Elképesztő az a hezitálással kísért igyekezet, ahogy Amerikát, mint zsoldos nemzetet valakik ismét háborúba akarják kényszeríteni. Nem Amerika biztonságának megőrzése a cél Szíria megtámadásával, ahogy az Öbölháború sem amerikai nemzetbiztosnági  érdek volt, sem pedig  Libia lehengelése. Ez csak az ostoba amerikai népnek a megnyugtatására szolgáló blabla. Az Öbölháború oka egyszerő volt:  Szaddam nem fedezet nélküli pénzért, azaz vacak dollárért, hanem csak aranyért, vagy nélmet márkáért akart olajat adni Amerikának és ez kettős csőd volt Amerikának: egyrészt, épp az a baja a dollárnak, hogy immár csak szimbolikus pénz, csupán banki, világkereskedelmi számítóegységgé zsugorodott, mert arany az már nincs. Borzasztó titkolódzással és ködösítéssel hallgat az USA erről, de a tény mégis az, hogy nincs már aranya. Ami meg a német márkát illeti, ész nélkül próbált is az USA szerezni eleget, de nem volt elég fölvásárolható, szabad márka a piacon. Tehát, tenni kellet valamit. Tettek is "valamit", amint tudjuk. Ugyanígy, Libia is hasonló követeléssel állt elő. És tudjuk, mi lett a vége. Mindkét háborúnak azonban volt egy harmadik és egyáltalán nem elhagyagolható mellékörülménye is, mégpedig az, hogy szegény kis Izrael nagyon tudott  félni  Iraktól is, Libiával sem volt éppen puszi pajtásságban, ugyanis nem az ő emberei vezették ezt a két országot, és láss csodát, Szíriától is nagyon tud félni. Rezsimváltozást akar ott is. Erőszakkal, bármivel, de rezsimváltást akar. Szíria persze kemény dió. Előszöris, döntően mohamedán nép, de nem arab, ahogy irán sem arab, és magas művelségű nép. Szíria kétezer hatszáz éves kulturát képvisel, tehát nem mezitlábas beduinok gyülevész hada, és katonailag is erős. A kívánt rezsimváltást először úgy próbálták eléri azok a háttérerők, akik a világ dolgait intézik, hogy felbújtják és felfegyverzik a kormány ellenzékét. Tudnivaló, hogy a világon mindig minden kormánynak volt és van ellenzéke. A felbújtás sikerült, de az ellenzéki fegyveresek semmire sem jutottak a kormánycsapatokkal szemben. A lényegében levert és megszűnt ellenzéki csapatok pótlására aztán sok országból verbúválódott és beszervezett (jóformán) zsoldosok állnak most harcban a kormányerőkkel, de ez sem látszik ígéretesnek, hiszen a kormánycsapatok javarészt elszigetelték a gyülevész ellenzék-pótlékokat, vagyis, győzelemre állnak  a kormánycsapatok. Igy tehát hamarjában ki kellett találni valamit, rágalmat, csalást, hazugságot, bármit, hogy immár igazi hadseregek igazi koaliciója lépjen föl a krmánnyal szembern mert az "vegyi fegyvereket vetett be a saját népe ellen".
Ilyen roppat humanitárius húrokat pengetve már lehet akkora zajt csapni, annyi krokodilkönnyet hullatni, hogy akár egy harmadik világháborút is ki lehet csiklandozni a szituációból.
A vegyi fegyverek használat a kormány részéről egyrészt nem bizonyírható, sőt, a "felkelők" általi használata már bizonyíított, csak hallgat róla a világsajtó, másrészt a rágalom annyiban is sántit, hogy egy győzelemre álló hadsereg nem használ vegyi fegyvereket. Kétségbeesett vesztőre állók esetleg. De nem a szíriai hadsereg és nem amikor győzelemre áll és egyéltalán nem a saját népe ellen.
Bámulatos most a nagyhatalmak tanácstalansága, ugyanis a nagyhatalmak vezetősége részben a háttérhatalmak bábja, miközben igazán egyik sem akar egy harmadik világháború kirobbantásában részes lenni. Mert voltaképpen ez a tét: világháborúvá fajul, ha valaki az első szikrát dobja ebbe a puskaporos hordóba.
Figyelem a tévében az amerikai politikusok vitáit, figyelem, melyik nagyokos pártolja a megtámadás gondolatát és melyik nem. Azt is figyelem, milyen szisztematikusan folyik a konresszman-nek rábeszélése egy boldogító nagy igenre.
A főkolompos és legelkötelezettebb támadni akaró maga Mr. John Kerry államtitkár (anyja neve Wolf Ida), mert ő már csak ilyen félős. Fél Szíriától. Egyébként, régi jóslatok szerint Izraelt északról fogják elpusztítani akik elpusztítják. Valami  nagy medve fogja elpusztítani. És babonásak is az izraeliek.
A döntés, hogy támadunk vagy sem, azért is kérdéses pillanatnyilag, mert nincs egység, sőt a dolgok inkább NEM-re állnak,  Obama is gondokodási időt kért, és közben találkozni fog Putyinnal is.  Az is lehet, hogy a piszkos munkát végül nem végezteti el az amerikai néppel.  Megteheti,  hogy nemet mond. Elnökködésének második terminusát tölti, és ilyenkor már merészebb húzásokra képes egy elnök.
Remélem, mint béke-Nobel-díjas gerinces lesz.

Balogh Bertalan
      USA