–  Kedves Henriett köszönöm, hogy elfogadta az interjú felkérésemet, és nagyon örülök, hogy itt lehetek a legújabb kiállításának a megnyitóján.-
–   Én is örülök, hogy megtisztel a fény születése című kiállításomon.-
–   Ez hanyadik kiállítása?-
–   Nem számolom hányadik a sorban, de mindig öröm a számomra egy – egy kiállítás, hisz ilyenkor találkozhatnak az alkotások és az arra fogékony műkedvelő lelkek.-
–  Hogy került kapcsolatba a festészettel? Fölfedezte Önt az iskolai rajztanárja, vagy családi hagyomány ez önöknél?-
– A festészet egy szentség a számomra, melybe beleszülettem. Felmenőim között sorjáznak mindazok, akikre méltán büszke lehetek... Nemrég a fénybe távozott Édesapámra, aki a színek nagymestere volt. Ő általa tanultam meg tisztelni a festészet erejét, vagy dédnagyapámra, aki kiváló ötvös és festőművész volt, valamint a Balassi Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztályának elnöke. Az egykori Einczinger pince borozójában, melynek falait freskók, illetve feliratok, a kor művészeinek aláírásai díszítették, a dédnagyapám neve is szerepelt többek között Babits Mihály és Török Sophie neve mellett.-
- Úgy látom, hogy a festészete realista, olykor impresszionista... Van-e meghatározó stílusa? Van-e kedvenc anyaga Olaj, vászon, pasztell..., Van-e kedvenc témája?-
–  Stílusomban valóban realista, illetve az impresszionista stílus dominál. Imádom az olajat, van benne valami megfoghatatlan, valami, ami messzire magával ragadja az alkotó lelkét. A másik kedvencem a pasztell, melyben az ősiség képek, a realista ábrázolás tud megelevenedni. Kedvenc témám: a lélek, az élet maga, mely ott rejlik egy portréban, egy színes csendéletben, vagy egy csobogó vízesés leomló cseppjeiben.-
– Rengeteg alkotása van, amelyek szinte megszólalnak. Megmozgatják  az emberek fantáziáját, Hogy születnek ezek alkotások? Lát egy tájat és lefesti? Vagy olvas és úgy indul el a képzelete? Esetleg egy film láttán? Hogy álmodja meg azokat a festményeit, amelyeket nyilvánvalóan nem láthatott soha, például, A tündér röpte?-
–  Örülök a kérdésnek, hisz jómagam is örömöm lelem az Ön verseinek az olvasásában. Nos, valójában a festést nálam egy érzés előzi meg. Érzem az őseim minden egyes ecsetvonásában. Olyan ez, mintha eggyé válnék az ősökön keresztül a Teremtővel. Persze, van, hogy kérnek tőlem festményt, melyet a megrendelő álmodik meg, de ilyenkor is előtte ráhangolódom, s megélem azt, amit ő érez abból, amit látni akar a vásznon, azonban leginkább akkor tudok a teremtő fényre ráhangolódni, ha szabadon festhetem azt amit érzek, élek ebből, s más világokból. A Tündér röptét Édesanyámnak festettem, azóta tudom, érzem Ő is Édesapámmal vigyázza kezem minden mozdulatát.-
– Ön egyre népszerűbb és egyre ismertebb! Hogy éli meg a sikert, nyilvánvalóan inspirálja is, de az emberi kapcsolataira milyen hatással van? Sokkal többen köszönnek önre, kérnek autogramot, stb?-
–  Aranyos a kérdése! Erre csupán annyit tudok válaszolni, hogy szeretem az érzékeny lelkű embereket, örülök, hogy ők is érzik, látják azt, ami engem is megérint... de valójában én az égieknek festek. Egyszer mikor megerősítésre vágytam, egy hangot hallottam, mely ezt mondta: „Nekünk festesz!” Azóta az angyalok, a Teremtő „elismerésére” vágyom, s ezt meg is kapom, hisz azt csinálhatom, amit szeretek.-
– A híres embereket nem csak a rajongók veszik körbe, hanem az irigyek és ellenségeskedők is. Volt-e rá példa, hogy nagyon megbántották esetleg szakmai féltékenységből, vagy csak azért mert sikeres?
–  Nem hiszek a bántásban, ezért nem is ért ilyesmi. Érzem mindig az emberek szomorúságát, önsanyargatását, ha „bántásra” adják a lelküket. Azt vallom, hogy soha ne a rossz ellen menjünk, hanem az ellenpólusát, a fényt éltessük, így egyre nő az energiánk, s az égiek is támogatnak.
–  Mint festőművésznek, mi a legkedvesebb élménye?-
–  A legkedvesebb élményem az volt, amikor egy kiállítás előtt kértem az angyalokat, adják jelét a támogatásuknak. A kiállítás végén odajött hozzám egy fiatal nő, s azt mondta, egy hölgy állt mellette, s megkérte őt, adja át ezt az üzenetet nekem: „Ön mellett az angyalok állnak!” Meghatódtam.-
– Van-e a jövőt illetően olyan álma, amelyet szeretne megvalósítani?-
– A jövőt illetően az a nagy álmom, hogy a festmény gyermekeim beutazzák a világot. Szeretném kiadni a Táltos mesék című könyvemet, melyet én illusztráltam, vagy éppen a Turul tarot-mat melyet szintén megszerkesztettem már, csupán kiadásra vár. Hiszek benne, hogy ezen képek által, az égiek árasztják fényüket, s habár jómagam csupán egyetlen ecsetvonása vagyok Istennek. Hálás vagyok, hogy életemben eme szentséget megtapasztalhattam.-
–  Van-e kedvenc festmény gyermeke?-
– Mindegyik festményem a kedvencem, de megsúgom (talán a többi nem haragszik meg), hogy a Védelem van legjobban a szívemben, mert az a Krisztus kép volt életem első portréja olajjal...
–  Kedves Henriett!  Kívánok önnek sok sikert, és sok-sok boldog festmény gyermeket?-
–  Én köszönöm Önnek a beszélgetést, s a csodás verseit, melyet a festményeim ihlettek meg az Ön képzelete által!-

Marjai László
FÚSZ

Csemő, 2015-11-27