Petőfi naplójából! Ma is érvényes! …azért szánakoztam a napi politika kurjongató hősein, s mosolyogtam a fontosságot, melyet magoknak tulajdonítottak: tudtam, hogy az ő fényes tetteik nem egyéb, mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkező viharnak első lehelete elsöpör: tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az ujjászületés óriási drámáját eljátszzák, hanem csak dekorátorok és statiszták, kik a függönyöket aggatják, s a színpadra székeket és asztalokat hordanak. Napló beírás: 1848. Márc. 17. De a legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyalázatos ügy melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. Aki az igazság mellett szót emel, arra e megvetendő hamis próféták elég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók, által meg van vesztegetve. A nyomorúk! Nem tudják vagy nem, akarják azt hinni, hogy Őnálok becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igazság és humanizmus barátai. Márc.20. De a legszebb az, hogy a népet, melynek ők a képviselői, oly éretlennek, butának tartják. Végső argumentumok mindenre az, hogy, hja, a nép még ilyen olyan éretlen. Köszönd meg ezt képviselőidnek, nép. Én megvallom, egészen másformának ismerem a népet, s éret-lenségének legföljebb egy példáját tudom, azt, hogy ilyen képviselőket választott. Szomorú, szomorú. És pedig így lesz, ha a nemzet minél előbb föl nem serken, s ki nem ragadja kormánya és képviselői kezéből azon hatalmat, melyet nekik jóhiszeműen átadott, s mellyel azok részint nem tudnak élni, részint rútul visszaélnek. 1848. 08. 11.