Lapszéli, sorközi valamilyen szöveghez írt megjegyzés, tömör jegyzet a glossza,  műneme a fogalomtár szerint: Publicisztikai műfaj, mindig aktuális eseményhez (hírhez, újságcikkhez) kapcsolódó, értelmező jellegű, rövid, ironikus, vagy szatirikus hangvételű, csattanóval végződő írás.
    Ubi supra – mint fent. A házasság az a műhely, amelyben két ember bölcsességgel, türelemmel és kölcsönös lemondással a közös boldogságon dolgozhatik. Olyan, mit a jó termőföld: csak azt adja vissza megsokszorozva, amit beléje vetnek – fogalmaz egyszerűen Nagy Endre. Majd „Házasodni annyi, mint jogainkat megfelezni, kötelességeinket megkétszerezni”  - írja a filozófus Arthur Schopenhauer. De a házassághoz mindenki hozzáért, mert így fogalmaz George Bernard Shaw: „A házasság azért olyan népszerű, mert egyesíti a kísértések maximumát az alkalom maximumával.” Tanítanak a világvallások, a Szentírás, a papok, nevelők,pápák és tudósok, s Böjte Csaba ferences atya. A házasság nemcsak status, állapot, hanem a férfi és nő testi, szellemi, és lelki kapcsolata. A házassággal foglalkozó tudomány a házasság lélektana, a gameológia. Ennek a társadalmi intézménynek is megvan a maga bonyolult hálója. Aki a házassági kapcsolaton kívül van, annak még inkább bonyolult e háló...
    Csőd szélén a burgonyatermesztés Háromszéken, gondot okoz a magyar göndör szőrű, lógó fülű zsírsertés a mangalicatenyésztés, de sikeres volt mind a  III. Pityókafesztivál Kézdivásárhelyen, mind a Tepertőfesztivál Pusztaottlakán. Ma már szőrszálhasogatásba bocsátkozónak mondják az ilyen s effajta észrevételezéseket. Az ókori görög  palota knásszoszi palota egyik freskóját piros rózsa diszíti, talán tearózsa, a rózsák királynője, amely mégsem tévesztendő összea fekete rózsával, amely a kínaiaknál női nemiszőrzetet jelent. Amig minket arra tanítottak, hogy olvasni rendszeresen és válogatva kell, akkor a véletlen folytán engem kérdezőt, hogyan igazítanám el, ha már a „haláltáncát járó” kékvérű főnemesi származású, bomlás jegyeit mutató, dekadens stílusirányzatúnak mondott írók felől érdeklődik. Mert a nemtelen a történelemben azt jelentette, hogy nincs nemessége, tehát nem báró, nem gróf.  Erkölcsileg  - a mai szóhasználatban is ugyanaz – alacsonyrendű! Ez nem kíván Ugron Zsolna, Úrilányok Erdélyben című  2010-ben Budapesten megjelentetett (lány)regény recenziója lenni, aki a „ Soha nem gondoltam, hogy valamikor újra Erdélyben fogok élni... Televíziós újságíróként, nyüzsögve és taposva, zörögve a mókuskerékben, éjszakákat átmulatva éltem Budapestről világom. Erdély, és ami vele nekem jutott, jól elcsomagolva porosodott, amíg néhány évvel ezlőtt újra be nem tört az életembe, amikor hozzámentem távoli unokatestvéremhez, egy bengáli arisztokrata és egy erdélyi grófnő Ausztriában felnőtt fiához.” – sorokkal vezeti be pókhálós írását, mellyel összefüggésben  - míg bárkinek is ajánlanám, - hogy ezideig két kislánynak édesanyja a szerző, és  majd a  nagykorú lányok kitől kérnek olvasnivalót. Státusszimbóluma visszavitte a sötét faluból Budapestre...
     Igen nagy érdeklődésre tarthat igényt az unitárius egyház Zsinata, hisz a protestánsok közösségébe tartozik. Jó értesülésem szerint történelmi fontosságú a magyarországi és erdélyi  unitárius egyházak egyesülése. A zsinati nagy szónokok egyike azzal a bíztatással zárta be adhortációját: Hajrá magyar unitáriusok!, Hajrá unitárius magyarok!
     Az Úrnál mindig alkalmas idő van. A hozzámenetelnek nincs külön kiszabott ideje, nála nem jő számításba a nappal vagy éjjel, ő mindig kész meghallgatni, kész szabadításul lenni.”... Hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár nagy a vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.”( Zsolt.32:6.)  Íme, azt is olvassuk, hogy még „az est beálltával” is visznek hozzá „sok ördöngöst” (Mt.8:16) „és meggyógyít minden beteget”. Mily szerencsétlen felfogása a keresztyénségnek, mely csak a vasárnapban látja az imádás, kérés alkalmas idejét. Az Úrnál mindig alkalmas ideje van a meghallgatásnak. De nemcsak ennek, hanem a segedelemnek is. Az ő kezében világformáló hatalom van és mindent megtehet, amit akar. „Bárha a nagy vizek áradnának is”, ez sem ok a rettegésre, az Úrnak ez is dicső alkalom a hívő ember megsegítésére.
     A kis méhecske  pókhálóba akadt s nem tudott sehogy sem kiszabadulni. Arra jártam, hallottam is a kétségbeesett zümmögését, láttam vergődését is, de dolgom volt s visszajövet akartam segítségére lenni; ezt találtam alkalmas időnek a megszabadítására. Azonben megfeledkeztem róla és csak estefelé, ikor ismér arra jártam, jutott eszembe a méhecske, de már holtan találtam a pókhálóban – közben a pók megölte szegénykét.
     A glosszát így írtam meg.

          A szöveg megállapítását végezte:

                  Pásztori Tibor Endre