A legendák közül, ami leginkább meggyökeredzett itt a gyimesiek körében, az a Szent László legendavilág. A Szent László-mondakört az magyarázza, hogy Szent László Erdély védőszentje volt, a székelyek szintén védőszentjükként tisztelték, a középkorban a székelyföldi templomok északi falán megfestették a hozzá kapcsolódó történeteket. A Szent László - legendák továbbélésének egy egészen konkrét tárgyi objektum is alapot szolgáltatott: a Csíkból Gyimesbe átvezető hágó közelében, az ún. Szép-havas tetején egészen a XIX. századig létezett a Szentlélek-kápolna, ahol intenzív vallásos élet zajlott. A moldvai csángók csíksomlyói búcsújárások alkalmával mindig útba ejtették ezt a bizonyos kápolnát. A múlt század harmincas éveiben a kápolna falai - szemtanú elmondása alapján - még mellmagasságig értek.

"A gyimesi szorosba vezető út régen e hegytetőkön vonult el; veszélyes út, hol gyakran elfagytak az útasok s éhes farkasok által üldöztettek; még most is rémtörténeteket beszélnek az öregek e vészes útról; ...A régi útnak elgyepesedett vonalát követve a Réczéd és Laposhavas lankáján egy óra alatt a Széphavas tetejére értünk, hol egy másik kápolnának látszanak még jelentékeny romjai.

...Szép és meghatók voltak a testvériség ünnepei és üdvösek, mert a nemzetiségnek voltak védvei, de 1744-ben a veszteglő intézetek felállitásakor betiltatott a moldovai csángók kijárása; ekként kiméletlen kezekkel tépetett szét azon szent kötelék, mely idegen földön lévő testvéreinket egybefüzé a hazával, és a szentély, a hazafiasság ez őrtornya, összeomlott feledett rommá változott át, azzal egyszersmind elszakittattak tőlünk a haza emlőin oly szeretettel csüngő testvéreink; de a mostoha idők ne feledtessék el őket, ne, mert a végveszélytől megmenteni, s a szeretet kötelékével ujból e hazához csatolni parancsolja az észszerü kötelesség érzete mellett a hazának intőszava is." (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása - XV. Szépvíz és környéke )