Figyelem! Ez a cikk több mint 60 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak és nem a hatályos joganyagot tartalmazzák!

 A gyerektartás összegét a korábbi szabályozás szerint százalékos mértékben is lehetett állapítani, az új Ptk. hatálybalépése óta azonban már fixen meghatározott pénzösszegként kell rendelkezni róla.

A gyermektartás összegéről alapvetően a szülők döntenek. Ha pedig önállóan nem sikerül a gyerektartás összegéről megegyezni, akkor erről a bíróság dönt. De hogyan?

A gyermektartásdíj összege: hogyan kerül kiszámításra?

A gyermektartásdíj összege gyerekenként általában a tartásdíjra kötelezett szülő átlagos jövedelmének 15-25%-a – a bíróság megállapításától függően.Az új Ptk. szabályai alapján a tartásdíj összegét egy fix, meghatározott összegben kell megállapítani a bíróságnak

Az összeg meghatározásánál a bíróság a következő szempontok szerint dönt:

a gyermek indokolt szükségletei,
mindkét szülő jövedelmi  viszonyai és vagyoni helyzete,
a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyerekek száma, illetve azon gyerekek, akikkel szemben a szülőknek tartási kötelezettsége van,
a gyermek saját jövedelme, és
a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátások.

Az új Ptk. szerint tehát a tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni, azonban a törvény mégis biztosítani kívánja annak lehetőségét, hogy a tartásdíj automatikusan emelkedhessen. Erre van egy olyan szabály, hogy a bíróság, ha indokoltnak tartja, úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente indexálásra kerül (a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex mértékével).

Az átlagos jövedelem megállapításánál a bíróság általában a keresetlevél beadását megelőző egy évi összes jövedelmet megvizsgálja, és erre figyelemmel állapítja meg a tartásdíjat.

Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek.

A tartásdíj igazodik a gyermek szükségleteihez, ezért ha a kötelezett kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezik, akkor nem lehet a jövedelmének 15-25 %-át, hanem pl. csak ennél kisebb arányát tartásdíj címén igénybe venni, ha azt a gyermek szükségletei nem indokolják. Vegyük például egy nagyvállalat igazgatóját! Az ő jövedelmének a 25 %-a sokszorosa lehet a gyermek tényleges szükségletének. Ezért indokolt a ez a szabály.