Kettőszáz évvel ezelőtt, a napóleoni háborúk bautzeni csatája másnapján, szombaton, azaz 1813. május 22-én megszületett Friedrich Wilhelm Wagner és Johanna Rosine Paetzet kilencedik gyermeke. A gyermek, aki a Richard nevet kapta, megkeresztelése augusztus 16-án a híres Tamás-templomban történt.

Tudjuk, Richard Wagner nyughatatlan természet volt, s emiatt is hányatott ifjúkor jutott neki. A magdeburgi városi színház karmestereként ismeri meg első feleségét, Minna Planert, majd hitelezői elől menekülve Párizsba megy ahol a legnagyobb nyomorban él. Hányatott életében a fordulatot a Rienzi című opera Drezda-i sikere jelenti. Ennek sikere hozzásegíti az ottani színház karmesteri állásának megszerzéséhez, azonban részt vesz az 1848-as forradalmi megmozdulásban, s emiatt menekülnie kell német földről. Svájcban telepedik le, itt ismerkedik meg Mathilde Wesendonckkal (Wesendonck-dalok), egy zürichi üzletember feleségével, és a vele folytatott viszonya miatt elválik (első) feleségétől. 1861-ben visszatérhet hazájába. II. Lajos bajor király Münchenbe hívja, s ettől kezdve rendezett, sőt, fényűző körülmények között egyedül az alkotásnak szenteli idejét. 1865-ben kicsapongó és költséges életvitele a müncheniek nemtetszését váltja ki, így távoznia kell a bajor fővárosból. Svájcban, Luzern közelében telepedik le. Itt, Tribschenben kapcsolja össze sorsát Liszt Ferenc leányával, Cosimával, aki elválva korábbi férjétől, Hans von Bülow karmestertől nem csak megértő élettársra, hanem eszméinek lelkes támogatójára is lesz. Életének utolsó éveiben megvalósul álma, a bayreuthi operaház megépítése. Itt mutatták be legismertebb kompozícióját, a Ring-tetralógiát, és utolsó művét a Parsifalt. Itt kell megemlíteni Hans von Bülow erkölcsi nagyságát, aki a válás után is Wagner műveinek, zenéjének lelkes támogatója, karmestere marad.

Élete alkonyán Wagner ismét visszatér Itáliába. Velencébe megy, ahol a huszonnyolc szobás Palazzo Vendramin-Calergit bérli. Itt kiújulnak asztmás rohamai, amelyek egy évvel korábban jelentkeztek nála. December 24-én Liszt társaságában még C-dúr szimfóniájával köszönti (második) feleségét, Cosimát. 1883. február 13-án dolgozóasztalánál éri utol a hirtelen halál, szívroham végez vele. Halotti maszkját Augusto Benvenuti készíti el, 1883. február 14-én. Testét Bayreuthba szállítják, s négy nappal később ott helyezik örök nyugalomra, a Wahnfried-villa közelében.

Befejezésként álljon itt művei, azaz 13 operájának jegyzéke:

A tündérek (Die Feen)
A szerelmi tilalom (Das Liebesverbot)
Rienzi, az utolsó tribunus (Rienzi, der Letzte der Tribunen)
A bolygó hollandi (Der fliegende Holländer)
Tannhäuser
Lohengrin
Trisztán és Izolda (Tristan und Isolde)
A nürnbergi mesterdalnokok (Die Meistersinger von Nürnberg)
A Nibelung gyűrűje (Der Ring des Nibelungen) tetralógia, melynek részei:
·        A Rajna kincse (Das Rheingold)
·        A walkür (Die Walküre)
·        Siegfried
·        Az istenek alkonya (Götterdämmerung)
Parsifal

Sokan állítják a Wagner életmű, s életrajz ismeretében, hogy életét, sorsát a 13-as szám vezérelte. Ennek alátámasztására csak a születési dátumot (1913. május 22.), az operák számát (13) és a halálozás napját (1883. február 13.) emelik ki. Lehet. Ez mind részletkérdés, és a számmisztika híveinek jelent elfoglaltságot.

Wagner igazi nagyságát, nem ezek a megfoghatatlan dolgok, nem életének kacskaringói határozzák meg, hanem az a zenei örökség, az operaszerzést és operajátszást forradalmasító hatása adja, amit más zeneszerző alig mondhat magáénak.

Dobai Miklós