ISTENASSZONYA" Kálmány legértékesebb tanulmánya: "Boldogasszony, ősvallásunk Istenasszonya.. Ebben elmondja Kálmány, hogy népünk kifejezetten "hét. Boldogasszonyt tisztel, akik között a legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasszonyt. Ennek lányai a többi Boldogasszonyok (szülő, fájdalmas, havi, gyertyaszentelő, sarlós, segítő), akik között legfiatalabb a Szűz Kisasszony. A néphit a Kisasszonyt azonosítja Jézus anyjával. Máriával, és keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Meddő asszonyok kilenc keddet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk. Aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt, a Kedd Asszonyát. Kedden tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra szerencsés a kedd, pl. tyúkültetésre.

Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény, állat és ember szaporodásának, egészségnek gondviselője.

Kálmány rámutatott kódex irodalmunk adatára, amely szerint Szt. Gellért tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy a Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák.. Feltehető, hogy Szt. Gellért térítő törekvései során találkozott egy jóságos és fenséges mennyei nagyasszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária kultusszá, és akinek költői neve sem látszhatott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Lehet, hogy ez a meglátás segítette a "nagy térítőt. emlékezetes sikeréhez, mikor a napba öltözött asszony bibliai idézetét választotta a magyar udvar előtt tartott prédikációja tárgyául. Kálmány fejtegetései és adatai nem támogatták azt a finnugor irányzatot, mely több kevesebb tudatossággal, a magyarság önérzetének megtörése végett, olyan primitív, gyűjtögető előmagyarokról beszélt, akiknek nem is lehetett mitológiájuk. Az Egyetemi Nyomda .Magyarság Néprajza. kiadványban, a hitvilág fejezet bő bibliográfiájában hiába keressük Kálmány akadémiai értekezését.

Egészen más úton, a magyar díszítőművészet keleti forrásainak kutatása közben talált egy ősi magyar Nagyasszony - gabonával, gyümölccsel, termékenységgel összefüggő-kultuszának nyomaira Huszka József; Asztarte-Boldogasszonynak nevezte. Astarte azonban aránylag késői idők istennője. Megelőzte Istar, azt Ianna, és valamennyit a régi sumér pantheon anyaistene, Baú vagy Baba.

A Magna Mater alakja az ókor majdnem minden vallásában megvolt, és bizonyos vonásokban minden Magna Mater hasonló. A sumér Baú és a magyar Boldogasszony között azonban olyan hasonlóságok vannak, melyeket sem véletlenséggel, sem az általános jelleggel megmagyarázni nem lehet.

Baú alakját egyrészt a kő- és cseréptáblákon fennmaradt ékírásos irodalomból, másrészt képeiből ismerjük. Ezek legnagyobb része pecséthengerekre vésve maradt ránk. Koronás nőalak, fodros ruhában, trónszéken ül és szimbólumainak valamelyike, az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Van kutyája és madara. Találtak az ásatók számos Baúnak szentelt ivóedényt. Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy a történelem előtti matriarchátus korában Baú, vagy egy őt is megelőző nőalak, lehetett az első isten, a mindenség és minden további isten szülőanyja.

Száz évvel ezelőtt csak nagyon kevés kutató sejtett valamit a nagy ókori népről, melyet később mint sumír népet említenek, és amelyről ma már tudjuk, hogy az egész nyugati kultúra forrása ők voltak; vallási fogalmaik közt is sok előkép van, melyek később a kereszténységben virágoztak ki. Az elmúlt évtizedek során számos munka foglalkozott a sumir mitológiával, és ezek alapján elég világos képet alkothatunk magunknak legalábbis a népszerűbb, a feliratokban gyakran szereplő istenek alakjáról. Baú bizonyosan ezek közé tartozik.

Sokat vitatták, hogy a sok istennő név és kép közül melyek tartoznak Baú alakjához. Természetes, hogy az évezredek során változtak a hiedelmek, de úgy látszik, hogy Baba a születést adó ugyanaz volt, aki Baú, az "élelem adó", aki Gúla, a hatalmas; aki Mah, a nagy; aki Nin-Anna, a menny nénje: aki Gatum-Dug, jóságos nagyasszony, vagy Gasan-Anna, asszonya a mennynek.

Baú a sumír hívő számára a bőség nagyasszonya volt, a nagy ajándékozó. A viharisten tombolása után ő mosolygott a szivárványban. Ő a tápláló, a termést adó, a születés, az anya, a csecsemő, az élet védője. Ruhája minden fodrában meg nem született gyermekek bujkálnak. Himnuszok dicsőítik, mint a hatalmas Gúlát, aki gyógyít, közbenjár, az ég királynéja és a világnak világa. (Licht aller Welt.). A különös kifejezésből, hogy ő a "halottak meggyorsítója", talán arra következtethetünk, hogy élt az erős hit arról, hogy a túlvilági vándorlás megrövidíthető és van újjászületés.

Az ősmitológiák Magna Matereit általában jellemző szülő, Boldogasszonyi stb. jellemvonásokon túl vannak Baúnak egyéb jellegzetességei is. Kultuszának legtöbb emlékét a lagashi (telloi) ásatásokból ismerjük, melyeknek anyagát a Louvre őrei. Lagash városistene Ninurta napisten, kit Langdon a bibliai Nimróddal azonosított. Tudjuk, hogy krónikás hagyományaink bizonyára nem véletlenül-Nimródtól származtatják a magyarságot.

Lagashban évente nagy ünnepséggel ülték meg a helyi kisisten, az isteni hérosz és a hozzá leereszkedő nagy termékenység-istennő házasságának napját. A városistennek ilyenkor módjában állt kikérni hatalmas asszonya kegyeit népe számára. Ismerünk fejedelmi hála-ajándékot, melyet Nimurta azért kapott, mert "jó szót szólt" a fejedelem érdekében az istennőnél.

Baú kifejezetten a fű és fa, a termés és aratás asszonya. Különleges ünnepe, mikor a nép először eszik az új gabonatermésből. Gondoljunk a magyar falvak ünnepére, az új kenyér napjára és a Sarlós Boldogasszonyra.

Külön tanulmány tárgyát képezhetnék az úgynevezett boldogasszonyi füvek, melyeket népünk a templomba visz szenteltetni, főleg Nagyboldogasszony napján. Ilyen a Gomborka (Mentfia Pulegium, L.), a napraforgó; ezeket megőrzik és halottaik mellé teszik a koporsóba. Az ökörfarkkóró pedig a boszorkányok elkergetésére hasznos. Egyéb regés növények nevei; Boldogasszony haja, tenyere, cipellője stb.

Az ősi ábrázolások némelyikén feltűnik a Nagyasszony mellett az úgynevezett "lagashi címer" állata, a kiterjesztett szárnyú madár, a mindig visszatérő fényes sas. Gondoljunk a régi Árpád címer és eredetmondánk turul madarára. (A sumír TUR szó visszatérést, megifjodást jelent, az UL pedig életerőt.)

A sas mellett más madarai is vannak az istennőnek; ezeket nem könnyű meghatározni. Daru? Liba? Gólya? Egyik madárnak a neve a Ba piktogrammal kezdődik; ez a fecske. (Deimel S. L. No. 5.: Schwalbe..) Meggondolandó, hogy Magyarországon igen elterjedt hit, hogy fecske és gólya a Boldogasszony madarai.

A sumír pecséthengereken sorban felvonuló és a Nagyasszonynak ivóedényt nyújtó nők képe elemi erővel és páratlan pontossággal idézi a sokszor leírt magyar népszokást, a "Boldogasszony poharának megadása". képét.

Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb öregasszony kinyújtott tenyerén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára. Mint Szegeden értesültem erről, az áldozat elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút. (Adatszolgáltatóm Sánta Katalin [50 éves] 1928-ban.)

A feltűnő és különleges egyezések közé tartozik a Boldogasszonyokkal kapcsolatban makacsul emlegetett hetes szám, melyhez a szegedi nép a közelmúltban is ragaszkodott. Nehéz véletlen egyezésnek tartani azt. hogy ékírásos szövegek szerint Baú Ninurtának hét lányt szült, ezek mind bőséget árasztó isteni jótevők.

A magyar hagyomány Nagyboldogasszonyának legifjabb és szűz lánya a Kisasszony. Mezopotámiában is átvette volt későbbi korokban Baú egész szerepét egy ifjabb, szűz istennő, Inamra-Istar. Maga a Nagyboldogasszony azonban nem a szüzesség, hanem a szaporodás pártfogója. Kitűnik ez egyik sok változatban ismert népi játékunkból. Leányai körültáncolják a földi anya megszemélyesítőjét, aki pöröl a körön kívül járó Boldogasszonnyal:

-Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját? 
- Azt kerülöm, azt fordulom, lányod kéretem, lányodat kéretem! 
-Nincsen nékem olyan lányom, ki eladó volna. 
- Ó ne tagadd, ne tagadd el... - mondja a Boldogasszony, aki e szimbólikus táncban egyenként viszi el a Toldi anya lányait a maga gyönyörűséges szolgálatára."

A BOLDOG-ASSZONY elnevezés megtalálható az ékiratokon, mint ahogyan dr. Gosztonyi "Dictionnaire D'Étimologie Sumerienne et Grammaire Comparée" c. munkájában a 132. szófejtés alatt a sumír BA-DUG összetételt azonosítja a magyar BÓDOG szavunkkal és ASAN : "istennő", uralkodónő.

Bobula ezt az összetételt három sumír gyökből veszi így: BAU : "élelemadó", DUG : "jóságos" és ASAN : "istennő" és így mondja: "A sajátos magyar összetétel egybeforradása bizonyára a néma évezredben történt meg. Ez kb. Kr. e. 500 és Kr. u. 500 közt lehetett, mikor az árva népet csendben vezette a Boldogasszony csillagszekere a dunavölgyi ígéretföld felé."

Hát nem csodálatos mindaz, amit Bobula Ida bizonyít...? Az ember szinte érzi, miként magasztosul lelkében a magyar öntudat.

Szeretném az olvasók részére kiegészíteni egy kicsit Bobula nagyszerű meglátásait oly adatokkal, melyek ma már sokak előtt ismeretesek ugyan, de szorosan hozzátartoznak a Boldogasszony tiszteletét magába foglaló Árpádi, magyar hitvilágunkhoz, valamint hazánkhoz is, amit Bobula Ida "ígéret földjének nevezett.

Ennek az "ígéret földjének" égboltját jól ismerő néphit a "hajnalcsillagban" látta a Boldogasszony fényét és jelenlétét, de az "esthajnali csillag" is Ő volt... mint a Magyar Nép Édesanyja... Ahogy a nép mondta sumír nyelven: "a zid-es".

Ez a hagyomány oly iszonyú erős volt, hogy a római vallás magyar hívői - még hatszáz évvel a "szentkirály" után és még ma is így énekelnek a templomban: "Édesanya Nagyasszonya igaz magyar fiaknak. Patrónája, pártfogója régi magyar hazáknak" És még azt sem felejtették el s énekelik ma is, hogy: "Te nagy földi éltünk Hajnalcsillaga.."

Itt teljesen lényegtelen az a részlet, hogy az értelmezés már Jézus anyjára - Máriára - vonatkozik, mert a Máriára illesztett imádság és kegyes gondolat - mint hitvilági elem - a "térítés előtti" Magyar ősvallásban gyökerezik.

A sumír ékiratok olvasatában ma már felismerhetjük jól ebben az "Árpádi Magyar Vallásban" a MAH-GAR Ősvallás csaknem minden részletét. De-ahogy a Magyar Boldogasszony szent alakja változást szenvedett az idők sodrában és a világ történeti eseményeiben, úgy észre kell vennünk ennek az ékiratokon írt Ősvallásnak- melyet Gudea (i. e. 2200) -Mah-GAR Papkirály-a SZERETET VALLÁSÁNAK nevezett - szintén egy óriási változását.

Ugyanis ez a szeretet vallás testet öltött Jézusban és anyjában - Máriában.

Mert miképpen a Mah-Gar ősvallásban a szűzi állapotból tehát Szűztől született a "világ világossága" - az Isten egyszülött fia - ÉN-LIL, aki a SZERETETET elárasztotta a földön és NAP-ként életet sugároz az égről, ugyanúgy szűztől született Hé-is- u (az Isten Lelkének Temploma sumírul), akit mi - a semita átértékeléssel - egyszerűen csak Jézusnak hívunk. "A Sumír-Mah-Gar Hitvilág" c. könyvemben részletesen leírom ezeket és közlöm az eredeti ékiratokat is. Itt legyen most annyi elegendő, hogy a názáreti Jézus születésével mindazok a népek, akik a sumír- mahgar ősvallást követték és a "magaslatokon építették templomaikat" (mint a Biblia írja) az istenanya tiszteletére, egyszeribe tudták, hogy az ősi és ékirattal írt "isteni kinyilatkoztatások" megvalósultak. Az Isten Fia - a Világ Világossága-testet öltött, és szűztől születve leszállt a földre. Ezek mind a Galileaiak és a nem zsidók. Jézus érthetően megmagyarázta az ősi "szeretet vallás" tanait és apostolokat nevelt, akiket tökéletesített ennek a tannak a hirdetésére. Az apostolok el is indultak, de mindegyik a keleti országokban végezte feladatát tehát Ázsiában és egyetlenegy sem lépett római területre. Ez az igehirdetés és evangelizáció szervezte meg a Jézus-Hit, a Szeretet Vallásának egyházait, amelyet "Keleti Kereszténység" név alatt ismer a történelem. De a "Szeretet Vallása" ellensúlyozására Saul zsidó rabbi és szervezett munkatörzse megindítottak a római hatalom területén egy másik "kereszténységet" is, ahol Hé-Iz-U (Jézus) áldozati bárány lett, aki "vérével lemossa a nép bűneit". (Éppen úgy, mint a minden évben feláldozott "kos" a zsidó egyházi rítus szerint.) A kereszténységben ez a "judai-kereszténység" nem a názáreti Jézus tanítása szerinti alapítás, és nem Jézus a vallásalapító, hanem Saul, azaz Szent Pál, akinek fogalma sem volt arról, hogy a názáreti Jézus mit tanított, hiszen Őt sohasem látta, sohasem hallotta.

A jézusi kereszténységet Péter apostol és apostol társai szervezik - mint mondtam - Keleten - Ázsiában. Ennek a Jézus Hitnek utolsó maradványa volt az Árpádi Magyarság, aki ősi nyelvében - tehát a nyelv lelkiségében - megőrizte a régi vallás hagyatékát, hiszen éppen úgy beszéltek, mint ahogy az ékiratok hirdetik, és beletartoztak azokba az országokba, ahol - szintén az ékiratok szerint - az Isten Egyszülött Fiát, a Világ Világosságát - egy-azonos nyelven imádták.

Nekik a Világ Világossága - az ékiratok ÉN-LIL-je - Jézusban szállt a földre, és úgy tudták, hogy Jézus a Napból jött és oda tért vissza. Ez a Jézus-hit, az ősi próféciák testet öltött Napkirálya, a Boldogasszony Édesanyával volt az Árpádi Nép azon hitvilága, amit a Sauli, római judai- keresztény "térítők" "pogányságnak" neveztek.

Amikor tehát a "szentkirály" elrendeli a rovásírással írt hitvilági tudáskincs elpusztítását, tulajdonképpen a semita gyökerű judai- kereszténység adott kegyelemdöfést a Péter Apostol által szervezett, de Jézus által testet öltött "szeretetvallásnak".

Nincs többé szeretet, hanem a "másvallásúaknak" éppen olyan kiirtása, megégetése és pusztítása, mint - a szintén semita gyökerű, ábrahámos izlám is végzett a saját "térítésében". És a tragédia az, hogy a "keresztény élettérben" már csak a rovásírásos magyarság az egyetlen, mely - a semita gyökerű vallások szerint - "másvallású". Árpádnak sikerült kimenteni népét az izlámi pusztításból. Megvédte Nyugat ellen is.

A SZERI szentélyben alkotmányt adott népének a vérszerződéssel, de az ősi hitet elhagyó utódok judai- kereszténysége ezeréves szolgaságot, nyugati világból eredő világi és egyházi feudálkapitalizmus jármát tette a magyarságra.

Ezer év alatt annyira megerősödött ez a felfogás - a magyarság felett uralkodó idegen hatalom valósága -, hogy sok ezer éves ősiségünk felfedezése, istenesen tiszta ősi hitvilágunk ismertetése ellen fellép a szervezett tagadásban, igazságunk hirdetése ellen mindenki, akiben az Árpádi ősök leértékelése és a judai kereszténység szelleme meggyökeresedett.

E "magyarellenesség" meggyökeresedésének alanya pedig magyar is és idegen is. Magyar nyelvű idegen érzésű is,

Olyan is, aki magyar "nemzett" öntudatát felcserélte egy judai-keresztény "vallási" öntudattal. Tehát előbb judai-keresztény (azaz ótestamentumos katolikus, kálvinista, lutheránus vagy egyéb)... és csak a vallása után emlékezik a magyarságára. Ezek nagy része bizony többet tud a zsidók őstörténetéről és az egyéb "ábrahámos" esetekről, mint a magyar nép múltjáról. Kedves Magyar Testvérek.

Elmondtam jól, hogy mire alapozódik a szervezett tagadás. mely a magyarság dicső múltját igyekszik elhomályosítani és a "tudás népe"-i elhivatásunkat közömbösíteni - más népeknek tulajdonítva az őseinkhez valóban megérkezett "isteni kinyilatkoztatásokat".

Sokan talán csodálkoznak, hogy igen részletesen bemutattam a Szűzanya-Boldogasszony kultuszunk hagyományait. Tudatosan tettem ezt, mert ez a magyarországi "Mária-kultusz" az egyetlen az egész kereszténységben, mely átmentette az utókornak az ősi "Istenanya-Édesanya" megbecsülés és imádat fenségesen szép tartalmát.

Ugyanis éppen ez az ősi "Istenanya-Édesanya" tisztelet volt az, amit a semiták valójában irtottak. A Bibliában lépten-nyomon találkozunk ennek a kultusznak üldözésével, hiszen az Astarte- Ashéra szimbólumok megégetését rendeli el ez a "szentírás", és az Istenanya tiszteletére épített templomokat a "korrupció helyének" nevezi a judai teológia. Viszont Mária - a názáreti Jézus anyja - pontosan egy ilyen "Istenanya-tiszteletre" épített templomban nevelkedett, és azzal az isteni csodával, hogy szűzen fiat szült, tulajdonképpen megtestesítője lett az "Istenanya-Édesanya" tisztelet sok ezer éves próféciáinak, amelyek a sumír-mahgar népnél szájhagyományként és leírva is-a hívők lelkében azon nagy várakozást tartották ébren, hogy Én-LIL- a Világ Világossága-szűztől születve emberi testben fog megjelenni a földön.

Jézus is egy ilyen "Istenanya" templomba járt imádkozni, ahogy az evangéliumok mondják: "szokása szerint imádkozni ment az Olajfák Hegyére". Itt is egy ilyen templom volt, és a korabeli zsidó dokumentumok az Olajfák hegyét is - éppen ezért - szintén a "korrupció helyének" nevezik.

A názáreti Jézus mellett tehát Édesanyja- Mária- is ellensége lett a patriarkális beállítódottságú judai ideológiának, ahol Jehova egyedül - minden isteni, női teremtő erő nélkül működik, és a héber nyelvnek még szava sincs az "istennő" kifejezésére.

Nem így azonban a nem zsidó népeknél, ahol-Jézus születésekor és munkásságának idejében - létezett a Naptisztelet és mellette az "Istenanya- Édesanya" kultusz. Palesztinában megszemélyesítői voltak: Baál - mint Napisten és Astarte-Astoreth-Ashéra- mint Istenanya. A Pártos Birodalomban pedig: Mitra és Anahita.

A názáreti Jézus megszületésével egyszerre megszűnik a Napisten kultusz. Meghal Baál és meghal Mitra, mert a "Napbaöltözött Isten-fia" - szűztől születve - leszállt a földre. Ez a magyarázata a Jézus születése előtt már két hónappal útra induló "három királynak" - akik a Pártos Birodalomból mentek az ősi hitük szerint földre szálló "Világ Világosságát" köszönteni, és nem a zsidók királyát, miképpen az "átértékelt" bibliai írásokban található.

Jézus születésével édesanyja - Mária - igen fontos alakjává válik a sok ezer éves "Istenanya-Édesanya" kultusznak. Életében az imádatig menő tiszteletet kapja mindenütt a "nem zsidó" és ősi hitű néptől, és fia - Jézus - kis "királynő"-nek nevezi. (Prof. Aisleitner tanította a budapesti teológiai szemináriumban, hogy: "János evangéliumában az a rész (2. 4.), ahol Jézus anyjához szól és a Biblia-fordításokban ilyen szöveggel szerepel: mi közöm neked tehozzád - óh Asszony.... téves fordítás és magyarázat, mert az eredeti görög szöveg szerint Jézus a következő, kedves és megtisztelő módon fordul anyjához: "Mivel lehetek szolgálatodra. Királynőm."

És hogy az igazság a "görög" szövegben van, és nem az evangéliumi "átírásban", azt bizonyítja a római katolikus vallás "szent-olvasó" (rózsafüzér) imádsága, ahol- a dicsőséges olvasó 5. titkaként - így kell imádkozni: "gyümölcse Jézus... aki Téged. Szent Szűz, a mennyben megkoronázott".

Tehát az Úr Jézus Édesanyját "királynőnek" tudta, hitte, vallotta és öröktől fogva így hívta, miután Ő maga is öröktől fogva LETT.

A Péter apostol és apostol társai által alapított és szervezett "Keleti Jézus hitű" és a Szeretet Vallását gyakorló egyházakban Jézus anyja azonnal beillesztődik az ősi "Istenanya-Édesanya" kultuszba, és az ősi BAU-DUG-ASAN...BOLDOGASSZONY egyik "leányaként" tiszteli. (Helyes tehát a magyar néphit által megőrzött ősvallásbeli "Kisasszony" ünnepe Márta tiszteletére.) Mária tehát már az Kr. u.-i első évektől kezdve, a Pártos Birodalomból terjeszkedő úti. "Keleti Keresztény Egyház" szent alakja.

.. Nézzük most meg, hogy mi a sorsa Máriának a Saul-Szent Pál által alapított római-judai- kereszténységben.

A legszembetűnőbb az, amit mindenki azonnal megállapíthat, hogy a Szent Pál-i iratokban (Saul írásaiban) Mária egyetlenegyszer sincs megemlítve. Ha ennek az egyháznak történetét vizsgáljuk, megdöbbenéssel kell látnunk azt a tényt, hogy a római-judai kereszténység kánonjában - a Jézus születése utáni 400 évben Mária nem szerepel, és a vallás Máriát nem tiszteli és nem ismeri.

A jóra törekvő és nem zsidó származású teológusok iszonyú harcot vívnak e "négyszáz" év alatt azért, hogy Mária tisztelete be legyen iktatva a római-judai- kereszténységbe éppen úgy, miként az a minden judaiságtól mentes keleti, péteri kereszténységben már ekkor - immár 400 éve - megtalálható és az Istenanya-tiszteletben-kánoni részletként-gyakorlatban van.

Végre aztán 431-ben, az Efezusi zsinaton győznek "Mária hívei", és a zsinat ugyanazt a titulust szavazza meg Máriának, amit az egyiptomi vallás ISIS-nek tulajdonított. Ettől az időponttól kezdve a római-judai-kereszténységben tehát Mária "Istenanya" címmel lesz kanonizálva, de ennek a vallásnak tulajdonképpeni központjában, a "szentföldön", Jeruzsálemben csak a Kr_ u.-i VI. században építik meg az első szentélyt Mária tiszteletére, és pl. Afrikában még a Kr. u.-i VIII. században sincs "Mária-Ünnep".

Ezekből az adatokból kiviláglik, hogy mit köszönhet az egész keresztény világ Árpád népének, aki oly "Istenanya- Édesanya" kultusszal jön a Kárpát-medencébe, melyben a - 6000 éves kultusz elemei mellett - már Jézus Anyja - Mária - igen nagy tiszteletben és imádatban részesül.

Mondhatjuk azt, hogy a mai nagyon szép és kiterebélyesedett "Mária-kultusz" mélységének elemeit azok a magyarok mentették át a mai kereszténység részére, akiket ugyanez a "kereszténység" még ma is "pogánynak" nevez. De azért kell nekik: ma is pogánynak maradniok, mert nem voltak judai-keresztények, hanem a Napból jött és a Napba újra felöltözött Istenfia- a názáreti Jézus hűséges követői... A "Péteri tanok" megtartói.

Ennek ellenére ezer éven át hirdették magyarul is és más nyelveken is azt, hogy az "ördögök és boszorkányok" leszármazottai vagyunk. Csaknem háromszáz éve kürtölik a világba a "magyar tudományos körök" azt, hogy a világ legprimitívebb és legelmaradottabb - finnugornak nevezett- népcsaládjából származunk... és innen ered iszonyú "pogányságunk".

A nyugati történelemírás a biblikus-semita elsőbbséget hirdeti. Miután az ókori semiták minden tudományukat a sumíroktól vették át - és az átvétel után igyekeztek minden sumír kútforrást elpusztítani -, ugyanúgy a mai utódok és semita vallás gyökerűek ellene fordulnak mindennek és mindenkinek, aki az ősi sumír-mahgar tudáskincs megtalálója, tanítója, vagy nyelvében, hitvilágában, lelkiségében és még vérében is örököse.

XXX

Milyen kár, hogy Bobula nem érhette meg azt, hogy az általa megtalált BAUDUG-ASAN, nálunk BOLDOGASSZONY- t, már 5200 évvel előttünk, a "Napbaöltöztette" a tatárlakai amulett szerint hívő, őshonos Kárpát-medencei társadalom.

De ez csak egy példa abból a sok igazságos adatból, melyek jelzik, hogy igenis vissza lehet forgatni a félrehajtott magyar történelem kerekét.

Aki nemcsak az agyának hideg logikájával, hanem magyar lelkének még lángoló melegével felfogta mindazt, amit eddig elmondtam, az tudja, hogy igenis: LEHET. De ezt AKARNI KELL.

AKARNI KELL ŐSTÖRTÉNELMÜNK MEGVÁLTOZTATÁSÁT, IGAZZÁ TÉTELÉT.

Ugyanis nekünk magyaroknak-nem kell keresgélni, a fejünket törni költeni, kitalálni vagy "gyártani" származási elméleteket, mítoszokat és megoldásokat- miképpen a germán, szláv és oláh népek teszik. Nekünk minden adva van - készen -, és amink van, az BIZONYÍTHATÓ VALÓSÁG, TÖRTÉNELMI IGAZSÁG. Csak vissza kell nyúlta a "térítésünk" előtti - mondhatjuk úgy is, hogy a germán-római hatások előtti korba, és ott minden fenséges örökségünk rendelkezésre áll- érintetlenül és gazdagon. Olyan gazdagon és olyan csodálatos ragyogásban, hogy olyan valóban nincs még egy a világon.

És csakis ezért hazudták ki ezt a nekünk írt történelmünkből az "idegen" uralkodóink.

És ezért - csakis ezért - erőlködnek és hazudják ki történelmünkből hagyományunk igazságait- kitartóan- ma is a pánszláv és judai politikusok és bérenceik.

Legfőbb ideje tehát, hogy magunkra ébredjünk, hogy átállítsuk magunkat az igaz ősiségünk követelte igazság szerint, mert ezen keresztül fog megváltozni a magyar nemzeti lelkület. Születni fog egy új, egészséges, jövőbe lendülő nemzeti öntudat, mely igaz ősiségünket hirdeti és tanítja.

De akkor a világ is másképpen fog ismerni és értékelni minket.

Mert a világ közvéleménye ugyanazt a képet formálja rólunk, amilyet mi mutatunk és tanítunk magunkról a saját történelemkönyveinkben.

***

Bemutattam a 7000 évvel minket megelőző és már akkor is gondoskodó "Napbaöltözött" Boldogasszonyunkat. A hozzá fohászkodók imáját is megtanultuk. Milyen érdekes, hogy egyedül a CSÍKSOMLYÓIAK imádkoznak a "Napbaöltözött Boldogasszonyhoz", akinek alakját megformálták a maguk elképzelése szerint és oltárukra tették. Egy ilyen csíksomlyói székelyt vetett ki a történelmi vihar ide, Argentínába. Ez az istenes székely fából kifaragta a Csíksomlyói Szűzanya szobrát úgy, amint falujában látta.

Ez a faszobor itt van a Buenos Aires-i magyar apácák kápolnájában.

forrás: http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/igaz42.htm