Tegnap szomorú levelet kaptam egy általam és sokak által mélyen tiszelt kollégától. Egy olyan embertől, akinek szakmai munkája kimagasló, emberi tisztessége példamutató. Közismert EMBER (Így nagy betűvel!), aki életét és munkáját arra áldozta, hogy tollán keresztül - mert egy újságírónak csak ehhez van lehetősége - , másokon segítsen. 
   Nem arról van szó, hogy ismertsége révén "előjögokat" vindikált volna magának, mert a Vele történtek - bárki lett volna a helyében - minden jóérzésű embert felháborítanának. De M.Szabó Imre közismert ember, aki súlyos, életveszélyes állapotban került a kórházba! Ő csupán leírta néhány szóban, mi történt Vele... Azt, hogy mennyire méltatlanul bánnak a betegekkel!
   Ez hát a mai magyar egészségügy, ahol hagyják meghalni a betegeket?! Eszembe jutnak barátnőm szavai, aki egész életét az egészségügyi pályán töltötte. Nyugdíjazása után, egyik beszélgetésünk alkalmával merte elmesélni, hogy a kórházakban utasításba van adva, hogy a 70 éven felüli betegeket hagyni kell meghalni! A nekik adott pirula csupán jelentéktelen vitamin, nem az adott betegségre való gyógyszer!  A beteg úgysem tudja, mit adnak neki... Ha a hozzátartozó nem viszi be a megfelelő gyógyszert, a kórházban biztosan nem kapja meg!
   Barátnőm elmondottait - fél évszázados barátság alapján szavahihető embernek tartom - kétkedve hallgattam, ám azokat egymástól független, több más egészségügyben dolgozó ismerősöm megerősítette...mi több, még meg is toldották egyéb döbbenetes információkkal!
  Vagy arról van szó, hogy M.Szabó Imre nem tartozott azok közé az újságírók közé, aki megásárolható, lefizethető! Ő pártoktól független, az igazságért és amellett mindig kiálló, szakmájában és emberségében is példamutató újságíró! Netán arra kell gondolnunk, hogy újságíró kollégánk valakiknek útjában áll?! Mert aki manapság tisztességes, annak személye bizonyos köröket igen csak zavarhat!
   Vagy akkora a felelőtlenség, a nemtörődömség, az embertelenség a kórházakban, hogy még egy közismert és köztiszteletben álló, súlyos, életveszélyes állapotban lévő beteggel is így bánnak?! Egy olyan emberrel, akit 17 éve ott kezelnek, s akinek perceken múlhat az élete!  
   M.Szabó Imre nem kiváltságos jogokat szeretett volna vindikálni magának, csupán emberi bánásmódot, betegségéhez mérten az Őt megillető törődést. Olyan törődést, amit egy életveszélyes állapotban lévő beteg megérdemel!

Alább közöljük az általa küldött levelet:

" M.Szabó Imre – magas állami díjjal kitüntetett, Petőfi Sándor díjas, dokumentumfilmes újságíró öninterjúja 

   M. Szabo Imre, mint veseátültetett, 2017. március 24-én kilökődésgyanúval kerültem  a Transplantaciós - és Sebeszeti Klinikára. Vérvételt követően órakon át a folyosón várattak. - Tizenhét évi kezelés, kapcsolat után ez méltatlan. Annál inkább az, hogy ezt követően a nagyon készséges beteghordóval,- mondván nincs ágy, - átvitettek a 2-es Belgyógyászati Klinikára. Itt szintén nem volt hely a magas állami kitüntetett, Petőfi Sándor díjas dokumentumfilmes újságírónak. -Ezt méltatlannak tartom!- mondja. - Délután négy órakor helyeztek el, egy lepusztult ágyra. Estefelé - súlyos nehezményezésem után átvittek egy kultúrált, kellemes, kétágyas szobába. Saját gyógyszereimet vettem be. Lényegi orvosi vizsgálat, amely cáfolta vagy igazolta volna a kilökődést, nem történt.  - Állapotom romlik, kezelés nincs- foglalta össze M. Szabo Imre. A jövő héten,' 30-án és főleg 31-en tüdőmintavételre kerül sor a Tüdőgyógyászati Klinikán. Abban bízom, hogy ott méltányosabban foglalkoznak velem. Ez morális kudarc, ami velem történik! - mondotta végül a dokumentumfilmes újságíró.

Szeretettel:
M. Szabó Imre"

   Újságíró szövetségünk mély megdöbbenéssel, felháborodással és szívből jövő aggódással kíséri figyelemmel M.Szabó Imre állapotát. Vele vagyunk lélekben, és imádkozunk gyógyulásáért!

A Független Újságírók Szövetségének elnöksége nevében:

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök