Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Hollósi-Simon István

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

"Jól vésd a koponyádba, Ember!"

     A magyar ember világéletében szimbiózisban él. Ez a képessége lelki, effektív intelligenciájából fakadó tulajdonsága. Globálisan a büblosz teremtésmítoszában a magyar  a NépSzellem problémaformájában lelhető fel. Ez jelenti azt, hogy az aranyborjút állító, materiális erőbálványt emelő nép egy krisztusi-sorsvállalást tagadó fajtaként: felelősségkötelmű teremtmény karmikus abszolútumaként van jelen a paradoxonban. Sionon ennélfogva valójában az emberi mivolta válik kérdéssé.
     A választott nép státusza tehát fajta-megítélésén, fajta-önvédelmén, emberi képességén és készségén múlik. Ez annak a tipikus népnek a problémaformában való megjelenése, amely mégis a Sionon jelenlévő, embersorsvállalást igazoló, a megváltás tervében krisztusi sorsot vállaló, sportszerűtlen materiális túlerőnek ellenálló hívő(hű) isteni nép. Méltó és felelősséghordozó teremtmény, abszolút értelemben EMBER. Szenvedéstörténetében Isten célját teljesíti be, legyőzve a halált is. Nem lehet sátáni ura a matéria ereje, tehát nem lehet soha a "halál fia". Helytállása révén abszolút értelmében Jézus várandó újszövetségese, az ember maga. Ezért  emberség formában a közösségi viszonyában bizonyított jellempróba kiállása folytán: -emberiségnek, Isten Népének, egységben közösségformájú, abszolút alanynak minősül.
     E minőségét tehát a jelenben küzdelemmel mindig bizonyítania kell, emberségét meg kell őriznie. Őrző. 
    Ez a szimbiotikus, de genetikai önvédelme érdekében  új szövetség kötését mindig sajátosan  vállaló, s e hagyományt hordozó-horda Isten saját képére teremtett emberképét mindig fenntartja. A magyar bármikor, amikor másokkal szövetségre lép, de ha fuzionál is,- mindig megőrzi azt, hogy magyar. Megfigyelhető, hogy a  magyar mindig megmarad magyarnak.  .
  A népvándorlások során bázishordozó, a vele rokonná váló közösség sorsát irányítani képes, antik:(homo mensura értéket előre vetítő),másokért is felelősséget vállaló készsége tettenérhető.Együttlét-tudata nem más, mint genetikai őserejének hordozója. Az együttélés léttudatában élő Magyar, mint Nép-Szellem- egyedülálló problémamegoldó képességet, lét-problémaformát, de velejáróan probléma reagálást jellegzetesít, mert annak megoldását kieszközlő, népmesevilágában is találékony nép. Létfennmaradásának ez a kötelme és motívációs feltétele."Mert különben halál fia vagy"- figyelmeztet a mese.
   Amennyiben tehát emberségi közösség tudatának lét problémaformája felvetődik akár szétválasztással, de annak egybevágó megoldási hitele nem nyer megvalósítást a történelem egyes fázisaiban, -úgy közösségi genetikai jellegét illetően és sajátosan egyedülállló, hasznos együttélési képessége szintjén támadottá válik. Ez esetben saját genetikájának élő-ható mivolta raktározott, időzítésszerű, ősi, sejtemlékezet szintjén pillanatszerűséggel való feltörése várható a tudat-lét probléma megoldáskövetkezmény alapján.

   Jelenleg ezt a történelmi pillanatot éljük. Ha a mieinkkel nem tudunk együttélni, akkor a mi szimbiózisunkra nem képes, azonban hamis emberképpel bennünket átlényegíteni akaró asszimilánsok matéria értékcentrum felé koncentrálása a tudat-létünket veszélyezteti, azzal, hogy felkínálja emberi minőségünk élettelen-tárgyi degradálódásának alkuját. Jelenleg Nép-Szellemünk ebben az ontológiai, Teremtésgyökerű, sorsválasztásra rámutató problémaformában van jelen. Csak az élőnek van sorsa, kvázi az ember nem lehet sorstalan. Az embernek sorsvállalónak kell lennie. 
   
   A magyar ember küldetése a sorsvállalás és nem a sorstalanság!

  A magyar ember ősvallása szerint egyetemes Isten-teremtmény hitben foganva élt. A Koppány által átvett őshit lényege az ember önmaga magas számú(7) erő reprodukciójának Teremtőhöz kötődő fluidja. A magyar ember ellenségképében megjelenő "hét"-közösségi tudat-lét problémaforma, lévén, hogy egyébként maga a magyar NépSzellem a törzsszövetségi egység hétszeres(hét folyó völgyében köttetett), egységerejű legyőzhetetlenségét példázza. Így magyarként csak a testvérség egységállapotában maradhatunk fönn.
  Azonban semmilyen áldemokratikussággal operáló, de valójában burkolt indivídumfókuszú ideológia nem adaptálható, amely olyan csoportérdek alá rendel bennünket, ahol nem szerveződnek be, hanem kirekesztődnek a hasznos együttélés eredeti, alanyi gyakorlati perspektívaelemei. Amiatt dől meg ez a manipuláció, mert a felelősségkötelmű szerves egység nélkülözni fogja eredetének,illetve létrejöttének meghatározó összetevőit. Ez esetben közösség helyett közönség verbuválódik. Ha nincs példakép, akit tudattalanul is követünk, akkor valójában nincs erős, aki maga köré vonzza és természetből építse a rendet. Amennyiben valóban humán közösségteremtő motívációval szerveződik egy preferált hivatású csapat, akkor törvénycentrált célmeghatározás által képes az érzelmi indulati feszültség kontrollerejét mozgósítani az öntörvényűekben is. A közösségtől elválaszthatatlan értékek és motívációk adják az ember vezérképét, amely csak úgy jöhet létre, hogy az ideák és az ösztön összhangban, azonosságban vannak, erkölcsi metafizikájában nyilvánul meg láthatóan.
   Emberségünk természetességét egyéniségünk őserejében örömmel és szentségként való tisztelni. Hazug szó az, hogy meg kellene tagadni önmagunkat. Így maradtak a magyarok objektíve tudat-létükben átalakíthatatlanok, meggyőzhetetlenek, vagyis emberek.
   Amennyiben agymosottnak tűnnek valamikor is, akkor problémaformában jelenik meg a szellemük. Ez azt a kérdést is jelenti, hogy öntudatánál, vagyis magánál van-e a magyar ember. Ilymódon csakis fiziológiai szinten befolyásolható a tudata, a fizikai valóságával egyszerre. Ez a fizikai célpontú, egy bástyára irányuló ostrom- manipuláció folyik most.Tudják, hogy csak így kezdhetik ki a magyar agyat. Ha morfogenetikailag támadják népünket, akkor a magyar- a magyar családlélek értelmében az együttlét, egybetartozás, testvérség effektív állapotának fenntartásával maradhat védett, az is marad!
  Gondoljunk tehát abba bele, hogy fizikai bomlasztással, genetikai szintűvé emelt fiziológiai életfeltétel-kényszerekkel, egymás elleni teljesen tudatos és koncepciózus gerjesztéssel, társadalmi megosztással kívánnak bennünket a kóma, tudatvesztés,cselekvőképtelenség állapotába átkódolni. Félnek a magyarok agyától, de szimbiózisa a világ számára nélkülözhetetlen. Ha nem tartunk ki tudatos kötelezettségvállalással s egyben konstruktív konszenzusteremtésünkkel az egység kötelező célja mellett, a közösséghiány lét problémája megtámadja az agyunkat, adapterrel vezeti el belőlünk a kohéziós erőt fenntartó találékonyságunkat.

   A magyarnak egyetlen ellenségképe van: tehetetlen önmaga. A magyarok esetében most tehát azért különösen nagy a tétje a társadalmi rétegek, csoportok egymásnak ugrasztásának, mert bennünket ezáltal átgenetizálnak-még csak nem is ösztönállattá, hanem antikrisztussá(rohadt kígyóvá).
  A székelyek Csaba vezérszavában kapták ezt a kötelmüket, hogy együtt maradjanak. A Koppányon keresztül reánk hagyományozott "embernek maradni vallás" hűen megőrizni, "koponyába vésni", stabilizálni és reprodukálni hivatott az ember teremtett tulajdonságait, morfogenetikai determinánsait. Őshitünkkel erre különösen kell ügyelnünk az emberiség szempontjából is.

   Csak akkor maradhatunk emberek, ha magyarnak maradunk!

 

   Szerző: Dr. Ferenczi Zsuzsanna

 

 

 

Rovatok: 
Publicisztika

Hozzászólások

 #
Széchényi a magyarokról „a magyar (és mint a többi „pusztai” nép) magát senkinek alávetni nem engedi, mindenki vezér, Úr akar lenni, s ha éppen jó órában van, maga alatt felrúgja a port, és azt mondja: ez a világ közepe, ahol én állok!” E kutya-macska-féle agyarkodó szokásunkból fejlődik ki „azon különös szesz, vagy minek is nevezzük, mely szerint mindegyik kolompos, vezér vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni, s ehhez képest nincs a világnak tán oly legkisebb féket, rendszert nem tűrő népe, mint a magyar” — Széchenyi István „Nemzeti bűneinket, e századokon átburjánzókat négy bokoraljban mutatja Széchenyi. Az elsőhöz a hiúság és rokonai: önhittség, önáltatás, öncsalás tartoznak, a másodikba lelkesedés és szalmatűz, harmadikba közrestség, negyedikbe végül irigység és szülöttei, pártviszály és uralomvágy.” Széchenyi mindegyiknek részletes természetrajzát adja, melyből itt csak néhány részlettel szolgálunk: „Nagy hiúság azon fatális nyavalya, melyben mi magyarok igen nagyon szenvedünk.” „Századokon keresztül a magyar hízelkedéshez szokott, amibül honosink nagy részének önmaga túlbecsülése, gőgje s hiúsága támada; az igaz, egyenes szótúl pedig elszokott, amibül megint soknak azon teljes meggyőződése vevé eredetét, hogy Hunniát, mint dicsőségtül ragyogót, s lakosit, mint magas helyen állókat a világ bámulja és irigyli.” „Inkább kívánom, süllyedjen vérünk rövid vonaglás után semmiségbe, hogysem utóbb is, mint eddig, s mint ma, egy magamagát emésztő, hiúságtól szétboncolt, féregrágta, magán segíteni és se halni, se élni nem tudó nyomorék vázként undokítsa el a közemberiség nagy családját.” A mi sokszor emlegetett színpompás keleti fantáziánkat tehát Széchenyi politikai dolgokban egyszerűen az ősi nemzeti öncsalásra, arra, hogy a rideg való, az önszeretetünket megsemmisítéssel fenyegető reális világ elől az álmok langymeleg atmoszférájába meneküljünk. A magyar álmok így erkölcsileg éppen nem közömbös jelenségnek bizonyulnak, mert szüleményei a hiúságnak, e súlyos beszámítás alá eső erkölcsi defektusnak. Ezért nincs Széchenyi szívében egy szikrányi elnézés, még kevésbé szimpátia a magyar álmok iránt. Másik vétkünk a közismert szalmatűz, a hirtelen fellobbanó lelkesedés, mely bizonyos erényekkel párosulhat ugyan, de hatása mégis káros lesz. Ez összefüggést Széchenyi, világosan felismerte: „Hazafiság, lelkesedés, hű pajtásság, legfeljebb lovagiság-, személyi bátorsággal párosulva, íme itt vannak tökéletes láncolatban mindazon tulajdonok, melyekbül általában véve össze van rakva nálunk nemcsak a jurista és jurátus, de a magyar kémény seprőtűl felfelé legtöbb mesterember s most született művész. Fabrikáns, kereskedő, sőt legtöbb soi-disant magyar status ember és tudós is; honnét aztán, ha a vitézséggel kezdett, bátorsággal folytatott, lelkesedéssel tőzsérlett és pajtássági lángésszel vezérlett intézvény előbb hal meg, mint csak jóformán még születve volna is, az nem egyéb, mint ok szerinti eredmény, melyen senki se bámulhat.”
 
 #
ÁLDOTTAK LEGYETEK MAGYAROK, ATILLA NÉPÉNEK ÖRÖKÖSEI! J.J. Modi indiai történész, hun-kutató rövid beszéde 1925-ben, amikor Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia kitüntette őt (Zajti Ferenc festőművész, magyarságkutató társa és barátja volt, az eredeti angol szöveget Zajti Ferenc fordította magyarra) (A magyarság életében ünnepnappá emelkedett az a nap, amikor Horthy Miklós meghívására, 1925-ben hazánkba érkezett a világhírű hindu tudós, Dr. J. J. Modi, aki óriási tömeg jelenlétében tolmácsolta India üdvözletét, majd előadást tartott „A régi magyarok nagyságáról, viselt dolgairól, faji őserejéről” címmel. Ebből az előadásból emeltük ki azt a részt, amellyel leghatalmasabb királyunkat, Atilla nagy királyunkat, „az Isten Ostorát” kívánom bemutatni és jellemezni): „Áldottak legyetek magyarok, Atilla népének egyetlen örökösei! Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak, s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottai. Így a magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme. Kutatásaim során a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg, amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja. Atilla a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint minden igaz hős, lovagias és nagylelkű is volt, amit Róma alól történt visszavonulásával a legcsodálatosabb módon bizonyított be. Tudják-e önök, hogy a világtörténelem legnagyobb alakjait, összehasonlíthatatlanul legnagyobb hadvezéreit, legnagyobb államépítőit és államszervező zsenijeit önök, magyarok adták? Tudják-e önök, hogy Atilla hadvezéri nagyságához képest a történelem többi nagy katonai héroszai: egy Cyros, egy Nagy Sándor, egy Hannibál, egy Julius Caesar, egy Napóleon elenyészően kicsi figurák? Ki volt a világtörténelem folyamán, Atillán kívül, aki a kínai nagy faltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő két világrészt átfogó, roppant területet tudott uralma alá hajtani? De volt-e Atillán kívül a világtörténelemnek még egyetlen zsenije, aki hadvezéri tehetségével megszerzett és megalapított két kontinensnyi birodalmat nemcsak meghódítani, hanem megszervezni, élő organizmusban összefogni, törvényekkel szabályozni, renddel fenntartani tudta volna? És ezt a szinte emberfeletti, emberen túli nagyságot, ezt a minden idők legnagyobb tehetségű katonáját és államférfiját önök, magyarok adták a világnak! És én, az egyszerű öreg hindu ember büszke vagyok arra, hogy ezt most önöknek elmondhattam és meghajthattam személyesen is az önök nagyszerű fajtája előtt az elismerés zászlaját. Mert ez a faj, amely egy Atillát tudott produkálni, magából kitermelni, olyan érték és olyan erő, amelyet ideig-óráig érhetnek ugyan leromlások, kisiklások, letörések, de mégis a maga őserejéből táplálkozva megújulhat százszor és ezerszer, s amelyet végleg elpusztítani nem lehet soha! A magyarok mindig az első faja voltak a világnak, s azok is maradnak mindvégig, a történelmi idők jó és balsorsán keresztül. ATILLA AZ ISTEN OSTORA, A KIRÁLYOK KIRÁLYA (434 – 453 között uralkodott) Az a Nemzet ki nem tartja tiszteletben történelmét és az őseit, nem vesz róla tudomást, hogy honnan jött, annak nincs múltja. Akinek pedig nincs múltja, annak jövője sincs.
 
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1