Olvasom a vonatkozó híreket a sajtóban, és olyan számokat látok, hogy már százötvenezer izraeli személy kérte és kapta meg, vagy kapta vissza a magyar állampolgárságot.
Másutt meg azt olvastam, hogy körülbelül negyedmillió érkezővel és ugyanennyi szavazóbázist növelő tömeggel kell számolnunk csak úgy, mirnix-dirnix, egy olyan törvényerejű elhatározás alapján, hogy aki ezt meg ezt a minimális feltételt kielégíti, játszva megkaphatta-visszakaphatja a magyar állampolgárságot.
Tapsikolhatna is egy számszerűségében fogyatkozni látszó nép annak, ha határainkon túliak is lehetnek jogilag úgy magyarok, ahogy Jóska bácsi a Bakonyban, de a magam részéről az állampolgárság visszaadásának feltételeit sokkal nemzetre szabottá tenném, ha nem akarunk a jövőben igen faramuci helyzetbe kerülni.
Mit pontosítanék, mit változtatnék a feltételeken?
Különbséget tennék egyszerű, kézenfekvő körülmények között. Józan ésszel ugyanis, nem lehet egyenlőségjelet tenni egy keleti-, északi-, déli-, vagy nyugati (volt) országrészünkbe szakadt magyar és egy Izraelbe vándorolt magyar állampolgár (vagy sohasem volt magyar állampolgár-gyereke) között.
Mi a különbség? Ég- és föld a különbség.
Az alap kérdés az, hogy történelmi kényszerűség vette el a hivatalos magyarságát az illetőtől, vagy pedig önkéntesen hagyott el bennünket magyar állampolgárságostul és mindenestül.
Nyilvánvaló, hogy az Erdélyben, a Délvidéken, a Felvidéken, vagy a Burgerlandban rekedt magyarnak egyenes és igazi joga van visszahonosodnia. Viszont az Izraelbe vándorolt egykori magyar állampolgárt nem hogy oda kényszerítette volna bárki is, hanem nagyon is érthető módon, sok magyar zsidónak a lelke szólalt meg a saját haza csodájának hívogatásától, és vonzotta őket szinte ellenállhatatlan erővel oda. A sajátos és mélyen gyökerező zsidó hazafiság késztette arra, hogy szíves-örömest, ész nélkül, azonnal, amint csak lehetett, zsidó országba siessen egy végeredményben nem rossz, de mégis csak nem-zsidó országból: a mienkből.
Látjuk a különbséget? Perdöntő különbség ez? Igen.
Senkit sem deportáltunk Izraelbe. Önként és dalolva hagytak bennünket faképnél azok, akik elhagytak.
És most, hogy jó lehetőségek csillannak föl, vagy egy programot akarnak megvalósítani, vagy éppen a kapca látszik szorulni, "nosza, vegyük fel azt a kis linkóci magyar állampolgárságot", -gondolják nagyon sokan.
Sajnos, a dolgok nem így működnek, vagy egyáltalán nem így kellene, hogy működjenek.
Pusztán logikai és etikai megfontolással írom ezt, akkor is, ha ezért ebben a minutumban antiszemitának nevezne bárki (anélkül, hogy a szemitizmusnak, meg az antiszemitizmusnak valaha is lett volna, vagy lenne igazi definíciója), de legyünk őszinték, nem a pofátlanság egyik megnyilvánulása, ha egy minket faképnél hagyó valaki egyszeriben jogosultnak tartja magát magyar állampolgárságra, családostul együtt?
A pofátlanságon túl persze, van a dolgoknak egy másik vetülete is. Az ugyanis, hogy földet, vizet és bármit csak EU tag polgára vehet nálunk szabadon. Elvileg. Ők viszont nem EU tagok, viszont egy akár kettős állampolgárság is egyből feljogosítja minderre a "vissza vágyót".-
Ravasz kis egyszerű húzás, nemde?
Egy hírtelen történő, tömeges visszavándorlás aztán egészen nyilvánvaló politikai, sőt történelmi következménnyel is jár. A szavazati jog a következmény. Gondoljunk bele csak abba az abszurd körülménybe, hogy demokráciában (Istenem, de abnormális szerkezet az!) pártokra szavaztatják a népet, noha, mint nálunk is, a népnek legfeljebb 1-2 százaléka tagja valamilyen pártnak. Tehát, a pártonkívüli nép választ vezetőket párt-alapon. Mi nem égbekiáltóan abnormális, ha nem ez?
Ehhez az abnormalitáshoz aztán már csak egy további abnormalitás kell: hogy hírtelen bedobódjék a választók tömegébe egy történelmünktől idegen új tömeg, amelynek ráadásul meg van a maga tudatos, szervezett, önös törekvése, Attól függetlenül, hogy egy tömeg milyen állampolgársággal rendelkezik, mindig a maga sajátos lelkületének megfelelően, és mindig csakis a saját világa az egyetlen természetes világ, tehát ösztönösen arra törekszik, hogy saját világát valósítsa meg, esetleg naiv természetességgel. Minden tömeg, minden nép. Vagyis, a Kukutyinba bevándorló volapük nép is ( függetlenül attól, hogy milyen állampolgárságról van milyen papírja), volapük világot akar látni maga körül. Nincs ennél természetesebb ambíció. Csak éppen Kukutyinban szavaznak a volapükük volapüköknek megfelelő ügyekre, irányzatokra sőt személyekre is. És ez az, ami egyáltalán nem üdvözölni való dolog.
Hogyan lesz ebből jobb Kukutyin? Nem lesz belőle többé. Esetleg nem is kukutyin-volapük keveredésű ország lesz belőle, hanem számaránytól függetlenül is volapük ország lesz belőle.
Hogyan lenne egy bevándorló kisebbségből egyből Volapükia Kukutyinból?
Ez is világos, ha valamicskét értünk a népek lélektanához. Az eset a néplélekkel magyarázható, noha a világ leglinkebb "tudománya", a politikatudomány, vagy politológia, kimondottan tagadja a népléleknek még a fogalmát is.
Mi jellemző a népekre, azaz a világ kukutyiniaira?
Az, hogy a népek (minden nép) mind-mind jámborak, mind politikai analfabéták, mind csak jelszavakat képesek megérteni, mind közömbösek előre látó, magas politikai koncepciókat illetően. Legszívesebben rábízzák a politikát a politikusokra, mert az a politikusok dolga, míg a népek voltaképpen csak a háztartásbeliek színvonalán képesek gondolkodni, csak egyszerű, jó életet szeretnének látni maguk körül. Olcsó élelmiszert, olcsó lakbért, ingyenes orvoslást, ingyenes és jó iskolát, jó közbiztonságot, kiszámítható életet hónap végétől hónap végéig, és slussz passz. Ilyen egyszerűek a népek.
Azt is mondhatnánk hogy a népek háztartásbeliek, ezért szemérmetlenség teteje bűnös népekről beszélni, népek kollektív büntetéséről, vagy megbélyegzéséről, ugyanis a nép, vagyis a háztartásbeli tömegek csakis a politikák passzív szenvedői voltak és lesznek amíg világ a világ és nép a nép. És tegyük hozzá azt is, hogy háztartásbeli intelligenciával megy a nép szavazni. Ha elmegy. Hiszen nem adhat mást, mint ami lényege.
A népek tehát önmagukban harmonikus egyszerű lelkületűek, elképesztő mértékben jámborak, (amíg össze nem zavarják a fejüket ideológiákkal), és hallgatagok amíg békén hagyják őket, és amíg kenyér van az asztalon.
Ezzel szemben, a kisebbségek, például a volapükök, a "jöttek", mindig agresszívak, mindig ELLENZÉKIEK, mert feszengnek az idegen közegben, a számukra alapvetően idegen világban, tehát ravaszsággal, vagy erővel, de mindenképpen a volapük világot akarják a Kukutyinokban megteremteni. Világos, hogy az így megkevert társadalmak tele lesznek csúnya és ráadásul feloldhatatlan feszültségekkel. És azonnal megjelenik az anti-volapükség is.
Naná, hogy megjelenik!
Indiában az angolokkal szemben is megjelent Ghandi vezetésével. Tehát, nem az antiszemitizmus a lehető egyetlen következmény, hanem, bármilyen volapükséggel szemben törvényszerű az ellenállás. Valójában az antiszemitizmus is ilyen természetes reakció a modern cionizmus atyja, Theodor Herzl szerint is.
Természetes és törvényszerűen bekövetkező jelenség. Szerinte is arányszám, nem pedig ideológia kérdése ez. (A dolgok megideologizálása csak később szokott elkövetkezni). Szerinte is, egy idegen valaki nagyon szívesen látott érdekesség, de ha sok van belőlük, arra úgy reagál a befogadó nép, ahogy a testbe jutott idegen anyagra reagál: lázzal, gyulladással. És ki akarja magából vetni azt. Világos tehát, hogy egy tömeges bevándorlás nem éppen dédelgetett álma a Kukutyinoknak, politikai és történelmi következménye pedig heves társadalmi feszültségeken túl a kisebbség egységes ellenzéki fellépésük folytán végül volapük szavazatok túlsúlyát hozza, és volapük folytatása lenne a befogadók megszűnt saját történelmének.
Egyszerű és könnyen követhető logikája van a dolgoknak.
Jöjjenek tehát, vagy ne jöjjenek?
Szavazzanak itt egy volapük világ víziójától lázasan, vagy ne jöjjenek, és ne szavazzanak?
Hogy őszinte legyek, végre van országuk. Viselkedjenek úgy, hogy környezetük ne kivetni akarja őket, hanem keblére ölelni. Ez is egy lehetőség. Ha ez ott, a saját hazájukban s saját környezetükben nem sikerül, kebelre ölelésre itt sem, másutt sem nagyon számíthatnak, és El-Kal, meg hasonló bújtatott hadseregek sem biztosíthatnak nekik jövőt hosszú távon.
És egyáltalán, kinek hiányzik egy régi-új és feloldhatatlan társadalmi gond és balhé?
Van elég bajunk enélkül is..
Balogh Bertalan
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások