Sokszor gondolunk arra, hogy mi ez a szellemi, fizikai, mentális és gondolati sötétség, ami körbe vesz minket. Miért kell úgy élni az életünket, hogy ha körbe nézünk csak nagyon kevés pozitív dolgot, lélekemelő gondolatot, s jó érzést találunk?

Sokszor gondolunk arra, hogy mi ez a szellemi, fizikai, mentális és gondolati sötétség, ami körbe vesz minket. Miért kell úgy élni az életünket, hogy ha körbe nézünk csak nagyon kevés pozitív dolgot, lélekemelő gondolatot, s jó érzést találunk? Agyon csépelt frázisokat lehet csak már elpufogtatni, hogy ne nézzük a tévét, vigyázzunk Föld anyácskánkra, szeressük egymást stb. De elgondolkodtunk már valaha is azon, mi az oka annak, hogy legtöbbször csak az ellenkező oldal –igazságát” lehet hallani, csak az a –normális”, amiről tudjuk, hogy nem? Meg kéne fejteni ezeket a létkérdéseket.

Elsősorban közelítsük meg a kérdést a szimbólumok útján. Legfőbb és egyben legszentebb ereklyénk a Magyar Szent Korona. Szimbóluma a kerek világnak. Ha ezt a kijelentést elfogadjuk, akkor feltételeznünk kell azt, hogy megnyilvánul benne, s rajta a jelen világ. Megjelenik az a világ, amely az emberi tudattól elválaszthatatlan, lényege szerint magába foglalja az ember feletti, s az ember alatti területeket is. Világunknak azt a formáját kell vizsgálat tárgyává tennünk (ahhoz, hogy alapkérdésünkre választ kapjunk) amely lényegét tekintve az idővel együtt teremtetik, és az idővel múlik el, de a keletkezés és elmúlás között korszakokra oszlik. Arany korra, Ezüst korra, Érc korra, és Vas korra. Ez utóbbi, a Kaly Yuga, a Sötétség Kora. A Kaly Yuga Krisztus előtt 3102-ben, csillagászati pontossággal 3101-ben kezdődött, s a jelenkor, ennek az –elsötétedésnek” van előrehaladott állapotában. Figyeljünk fel a 3101-es dátumra! Az Árpád-ház 1301-ben hal ki, valamint Szent Imre herceg 1031-ben veszti életét.
De mit jelent mind ez? Mindenekelőtt azt, hogy az Árpád-ház kihalásával megszűnt minden esély arra, hogy olyan dinasztiák jöjjenek létre, amelyekben szakrális uralkodók inkarnálódhatnak. Érthetővé válik Szent királyaink azon cselekedete, mely arra irányul, hogy valamit átmentsenek ezen a korszakon vagy az, hogy eldugják, lezárják a tudás kútfőit. Hiszen nem lehet hagyni, hogy egy magasrendű tudás olyan használók kezébe kerüljön, akik vagy nem tudják, vagy nem akarják célja szerint használni azt.

A Kaly Yuga jellegzetes képviselői a lemurok. László András szerint a lemur a halálközeli széthullottság fantom létformáját, vagy –állati” létformát, vagy valamilyen emberi létformát hordozó lény. A lemuriai szubsztrátum az emberi tudat felbomlasztását, a létezés teljes elsötétítését, széthullasztását szolgálja. S ezen a ponton valami ismét nyilvánvalóvá válik. Mégpedig, hogy a mai –kultúra” honnan milyen gyökerekből származik. A tradíciók és a vallások felületét, sőt mélységeit is mind erőteljesebben áthatja ez a fajta démonicitás.
Az Árpád-ház kihalásával igen csekély lett az esélye annak, hogy a Korona sérüléseit megfelelő módon pótolják, korrigálják. Az tény, hogy 1301 után keletkeztek, ezek a nem éppen jó szándékú beavatkozások a koronán. A szándék egyértelműen a Szent Korona szakralitásának megszüntetése. Ez addig nem vehette kezdetét, amíg az utolsó dinasztikus szolaritás ki nem halt a világból.
Tudjuk, hogy a Magyar Szent Koronán képeket cseréltek. Révay Péter koronaőr 1613-ban leírja, hogy a korona kerületének hátsó felén a Szent Szűz Mária, valamint keresztény királyok és császárok képmása található. A Korona mai állapotában nem ez látható. Jogosan merül fel a kérdés, mit jelent az, ha egy ilyen magasrendű képi utat megbontanak? Elsősorban azt, hogy a világ szellemi arculatában végbemenő változásokat demonstrálják, másfelől pedig azt, hogy ezt a változást (elsötétedést) elősegítik olyan szellem-ellenes álalakzatok működésével, amelyek elsősorban a tudat megbontását akarják. Hiszen a –kép”, önmagában hordozza a –képessé” és a –képtelenné” válás lehetőségét is. Ezért, ha az embernek nincs hiteles képe önmagáról, akkor előbb-utóbb tehetetlenül sodródó, meghatározhatatlan minőségű, pusztán emberszerű, de nem emberi jellemzőket lesz képes felmutatni. Pont úgy, mint ma teszik azok, akik a szellembutító televízió műsorokat nézik, a szennylapokat olvassák, s nem veszik észre a szándékot mögöttük.
Vegyük górcső alá Dukász Mihály képét. Mint tudjuk ő került Szűz Mária helyére a Koronán. Mária szimbolikusan megfelel a Fénybe emelt világnak. Aki pedig a világot magához emeli és uralja, a Jézus Krisztus. A Korona homlokzati részén látható –trónoló” Krisztus párja tehát nem lehet más, mint Szűz Mária. Hiszen Jézus őt emeli a mennybe. Tehát az ő képének lecserélése egy jellegtelen, jelentéktelen császárocskára erősen antitradicionális jeleket mutat. Logikus következménye hogy a képen látható felirat is éppen ellenkező előjellel értendő. –Mihály, a rómaiak Istenben hívő császára a Duk”. Mivel itt ellenbeavatási műveletről van szó a szöveg lényege a következő: Mihály, aki szellemi romlást, idéz elő azáltal, hogy kioltja a világban a hitet, a transzcendentális bizonyosságot. Ez röviden annyit jelent, hogy az ember halhatatlanság utáni igényét semmisítik meg. Megkísérlik eltörölni, kiiktatni a fényt életünkből, s ez által, magát Jézus Krisztust kiiktatni. Mert, ha elvesszük a világból a lélek szakrális erejét (Máriát), s behelyettesítjük hétköznapi impulzusokkal, akkor megnyílik a tudat teljes mérgezésére a lehetőség.
Ez a tétel azért is hátborzongató, mert ha széjjelnézünk a világban, a tendenciák azt mutatják, hogy könnyebb, gyorsabb, boldogabb életet élhetünk, ha minden olyat kiiktatunk az életünkből, ami lelkünknek, szellemünknek épülésére javítására szolgál.

Tehát Dukász Mihály képe a koronán, a lemuriai szubsztrátum –alig emberi” kategóriájának felel meg. De vele kapcsolatban még egyet fontos tudni. Az ő képe a Koronán eltakarja Tamás apostol képét, s ha tudjuk, hogy Tamás keleten, Indiában térített, akkor még egy tényt megállapíthatunk. Tamás képviseli a keleti tradíciókat a Koronán, s mivel egy –alig emberi” minőségű kép szűri az ő üzenetét, ezért az a jelenség, ami a nyugati társadalmak keleti tradíciókhoz való fordulásában tapasztalható egy démonikus szűrőn megy keresztül.
Ezen gondolatmenet mentén haladva a Geobitzasz-kép felirata is valami hasonló jelentést hordoz magában, azzal a különbséggel, hogy konkrétan a magyar nemzethez szól. –Geobitzász Turkia hívő királya” Mivel itt konkrétan meg van említve Magyarország (Turkia), ezért nekünk szól az –üzenet”. Mindazok az értékek, amelyeket a magyar tradíció hordoz, egy szellemellenes támadásnak van kitéve. Ez a hétköznapi életben, a hagyományok elfelejtését hozza magával. S a hagyományok elfelejtéséhez szorosan hozzátartozik a nemzethalál is. Hiszen: –halott az a nemzet, amely elfelejti hagyományait, történelmét”. A Geobitzász-képet a lemuriai hármasság halálközeli, kísértetszerű, fantom-létformájával kell azonosítanunk.
Konstantin képére viszont elég csak rápillantanunk. Ha kicsit figyelmesebben vizsgáljuk az itt megjelenő arcot, akkor láthatjuk, hogy egyre inkább elveszíti emberi jellemzőit, s egy leírhatatlan féregszerű ábrázat néz velünk szembe. Konstantin tehát a lemuriai létállapot állatszerűségének a hordozója.

S végül vizsgáljuk meg azt a zafírt is, amely Dukász Mihály alatt, Geobitzász és Konstantin között található. A követ eredetileg II. Mátyás utasítására tették erre a helyre, eltávolítva onnan egy állítólagosan sérült követ. Ez a zafír a legszorosabban függ össze a lemuriai hármassággal. Kicsit talán a mesékből vett hasonlattal élve, azt is mondhatnánk, hogy Dukász Mihálynak, Geobitzásznak és Konstantinnak ebben a kőben van az ereje. S az, hogy Geobitzász tulajdonképpen erre a kőre tekint, ezt messzemenően igazolja.
Nem olyan régen a filmszínházakban vetítettek egy filmet, Mátrix címmel. A film története egy számítógépes program körül bonyolódott, amely képes volt rekonstruálni egy teljes világot úgy, hogy a benne élők, még csak nem is sejtették, hogy létezésük csupán virtuális valóság.
Feltételezésem szerint a Magyar Szent Koronán lévő cserélt képek manifesztálódott lemuriai szubsztrátumok, melyek programja szerint folyik ma a világ sorsa. Gyilkoljuk Föld anyánkat, pedig tudjuk, hogy mennyire káros, irtjuk egymást, véget nem érő háborúkban. Szellemi sötétségben tartanak minket, hogy még véletlenül se legyen szabad akaratunk, mert akkor azonnal felismernénk összes hibáinkat, s teljes lélekkel fordulhatnánk a Fényhez. A cél, pont ennek az ellenkezője. Sötétben, félelemben tartani mindenkit, hogy könnyen manipulálhatóak legyünk.
Elhitetik velünk, hogy nincs Isten. Hiszen már –teremteni” is tudunk. Csakhogy van ezzel egy kis probléma, mint a Képes Krónikában lévő egyik miniatúrán, úgy itt is kilóg a lóláb! Minden klónozott teremtmény születése után szinte azonnal rohamosan öregedni kezd, mert a DNS, amiből replikálják, egy idősebb –teremtmény” DNS-e. Tehát ez a módszer érdekes módon nem működik. Talán azért, mert hiányzik belőle a teremtéskor elemi erővel feltörő fény? Vagy azért, mert a sötétség nem bírja a világosságot? De egyáltalán kinek jut eszébe –teremteni”, azon kívül, Aki ezt teljes hatékonysággal, joggal műveli?
A válasz nem túl bonyolult. Természetesen minden olyan erőnek, amely az élet ellen dolgozik. Ha úgy tetszik: –a másik oldalnak”. Miért akarnak beavatkozni az eredendő rendbe? Mert ezek az erők léteznek, s éppen az a feladatuk, hogy a transzcendentalitást elsorvasszák. Amennyiben felismerjük, megnevezzük ezt a folyamatot és a végrehajtóit, úgy hatásuk egyre kevésbé tud érvényesülni világunkban. Ha nem, úgy részesei leszünk az általuk működtetett mátrixnak, s létünk valóban csak látszat-lét marad.

Ez a mi Mátrixunk. Amíg az emberi tudat ki nem tör ebből, amíg a Koronán nem történik meg a képrend, s egyben a világrendjének visszaállítása, addig működik a Mátrix. De ne feledd el: Beépülhetsz a rendszerbe...

(Forrás: Szántai Lajos: A Szent Korona szimbológiai megközelítése)



A fentiek igazolására álljon itt egy –irodalmi” példa:
–A csokorba kötött magyart szétbontjuk, majd éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fás szárúak, mert azokat törjük, vagy kalapáccsal zúzzuk.”
(Esterházy Péter: Így gondozd a Magyarodat, Korunk, 1991. 10. szám).