Tamás Gábor koncert Verőcén

Időpont: 2012. június 30. 20.30 óra 

Helyszín: Erdélyország az én hazám Világtalálkozó, Verőce, Lósi-völgy

Szeresd az életet! – olvasható Tamás Gábor népszerű énekes, előadóművész honlapján! Szeressük Vele az életet Verőcén, a Lósi-völgyben 2012. június 30-án 20.30 órakor az Erdélyország az én hazám fesztivál első napi záró koncertjén, melynek címe: „Csak a  szívünkben nem száll az idő”

Tamás Gábor idén tavasszal Svédországban járt, majd a sok hazai fellépés mellett egy erdélyi körút következett, ősszel ismét hazatér egy koncert-sorozattal, majd eleget tesz egy korábbi ausztráliai és amerikai meghívásnak. Szeresd az életet című új lemezét szeptember 22-én mutatja be Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Szász István Tas orvos-barát gondolataival hívogatjuk a verőcei koncertre Tamás Gábor híveit, barátait, hallgatóit: „a művészet tudatformáló ereje nagy, és az így éledő nemzeti tudat megmaradást biztosító ereje még ennél is hatalmasabb!” Magáról pedig szóljon Ő, Erdély egyik legnépszerűbb könnyűzenei énekese:

 Tamás Gábor:

Gondolatok énekesi pályám körül...

(azaz amit el szeretnék mondani Nektek)

Zenei és ezen belül énekesi pályám opera és klasszikus zenével indult el. Kis koromban közelebb ált hozzám a klasszikus zene, hiszen már a zeneiskola kisdiákjaként beválogattak a gyerekkórusba a kolozsvári román, illetve a magyar Operába és tulajdonképpen ez jelentette az első igazi kapcsolatot az énekléssel. Itt sajátítottam el a helyes énektechnikát, a légzést és a színpadi játékot annak ellenére, hogy az operában a zene a fontosabb. Curt Mild neves karvezetőnek és tanáromnak köszönhetem, hogy megtanított úgy énekelni, hogy a szöveg mindig érthető legyen. Ennek aztán a könnyűzenében igen nagy hasznát vettem. Nem is oly rég Harangozó Teri mondta nekem: "Gábor! Senki nem énekel olyan artikuláltsággal, mint te" Bizony jól esik egy ilyen dicséret, különösen ilyen neves pályatárstól. Az első színpadi élmény is az operához kötődik. Sosem felejtem el mikor a Tosca-ban szólót énekelve az előadás végén a felnőtt énekesek engem hagytak legutolsónak, hogy kijöjjek a függöny elé meghajolni. A közönség felállva tapsolt, és bravó-kiáltásokkal ünnepelt engem. Amíg élek, nem felejtem ezt a szép emléket.

 A nagy csalódás és egy időre szakítás a zenével. Egy életre szóló traumát jelentett eltiltásom a zeneiskolából, amikor  a nagy sovén és magyargyűlöletéről ismert Chisu Leontin igazgató kijelentette: nincs szükségünk papgyerekekre. Apám akkor az Erdélyi Református Egyház főkönyvelője volt, de nem pap. Oly annyira sokkolt a hír, hogy elhatároztam: szakítok a zenével. Szégyelltem, hogy nem feleltem meg a követelményeknek, és amikor az utcán megláttam az osztálytársaimat a kapuk alá bujkáltam előlük, hogy elkerüljem a találkozást, hiszen már nem vagyok zeneiskolás. Még ma is előfordul néha, hogy álmodom az akkor történtekről.
Ebben az időben tanáraim és osztálytársaim biztatására elhatároztam, hogy felvételizek a színiakadémiára, és színész leszek. Török Béla -volt klarinét tanárom, ragyogó zenepedagógus- rábeszélésére mégis a Zeneakadémiára felvételiztem. Ezúttal sikerrel. Így azután visszatértem, amihez teremtett az Isten: a zenéhez (ahogy a világhíres tenorista Ion Piso mondta mikor szép karriert jósolt nekem). A Zeneakadémián a kollégáim -többek között Sorin Tudorán a legendás hírű gitáros rábeszélésére beneveztem az országos táncdalfesztiválra. Sikerült megnyernem, így aztán teljesen átálltam a könnyűzenére és elbúcsúztam a klasszikus zenétől. Persze, csak ami az éneklést illeti, mert szabadidőmben, pihenésképp a mai napig is szívesen hallgatom a klasszikusokat.

Ez idő tájt születik meg a romániai magyar könnyűzene, elsősorban Boross Zoltán zenei szerkesztő jóvoltából. Az ekkor felkínált lehetőségekkel élve részt vettem minden fesztiválon, s ezeket rendre meg is nyertem. Majd jöttek a Rádió, illetve Televízió Top-listái, amelyeken első helyezett voltam, ahányszor csak bekerültem egy-egy dallal. Ez fantasztikus népszerűséget hozott, amelyet aztán a "Dónáth úti orgonák" tetőztek. Bárhol koncerteztem, mindenhol teltház várt rám. Ez eleinte oly könnyűnek és természetesnek tűnt, ám ahogy teltek az évek (különösen a 18 év távollét hozta siker hatására) egyre jobban rám nehezedett a nagy felelősség: Te jó Isten, ez után a tömeges siker után mivel jövök majd vissza? Hiszen ezt már képtelenség túlszárnyalni. Én úgy éreztem, hogy nekem ez sikerült! Egy művész számára az jelenti a legnagyobb elégtételt, ha mindig tud újítani és a régi -mindenki által kedvelt dalok, szerzemények mellett hoz újat is, ne csak a régi sikerekből próbáljon megélni.
Ide kapcsolódik az a fogalom, amelyet úgy hívnak: tehetség. Úgy érzem, nagyon szerencsés ember vagyok, hiszen megáldott a sors egy olyan tehetséggel, amelyet az évek során csak tovább kellett fejlesztenem. Ez nem jelentett problémát, ugyanis imádtam a szakmámat! Már kisgyerekkoromban feltettek az asztalra s csak annyit mondtak: énekelj nekünk kis Gabi! Sosem kellett kérlelni. Egy másik tényező, amely meghatározta a pályámat - a szerencse! Hiszen erre is szükség van ahhoz, hogy a tehetséges fiatalból végül is sikeres előadóművész váljék. Kegyes volt hozzám a sors, hiszen csodálatos emberek voltak a tanítóim, tanáraim, ragyogó zenészek társaságában nevelkedtem, majd később velük együtt léptem fel, mikor már én választhattam meg az engem kísérő zenekar tagjait.

Még egy nagyon fontos tényező - a természetem, amelyért újra csak szerencsésnek érzem magam. Az ikrek csillagjegyében születtem, és ez természetesen rányomja bélyegét egyéniségemre  -mindig az a típus voltam, akit a tervek éltettek, mindig várok valamit, és ahogy az egyik tervemet megvalósítottam már hozzá is kezdek a következőhöz. Persze ez is úgy van, mint annyi más minden az életben - egy része a terveknek megvalósul, egy része meg nem. De így is boldog vagyok…

És még egy gondolat... Az utóbbi évek sikeres koncertturnéi hatására úgy érzem magam, mint egy misszionárius, akinek a feladata az, hogy boldog és kellemes perceket szerezzen az embereknek New York-tól Stockholmig, vagy Törökországtól Erdélyig hirdesse a muzsikát. Örömmel teszek eleget eme hivatásnak!

Tamás Gábor: Ó Erdély szép hazám

http://youtu.be/ELIEDzVxHNg

Tamás Gábor: Gyere velem a Hargitára

http://youtu.be/lY8cnWq1Jpw

Frigyesy Ágnes                                                                                                                        
(Erdélyország az én hazám Világtalálkozó, 2012.)

(06-20/383-1417)