Legjobb tudomásom szerint a latin „credo quia absurdum est” (hiszem, mert képtelenség) segít a fobofobia, azaz a félelemtől való félés megértésében.

 .       Legyen sorsunk a remegő reménytelenség és lélektorzító, látszatleplező, kafka-ízű nemzeti kiszolgáltatottság? – kérdezzük ma 2013. 07. 03.-án  akár a nagyvilágban, akár Magyarországon élő magyarok. Félelmetes , hisz épp a mai napon 130.  éve született (1883 Prágában) a 20.század egyik legkiemelkedőbb alakja, a prágai német zsidó író, aki  az Átváltozásban az emberi  tragikomikus  ellenpontozásban szemlélteti a kiszolgáltatottságot. A talányos műhöz tartozik a félreértés elkerülésére a magyar rettegett sorsot illetően a háromszoros Kossuth-dijas magyar költő, Illyés Gyula az „Egy mondat a zsarnokságról”  verse.  

          .  Újra  értelmes kormányzási kapcsolatrendszer kialakításának rejtélyét az önértékelés nemzeti törvénykönyve,  Szent István intelmei így fogalmazza meg: „Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek szívessége, erőssége, szerénysége, hűsége és bizalma. (Igen!) Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és  testvéreid,  közülük  bizony  senkit  se  hajts  szolgaságba,  senkit  se  nevezz szolgának.  Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg,  gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden;  tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak  és  király  fiának mondanak,  és  minden  vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok, főemberek fölött, a  vitézek  ereje  bizonnyal  homályba  borítja  a  királyi  méltóságot,  és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányísd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.”

            Csak látta-hallotta volna minden magyar – és nem magyar! – ember az Európai Parlament strasbourgi üléstermében a Tavares-jelentésről szóló vitát, ahogyan pertraktálták ingerült; mondjuk ki: haragos kirohanásokkal tűzdelve a Magyarország ügyét – szándékosan elválasztva, vagy összevgyítve a nemzet és nép; párt és kormány fogalmát a miniszterelnök, Orbán Viktor személyiségével. Kiábrándító volt,  amint  - a jómodorral még köszönő viszonyban sem álló-illő -  magyar szocialista EP-képviselő  „hazagyalázók” viselkeddtek, acsarkodtak!

            Igencsak nagy és látványos helyet készített Európa és az egész nagy világ közvéleménye számára az „uralkodó koldusok”(bankvilág!) védelmére a tegnap döntése. És ez nem véletlen; Magyarország ellen, de a Világtőke védelmében! Igen ám, de Magyarországon II.József betiltotta a pellengér (szégyenfa, bitófa, szégyenkő) megszégyenítő büntetési eszközt.

            Ma a strasbourgi dobogóra állított, de  magyar nemzet tudathoz kötözött s elítélt Orbán Viktor mögött nemcsak a félelemtől félők százmilliói, hanem Isten biztatása áll a szeretet évének, lélek hónapja 3-án:  Ne féljetek!

           A szöveg megállapítását végezte:

                    Pásztori Tibor Endre