2013. június 22., 4:44

Álláspont


„Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.”


Gaia a Földanya. A legősibb szimbólum, a legősibb istenség, az egyik őselem, aki nélkül semmi sincsen. Így volt ez évezredeken át, aztán az ember — akinél lassan már minden csodálatosabb — ezt is elfelejtette. S elkezdett lekicsinylően, megvetéssel beszélni a földről, a mezőgazdaságról és a mezőgazdaság művelőiről. (Hungarikum, ahogy negyven év lumpenproli tobzódása alatt a „paraszt” szitokszó lett, a közönségesség, bunkóság, alacsonyabb rendűség szinonimája.)

Mindez persze meg fog változni.

Aki egy csöppet is továbblát a saját orránál, az tudja, hogy az elkövetkezendő néhány évtizedben semmi sem lesz fontosabb a két őselemnél: a víznél és a földnél. A hazai földtörvény körüli vitáknak és immáron őrjöngéseknek természetesen nem ez a mozgatórugójuk. Az őrjöngők sem nem okosak, sem emelkedettek, sem pedig magasztosak.

Az őrjöngők hazug ostobák csupán.

Lássuk a tényeket: a magyar földtörvény a dán földtörvény mintájára készült. Hároméves helyben lakáshoz, életvitelszerű földműveléshez köti a földvásárlást. S ezenkívül beiktat még egy akadályt: ha a külföldi mindezen előírásoknak megfelel, akkor a faluközösségnek is rá kell bólintania a vásárlási szándékra, és a faluközösség indoklás nélkül megvétózhatja a vásárlást.

Nos, ha egy külföldi állampolgár három éve nálunk él valahol vidéken, és hivatásszerűen műveli a földet, s három év elteltével a helyi közösség is rábólint a földvásárlási szándékára, akkor az a külföldi nyugodtan vegyen földet minálunk. Egyrészt azért, mert akkor az az ember itt akar élni, másrészt azért, mert uniós tagként ez a legtöbb, amit megtehetünk. És nyugodtan próbálja ki bárki: menjen Dániába, feleljen meg ezeknek a feltételeknek, és vegyen utána földet ott magának.

Ahogy a dán földeket sem fogják ilyen módon kivásárolni a dánok alól, úgy a magyar földet sem fogják kivásárolni alólunk. Mert nem lesz lehetséges. A másik tény: eddig a teljes magyar földterületre vetítve ötven százalék volt a nagybirtok aránya. Az új földtörvény ezt az arányt húsz százalékban határozza meg. Ezek után azt állítani, hogy a kormány eladja a magyar földet, illetve hogy a nagybirtokrendszert tartja fenn, egyszerűen hazugság.

A Jobbik azért hazudik, mert már nincs is más lehetősége.

Képességtelen, ostoba fajankók gyülekezete az egész, akik egy dolgot tudnak pontosan: ez a négy év volt életük első és egyben utolsó dobása. Ezért álltak oda az ülésteremben balhézni a pulpitus köré, hogy híveiknek megmutassák még egyszer magukat. Hogy a hiábavaló, ártó és hazug gyűlölködés csontját vessék azok elé, akik úgysem fogják soha életükben elolvasni, mi is van beleírva abba a törvénybe, mert nekik elég, ha látják az ostoba pofákat maguk előtt őrjöngeni.

Hát ez sikerült.

Olyanok voltak éppen, mint holmi törpe jakobinusok. Az igaziak 1793. június 2-án hajtották végre a maguk puccsát Robespierre vezetésével, majd bevezették az újkori történelem első igazi szervezett terrorját. Előbb a „gyanúsakat” küldték a vesztőhelyre, aztán a „veszetteket”, végül magát Dantont. Danton után meg mindenkit – mígnem a végére nem maradt más, csak maga Robespierre.

Ahogy tegnap körbenézett az ember az ülésteremben, ennek a véres és rettenetes színjátéknak a bánatos paródiáját nézhette végig. Fent álldogáltak az elnöki pulpitus körül szánalmas pofával a zsebjakobinusok és a karzaton tarsolylemezeikbe kapaszkodva a síkhülye zsebveszettek.

Aztán jött a csősz, és mindenkit elzavart.

A törvény pedig meg lett szavazva, és — ismétlem — gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy külföldiek vásárolják fel a magyar földet. Merthogy ez volt a cél.

Ángyán pedig végre kilépett a Fidesz-frakcióból. Őszintén szólva éppen ideje volt. Én már egy éve kivágtam volna, hogy a lába se érje azt az immáron nem eladható földet. Most végre ment magától. És csak azon kell töprengenie, hogy a zsebjakobinusokhoz csatlakozik vagy a Párbeszéd Magyarországért eszdéeszeseihez. Ugyanis mindkét formációban tárt karokkal várják. Ami szintúgy elgondolkodtató.

Bayer Zsolt, Magyar Hírlap