Voltaképpen, egyszerű a recept. Amint láttuk Libia esetében, és amint Szíria esetében van alkalmunk látni.
Ha rendszert akar változtatni az az érdekcsoport, amelynek a zsoldosa az amerikai hadsereg, először megbuktatja az illető ország vezetőjét, esetleg kivégzi a vezető rétegével egyetemben. Majd kinevez egy pojácát a helyébe, aki immár belső-külső katonai erő támogatásával trónol, és azt csinálja, amit a háttérbeli érdekcsoport parancsol neki.

A módszer kísértetiesen egyszerű és effektív:  mármint egy ország vezérének a magbuktatása. Tudnivaló ugyanis, hogy minden kormánynak van ellenzéke, és az ellenzéket kényre-kedvre föl lehet hergelni, föl lehet fegyverezni, polgárháborút lehet kezdeményezni, mire a kormány leveri, vagy le akarja verni az immár fegyveres ellenzéket, és máris ott is a nagy "humanitárius" beavatkozás lehetősége mégtöbb fegyver, sőt az amerikai légierő és "intelligens bombák" bevetésével, hogy "a saját népét írtó despotát" megsemmisítsék..

Libiában pontosan eszerint a fogatókönyv szerint történtek a dolgok, azaz az arab világ legtisztábban jóléti államával szemben történt ez ilyen galádul. És itt nem segített, hogy uralma alatt Kaddhaffi valóságos csodát művelt, termékennyé tette a sivatagokat, és olyan népjóléti államot teremtett népe számára az olajból beszedett pénzből, amilyen jóléti állam egyszerűen nem létezik, Svajcot is ide értve.

Volt neki viszont egy bűne: az, hogy a világ össz olajtermelésének kb az 1,5 százalékát produkálta, és végül, minthogy a dollár nem időtálló és massziv valuta már, hanem csupán gazdasági kapcsolatokban számolási, számviteli egység, nem fogadott el dollárt az olajért, hanem aranyat kért. Az meg már nem nagyon van Amerikának, csak luftballon értékű dollárja.
Meg kellett tehát szerezni valhogyan  azt az 1.5 százalékot, méghozzá ingyen, és el kellett pusztítani a fránya Kaddhaffit. Meg is történt.

Hogyan? A divatos forgatókönyv szerint történt: fellázították azt az egy-két törzset, amely valami oknál fogva nem igen értett egyet a kormánnyal,  aztán jött a szervezés, a pénzelés, a felfegyverzés, és jött a kormány természetes reakciója, mármint az, hogy a kormány keményen vissza mert lőni. 
A többit már tudjuk: Kaddhaffit olyan bestiálisan kínozták szinte halálra, majd agyonlőtték, amilyen bestialitásra, különösen kamerák előtt és egyenes adásban még példa nem volt a történelemben. Clintonné örömtől szinte majd kibújva a bőréből ezzel összegeszte a mocskos győzelmet vércse-vihogássak, hogy "jöttünk, láttunk...meghalt".

 Szíriában is ugyanez a forgatókönyv van használatban: felhergelt és felpénzelt, felfegyverzett ellenzék... és már a polgátháború fokozatánál tartanak. Az okát nem is érdemes keresni. Tudnunk kell viszont, hogy a kis állig fölfegyverkezett szomszédos ország mindig is félt Szíriától.
És ez elég.
Balogh Bertalan.