A honvédségen is elmorfondirozgat néha az ember barátokkal egy-egy pohár bor mellett. Az egyik ezt mondja, a másik meg azt, de ahogy elnézem a dolgokat, legtöbb ember a honvédségről alkotott mérhetetlenül idejét múlta elképzeléssel voltaképpen majdnem hogy szuronyos puskás harcokra gondol most is, mint annak idején.

Az elkövetkezendő harcok persze mások lesznek, sőt máris mások, mint az átlagember hinné. Nincs szuronyroham, hanem van a haditechnika, a sok elektronikus csiribiri, a pilóta nélküli repülő, ami mostanában esetleg csak fényképezget, de vihet magával egy sor rakétafegyvert is, sot,  ha „kell“, a jövőben egy kis atomtöltetes holmit is, de ennél valószínűbb, (nem akarok ötleteket adni) egy baktérium- vagy vírustartalmú bűzbombát is vihet, ami emberek tömegét képes elpusztitani anélkül, hogy a támadónak a haja szála is meggörbült volna. Ilyen és ehhez hasonló módszerekre számithat az ország, amely veszélynek van kitéve.

És minden ország ki van téve ilyesminek, csak elég nagy legyen a háttérhatalmak hatalma és a világrumli. A katonaság, mint olyan, az évtizedekkel ezelőtti, „szuronyt szegezz“ -féléhez képest ma más: állig felfegyverzett és nagyon kiképzett a mai katona, de nem annyira az ellenség lelövésére szolgál, hanem megszállásra, és a megszállt terület biztosítására. A technikai harcigépezet elvégzi a maga pusztitását, és megjelenik, szállitógépekkel, elrettentő tömegeivel és fegyverzetével ez az új katonaság, hogy ténylegesen elfoglalja a területet, ami lehet egy egész kisebb-nagyob ország, vagy csak annak legfontosabb része.

Nem látni bele eléggé a  jövőbeni harcmodorra való felkészültségek dolgába, ami országonként minden bizonnyal más és más stádiumban lehet ma, ha nem éppen teljesen felkészületlenségben, és nem látni bele az ilyen háborúra való védekezés országonkénti képességeibe sem.

De lát az ember olyasmit, hogy kis országok, mint például a mienk, sok hatalmas repülöteret tart fenn (persze polgáti forgalom céljából, amitől kacag a mandulám), nagy gépek fogadására alkalmasakat, sőt vannak már repülőtereink amelyek a világ legnagyobb gépeit (csapatszállító gépeit is) is képesek fogadni, mert ez hosszú távon nagyon fontos valakiknek, miközben a MALÉV… ugyebár, az mellékes. Valakiknek. Mert az tisztán polgári intézmény.

A pillanatok alatt történő megszállás tehát már ma is lehetséges, ennek a feltételeit már meg is teremtettük. Megjegyzem, hogy egy-vagy két éve izraeli repülők gyakorolták a berepülést Pestrte, és majdnem a leszállást is, nem a légterünket védeni köteles honvédségünk engedéllyével, hanem diplomáciai megegyezéssel, ami igen furcsa dolog. Ezt évekkel megelőzően pedig, még az EU-ba való belépésünk előtt, valamilyen  „tudományos“ kutató repülők jöttek-mentek a legterünkbe, és fényképeztek és fényképeztek. Adatgyűjtés volt a céljuk. Megfelelő technikával minden de minden megtudható egy területről ide értve a mezőgazdasági talaj minőségét, a föld mélyében lévő ásványok helyét és milyenségét, a vízkészleteket stb, vagyis tökéletesen felmérhető az illető területnek a PIACI értéke, mert ez fontos valakiknek. Nem más volt ez, mint szuverén állam elleni piszkos kémkedés. És légterünkben úgy jöttek-mentek ezek a gépek, mintha otthon lettek volna. És fényképeztek. És elemezgettek. Azaz tökéletes pontossággal felmértek bennünket. Gyalázat! Ennyit a légterünk tisztántartásáról. És egyiküket sem lőttük le önvédelemből, valószínüleg diplomáciai egyezség alapján, pedig érdekes lett volna utána békésen sörözgetve meghallgatni a háttérhatalmak szócsöveiből áradó jajongásokat.

A másik amiről senki sem tud egy kukkot sem, az a biológiai háborúra való felkészültségünk foka. Tudnánk mit kezdeni egy virius-támadással, aminek a természetéről fogalmunk sincs? Vannak széles spektrumú ellenoltások készenlétben, amelyek fednék legalább az eddig ismert biológiai fegyvereket? És itt nem csak a miniatúr hadseregünk önvédekezésére gondolok, hanem a Marikákra, Évákra, Editekre, Rékákra, Gyöngyvérekre és mind azokra, akik áldott állapotban vannak vagy lesznek, és a jövő magyarjait hozzák majd világra. Az egész népre gondolok. Nem csak kézigránátok, kalasnyikovok, terepjárók és hasonlók jelentik egy nemzet túlélésésének biztosítását, hanem az alig ismert és minden bizonnyal központi jeletőségű tömegpusztító fegyverek elleni védekezés, a vegyi-biológiai-elektronikai hadviselés és villámszerű megszállás elleni védekezés is.

Békidőben Is írtanak bennünket tukmált és néha erőszakolt „influenza“ elleni vakcinázással, (tele higannyal), hogy idővel hülye gyerekek szülessenek, ivóvizünk káliumtartalmát is magasan tartják nekünk, (valakik), hogy kedvünk se legyen szaporodásra… És ez békeidőben! Mire számithatunk háborús napokban?

Fontos a kérdés: valóban, hogyan állunk mi önvédelem tekintetében? Ki fog harcolni egy honvédelmi miniszter parancsára, aki egy ilyen, vagy olyan szinezetű demokratikusan-lassú parlamenti parancsot követ? Milyen túlélésre és ellenállásra van készenlétben az, akinek a léte függ a felkészültségtől: maga a nép?

Rázós kérdések ezek, csak egy magamfajta „paranoid“ alak kérdez ilyeneket, de valóban paranoid dolog ezeken a dolgokon elgondolkodni így, békeidőben, egy-egy pohár bor mellett traccsolva barátok között?

Balogh Bertalan