Farkas András, NyugdíjGuru News

2022. április 23. 10:00

Miután idén is érdemben meghaladja az infláció a nyugdíjak emelését - ami miatt pótlólagos emelésekre lesz szükség -, érdemes áttekinteni, hogy miért alakulhat ki ez a helyzet. A nyugdíjak emelésének mértéke sokat változott 1990 óta, de vajon milyen lenne az optimális rendszer?

Cikkem első részében arra mutattam rá, hogy még csak néhány hónap telt el ebből az évből, de a nyugdíjas társadalom máris hitelezi az államot. A magas infláció miatt idén valószínűleg kétszer is nyugdíjkorrekcióra lesz szükség. Az éves infláció várható mértéke idén 10,3 százalék lehet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb előrejelzése szerint, miközben idén januárban a nyugdíjemelés 5 százalékos volt. Hogy lehetséges ez?

Kis nyugdíjemelési történelem

2012-től a nyugdíjakat minden év januárjában az emelés évére a központi költségvetésről szóló törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni. Ennek megfelelően például 2021-ben az emelés két rendkívüli (júniusi és novemberi) kiegészítő emeléssel együtt összesen 4,8 százalék volt, 2022. januárban pedig 5 százalékkal emelték a nyugdíjakat.

A nyugdíjtörvény szerint az adott év novemberében pótlólagos nyugdíjemelésben akkor részesülhetnek a nyugdíjasok, ha a KSH inflációs adatai alapján számított mérték legalább 1 százalékponttal meghaladná a januárban érvényes növelési százalékot. Ilyenkor az emelési különbözetet novemberben, januárig visszamenőleg megkapják a nyugdíjasok.

EZT A HELYZETET ÉLIK MEG ÚGY A NYUGDÍJASOK, HOGY ŐK HITELEZNEK A MAGYAR ÁLLAMNAK AZ UTÓLAGOS KORREKCIÓ IDŐPONTJÁIG, HISZEN A NEKIK JÁRÓ PÉNZT HASZNÁLJA AZ ÁLLAM 10 HÓNAPON KERESZTÜL.

Ha a KSH által utóbb kalkulált emelés és a januári növelés közti különbség kisebb 1 százalékpontnál, akkor az egész évre felszorzott többletet egy összegben utalják a novemberi ellátásokkal együtt, és a havi különbözettel növelt összeg lesz a következő évi emelés alapja. Ha év közben módosulna a költségvetési törvényben az inflációs előrejelzés, akkor ehhez igazodva rendkívüli korrekcióra is sor kerülhet, mint történt ez 2021. júniusban és történik várhatóan idén júniusban is.

JELENLEG A NYUGDÍJEMELÉS ÍGY KIZÁRÓLAG A TÁRGYÉVRE TERVEZETT FOGYASZTÓIÁR-INDEXTŐL FÜGG.

A becslésre alapozott emelés nyilván nagyobb lehetőséget ad a kormányzatnak (akár felül, akár alul kívánja becsülni az inflációt), mintha az inflációs tényadatok alapján kellene az emelést végrehajtani, mint történt ez a korábbi időszakokban. 2012 előtt ugyanis a tárgyévet megelőző év I-III. negyedévi és az azt megelőző év IV. negyedévi tényleges inflációs rátájához igazították a januári emelés mértékét.

Hogy volt korábban?

Korábban (2010 és 2012 között) a GDP legalább 3 százalékos növekedése esetén az infláció mellett a nettó kereset emelkedését is belekalkulálták volna a nyugellátások növelésébe, de erre sosem került sor a GDP akkori siralmas alakulása miatt.

2010 előtt hosszú ideig a svájci indexálás szerint emelték a nyugdíjakat, vagyis fele-fele arányban kalkuláltak a várható országos nettó keresetnövekedéssel és az inflációval. Ez azonban 2010-ben már fenntarthatatlanul drága megoldásnak bizonyult, pedig ezzel részben nyilván meg lehetett előzni a nyugdíjak értékének leszakadását az aktív korúak keresetétől.

NEM VÉLETLEN, HOGY A NEMZETGAZDASÁGI ÁTLAGBÉR 2014-TŐL TAPASZTALHATÓ VISZONYLAG GYORS NÖVEKEDÉSE EGYRE TÖBB NYUGDÍJAS SZERVEZETET ÖSZTÖNZÖTT ARRA, HOGY KÖVETELJÉK A VEGYES EMELÉS (A SVÁJCI INDEXÁLÁS) VALAMILYEN VERZIÓJÁNAK VISSZAÁLLÍTÁSÁT.

Korábban a nyugdíjemelés technikájának számukra nagyon kedvezőtlen változása különösebben nem tűnt föl a nyugdíjasoknak, hiszen 2014-ig jelentősen – több, mint 8 százalékkal –  emelkedett a nyugdíjak reálértéke, annak ellenére, hogy az emelés csak az infláció mértékét követte. Ugyanis 2014-ig négy éven keresztül a kormány a várható inflációt politikai és egyéb nemzetgazdasági megfontolásokból a tényleges mérték fölé becsülte, s miután a becsült infláció mértékével nőttek a nyugdíjak, az alacsonyabb inflációs környezetben gyorsan nőtt a reálértékük. (Az inflációs felülbecslés egyik fontos összetevője a rezsicsökkentés volt.) Természetesen azt megnyugvással fogadták a nyugdíjasok, hogy a plusz pénzt nem kellett visszafizetniük.

EZ AZ EMELÉSI ARANYKOR AZONBAN – AMELY AZ AKKORI ÉVEKBEN FELÉRT EGY 13. HAVI NYUGDÍJ PORLASZTOTT KIFIZETÉSÉVEL – 2015-TŐL MEGSZŰNT.

Attól ugyan nem kellett és nem is kell tartani, hogy visszatér a nyugdíjak 1990-es évtizedre jellemző drámai értékvesztése (a havi átlagos ellátás reálértéke 2001-ben 16 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1990-ben), de a reálérték-növekedés megállt, és a felgyorsult infláció közegében javulás nem is várható.

Ugyanakkor a nyugdíjemelés az inflációs verziójában is rengeteg pénzt emészt föl. Az ONYF állománystatisztikái alapján a nyugdíjemelésre jogosultak száma a lakosság egynegyedét teszi ki: a kétmillió harmincezer öregségi nyugdíjas – ideértve a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő több mint 130 ezer hölgyet is – mellett ide tartoznak az egyéb emelésre jogosító ellátásokban részesülők, vagyis összesen 2,5 millió ember. A nyugdíjkiadásokra fordított átlagosan évi 4000 milliárdos nyugdíjkasszával számolva így egyetlen százalékpontnyi növelés 40 milliárd forintba kerül.

2014 ÉS 2021 KÖZÖTT A NEMZETGAZDASÁGI ÁTLAGBÉR AZ INFLÁCIÓT KÉT-HÁROMSZOROS MÉRTÉKBEN MEGHALADÓ TEMPÓBAN NŐTT, EMIATT A NYUGDÍJAKNAK A - CSAK INFLÁCIÓVAL KORRIGÁLT - VÁSÁRLÓÉRTÉKE MINDINKÁBB CSÖKKENT AZ AKTÍV KORÚAK KERESETÉHEZ KÉPEST.

Ennek a relatív elszegényedési csúszdának a meredekségét jelentősen csökkenti a 13. havi nyugdíj, sőt, a magas infláció fennállásának időtartamára a csúszda hatása meg is szűnhet. Ez azonban nem segít sem a régen nyugdíjban lévők, sem pedig a kisnyugdíjasok helyzetén. A nyugdíjemelés inflációs módszere mindenképpen módosításra szorul.

Milyen lehet az optimális nyugdíjemelési eljárás?

A nyugdíjemelésnek az infláció mellett ellensúlyoznia kell a nyugdíjmegállapítás módszeréből fakadó anomáliákat is. A nyugdíjak alapjául szolgáló átlagkeresetet ugyanis úgy állapítják meg, hogy a megállapítás éve előtti év nettó nemzetgazdasági átlagkereseti szintjéhez igazítják az 1988 óta évente keresett, nettósított pénzeket, így adódik egy számított, havi nettó életpálya átlagkereset összeg, amit beszoroznak a szolgálati idő egész években mért hosszától függő, százalékos nyugdíjszorzóval, és ez lesz a nyugdíj összege. Miután a mindenkori nyugdíjmegállapítás előtti év nemzetgazdasági átlagkereseti szintje a referenciaérték, ezért 2015 óta minden évben sokkal jobban járt az a nyugdíjba menő, aki egy későbbi évben kérte a nyugdíja megállapítását.

EMIATT GYAKORLATILAG UGYANOLYAN EREJŰ TÉNYEZŐ AZ, HOGY MELYIK ÉVBEN KÉRI VALAKI A NYUGDÍJAT, MINT AZ, AMITŐL EGYÉBKÉNT FÜGG A NYUGDÍJ, VAGYIS A LEDOLGOZOTT ÉVEK SZÁMA ÉS AZ EMLÍTETT ÉLETPÁLYA ÁTLAGKERESET.

Ennek a valorizációs eljárásnak az eredményeként a friss nyugdíjasok nyugdíjának összege a megállapítás évében kielégítően igazodik a nemzetgazdasági átlagkeresethez, de már a nyugdíjazás második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése. Ennek oka a jelenlegi nyugdíjemelési módszer, amely szerint a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, így minden olyan évben, amikor a nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, a nyugdíjasok lejjebb csúsztak a viszonylagos elszegényedés csúszdáján. Nem véletlen, hogy egyre erőteljesebbé vált az elmúlt években a svájci indexálás visszahozatalára irányuló követelés.

HA A SVÁJCI INDEXÁLÁST ALKALMAZTÁK VOLNA A NYUGDÍJEMELÉS SORÁN 2015 ÓTA, AKKOR AZ ÁTLAGNYUGDÍJ ÖSSZEGE 2022-BEN MEGHALADNÁ A 200 EZER FORINTOT.

A nyugdíjemelésnek azonban nemcsak a relatív lecsúszást kell lassítania (ezt megteszi a 13. havi nyugdíj visszavezetése is), hanem a korábban megállapított, és emiatt fokozottan zsugorodó értékű nyugdíjjal rendelkezőkkel szembeni méltánytalanságot is orvosolnia szükséges. Ezért a nyugdíjemelés rendszerébe a béreket és az inflációt előre meghatározott százalékos mértékben követő vegyes indexálás mellett mielőbb célszerű beépíteni a korábbi évek elszegényedési csúszdáján egyre mélyebbre süllyedt nyugdíjak kompenzációs növelését biztosító, azaz a valorizációs szorzók mindenkori értékéhez igazodó korrekciós indexálást is.

Ha ez nem történik meg, akkor a 13. havi nyugdíj csillapító hatása ellenére elkerülhetetlenné válhat a nyugdíjak külön korrekciós célú emelése annak érdekében, hogy csökkenjen a nyugdíjak összegeiben a nyugdíjazás éve szerinti méltánytalan eltérés és a nyugdíjak között kialakult indokolatlan aránytalanság, amelynek semmi köze a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek és a szolgálati idő hossza szerint kialakult, indokolt különbségekhez.

A nyugdíjak között kialakult aránytalanságok egyre vállalhatatlanabbak, a medián nyugdíj értékénél (pillanatnyilag 135 ezer forint) akár húszszor, a minimálnyugdíj  összegénél (15. éve változatlanul 28500 forint) akár százszor nagyobb nyugdíjakat is megállapíthatnak, hiszen nincs nyugdíjplafon. A nyugdíjak arányaiban továbbra sem jutnak megfelelően kifejezésre az aktív korban szerzett szolgálati időben meglevő különbségek (az első húsz év kétszer annyit ér mind a mai napig, mint a második húsz év, miközben az egyes évek értékének rángatózása továbbra is fennáll). A leendő nyugdíjak összegében - a járulékfizetési plafon 2013-as eltörlése következtében - túlságosan is kifejezésre juthatnak az aktív korban elért, járulékfizetés alapjául szolgáló keresetekben meglevő különbségek, amelyet a degresszió 2013 óta változatlan keretrendszere semmilyen módon nem tud kordában tartani.

A finanszírozhatatlanul magas nyugdíjak mellett időzített bombaként ketyeg a nyugdíjrendszer jövőjében a siralmasan alacsony nyugdíjvárománnyal rendelkező tömegek (katások, őstermelők, részmunkaidősök, minimálbéresek és hasonló, rendkívül alacsony járulékalapot biztosító foglalkoztatási jogviszonyokban dolgozók) helyzete is, akik a megélhetéshez messze nem elegendő várható nyugdíjukra tekintettel kiszámíthatatlan társadalmi kockázatot gerjeszthetnek.

A NYUGDÍJAK ÖSSZEGEIBEN AZ UTÓBBI ÉVEKBEN NEMHOGY NEM MÉRSÉKLŐDTEK A NYUGDÍJAZÁS ÉVE SZERINTI ELTÉRÉSEK, HANEM DRÁMAIVÁ FOKOZÓDTAK.

Azonos életpálya esetén egy 2015-ben megállapított nyugdíj lehet, hogy akár 80%-kal alacsonyabb egy idén megállapítandó nyugdíj összegéhez képest, és reálértéken, az inflációs hatásokat figyelembe véve is 50% körüli lehet a változás.

Mindez összességében sem elég a valóban méltányos nyugdíjemeléshez, hiszen a nyugdíjemelés rendszerének nem csak a nemzetgazdasági nettó átlagkeresettől való folyamatos leszakadást kell kezelnie, hanem a nyugdíjas társadalom szétszakadását is.

A SZÉTSZAKADÁST CSAK A NYUGDÍJEMELÉS DIFFERENCIÁLT MÉRTÉKE LASSÍTHATJA, PÉLDÁUL A SÁVOS NYUGDÍJEMELÉS MÓDSZERE RÉVÉN, AMIKOR A KISEBB NYUGDÍJAS NAGYOBB ARÁNYÚ VAGY NAGYOBB ÖSSZEGŰ NYUGDÍJEMELÉSBEN RÉSZESÜL.

A minden nyugdíjast a saját mindenkori januári nyugdíja összegével egyező összegben megillető 13. havi nyugdíj ezt a szétszakító hatást turbófokozatba kapcsolta, hiszen egy 100 ezer forintos nyugdíjban részesülő 100 ezer forintot, egy 300 ezer forintos nyugdíjban részesülő 300 ezer forintot kap 13. havi nyugdíj címén, miután a 13. havi nyugdíjnak nincs felső küszöbértéke. Azokban az európai nyugdíjrendszerekben, amelyekben a 13. havi ellátáshoz hasonló plusz juttatás működik, a kifizethető összeget korlátozzák vagy mindenkire azonos összegben határozzák meg.

A nyugdíjemelés svájci típusú, vegyes indexálásra épülő átalakítása tehát szükséges, de nem elegendő, mellette a nyugdíjmegállapítás éve szerinti valorizációs korrekciót és a nyugdíj összegétől függő sávos korrekciót is be kell építeni az emelés majdani új eljárásrendjébe.

Forrás: portfolio.hu