Az eső csendesen kopogtat odakint,
az égből néha a nap mégis letekint,
csöpp résen kukkant le harmatos Földünkre,
mit sugara karcolt a szürke felhőkbe.

Aranyfény csillan a nedves fűszálakon,
ragyog a világ, hát szívem sem fáj nagyon,
picike fájdalom búvik csak meg benne,
rám köszönt néhány rég letűnt perc emléke.

Ó, drága Nap atyó, küldd reám fényedet,
hálával köszönöm édes melegedet,
szívem felhőjére karcolj apró lyukat,
küldj áldást, békét, és fénylő mosolyokat!

Tán nem kérek túl sokat...

Kósa Ella